Hajóúton

A hajó megállt menetrend szerint Marseille-ben. Kyle és Emma tett egy kellemes sétát a városban. Megittak egy remek kávét a parton egy elegáns kávézóban, megebédeltek egy nagyon modern kialakítású étteremben majd este kiültek a hajó szabadtéri étterébe és a város fényeiben gyönyörködve beszélgettek.
-Legyenszíves mégy egy üveggel ebből a borból. - intett Kyle a pincérnek. Emma elnyúlt egy hatalmas fehér kanapén. Kezében könnyedén a borospohárral intett a part felé.
-Budapest is gyönyörű este. A partok lámpái, tudod ahogy mondják, mint egy gyöngysor.
-Valóban nagyon szép este Budapest, de nekem túl kisvárosi, hiába nagyváros. Hatkor záró boltok még a körúton is. Átverős pincérek, csak magyarul beszélő taxisok. És az a kosz. Uram isten. - Kyle belekortyolt a borába.
-Megnőttek az igényeid, Kyle. - kacérkodott Emma.
-Meg. Hölgyem. Önnel érdemes csak élni, kedvesem. Mindenki más unalmas üres héj csupán ragyogásod mellett. - rámosolygott a lányra, és Emma észrevette azt a pajkos csillanást Kyle tekintetében, ami annyira tetszett neki régebben, mikor még új volt Horizonton.
-Mi az? Mi az? - csapott le nevetve a fiú térdére.
-Eszembe jutott az első európai utam. Hosszan hajóztunk át az óceánon. Minden este egy Forber nevü némettel kártyáztam. Nagyon lassan játszottam és nagyon sokat beszéltem. Klasszikus poén. A kezem alig mozdult, így az első pár alkalom után már nem gyanakodott csalásra.
-Gondolom csúnya vége lett.
-Alaposan megkopasztottam. Miközben én a fazont nyúztam meg élve a kártyaasztalnál, Jude a nejvel mulatott. Végül Jude megadta a szintén társaságunkban utazó áruháztulajdonos címét neki, sajátjaként. Az áruházas fickó nevére nem emlékszem, csak arra, hogy egy hallgatag, hatalmas szemű mulatt nő volt a felesége, aki némán állt rendelkezésemre a hajnali órákban, mikor a férje tajtrészegen horkolt a kabinban. A némasága pedig az utolsó percig tartott csak. Akkor azonban egetrengető nyögdécselésbe és sikongatásba kezdett.
-Ne haragudjon Kyle, de kezd unalmas lenni a sok könnyű kalandja.
-Megértem hölgyem, és elnézését kérem. - újra a borba kortyolt. - Akkor szívesebben hallgatnbá talán ahogy beépültem abba a mulatóba ahol a vámpírok étkeztek? Ó nem. A vámpíros történeteim a leg unalmasabbak mind közül. Parancsol egy kis fügét? - és már nyújtotta is Emmához a tálat. Emma kecsesen kivett egyet és finoman ketté vette. Kyle megdermedten figyelte a lányt, ahogy az lassan kiharapja a gyümölcs belsejét.
-Khm. Elmesélem inkább azt az esetet, mikor Mexicoba tartva banditák támadtak a vonatunkra.
-Ó. Nem mondja?
-Persze nem sok esélyük volt, de a móka kedvéért riadalmat színleltem, és hölgyemet magam mögé rejtve kezdtem hebegő kérlelésükbe. - Kyle elmosolyodott újra, és egy narancs hámozásába kezdett. - Aztán mikor mindenki átadta az értékeit nekik, visszaélve isten adta hatalmammal lelökdöstem őket a vonatról. - Letette a narancshéjat a tál szélére. - Egy pillanat volt csupán a mozdulat, amivel kivettem a kis zsákot a kezéből és amivel ellöktem a vezért. Aztán eldördült egy lövés, és még egy. Senki nem tudta rajtam kívül, hogy rám lőttek. Mindenki úgy nyilatkozott később a rendőröknek, hogy én lőttem le a banditákat.
-Micsoda hős Őn, Kyle.
-A zsákot a tartalmával együtt megtartottam azért. Emlékbe. - átnyújtott egy fél narancsot Emmának. - Mennyi emléket idéz fel egy ilyen hajóút, kedvesem. Nem igaz?
Egy távolabbi asztalnál egy szivarozó férfi erre értőn bólintott és kért egy pohárnyit ugyanabból a borból. A bárzongorista rákezdett egy örökzöldre, a pincérek pedig meggyújtották a mécseseket az asztalokon. A kapitány odalépett a magányosan szivarozó férfihoz és kissé meghajolt.
-Monsieur Montagne? Megengedi?
-Ó hogyne. - Emelkedett fel kissé ültében a bíró és hellyel kínálta a kapitányt.

Jack Sunny

Wing lement vele az egyik nap a suliba. Holy azt gondolta, majd beállítja Winget modellnek, de a srác hallani sem akart a dologról. Holynak figyelmeztetnie kellett magát, hogy a texasi macho nem vetkőzik alsóneműre fiatalkorúak börtönéből szabadult fekete srácok előtt. Holy mosolyogva nézte Winget, kicsit még meg is csóválta a fejét. A srácok Holyt figyelték. Szerették a magas atlétikus termetével, brutális szőke loboncával és szigorú rendezettségével együtt. Holy kemény volt és igazságos velük. Minden ősszel sikerült kivívnia az újabb és újabb osztályok tiszteletét. Most összefont karral állt, hátát a post-itekkel teletűzdelt falnak támasztva végignézett a csillogó szemű srácokon.
-Ma tüzet csinálunk.
Szavait lelkesedés követte.
-Lehet festmény, szobor, vers, zene vagy tánc. Tűz nem lehet. 20 percetek van rá.
-Mit kap a legjobb? - vidult fel Mototo.
Holy a táskáját felemelve, mint valami modern Mary Poppins előhúzta a mandulás anygalt.
-Ez a szentséges lény, ez a mandulás csoda lesz a jutalma annak, akiét a legjobbnak ítéljük. - fejezte be teátrális hangon.
Wing fellazult a feladatkiírás hallatán. Intett Holynak, hogy menjenek ki a terem elé az udvarra elszívni egy cigit.
-Ha már így alakult, taníthatnál. A főnököd, a szamuráj, az nem akar.
Holy végignézett a srácon a szeme sarkából.
-Taníthatlak, ha komolyan tanulni akarsz.
Wing morrantott egyet.
-Kiszolgáltatottnak érzem magam így.
-Az vagy. - vigyorgott rá pimaszul a lány.
A teremből kihallatszott a srácok nyüzsgése. Holy leült az ablak alá és a haját sodorgatta. Wing mellette állt, hátát a falnak vetve, lassan szívta el a cigijét. 20 perc múlva visszamentek és megnézték és hallgatták a műveket.
Voltak remek graffitik, volt két remek szobor energiaitalos dobozból, volt pár vers, de a legjobb egy duruzsuló fonémaéneklésre épülő tánc volt. Holy kiterjesztette a tudatát a fiúra, miközben az táncolt és egyre hevesebben dobogó szívvel figyelte, ahogy a mágia ki-kicsap a fiúból. Nyers, egyszerű, zsigeri mágia volt. Úgy jött létre és oszlott el, hogy srác észre sem vette. Számára ez a tánc flow volt, az alkotás a kifejezés öröme.
Holy finoman megbökte Wing könyökét. A srác nem vett észre a nyers szellem mágiából semmit. Holy megvonta a vállát és elmélyülten figyelte tovább a táncot. Mire mindenki bemutatta az alkotását egyértelművé vált, hogy a srácok nem a táncos produkciót értékelték a legjobbnak. Így Holy még nem hirdetett eredményt, hanem beült a gyerekek közé és beszélgetni kezdett velük. Az elmúlt napok eseményei kellően kiélesítették a figyelmét és újraalapozták a gyanúját. Beszéltette őket, majd úgy helyezkedett, hogy a négy legbalhésabb sráccal üljön egy asztalhoz. Pizzát rendelt nekik és kötetlen dumálásba kezdtek a pizzák felett. A mandulás angyal ott figyelt a polc szélén. Mindenki megfeledkezett róla.
Holy beszéltette a srácokat. Elég jól ismerte ezt a szubkultúrát ahhoz, hogy jól kérdezzen. A srácokból ömlött a szó. Holy gondolt egy merészet és oda vitte a beszélgetés fonalát, ahol a legkevésbé várták.
-Van tetoválásotok?-húzta ki magát, tincseit hátralökve a vállai mögé. Wing szemöldöke felszaladt.
-Hát jah' - vakkantotta vigyorogva az egyik. - Ilyen jóság. - és már húzta is fel a pólóját a karján, hogy jól látható legyen a koponyás puskás bandajelvény. Holy kettőt pislogott, hogy kiélesítse magát. a jel a fiú karján szellem szempontból ártalmatlan volt.
-Mit szólnátok, ha lenne bandánk? - kérdezte Holy közelehajolva a srácokhoz.
Beállt a csend. Wing szemöldökei összesűrűsödtek az orra felett.
-Hm? Én tervezném a tetkót. A barátnőm aki profi tetováló felvarrná. De csak a legjobbak lehetnek tagok. Csak a legjobb arcok. - nyomta meg a szavakat Holy. - Új élet, új banda.
A srácok kinyújtották a kezüket felé. Az asztal felett csillagba rendeződtek az összekapcsolódó karok. Wing vigyorgott.

Másnap reggel vidáman készülődtek a vizes feladatra, ami logikusan következett az előző napi tűzből, mikor egyszerre néztek fel Winggel. Ő egy nagy tömb agyagot porciózott éppen, Holy a festékszórókat osztotta ki a graffitizőknek.
-Jack. -suttogta Holy és Mototora nézett.
-Hol van Jack?
-Mitomén' - vont vállat Mototo. - Biztos elaludt.
-Együtt szoktatok jönni, nem?
-Nem vo't a busznál. Gondoltam lóg. Maj' begyön ebéd után miko' megyünk tetoválni.- Mototo nem értette mi ez a nagy érdeklődés. - Miss Larsson nem szokja beírni a hiányzást.
-Persze, hogy nem, mert mindig itt vagytok. - Csattant fel Holy, és már nyúlt is a telefonjáért. - Mondd a számát!
Mototo mondta, de a készülék ki volt kapcsolva. Holy segélykérőn nézett Wingre, majd kisietett a teremből, hogy kiderítse Jack Sunny címét. Pár perc múlva Esther ült a tanári asztalnál, angol dolgozatokat javítva, míg a srácok kellemesen oldottan alkották a víz téma lehetőségeit.

Holy szétáradt az utcán, végigellenőrizte az összes szertehagyott tincsét, amik útkereszteződésekben, metrókijáratoknál, bevásárlóközpontokban és a szórakozóhelyek negyedénél voltak elrejtve, mint megannyi őrszem. Sehol nem látta nyomát Jack Sunnynak.
Taxiba ültek és kimentek a város szélére, ahol Sunny hivatalosan az anyjával lakott. Holy tartott tőle, hogy ez csak egy fal cím. A ház a vasúti töltés mellett volt, úgy nézett ki, mint egy romos fészer. A koszos poros udvaron autóroncsok álltak. Hátrább a kis viskóból kiabálás szűrődött ki, majd egy idősebb asszony jelent meg, hóna alatt lábossal. Úgy jött, olyan fenyegetően Holyék felé, mintha gépfegyver lett volna nála. Holy ugyan kérdezgette, hol van Jack, de a nő csak ordítozott. Megmaradt pár foga mint ételmaradék villant meg gyorsan pörgő nyelve mellett. Wing kivédte az első ütéseket. Holy pedig besietett a koszladt, büdös viskóba.
Ismerte a külvárost, tudta, hogy a diákjai elég rossz körülmények között élnek, így nem lepődött meg nagyon. Jack cuccai ott voltak a picike rothadó szagú szoba-konyhában. A hátizsákja, a kabátja, de a telefonja is.
Holy felkapta a hátizsákot. valami olyan tárgyra volt szüksége amit a srác nagyon szeret. Egy ilyen életben a hátizsákod a házad, a kabátod a páncélod és a telefonod a fegyvered. Minden szórakozás egy mp3 lejátszó. Az is ott volt. Holy-t elöntötte az adrenalin amikor belenyúlt a hátizsákba. Lassan húzta elő a papírzsebkendőbe csomagolt tárgyat. Eddigre Wing is beért.
-A nő? - nézett fel Holy, kezében ott remegett a fehér csomag.
-Lepihent kicsit. - Wing zavartan vonta meg a vállát. - A kaja nem lottyant ki. Mi ez?
Holy lekapta a zsebkendőt és megcirógatta az alóla előkerülő mandulaborítású anygalszárnyat.
-Ez jó lesz. Most megpróbálom a köztünk - és magára az anygalra majd az ablakon ki, a távolba mutatott - fenálló erős érzelmi kapcsolatot megtalálni odaát.
-Hú, Holy, ezek szerint mégis tanítasz. - Wing kisfiúsan elmosolyodott. Aztán rendezte a vonásit s kilesett az udvarra. Holy biccentett egy jóváhagyót, majd mély levegőt vett és átnézett a szellem síkra.

A ház maga volt a förtelem. Erőszak, elkeseredés, éhség, drog, kétségbeesés, terror. Holy kimenekült az udvarra. Jack színe, mint valami óarany graffiti ott díszelgett a tárgyakon. Sokat ücsörgött a kék Ford hátsó ülésén. Holy szorongatta az angyalt és kijebb ment a töltésre. Messzire elnézett a város belseje felé. Be akarta fogni, ami szinte lehetetlen. Szerencséja volt. A figyelme odaát követte a bronzba hajló fémes színt, és mivel odaát a tér ésm és az idősem lineális, a messzi közel jött. Holy meglátta egy srác kezén, mintha vér csöpögne róla, úgy borította be Jack színével a szellemvilágot. nem dugta a kezeit zsebre, úg tartotta el amgától, mintah koszos lenne. pedig a fizikai síkon ennek természetesen semmi jele nem volt. Holy elvigyorodott.
-Megvagy. - Mondta és winget kereste a kezével. A fiú mellé állt és szemével kereste, mit láthatott meg Holy.
-Iránytű leszek. - Suttogta Holy. - Wing, figyu.
-Jah.
-Játszuk azt, hogy vak vagyok. Biggyeszd rám a szuper napszemüvegedet és én beléd karolok.
-Ott maradt a figyelmed mi?
-Ott. Arra van. Mutatott a megfelelő irányba Holy. - Nem látok magam elé, nem látom a lépcsőket, a pocsolyákat, a lámpákat. Vezetned kell, mint egy vakot. Cserébe én mondom az irányt.
-Ezek szerint megtaláltad. - Mondta elégedetten és némi tisztelettel Wing, miközben Holy orrára illesztette a szemüveget.
-Nem. Találtam valakit aki úgy ért hozzá, hogy azóta mocskosnak érzi magát.
-Nem hangzik túl jól. - Wing finoman megfogta Holy könyökét és elkezdte vezetni. Nehezen haladtak, de lagalább jó irányba.
-A srác metróra szállt.

A Rock Creek temetőnél utol is érték. Ugyan délelőtt volt, de kimondottan sötét a nehéz, sötétszürke hófelhőktől. A srác két másikkal beszélgetett és elég ideges volt. A temetőben sehol egy teremtett lelket nem láttak rajtuk kívül. Wing világított a téli tájban a pirosra festett hajával. Holy egy fának vetette a hátát, úgy nézte a fiút. Megvárták míg a másik kettő lelép, és emberük el nem indul kifele. Akkor Wing közelebb ment és feltartott kézzel jelezte, hogy békések a szándékai. A srác körbe pillantott és nem tanúsított jelentőséget a fát támasztoó fehér nőnek.
-Holy elmosolyodott a napszemüveg alatt. Látta hogy nő a félelem a srácban, és látta hogy szakad el a cérna Wingben. Pár perc múlva a srác a földön feküdt hátratekert karokkal. Holy lassan odament hozzá és közelhajolt az arcához. Wing napszemüvege szinte az egész arcát eltakarta.
-Mol van Jack Sunny?
-Nem tudom.
-Hol van Jack Sunny? - Holy nagyon igyekezett, hogy gépszerűen hajszál pontosan ugyanolyan hangsúllyal, tempóban és hangszínen tegye fel a kérdést.
-Mit tudom én. azt sem tudom ki az. - hadarta a srác. Látszott rajta, hogy kezd felbátorodni. Holy közelről megszemlélhette a srácon az egyetlen aktív jelet. a szellemsíkon ragyogó fénnyel égő jel, egy szem volt, melyen valaki más szemmel követheti a srác minden mozdulatát. ha akarja. Holy felismerte a kéz stílusát, jellegzetességét. A rajzolat a szándék pont olyan egyedi volt, mint az ujjlenyomat.
-Daruh. - a néz betontömbként ült meg a gyomrában. Erőt vett magán és még közelebb hajolt a fiú arcához.
-Hol van Jack Sunny? - mélyet sóhajtott. - Sokkal durvább is tudok lenni.
-Olyan durva nem tud.
-Dehogy nem. - Holy gonoszul elvigyorodott. Elképzelte mi mindent tudna csinálni ezzel a kis pöccsel.
-Röviden és lényegretörően is beszélgethetünk. Vagy hosszan és fájdalmasan.
Wing elismerően lebiggyesztette az ajkát és szorosabbra húzta a srác hátrafeszített karjait.
-Nem mondhatok semmit. Nem mondtam semmit. Nem tudok semmit. - a srác mint egy mantrát mondogatta.
-Valamit mondj, mert nem állok jót magamért.
-Kígyó. - a srác szemei felpattantak. - kígyó. És most engedjenek el. Rémisztő egy alak maga is, basszus.
-Kígyó. Hol?
-Nem mondhatom... - a srác nyüszíteni kezdett félelmében. Holy nem volt gengszter, nem bírta. Felnézett Wingre és megérintette a kezét, jelezve, hogy elengedheti. Ahogy elhajolt a fiú fölül kikapta a kabátja zsebében hurcolt zacskót. A srác szemei elkerekedtek és hanyatt fordult a fakó fűben. Wing kezében ott lógott egy emberes csomag heroin.
-Megsemmisítés. - mondta halkan Holy, és megnézte ahogy a csomag nejlonostul alufóliástul elég Wing kezében. A srác a földön feküdt, immár magzatpózban és nyüszítve sírt.
-Sajnálom. - Mondta Holy és gyors léptekkel elindult vissza a város belsejébe. Közben telefont húzott elő és a szamurájt tárcsázta.
-Holy-k Holy-ja! - örvendezett a mester.
-Elvis?
-Nem, nem. - vigyorgott a szamuráj a telefonnal a kezében, valahol egy koszos kifőzdében,és betolt egy érmét a wurlitzerbe. - Marlboro Man.
-Kedves Marlboro Man, a tanácsodra lenne szükségem.
-Ohh. Várj, leülök.
Holy hallotta a mester lépteit és hallotta a saját sietősen koppanó bakancsát ahogy szinte fut a metrólejárathoz.
-Az a sámán aki beköpött minket ellopta egy diákomat. Egy felébredése küszöbén álló látót. Szeretnélek megkérdezni, mit tanácsolsz? Magam elég vagyok, vagy Winggel ketten elegek vagyunk, vagy jobban teszem ha valami potensebb segítséget kérem a srác kiszabadításához? - Holy megállt a metrólejárat tetejénél. Wing elé állt, az első lefele menő lépcsőfokra, úgy figyelte Holy arcát mint egy kutya.
-Holy-k Holy-ja - lelkesedett Space Samurai - két tanítványt fogadsz egyszerre? Egy már nem is elég? Hát menj és szabadítsd ki a kicsit. Ha nem bírod, majd megteszem én, de akkor ő az én tanítványom lesz. - A háttérben felzendült a Love me tender Elvistől.
-Akkor bátran menjünk Daruh kajáldájába és vegyem elő a csávót?
-Mire várnál, Holy-k Holy-ja? Ne várass meg engem.
Holy ránézett egy pillanatra a telefonra.
-Hol vagy most?
-Már itt vagyok. - mondta a városi sámán és bontotta a vonalat. Holy felnevetett a megkönnyebbüléstől. Nyomott egy puszit Wing arcára és lefutott a metróhoz.

Daruh kajáldájában voltak emberek. Csodálkozó kissé meglepett emberek, akik enni szerettek volna valami meleg ételt. Space Samurai a pult mögött állt és sört csapolt. Majd egy konyharuhával intett Holyéknak, hogy menjenek közelebb. Továbbra is a Love me tender szólt. Holynak nem múlt a mosoly az arcáról.
-Hol van Daruh?
-Hm. Én vagyok most itt. - teátrálisan a háta mögé mutatott. a pulton valami hús feldarabolt kockái hevertek csinos kupacokban.
-Mit eszünk? - érdeklődött Holy immár kissé összezavarodva.
-Kígyót?
-Oh! Meggyógyítottad a kígyóját?
Wing elkezdett csóválni. Holy pedig észrevette az apró vércseppeket a pulton. Felemelkedett a bárszéken és belesett a pult fölé. Csupa vér volt minden.
-Daruh-t is meggyógyítottad? - kérdezte vicceskedve Holy.
-Jaj dehogy. Nem volt itt. Eldugta a tanítványt, Holy-k Holy-ja. Ha akarod őt, menj és keresd meg.
Holy lehorgasztotta fejét. Aztán ahogy vége lett a Love me tendernek felnézett újra.
-Megyek.
Intett Wingnek, majd felnézett a bejárat feletti órára. Délelőtt 11 volt.
Hazamentek. Ő telerajzolta magukat védő jelekkel, közben át, átlesett a túloldalra, hátha talál kapcsolatot. Úgy pingette meg a mandulás anygalt mint valami finom hangszert.
-Attól tartok kevés lesz ez így. Egyikünk se harci maci. - mofondírozott Wingnek. Wing felnézett a serpenyőből, amiben éppen valami német kolbászkákat sütögetett ebéd gyanánt.
-Tűz van, máshoz nem értek. Mi kellene még?
-Pillecukor. Vigyorgott Holy. - Tudod quintesszencia, egyesével csomagolva, hogy kedvemre bizniszelhessek a szellemekkel.
-Tudsz valakit aki ért ilyesmihez?
-Hát... nem gondoltam... - Holy elbizonytalanodott. Ritkán vont be a dolgaiba más varázslót, de ritkán ment neki másik sámánnak, pláne egy ilyen fazonoknak nem szokott, mint Daruh.
-Ginner? - nézett tanácstalanul a srácra.
-Ginner. - Bólintott Wing, mint ha mi sem lenne természetesebb.

Kate és Ginner egy tágas lapos házban laktak Kansasben. Ginner szerelőműhelye messze földön híres volt, Kate gombás melegszendvicskrémjei nem különben. Éppen kate kávézóján végeztek utolsó simításokat, mikor Wing és Holy megérkeztek. Át a szellem síkon, be egyenesen Ginner védett kis menedékébe. A műhely belső udvarára nyíló ajtók nyitva voltak. Erős fény ömlött be a műhelybe. az ablak alatt egy kivénhedt fotelben kövér vörös cirmos napozott.
Ginner nem sokat körülményeskedett. Pár óra alatt kerített egy mérőműszert ami bírt annyi plusz qvintesszenciával, hogy tárgyalási alap lehessen szellemekkel. Holy nagyon hálás volt, és titokban remélte, hogy nem lesz szükség a túltöltött mérőkére.

Ginneréktől vissza az egyik mandulaangyal pingetésre válasz jött. Erőtlen kis rezdülés volt csupán, de Holy megremegett az izgalomba. Sunny ott volt valahol a szál másik végén és hívta őt. Nem tudva hogy működik, nem értve az egészet, ösztönösen, zsigerből varázsolva merő hitből és kis reményből, vagy félelemből.
Holy megfogta Winget és újra metróvá vált. Végigszáguldott a síkon. Megpördült és újra beleszagolt az ízekbe. Újságpapírokból terülő hatalmas szoknyája védőbúraként terült el körülöttük.
A szál megrezgett és Sunny ott volt. Wing úgy fogta Holy kezét mint riadt kistestvér. A szellemek szétváltak mikor újra nekiindultak. A szövedék itt sűrű volt és erős és tele volt nyüzsgő élettel. Ősöreg lények tekergőző testével és iszamlós nedveivel.
Az oszlopokról Wingnek Stonehenge jutott eszeébe. Itt a hatalmas kőtömbök olyan közel álltak egymáshoz, hogy egy macska fért volna csak át közöttük. A belső térben egy fiú keringett. Lassan tagoltan mondogatta, mint egy mantrát.
-- Segítség. Segytség. Segytség. Miss Larson segytsen. Segítség. Segytség...
Holy intett Wingnek, hogy legyen készenlétben, majd odalépett az egyik réshez és benyújtotta a kezét.
-Itt vagyok, Sunny.
A fiú megállt és ránézett a kézre.
-Tanárnő?
-Ez egy álom, Jack. csak egy álom. gyere ide és fogd meg a kezem.
Az árnyak megsűrösödtek. Wing valahol a kőketrec túloldalán szitkozódott. Jack félénken megfogta Holy kezét. Hunyorogva próbálta kivenni a résen kiszűrődő fényben Holy vonásait.
-Ez egy álom, Jack. Próbáld meg szétnyitni a rést. Kitágítani, megnyitni.
Jack félénken elengedte Holy kezét. Wing kezében felizzott a tűz. Holy lába alatt előtekeredett egy kígyó és felágaskodott. Belül Jack háta mögött a párja. Holy lassan fordult meg. A kígyó sűrű szőnyeggé karikázta magát Holy előtt. A lány elmosolyodott és villámgyorsan lecsapott a tekergőző testre harci gyűrűjével. A hüllő testén hasadék nyílt, ami úgy tágult és szaladt végig a hatalmas testen mintha késsel vágnák.
Eközben Wing üszkös csomóvá perzselte a szobában felbukkanó kígyót. Majd lazán odakiálltott Sunnynak.
-Gyerünk, kissrác, nyisd ki ezt a szart. Ideje felkelni.
Holy újra benyúlt a ketrecbe. Jack két tenyere közé vete Holy kezét, mintha imátkozna. Aztán elengedte és könnyedén széttolta az előtte álló két hatalmas tömböt. A nyikorgó sorlódásra mindenfelöl érdeklődő figyelem szegeződött rájuk. Holy újra kiterjesztette a szoknyáját fedezékül. Wing odasietett és felkapta a srácot. Holy pedig hátulról ölelte át őket, miközben egyre gyorsabban repültek a tértelen világban, keresztül a szellemek birodalmán.
Holy lakásában aztán mind a hárman kiterültek. Sunny ájultan, Wing hulla fáradtan, remegő izmokkal, Holy pedig hangtalanul nevetve. Felült. Elővette Ginner kis mérőműszerét és kitette a komódra. Aztán feltette Jacket az ágyra.
-Gyere macho zuhanyozni.
Mielőtt levetkőzött volna még gyorsan átnézte a srác viharvert ruházatát, aztán a bőrét is. Wing ott állt mellett meztelenül, mikor Holy még tárcsázott.
-Mi ilyen fontos? - kérdezte Wing.
-Peppert hívom. Szedje le azt a két tetoválást róla. azt a kettőt a válláról, látod?
-Azok nem voltak rajta?
-Azokon keresztül idelát.
-Nabasz'. - Wing beállt a zuhany alá.
Holy elégedetten hámozta ki magát a ruhából.
-Visszaloptuk.
-Vissza.
-Ő maga tette meg, Wing. Mekkora jó már? - Elnevette magát. Wing odahúzta maga elé a vízfüggöny alá.
-Én is megteszek mindjárt valamit én magam.
-Ehh.

Reggelre Pepper szépen eltüntette a tetoválásokat és csendben behúzta maga mögött az ajtót. Bent a három hulla fáradt figura összebújva aludt a kétszemélyes matracon.

Hajtóvadászat kezdete

Jude gondterhelten lépett a szobába, aminek baloldali falát mennyezetig érő könyvespolc takart. Benne hatalmas terráriumokban impozáns kígyókkal. Jude rá sem nézett a hüllőkre. Egyenesen az ablak elé tolt kanapéhoz lépett és lerogyott. Pontosan tudta miért hívta ide Vic, és azt is, hogy nem sok jót ígér ez a találkozó. Odabiccentett a fotelban ügcsörgő Dimitrijnek majd cigarettára gyújtott.
Vic fekete garbóban volt, haja szigorúan öszefogva. Pupillája egy vinás csupán sárga íriszében.
A fotelban Dimitrij érdeklődve vizsgálgatta a kultista rendfőnököt.
-Monsieur Montagne, nagyon örülök, hogy elfogadta meghívásomat. - biccentett Vic Jude felé. Jude felnézett, majd egyet bólintva vette tudomásul, hogy ez itt hivatalos találkozó.
-Mint azt Ön is tudja szeretett mesterünk, a Dr. Boston néven híressé vált egykori vámpírvadász, Kyle Fergusson, időutazásra készül. Dimitrij Gregorjevics voltszíves tájékoztatni a célidőszakról. - Vic elegánsan töltött egy apró pohárba magának valami mézszerü italt. majd felpillantva vendégeira folytatta. - Sajnos jelenlegi tudásunk szerint a múltba utazás olyan hatalmas veszélyt jelent, amit nem kockáztattahtunk meg egy mégoly jeles személy kedvéért sem, mint amilyen Dr. Boston.
Jude fejében cikáztak a gondolatok. Időutazásról sokszor gondolkozott a saját terhei miatt is. mennyivel egyszerűbb lenne, ha visszamehetne és nem vállalná be ezt a démont. Nem ölne meg senkit, nem kínozna meg annyi nőt. Béke lenne a lelkében és tenné a dolgát. Ilyenkor nagy a hívás ugyan, de Jude Montagne nem véletlenül az aki. Ő tudja, hogy nem lehetett másként. ma már nem. Az aki lehetett volna réges rég halott. A démon, ott a második világháborúban felzabálta. aki helyette él, az pedig olyan régóta lakik együtt ezzel a lénnyel, hogy nincsenek illúziói róla.
-Ha visszamegy abba az időbe, emlékszik majd erre az életére? - kérdezte Dimitrij
-Igen. Bár ha olyannal megy vissza aki kitörli ezen emlékeit akkor is megmaradnak a mágikus képességei. - Vic leguggolt az egyik terrárium elé. kezében finoman tartotva a pici poharat. - A gond nem ez. hanem az, hogy megváltozik a jelen. Ez az időutazás logikai paradoxona, amit nincs akartamester aki ki tudná kerülni.
-Világos. - bólintott Jude Montagne.
Dimitrij felhúzta az egyik szemöldökét egy kicsit. Hol az egyik marconát vizsgálgatta, hol a másikat.
-Ha Ön nem is vállalja el, Mr. Lensky, talál majd mást, nem?
Vik felpillantott a bíróra és jeges mosoly terült szét az arcán.
-Azért nincsen oly sok magamfajta, Mr. Burton.
A csend beállt. Dimitrij egyre jobban figyelte a két férfit, és egyre inkább biztossá vált számára, hogy pusztán villámhárítóbnak hívták ide.
-Ha nincsenek sokan, és Ön nem viszi vissza 1897-be, akkor gondolom nincs nagy veszély.
-Nem én vagyok az egyetlen. Információim szerint Kher Ibrahim Mathur frigyláda kutató expediyiójára látogat el, Egyiptomba. E jeles tudós is avatott szakértője az időutazásnak, de velem ellentétben nem mérlegeli ennek valóságalakító hatását. Azon a véleményen van, hogy ez elrendeltetett.
-Oh. - bukkant ki marón Judeból a sóhaj, és két kézre fogta a borospoharát. - Kyle... Kyle nem ilyen felelőtlen.
-Valahogy jobb belátásra kell bírjuk, uraim. Egyszerűen vagy ez, vagy kénytelen leszek a tanács elé citálni. Rosszabb esetben balesetet okozva biztosítani a jelent. - Vic felállt a terrárium előtt és elgondolkozva nézte a bírót. - Mi az amivel itt tudjuk tartani?
Jude kiitta a borát és levette a zakóját.
-Őt a szíve viszi előre. A szeretett város, az imádott nő a vágyott tárgyak. hatalom nem érdekli csak az ágyban. Pénze is elég van ahhoz, hogy ne motiválja. a szívével lesz a baj. Azon meg én nem tudok segíteni. Ha nem talált itt semmit amt szerethet, akkor nem fog itt maradni.
-A Lady?
-Megtehetné...- bólintott lassan a bíró. - Valóban megtehetné, hogy fiatalít a külsején, de attól tartok ha erre lett volna igény, már megtette volna.
-Nem hiszem. - Vakkantotta Vik és kiitta a sűrű aranyszín italt.
-Megkérdezhetem tőle. - vigyorodott el kajánul a bíró. - Végső soron ott van még Emma is.
Dimitrij arca elkomorult. Megértette miért hívták el erre a találkozóra.
-Ott van. - bólogatott Vic egy ragadozó kedvességéve. - Egészen pontosan a MSC Fantasia nevü luxushajón, egy kabinban Kylal.
Jude és Dimitrij egy emberként meredtek rá. Vik pedig meghajolt kissé.
-Attól tartok uraim, nincs B-terv. hacsak Emma nem csavarja el az öreg vámpírvadász fejét jobban, mint valaha.
-Futottak már pár kört, mint tudjuk. - Jude nyerte vissza a lélekjelenlétét előbb.
-Azért én adnék neki még pár napot.
-Egyiptomba mennek, mint mondottam...
-Akkor is. - Dimitrij felállt a fotelből és letette a poharát az asztalra. - Ha szükségük lenne rám, megtalálnak. - Biccentett a bírónak, mejd Vic-nek, és távozott.
Joe kocsmájában bedobott két vodkát, hosszan nézte a Lumi fényeit aztán elindult Egyiptomba.