Bontás, építés

Hárman ültek a lépcső legfelső fokain, egymás mellett. A negyedik szemben állt velük kicsit lejebbés narancsot hámozott. A fejük egymagasságban volt. A héjat a bal szélső előtt gondosan tornyozott könyvekre tette. A narancsokat pontosan négyrét vette és balról jobbra kiosztotta, miközben beszélt. A narancsok hosszú kabátja zsebeit húzták le, és gyanúsan nem apadtak, pedig már vagy négyet megettek, így együtt.
-Szóval meg kell egyezzünk valahogy velük, mert kár lenne azt a szintet is lebontani.
-Kismacskák vagyunk ilyen döntésekhez, kame.
-Hogy mik? - Shidoku közelebb hajolt Beanhez, mintha rosszul hallotta volna.
-Jó, tegyük fel, hogy neked adják. Láttunk már furcsa dolgokat, de tegyük fel. Aztán mit csinálsz? - Leo szélesen mosolygott a rendfőnökre. Egyre jobban élvezte Shidoku határfeszegető játékait.
-Szólok a tüzes fiúknak, hogy tegyék atombiztossá.
-A tüzes fiúk FuelMan Flambeaui?
Shidoku mosolygott, Leo bólogatott.
-Hermetikus ház a Flambeau, nem? - Bean egyre hülyébben érezte magát.
-De. Narancsot? - Shidoku Bean ölébe ejtett egy negyed narancsot. - Aztán jövünk mi Ginner mesterrel, és megszerkesztjük a falakat. - Itt jelentőslégteljesen Ginnerre nézett. A marcona szerelő felpillantott rá majd csóválni kezdte a fejét.
-Mégis miről álmodozol megint? - elnevette magát és feltápászkodott. - Lassan megrészegülsz a chantry adta lehetőségektől.
-Olvastad az Ender's Game-et? Orson Scott Card írta.
Ginner megrázta a fejét.
-Van benne egy edzőterem. Az valami úrhajón van, zérógé, meg ami kell. Mindig is ki akartam próbálni. Két csapat van. Mint a paintballnál, itt is van rendezhető terep. - végignézett a fiúkon és lelkesítően kihúzta magát. A fél naranccsal gesztikulált egy ideje, most odadobta Leonak. - Hogy mondtad Mr. Leapernek? Szituációs lövészet?
A fiuk elnevették magukat.
-Kint valóban lőnek, és egyre inkább lőnek. Minden valóságformáló erejüket - mind - fegyverépítésre használják. El kell tudnunk hajolni, illetve tudnunk kell lőni.
-Nem is tudtam, hogy ilyen fegyverbuzi vagy. - röhögött Leo.
-Nem fegyverbuzi, hanem még mindig Matrix rajongó. - legyintett Ginner és elindult lefelé. - Tízéves az a film, Shidoku. ideje valami új rágó után nézni. - mondta és lassan elindult lefelé.
-Az a gombakrém se mai történet, barátom. Dde mindegy is. A lényeg az, hogy ha megszerzem a bontás elől a szintet, segítesz e megépíteni a pályát?
Leo vicsorgó szája elé kapta a kezét, mint egy rajzfilmhős, mint aki éppen lerágja a körmét izgalmában.
- Persze. Megcsináljuk. - Hallatszott Ginner távolodó hangja az üres lépcsőházban.

Békeidőben

Shidoku Kame átosont a folyosón. Végig a falhoz lapulva haladt, kicsit megrogyva, egészen a széles márványlépcsőig. Meztelen felsőtestén a hevederek vörös nyomokat hagytak. Úgy osont a keménytalpú surranóban, mintha valaha lett volna katona. Hosszú fekete haját varkocsba fokta. A lépcsőnél megállt és kilesett. A lépcsőfordulóban, jóval alatta egy férfi állt és Mr. leaperrel beszélt. Lassan, ahogy a filmekben szokták, a hátáról előrehúzta a mesterlövészpuskát és féltérdre ereszkedett. Gondosan célzott. Mint egy szobor, mint egy zen íjjász, benntartotta a levegőt, úgy lőtt. Akkor fújta csak ki, mikor a srác már feküdt, Mr. leaper tekintete pedig az övé fúródott. Lassan teátrálisan állt fel. Kicsit meghajtotta magát a rendfőnök előtt, el nem veszítve a szemkontaktust vele.
Mr. leaper döbbenete leginkább szürkévé fakult színében látszott. Makogott pár halkat miközben odafordult a földön fekvő felé. Leo szomorúan nézett fel a rendfőre. Aztán illedelmesen felállt és meghajolt előtte.
-Szituációs lövészet, uram. Ártalmatlan. - vigyorgott a csupaizom akasa és az övéből egy gránátot húzott elő. - Kipróbálja?
Shidoku a falnak vetett háttal nézte a jelenetet és rázta a néma nevetés.

Mind

Mr Leaper elégedetten hallgatta a beszámolót. Leo, a kis akasa fívér rendben követte Kyle-t és Emmát Egyiptomba. Szemmel és füllel tartja őket, elég közelről ahhoz, hogy pontos képet alkothasson Kyle lelkiállapotáról. Kyle mint egy élő atombomba veszélyezteti a valóságot így mindannyiuk életét időutazási terveivel. Mr. Leaper fájó szívvel, de minden tépelődés nélkül adta volna ki a parancsot a vámpírvadász likvidálására. Addig azonban, amíg nem találkozik az öreg egyiptológussal, aki maga is elég kényes vizeken evez, Mr. leapernek nem volt erkölcsi, se jogi alapja fellépni ellene.

Leo gyűlölte a feladatot. Egyiptom perzselő forróságát, az arabok idegenségét éppúgy, mint Emma vidám nevetését Kyle viccein, szalmakalapos fehérruhás alakját a piacon, ahogy oda-odasimul Kyle-hoz. Kifejezetten utálta a megbizása minden részletét. Mr. Leaper irodájának szagát, az öreg atyáskodva szemérmes pillantásait amivel kiad egy emberölési feladatot. Kiakasztotta a tehetetlensége és tanácstalansága. nem akarta ezt csinálni. Folyamatosan azért imátkozott, hogy Kyle álljon el a tervétől. Emma csapodárságán már túltette magát. Szerette a lányt, hogy ne szerette volna. De már nem akarta. nem vágyott rá, nem kereste gondolatban minden zugban. nem álmodott vele. Másé lett, talán másé volt mindig is.
Leo letette az ásványvizes üveget a kis faragott asztalra és felvette a rezgő telefont.
-Dimitrij.
-Leo. - Leo elmosolyodott, mint egy rossz gyerek.
-Mit keresel te itt?
-Hogy ismertél föl?
-Ne légy sötét, elme adeptus, a lényeged változatlan. - Dimitrij hangja fojtott volt, mintha nem akarná kinyitni a száját. -Mióta vagy rajtuk?
-Triest óta.
-Szép.
-Téged ki küldött?
-Senki. Attól félek én kavartam ezt a szart... részben.
-Emma jól van...- Leo felnézett és meglátta a professzort ahogy szélesre tárt karokkal hangosan lelkendezve közelít Kyleék asztalához. Leo nyelt egyet. - Mondd, hogy minden rendben lesz.
-Próbálj meglepni egy idő mestert.
Dimitrij kilépett az árnyékból és szembenézett az egyiptológussal. Kyle Éppen felemelkedett volna ültéből, hogy üdvözölje a férfit, mikor meglátta Dimitrijt. Leo felpattant és elrugaszkodott. Úgy szállt az asztaluk felé, mint egy nyilvessző.
A kávézóban csend lett, az asztalok hófehér abroszai megálltak a szélben. A professzor felpillantott Dimitrijre, aztán elmosolyodott. Mire Leo becsapódása megtörtént az öreg már halott volt. Leo lábai egyszerre értek földet a tudós fejével. Felette állt és értetlenül nézett az oroszra.
-Hozzá sem értem.
-Van aki a távolból is képes ölni. - suttogta Dimitrij és benézett a kávézó belső helységébe.
Kyle habogot a döbbenettől. Emma falfehére márta a folytatást. Leo mögé lépett és a vállára tette a kezét. Kyle felállt végre és magyarázatot követelt. Leo nem hallotta a hangját, csak azt látta, hogy mozog a szája. Kyle másik oldalára Dimitrij lépett és Leot nézte. A szeme mint egy kristály, az arca márvány, csapzott télikabátján megültek az árnyékok. Leo ekkor vette észre a kezében, mint bukósisakot tartott medvefejet. Emma úgy szorította a szívüket mint egy satu. leo felsóhajtott és megszorította a még mindig dermedt Emma vállát.
Kyle végre csendben maradt. Feltűrte az ingujját és hellyel kínálta a másik kettőt. leo megrázta a fejét és a kávézóba mutatott. Másik keze Emma vállán nyugodott és olyan erővel nyomta le, hogy a lánynak esélye sem volt felállni onnan. Kyle elindult a kávézóba. Dimitrij lehajtotta a fejét.
-Mondj nemet, fiú. Mondj egyszerűen nemet a gonosznak. - mondta és felhúzta a medvefejet a sajátjára.
Emma nézte a három férfit, aztán megérezte a tekintetet és a kávézó ajtónyílásában észrevette Jude Montagne-t.
Pár pillanat múlva kettesben álltak a kávézóasztalokról libegve integető abroszok között. Leo sután ölelte Emmát, miközben próbálta nyugtatni, maga sem hitte igazán amit mond.
-Minden rendben lesz, ha így, ha úgy. Nem tud utazni már.
-Jude volt, ugye?
-Nem tudom. Éppúgy lehetett Dimitrij is. Én nem voltam, az az egy biztos. - mondta, és Dimitrijre gondolt és a meglephetetlen idő mesterre. - Bárki lehetett, akit nem láttunk, vagy nem is ismerünk.
-Ugye nem Jude volt...
Leo elengedte Emmát és megfogta a kezét, úgy nézett a szemébe.
-Tudom, hogy döntöttél. Éreztem, láttam. Tarts ki emellett. Kérlek...
Aztán elengedte Emma kezét és ő is belépett a kávézó félhomályába. Jude és Kyle odabenn ültek összehajolva beszélgettek, halkan. leo melléjük lépett és a bíróra nézett.
-Menjen nyugodtan. A többit elintézem. - fordult felé Jude.
Leo felvonta a szemöldökét.
-Mi történt itt, uram? - igyekezett a lehető leghivatalosabb hangnemet megütni.
-Véletlen egybeesések sora. Köszönöm a közreműködését. Nagyszerű munkát végzett, ismét. - a bíró hangja komoly volt. Leo biccentett mindkettejüknek és visszatért Emmához. leült hozzá a vakítóan fehér asztalhoz és bíztatóan rámosolygott. Emma szoborszerű arcán lassan csorogtak alá a könnyek.

Hajóúton

A hajó megállt menetrend szerint Marseille-ben. Kyle és Emma tett egy kellemes sétát a városban. Megittak egy remek kávét a parton egy elegáns kávézóban, megebédeltek egy nagyon modern kialakítású étteremben majd este kiültek a hajó szabadtéri étterébe és a város fényeiben gyönyörködve beszélgettek.
-Legyenszíves mégy egy üveggel ebből a borból. - intett Kyle a pincérnek. Emma elnyúlt egy hatalmas fehér kanapén. Kezében könnyedén a borospohárral intett a part felé.
-Budapest is gyönyörű este. A partok lámpái, tudod ahogy mondják, mint egy gyöngysor.
-Valóban nagyon szép este Budapest, de nekem túl kisvárosi, hiába nagyváros. Hatkor záró boltok még a körúton is. Átverős pincérek, csak magyarul beszélő taxisok. És az a kosz. Uram isten. - Kyle belekortyolt a borába.
-Megnőttek az igényeid, Kyle. - kacérkodott Emma.
-Meg. Hölgyem. Önnel érdemes csak élni, kedvesem. Mindenki más unalmas üres héj csupán ragyogásod mellett. - rámosolygott a lányra, és Emma észrevette azt a pajkos csillanást Kyle tekintetében, ami annyira tetszett neki régebben, mikor még új volt Horizonton.
-Mi az? Mi az? - csapott le nevetve a fiú térdére.
-Eszembe jutott az első európai utam. Hosszan hajóztunk át az óceánon. Minden este egy Forber nevü némettel kártyáztam. Nagyon lassan játszottam és nagyon sokat beszéltem. Klasszikus poén. A kezem alig mozdult, így az első pár alkalom után már nem gyanakodott csalásra.
-Gondolom csúnya vége lett.
-Alaposan megkopasztottam. Miközben én a fazont nyúztam meg élve a kártyaasztalnál, Jude a nejvel mulatott. Végül Jude megadta a szintén társaságunkban utazó áruháztulajdonos címét neki, sajátjaként. Az áruházas fickó nevére nem emlékszem, csak arra, hogy egy hallgatag, hatalmas szemű mulatt nő volt a felesége, aki némán állt rendelkezésemre a hajnali órákban, mikor a férje tajtrészegen horkolt a kabinban. A némasága pedig az utolsó percig tartott csak. Akkor azonban egetrengető nyögdécselésbe és sikongatásba kezdett.
-Ne haragudjon Kyle, de kezd unalmas lenni a sok könnyű kalandja.
-Megértem hölgyem, és elnézését kérem. - újra a borba kortyolt. - Akkor szívesebben hallgatnbá talán ahogy beépültem abba a mulatóba ahol a vámpírok étkeztek? Ó nem. A vámpíros történeteim a leg unalmasabbak mind közül. Parancsol egy kis fügét? - és már nyújtotta is Emmához a tálat. Emma kecsesen kivett egyet és finoman ketté vette. Kyle megdermedten figyelte a lányt, ahogy az lassan kiharapja a gyümölcs belsejét.
-Khm. Elmesélem inkább azt az esetet, mikor Mexicoba tartva banditák támadtak a vonatunkra.
-Ó. Nem mondja?
-Persze nem sok esélyük volt, de a móka kedvéért riadalmat színleltem, és hölgyemet magam mögé rejtve kezdtem hebegő kérlelésükbe. - Kyle elmosolyodott újra, és egy narancs hámozásába kezdett. - Aztán mikor mindenki átadta az értékeit nekik, visszaélve isten adta hatalmammal lelökdöstem őket a vonatról. - Letette a narancshéjat a tál szélére. - Egy pillanat volt csupán a mozdulat, amivel kivettem a kis zsákot a kezéből és amivel ellöktem a vezért. Aztán eldördült egy lövés, és még egy. Senki nem tudta rajtam kívül, hogy rám lőttek. Mindenki úgy nyilatkozott később a rendőröknek, hogy én lőttem le a banditákat.
-Micsoda hős Őn, Kyle.
-A zsákot a tartalmával együtt megtartottam azért. Emlékbe. - átnyújtott egy fél narancsot Emmának. - Mennyi emléket idéz fel egy ilyen hajóút, kedvesem. Nem igaz?
Egy távolabbi asztalnál egy szivarozó férfi erre értőn bólintott és kért egy pohárnyit ugyanabból a borból. A bárzongorista rákezdett egy örökzöldre, a pincérek pedig meggyújtották a mécseseket az asztalokon. A kapitány odalépett a magányosan szivarozó férfihoz és kissé meghajolt.
-Monsieur Montagne? Megengedi?
-Ó hogyne. - Emelkedett fel kissé ültében a bíró és hellyel kínálta a kapitányt.

Jack Sunny

Wing lement vele az egyik nap a suliba. Holy azt gondolta, majd beállítja Winget modellnek, de a srác hallani sem akart a dologról. Holynak figyelmeztetnie kellett magát, hogy a texasi macho nem vetkőzik alsóneműre fiatalkorúak börtönéből szabadult fekete srácok előtt. Holy mosolyogva nézte Winget, kicsit még meg is csóválta a fejét. A srácok Holyt figyelték. Szerették a magas atlétikus termetével, brutális szőke loboncával és szigorú rendezettségével együtt. Holy kemény volt és igazságos velük. Minden ősszel sikerült kivívnia az újabb és újabb osztályok tiszteletét. Most összefont karral állt, hátát a post-itekkel teletűzdelt falnak támasztva végignézett a csillogó szemű srácokon.
-Ma tüzet csinálunk.
Szavait lelkesedés követte.
-Lehet festmény, szobor, vers, zene vagy tánc. Tűz nem lehet. 20 percetek van rá.
-Mit kap a legjobb? - vidult fel Mototo.
Holy a táskáját felemelve, mint valami modern Mary Poppins előhúzta a mandulás anygalt.
-Ez a szentséges lény, ez a mandulás csoda lesz a jutalma annak, akiét a legjobbnak ítéljük. - fejezte be teátrális hangon.
Wing fellazult a feladatkiírás hallatán. Intett Holynak, hogy menjenek ki a terem elé az udvarra elszívni egy cigit.
-Ha már így alakult, taníthatnál. A főnököd, a szamuráj, az nem akar.
Holy végignézett a srácon a szeme sarkából.
-Taníthatlak, ha komolyan tanulni akarsz.
Wing morrantott egyet.
-Kiszolgáltatottnak érzem magam így.
-Az vagy. - vigyorgott rá pimaszul a lány.
A teremből kihallatszott a srácok nyüzsgése. Holy leült az ablak alá és a haját sodorgatta. Wing mellette állt, hátát a falnak vetve, lassan szívta el a cigijét. 20 perc múlva visszamentek és megnézték és hallgatták a műveket.
Voltak remek graffitik, volt két remek szobor energiaitalos dobozból, volt pár vers, de a legjobb egy duruzsuló fonémaéneklésre épülő tánc volt. Holy kiterjesztette a tudatát a fiúra, miközben az táncolt és egyre hevesebben dobogó szívvel figyelte, ahogy a mágia ki-kicsap a fiúból. Nyers, egyszerű, zsigeri mágia volt. Úgy jött létre és oszlott el, hogy srác észre sem vette. Számára ez a tánc flow volt, az alkotás a kifejezés öröme.
Holy finoman megbökte Wing könyökét. A srác nem vett észre a nyers szellem mágiából semmit. Holy megvonta a vállát és elmélyülten figyelte tovább a táncot. Mire mindenki bemutatta az alkotását egyértelművé vált, hogy a srácok nem a táncos produkciót értékelték a legjobbnak. Így Holy még nem hirdetett eredményt, hanem beült a gyerekek közé és beszélgetni kezdett velük. Az elmúlt napok eseményei kellően kiélesítették a figyelmét és újraalapozták a gyanúját. Beszéltette őket, majd úgy helyezkedett, hogy a négy legbalhésabb sráccal üljön egy asztalhoz. Pizzát rendelt nekik és kötetlen dumálásba kezdtek a pizzák felett. A mandulás angyal ott figyelt a polc szélén. Mindenki megfeledkezett róla.
Holy beszéltette a srácokat. Elég jól ismerte ezt a szubkultúrát ahhoz, hogy jól kérdezzen. A srácokból ömlött a szó. Holy gondolt egy merészet és oda vitte a beszélgetés fonalát, ahol a legkevésbé várták.
-Van tetoválásotok?-húzta ki magát, tincseit hátralökve a vállai mögé. Wing szemöldöke felszaladt.
-Hát jah' - vakkantotta vigyorogva az egyik. - Ilyen jóság. - és már húzta is fel a pólóját a karján, hogy jól látható legyen a koponyás puskás bandajelvény. Holy kettőt pislogott, hogy kiélesítse magát. a jel a fiú karján szellem szempontból ártalmatlan volt.
-Mit szólnátok, ha lenne bandánk? - kérdezte Holy közelehajolva a srácokhoz.
Beállt a csend. Wing szemöldökei összesűrűsödtek az orra felett.
-Hm? Én tervezném a tetkót. A barátnőm aki profi tetováló felvarrná. De csak a legjobbak lehetnek tagok. Csak a legjobb arcok. - nyomta meg a szavakat Holy. - Új élet, új banda.
A srácok kinyújtották a kezüket felé. Az asztal felett csillagba rendeződtek az összekapcsolódó karok. Wing vigyorgott.

Másnap reggel vidáman készülődtek a vizes feladatra, ami logikusan következett az előző napi tűzből, mikor egyszerre néztek fel Winggel. Ő egy nagy tömb agyagot porciózott éppen, Holy a festékszórókat osztotta ki a graffitizőknek.
-Jack. -suttogta Holy és Mototora nézett.
-Hol van Jack?
-Mitomén' - vont vállat Mototo. - Biztos elaludt.
-Együtt szoktatok jönni, nem?
-Nem vo't a busznál. Gondoltam lóg. Maj' begyön ebéd után miko' megyünk tetoválni.- Mototo nem értette mi ez a nagy érdeklődés. - Miss Larsson nem szokja beírni a hiányzást.
-Persze, hogy nem, mert mindig itt vagytok. - Csattant fel Holy, és már nyúlt is a telefonjáért. - Mondd a számát!
Mototo mondta, de a készülék ki volt kapcsolva. Holy segélykérőn nézett Wingre, majd kisietett a teremből, hogy kiderítse Jack Sunny címét. Pár perc múlva Esther ült a tanári asztalnál, angol dolgozatokat javítva, míg a srácok kellemesen oldottan alkották a víz téma lehetőségeit.

Holy szétáradt az utcán, végigellenőrizte az összes szertehagyott tincsét, amik útkereszteződésekben, metrókijáratoknál, bevásárlóközpontokban és a szórakozóhelyek negyedénél voltak elrejtve, mint megannyi őrszem. Sehol nem látta nyomát Jack Sunnynak.
Taxiba ültek és kimentek a város szélére, ahol Sunny hivatalosan az anyjával lakott. Holy tartott tőle, hogy ez csak egy fal cím. A ház a vasúti töltés mellett volt, úgy nézett ki, mint egy romos fészer. A koszos poros udvaron autóroncsok álltak. Hátrább a kis viskóból kiabálás szűrődött ki, majd egy idősebb asszony jelent meg, hóna alatt lábossal. Úgy jött, olyan fenyegetően Holyék felé, mintha gépfegyver lett volna nála. Holy ugyan kérdezgette, hol van Jack, de a nő csak ordítozott. Megmaradt pár foga mint ételmaradék villant meg gyorsan pörgő nyelve mellett. Wing kivédte az első ütéseket. Holy pedig besietett a koszladt, büdös viskóba.
Ismerte a külvárost, tudta, hogy a diákjai elég rossz körülmények között élnek, így nem lepődött meg nagyon. Jack cuccai ott voltak a picike rothadó szagú szoba-konyhában. A hátizsákja, a kabátja, de a telefonja is.
Holy felkapta a hátizsákot. valami olyan tárgyra volt szüksége amit a srác nagyon szeret. Egy ilyen életben a hátizsákod a házad, a kabátod a páncélod és a telefonod a fegyvered. Minden szórakozás egy mp3 lejátszó. Az is ott volt. Holy-t elöntötte az adrenalin amikor belenyúlt a hátizsákba. Lassan húzta elő a papírzsebkendőbe csomagolt tárgyat. Eddigre Wing is beért.
-A nő? - nézett fel Holy, kezében ott remegett a fehér csomag.
-Lepihent kicsit. - Wing zavartan vonta meg a vállát. - A kaja nem lottyant ki. Mi ez?
Holy lekapta a zsebkendőt és megcirógatta az alóla előkerülő mandulaborítású anygalszárnyat.
-Ez jó lesz. Most megpróbálom a köztünk - és magára az anygalra majd az ablakon ki, a távolba mutatott - fenálló erős érzelmi kapcsolatot megtalálni odaát.
-Hú, Holy, ezek szerint mégis tanítasz. - Wing kisfiúsan elmosolyodott. Aztán rendezte a vonásit s kilesett az udvarra. Holy biccentett egy jóváhagyót, majd mély levegőt vett és átnézett a szellem síkra.

A ház maga volt a förtelem. Erőszak, elkeseredés, éhség, drog, kétségbeesés, terror. Holy kimenekült az udvarra. Jack színe, mint valami óarany graffiti ott díszelgett a tárgyakon. Sokat ücsörgött a kék Ford hátsó ülésén. Holy szorongatta az angyalt és kijebb ment a töltésre. Messzire elnézett a város belseje felé. Be akarta fogni, ami szinte lehetetlen. Szerencséja volt. A figyelme odaát követte a bronzba hajló fémes színt, és mivel odaát a tér ésm és az idősem lineális, a messzi közel jött. Holy meglátta egy srác kezén, mintha vér csöpögne róla, úgy borította be Jack színével a szellemvilágot. nem dugta a kezeit zsebre, úg tartotta el amgától, mintah koszos lenne. pedig a fizikai síkon ennek természetesen semmi jele nem volt. Holy elvigyorodott.
-Megvagy. - Mondta és winget kereste a kezével. A fiú mellé állt és szemével kereste, mit láthatott meg Holy.
-Iránytű leszek. - Suttogta Holy. - Wing, figyu.
-Jah.
-Játszuk azt, hogy vak vagyok. Biggyeszd rám a szuper napszemüvegedet és én beléd karolok.
-Ott maradt a figyelmed mi?
-Ott. Arra van. Mutatott a megfelelő irányba Holy. - Nem látok magam elé, nem látom a lépcsőket, a pocsolyákat, a lámpákat. Vezetned kell, mint egy vakot. Cserébe én mondom az irányt.
-Ezek szerint megtaláltad. - Mondta elégedetten és némi tisztelettel Wing, miközben Holy orrára illesztette a szemüveget.
-Nem. Találtam valakit aki úgy ért hozzá, hogy azóta mocskosnak érzi magát.
-Nem hangzik túl jól. - Wing finoman megfogta Holy könyökét és elkezdte vezetni. Nehezen haladtak, de lagalább jó irányba.
-A srác metróra szállt.

A Rock Creek temetőnél utol is érték. Ugyan délelőtt volt, de kimondottan sötét a nehéz, sötétszürke hófelhőktől. A srác két másikkal beszélgetett és elég ideges volt. A temetőben sehol egy teremtett lelket nem láttak rajtuk kívül. Wing világított a téli tájban a pirosra festett hajával. Holy egy fának vetette a hátát, úgy nézte a fiút. Megvárták míg a másik kettő lelép, és emberük el nem indul kifele. Akkor Wing közelebb ment és feltartott kézzel jelezte, hogy békések a szándékai. A srác körbe pillantott és nem tanúsított jelentőséget a fát támasztoó fehér nőnek.
-Holy elmosolyodott a napszemüveg alatt. Látta hogy nő a félelem a srácban, és látta hogy szakad el a cérna Wingben. Pár perc múlva a srác a földön feküdt hátratekert karokkal. Holy lassan odament hozzá és közelhajolt az arcához. Wing napszemüvege szinte az egész arcát eltakarta.
-Mol van Jack Sunny?
-Nem tudom.
-Hol van Jack Sunny? - Holy nagyon igyekezett, hogy gépszerűen hajszál pontosan ugyanolyan hangsúllyal, tempóban és hangszínen tegye fel a kérdést.
-Mit tudom én. azt sem tudom ki az. - hadarta a srác. Látszott rajta, hogy kezd felbátorodni. Holy közelről megszemlélhette a srácon az egyetlen aktív jelet. a szellemsíkon ragyogó fénnyel égő jel, egy szem volt, melyen valaki más szemmel követheti a srác minden mozdulatát. ha akarja. Holy felismerte a kéz stílusát, jellegzetességét. A rajzolat a szándék pont olyan egyedi volt, mint az ujjlenyomat.
-Daruh. - a néz betontömbként ült meg a gyomrában. Erőt vett magán és még közelebb hajolt a fiú arcához.
-Hol van Jack Sunny? - mélyet sóhajtott. - Sokkal durvább is tudok lenni.
-Olyan durva nem tud.
-Dehogy nem. - Holy gonoszul elvigyorodott. Elképzelte mi mindent tudna csinálni ezzel a kis pöccsel.
-Röviden és lényegretörően is beszélgethetünk. Vagy hosszan és fájdalmasan.
Wing elismerően lebiggyesztette az ajkát és szorosabbra húzta a srác hátrafeszített karjait.
-Nem mondhatok semmit. Nem mondtam semmit. Nem tudok semmit. - a srác mint egy mantrát mondogatta.
-Valamit mondj, mert nem állok jót magamért.
-Kígyó. - a srác szemei felpattantak. - kígyó. És most engedjenek el. Rémisztő egy alak maga is, basszus.
-Kígyó. Hol?
-Nem mondhatom... - a srác nyüszíteni kezdett félelmében. Holy nem volt gengszter, nem bírta. Felnézett Wingre és megérintette a kezét, jelezve, hogy elengedheti. Ahogy elhajolt a fiú fölül kikapta a kabátja zsebében hurcolt zacskót. A srác szemei elkerekedtek és hanyatt fordult a fakó fűben. Wing kezében ott lógott egy emberes csomag heroin.
-Megsemmisítés. - mondta halkan Holy, és megnézte ahogy a csomag nejlonostul alufóliástul elég Wing kezében. A srác a földön feküdt, immár magzatpózban és nyüszítve sírt.
-Sajnálom. - Mondta Holy és gyors léptekkel elindult vissza a város belsejébe. Közben telefont húzott elő és a szamurájt tárcsázta.
-Holy-k Holy-ja! - örvendezett a mester.
-Elvis?
-Nem, nem. - vigyorgott a szamuráj a telefonnal a kezében, valahol egy koszos kifőzdében,és betolt egy érmét a wurlitzerbe. - Marlboro Man.
-Kedves Marlboro Man, a tanácsodra lenne szükségem.
-Ohh. Várj, leülök.
Holy hallotta a mester lépteit és hallotta a saját sietősen koppanó bakancsát ahogy szinte fut a metrólejárathoz.
-Az a sámán aki beköpött minket ellopta egy diákomat. Egy felébredése küszöbén álló látót. Szeretnélek megkérdezni, mit tanácsolsz? Magam elég vagyok, vagy Winggel ketten elegek vagyunk, vagy jobban teszem ha valami potensebb segítséget kérem a srác kiszabadításához? - Holy megállt a metrólejárat tetejénél. Wing elé állt, az első lefele menő lépcsőfokra, úgy figyelte Holy arcát mint egy kutya.
-Holy-k Holy-ja - lelkesedett Space Samurai - két tanítványt fogadsz egyszerre? Egy már nem is elég? Hát menj és szabadítsd ki a kicsit. Ha nem bírod, majd megteszem én, de akkor ő az én tanítványom lesz. - A háttérben felzendült a Love me tender Elvistől.
-Akkor bátran menjünk Daruh kajáldájába és vegyem elő a csávót?
-Mire várnál, Holy-k Holy-ja? Ne várass meg engem.
Holy ránézett egy pillanatra a telefonra.
-Hol vagy most?
-Már itt vagyok. - mondta a városi sámán és bontotta a vonalat. Holy felnevetett a megkönnyebbüléstől. Nyomott egy puszit Wing arcára és lefutott a metróhoz.

Daruh kajáldájában voltak emberek. Csodálkozó kissé meglepett emberek, akik enni szerettek volna valami meleg ételt. Space Samurai a pult mögött állt és sört csapolt. Majd egy konyharuhával intett Holyéknak, hogy menjenek közelebb. Továbbra is a Love me tender szólt. Holynak nem múlt a mosoly az arcáról.
-Hol van Daruh?
-Hm. Én vagyok most itt. - teátrálisan a háta mögé mutatott. a pulton valami hús feldarabolt kockái hevertek csinos kupacokban.
-Mit eszünk? - érdeklődött Holy immár kissé összezavarodva.
-Kígyót?
-Oh! Meggyógyítottad a kígyóját?
Wing elkezdett csóválni. Holy pedig észrevette az apró vércseppeket a pulton. Felemelkedett a bárszéken és belesett a pult fölé. Csupa vér volt minden.
-Daruh-t is meggyógyítottad? - kérdezte vicceskedve Holy.
-Jaj dehogy. Nem volt itt. Eldugta a tanítványt, Holy-k Holy-ja. Ha akarod őt, menj és keresd meg.
Holy lehorgasztotta fejét. Aztán ahogy vége lett a Love me tendernek felnézett újra.
-Megyek.
Intett Wingnek, majd felnézett a bejárat feletti órára. Délelőtt 11 volt.
Hazamentek. Ő telerajzolta magukat védő jelekkel, közben át, átlesett a túloldalra, hátha talál kapcsolatot. Úgy pingette meg a mandulás anygalt mint valami finom hangszert.
-Attól tartok kevés lesz ez így. Egyikünk se harci maci. - mofondírozott Wingnek. Wing felnézett a serpenyőből, amiben éppen valami német kolbászkákat sütögetett ebéd gyanánt.
-Tűz van, máshoz nem értek. Mi kellene még?
-Pillecukor. Vigyorgott Holy. - Tudod quintesszencia, egyesével csomagolva, hogy kedvemre bizniszelhessek a szellemekkel.
-Tudsz valakit aki ért ilyesmihez?
-Hát... nem gondoltam... - Holy elbizonytalanodott. Ritkán vont be a dolgaiba más varázslót, de ritkán ment neki másik sámánnak, pláne egy ilyen fazonoknak nem szokott, mint Daruh.
-Ginner? - nézett tanácstalanul a srácra.
-Ginner. - Bólintott Wing, mint ha mi sem lenne természetesebb.

Kate és Ginner egy tágas lapos házban laktak Kansasben. Ginner szerelőműhelye messze földön híres volt, Kate gombás melegszendvicskrémjei nem különben. Éppen kate kávézóján végeztek utolsó simításokat, mikor Wing és Holy megérkeztek. Át a szellem síkon, be egyenesen Ginner védett kis menedékébe. A műhely belső udvarára nyíló ajtók nyitva voltak. Erős fény ömlött be a műhelybe. az ablak alatt egy kivénhedt fotelben kövér vörös cirmos napozott.
Ginner nem sokat körülményeskedett. Pár óra alatt kerített egy mérőműszert ami bírt annyi plusz qvintesszenciával, hogy tárgyalási alap lehessen szellemekkel. Holy nagyon hálás volt, és titokban remélte, hogy nem lesz szükség a túltöltött mérőkére.

Ginneréktől vissza az egyik mandulaangyal pingetésre válasz jött. Erőtlen kis rezdülés volt csupán, de Holy megremegett az izgalomba. Sunny ott volt valahol a szál másik végén és hívta őt. Nem tudva hogy működik, nem értve az egészet, ösztönösen, zsigerből varázsolva merő hitből és kis reményből, vagy félelemből.
Holy megfogta Winget és újra metróvá vált. Végigszáguldott a síkon. Megpördült és újra beleszagolt az ízekbe. Újságpapírokból terülő hatalmas szoknyája védőbúraként terült el körülöttük.
A szál megrezgett és Sunny ott volt. Wing úgy fogta Holy kezét mint riadt kistestvér. A szellemek szétváltak mikor újra nekiindultak. A szövedék itt sűrű volt és erős és tele volt nyüzsgő élettel. Ősöreg lények tekergőző testével és iszamlós nedveivel.
Az oszlopokról Wingnek Stonehenge jutott eszeébe. Itt a hatalmas kőtömbök olyan közel álltak egymáshoz, hogy egy macska fért volna csak át közöttük. A belső térben egy fiú keringett. Lassan tagoltan mondogatta, mint egy mantrát.
-- Segítség. Segytség. Segytség. Miss Larson segytsen. Segítség. Segytség...
Holy intett Wingnek, hogy legyen készenlétben, majd odalépett az egyik réshez és benyújtotta a kezét.
-Itt vagyok, Sunny.
A fiú megállt és ránézett a kézre.
-Tanárnő?
-Ez egy álom, Jack. csak egy álom. gyere ide és fogd meg a kezem.
Az árnyak megsűrösödtek. Wing valahol a kőketrec túloldalán szitkozódott. Jack félénken megfogta Holy kezét. Hunyorogva próbálta kivenni a résen kiszűrődő fényben Holy vonásait.
-Ez egy álom, Jack. Próbáld meg szétnyitni a rést. Kitágítani, megnyitni.
Jack félénken elengedte Holy kezét. Wing kezében felizzott a tűz. Holy lába alatt előtekeredett egy kígyó és felágaskodott. Belül Jack háta mögött a párja. Holy lassan fordult meg. A kígyó sűrű szőnyeggé karikázta magát Holy előtt. A lány elmosolyodott és villámgyorsan lecsapott a tekergőző testre harci gyűrűjével. A hüllő testén hasadék nyílt, ami úgy tágult és szaladt végig a hatalmas testen mintha késsel vágnák.
Eközben Wing üszkös csomóvá perzselte a szobában felbukkanó kígyót. Majd lazán odakiálltott Sunnynak.
-Gyerünk, kissrác, nyisd ki ezt a szart. Ideje felkelni.
Holy újra benyúlt a ketrecbe. Jack két tenyere közé vete Holy kezét, mintha imátkozna. Aztán elengedte és könnyedén széttolta az előtte álló két hatalmas tömböt. A nyikorgó sorlódásra mindenfelöl érdeklődő figyelem szegeződött rájuk. Holy újra kiterjesztette a szoknyáját fedezékül. Wing odasietett és felkapta a srácot. Holy pedig hátulról ölelte át őket, miközben egyre gyorsabban repültek a tértelen világban, keresztül a szellemek birodalmán.
Holy lakásában aztán mind a hárman kiterültek. Sunny ájultan, Wing hulla fáradtan, remegő izmokkal, Holy pedig hangtalanul nevetve. Felült. Elővette Ginner kis mérőműszerét és kitette a komódra. Aztán feltette Jacket az ágyra.
-Gyere macho zuhanyozni.
Mielőtt levetkőzött volna még gyorsan átnézte a srác viharvert ruházatát, aztán a bőrét is. Wing ott állt mellett meztelenül, mikor Holy még tárcsázott.
-Mi ilyen fontos? - kérdezte Wing.
-Peppert hívom. Szedje le azt a két tetoválást róla. azt a kettőt a válláról, látod?
-Azok nem voltak rajta?
-Azokon keresztül idelát.
-Nabasz'. - Wing beállt a zuhany alá.
Holy elégedetten hámozta ki magát a ruhából.
-Visszaloptuk.
-Vissza.
-Ő maga tette meg, Wing. Mekkora jó már? - Elnevette magát. Wing odahúzta maga elé a vízfüggöny alá.
-Én is megteszek mindjárt valamit én magam.
-Ehh.

Reggelre Pepper szépen eltüntette a tetoválásokat és csendben behúzta maga mögött az ajtót. Bent a három hulla fáradt figura összebújva aludt a kétszemélyes matracon.

Hajtóvadászat kezdete

Jude gondterhelten lépett a szobába, aminek baloldali falát mennyezetig érő könyvespolc takart. Benne hatalmas terráriumokban impozáns kígyókkal. Jude rá sem nézett a hüllőkre. Egyenesen az ablak elé tolt kanapéhoz lépett és lerogyott. Pontosan tudta miért hívta ide Vic, és azt is, hogy nem sok jót ígér ez a találkozó. Odabiccentett a fotelban ügcsörgő Dimitrijnek majd cigarettára gyújtott.
Vic fekete garbóban volt, haja szigorúan öszefogva. Pupillája egy vinás csupán sárga íriszében.
A fotelban Dimitrij érdeklődve vizsgálgatta a kultista rendfőnököt.
-Monsieur Montagne, nagyon örülök, hogy elfogadta meghívásomat. - biccentett Vic Jude felé. Jude felnézett, majd egyet bólintva vette tudomásul, hogy ez itt hivatalos találkozó.
-Mint azt Ön is tudja szeretett mesterünk, a Dr. Boston néven híressé vált egykori vámpírvadász, Kyle Fergusson, időutazásra készül. Dimitrij Gregorjevics voltszíves tájékoztatni a célidőszakról. - Vic elegánsan töltött egy apró pohárba magának valami mézszerü italt. majd felpillantva vendégeira folytatta. - Sajnos jelenlegi tudásunk szerint a múltba utazás olyan hatalmas veszélyt jelent, amit nem kockáztattahtunk meg egy mégoly jeles személy kedvéért sem, mint amilyen Dr. Boston.
Jude fejében cikáztak a gondolatok. Időutazásról sokszor gondolkozott a saját terhei miatt is. mennyivel egyszerűbb lenne, ha visszamehetne és nem vállalná be ezt a démont. Nem ölne meg senkit, nem kínozna meg annyi nőt. Béke lenne a lelkében és tenné a dolgát. Ilyenkor nagy a hívás ugyan, de Jude Montagne nem véletlenül az aki. Ő tudja, hogy nem lehetett másként. ma már nem. Az aki lehetett volna réges rég halott. A démon, ott a második világháborúban felzabálta. aki helyette él, az pedig olyan régóta lakik együtt ezzel a lénnyel, hogy nincsenek illúziói róla.
-Ha visszamegy abba az időbe, emlékszik majd erre az életére? - kérdezte Dimitrij
-Igen. Bár ha olyannal megy vissza aki kitörli ezen emlékeit akkor is megmaradnak a mágikus képességei. - Vic leguggolt az egyik terrárium elé. kezében finoman tartotva a pici poharat. - A gond nem ez. hanem az, hogy megváltozik a jelen. Ez az időutazás logikai paradoxona, amit nincs akartamester aki ki tudná kerülni.
-Világos. - bólintott Jude Montagne.
Dimitrij felhúzta az egyik szemöldökét egy kicsit. Hol az egyik marconát vizsgálgatta, hol a másikat.
-Ha Ön nem is vállalja el, Mr. Lensky, talál majd mást, nem?
Vik felpillantott a bíróra és jeges mosoly terült szét az arcán.
-Azért nincsen oly sok magamfajta, Mr. Burton.
A csend beállt. Dimitrij egyre jobban figyelte a két férfit, és egyre inkább biztossá vált számára, hogy pusztán villámhárítóbnak hívták ide.
-Ha nincsenek sokan, és Ön nem viszi vissza 1897-be, akkor gondolom nincs nagy veszély.
-Nem én vagyok az egyetlen. Információim szerint Kher Ibrahim Mathur frigyláda kutató expediyiójára látogat el, Egyiptomba. E jeles tudós is avatott szakértője az időutazásnak, de velem ellentétben nem mérlegeli ennek valóságalakító hatását. Azon a véleményen van, hogy ez elrendeltetett.
-Oh. - bukkant ki marón Judeból a sóhaj, és két kézre fogta a borospoharát. - Kyle... Kyle nem ilyen felelőtlen.
-Valahogy jobb belátásra kell bírjuk, uraim. Egyszerűen vagy ez, vagy kénytelen leszek a tanács elé citálni. Rosszabb esetben balesetet okozva biztosítani a jelent. - Vic felállt a terrárium előtt és elgondolkozva nézte a bírót. - Mi az amivel itt tudjuk tartani?
Jude kiitta a borát és levette a zakóját.
-Őt a szíve viszi előre. A szeretett város, az imádott nő a vágyott tárgyak. hatalom nem érdekli csak az ágyban. Pénze is elég van ahhoz, hogy ne motiválja. a szívével lesz a baj. Azon meg én nem tudok segíteni. Ha nem talált itt semmit amt szerethet, akkor nem fog itt maradni.
-A Lady?
-Megtehetné...- bólintott lassan a bíró. - Valóban megtehetné, hogy fiatalít a külsején, de attól tartok ha erre lett volna igény, már megtette volna.
-Nem hiszem. - Vakkantotta Vik és kiitta a sűrű aranyszín italt.
-Megkérdezhetem tőle. - vigyorodott el kajánul a bíró. - Végső soron ott van még Emma is.
Dimitrij arca elkomorult. Megértette miért hívták el erre a találkozóra.
-Ott van. - bólogatott Vic egy ragadozó kedvességéve. - Egészen pontosan a MSC Fantasia nevü luxushajón, egy kabinban Kylal.
Jude és Dimitrij egy emberként meredtek rá. Vik pedig meghajolt kissé.
-Attól tartok uraim, nincs B-terv. hacsak Emma nem csavarja el az öreg vámpírvadász fejét jobban, mint valaha.
-Futottak már pár kört, mint tudjuk. - Jude nyerte vissza a lélekjelenlétét előbb.
-Azért én adnék neki még pár napot.
-Egyiptomba mennek, mint mondottam...
-Akkor is. - Dimitrij felállt a fotelből és letette a poharát az asztalra. - Ha szükségük lenne rám, megtalálnak. - Biccentett a bírónak, mejd Vic-nek, és távozott.
Joe kocsmájában bedobott két vodkát, hosszan nézte a Lumi fényeit aztán elindult Egyiptomba.

Dimitrij Gregorjevics Arjunov

Hosszúakat lépett. A hó keménnyé összeállt a sok lépés alatt. Az utca fehér volt, az úttest fekete. A kettő közötti pöttyös szürkeségben csikkek ütötte lyukak tátongtak. Leningrád csendes volt. Dimitij zsebre dugott kézzel, szája sarkában cigarettával vágtatott végig a széles utakon. Jelenát kereste. A stricije habogott csak. Dimitrijnek rá kellett mozdulnia, nekilökni a konténernek, hogy végre kinyögje a cím,et. A konténerből ráboruló háztartási szemét pont annyira vonta el a csávó figyelmét, hogy Dimitrij leinthessen egy taxit.
Nem volt nála elég készpénz, hogy házig vitesse magát. A havas utcákon mint távoli jeladók álltak a kandelláberek, szigetnyi fényfoltokat világítva meg sárgán, a kékesen derengő utcából.
Félreköpte a cigit és megdörzsölte a kezét. Kihúzta magát és belökte az ózsdi kaput vállal. Kettesével szedve a lépcsőket felfutott a másodikra. Ott körbekémlelt a körfolyosón és megállapította melyik lakás lehet az.

Később a taxiban, miközben Jelena a vért törölgette magáról, Dimitrij újra rágyújtott.
-Mi lenne, ha kiszállnál végre?
-Nem lehet. - suttogta Jelena, egy szeppent kislány hangján.
-Eldugnálak... jó helyre.
-Ugggyan, Dimocska. Édes vagy, de meg kell lennie a pénznek. Hiszen tudod. - Jelena felpillantott a férfira, majd megnyalta az ujját lassan és kéjesen. szemérmesen lesütötte a szemét és a nyálas ujjacskával dörzsölni kezdte a vérpettyeket hófehér karjáról. - Lehettél volna finomabb is.... csupa vér lett minden.
Dimitrij felidézte a jelenetet Jelenával a középpontban, a vastag perzsaszőnyegen, bilincsben, meztelenül. Körben a kibontott sliccü férfiak, röhögnek, szivaroznak és néha odaintik egy szopásra vagy baszásra.
Nem várt sokáig. Ahogy belépett a szobába azonnal felemelte az amúgy is keze ügyébe eső billiárd dákót és szilánkosra verte a férfiakon. Végül leült, megivott egy pohár pezsgőt, elszívott egy szivart, míg Jelena felöltözött, és végül az egyik faszi mobiljáról kihívta a mentőket.
-Egy sem halt meg, galambom.
Jelena teátrálisan sóhajtott egyet.
-Repülnöd kéne már, kislány, attól tartok ennek a melónak annyi.
-Jaj ne már, Gyimocska, ne fenyegess. - nyafogta a lány.
-Elviszlek egy rendes helyre. Kapsz új nevet, új életet. Ha meg nagyon hiányérzeted van szólsz nekem, és orvosoljuk. - Dimitrij szeme szikrákat szórt. -Ha valaki megzsarol vagy fenyeget azonnal szólj nekem. Egyet pittyensz a telefonomra és megyek is érted.
A lány kételkedőn cöccögött a hallotakon.
-Ha újra így keresel pénzt, Jeluska, én baszlak véresre minden nyílásodon. Megértettél?
Jelena felnézett a maszatolásból és elfehéredett.
-Másfélmillió rubel kell még.
-Máskor kezdd ezzel. - Dimitrij megérintette a sofőr vállát, aki azonnal a fékre taposott.
-Szállj ki és csöngess be. Megvárom míg bemész. - vakkantotta a lánynak, aki kecsesen mint egy balerina odalibbent az ajtóhoz. Dimitrij még hosszan ült a járó motorú taxiban. A sofőr nem mert a visszapillantóba nézni.

Séta a kertben

-Láttalak vele táncolni.
-Én is láttalak vele kávézni.
-Akkor ennyi?
-Ennyi?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.
-Hm.
-Nagyon rossz előérzetem van vele kapcsolatban...
Leo megállt és összevont szemöldökkel nézte a lányt. Körülöttük a lassan gyökeret verő növények egészen normális parkot alkottak már.
-...Mintha egy verekedő dzsinnekkel teli szelencét próbálnék kinyitni.
-Csinált veled valami ijesztőt?
-Nem. Ijesztő ő maga, csak úgy simán is.
Virág továbbindult. ahogy mindig, ha Jude Montagne szóba került, ő elsüllyedt az intuicíói és a józan gondolatai közötti mocsárban.
-Ha a bíró veled van elfoglalva, akkor békén hagyja Emmát. De őszintén szólva egyikőtöknek sem kívánom, hogy egy Jó napot-nál közelebbi kapcsolatba kerüljetek vele.
-Jézusom de hűvös vagy! Leo!
-bocs...
-Nem akarok tőle semmit, de vonz mint egy bűnügyi helyszín. Érted? Borzongató és titokzatos. Tudni akarom a titkait.
-Ez egy csapda. Hidd el nekem. Elég jól ismerem, hogy biztosan tudjam, hogy nem véletlenül nincs hozzá senki közel.
-Emma közel van. - nézett Leo szemébe pimaszul a lány.
-Lehet, hogy voltak percek, de valójában, ma már nincs.
-Miért szakítottatok?
-Nem voltam elég geci neki.
Leoban szétáradt a keserűség, újra.
-Ne haragudj. - suttogta Virág és megölelte. - Nem akarok pótlék lenni. - engedte el aztán. - Tegyük le a volt szeretőket, ha együtt akarunk lenni. Hm?
Leo csak nézte.
-Üzletet ajánlok. - húzta ki magát a lány. - Én nem keresem Jude társaságát, te pedig elfelejted Emmát. Mit szólsz?
Leo csak állt és nézte. Érezte a sors vágányait ahogy szétválnak ebben az időpillanatban.

Bizonyítás

Miután kipihegték magukat a stresszoldó szex okozta fáradtságtól Wing nem bírta tovább.
- Megnéznéd... - mutatott ágyéktájra.
-Hát nem volt elég ennyi? - kacsintott Holy a srácra.
-...hogy ott van e még az az ocsmányság, tuidod... a farkamon. - Wing ennél nagyobb zavarban nem is lehetett volna. Holy megszánta. Bár biztos volt benne, hogy egy nyalás nem fog eltüntetni egy olyan mélységbe ágyazódott szexuális problémát, megtette Wingnek és átnézett a szellem világba.

Wing szellemteste semmit nem változott, leszámítva a testi elégedettség és a szív nyugalmának jeleit. A varázslat azonban olyan jól sikerült, hogy Holy látótere nem a szokott pár méteres körig tágult, hanem teljesedett szélesedett tovább. Mindent látott ami a szobájában volt, majd ami a házban. Észlelése kiterjedt az utcára és ahogy a befogadott terület szélesedett úgy gyorsult a tempó is. Pár pillanattal később már egy sötét folyosóban száguldó metrókocsihoz hasonlított. A szeme sarkában pedig ömlött be az adat: hangok, formák, érzetek és fények.
Wing mindebből semmit nem vett észre mindaddig, míg Holy előre nem dőlt és bele nem kapaszkodott Wing combjába. Körmei mélyen belevágtak a húsába. Mielőtt szóvá tehettte volna Holyból egy félelmetes sikoltás szakadt ki.
Holy száguldott az univerzumon át, úgy, hogy semmi hatalma nem volt az utazás iránya vagy sebessége felett, mégis mindent felfogott amit tapasztalt. A száguldás egy ponton hirtelen megállt. Holy ott találta magát a világ végén Marratu Zaghur kettős lénye előtt. Az afrikai entitásról egy nevetséges hermész lexikonban olvasott a flambeau kocsmában évekkel korábban. Akkor olyan nevetségesnek találta a leiratokat, hogy utánna járt az ott felsorolt lényeknek. Marratu Zaghurt a lexikon bázislénynek titulálta. Holy sokat kuncogott ezen. Bázislény. Most, hogy ott állt Zaghur ikerteste előtt még röhelyesebbnek érezte ezt a már már darvini elnevezést. Ez az entitás hatalmasabb volt bármely hermészrendi varázslónál. Öregebb volt mint az emberi faj, és teljes mint az univerzum maga. A dualitás lénye volt, és mint ilyen azon kevés umbralord közé tartozott akikkel nem lehetett üzletet kötni. Marratu Zaghur az egyensúly volt. Kis semmiségekkel nem foglalkozott, de ha egy lény felkeltette az érdeklődését azt megforgatta hatalmas lényében és megállapította a gyengeségeit és az erősségeit, és olyan ajándékot, feladatot, átkot vagy áldást bocsájtott rá, ami az egyensúlyhoz hiányzott.
Holy reszketett és csak arra gondolt, hogy ő olyan kevés, kis tudású senki, kis pondró lény ehhez a mélyumbra hatalmassághoz képest, hogy az remélhetőleg tudomást sem vesz róla.
Nem így történt. Marratu Zaghur ketté vált, és lassan, őrjítően lassan körbefogta Holyt. Aprólékosan megfigyelte, megízlelte, végignyalta a testét, a gondolatait és az érzéseit is, majd úgy hagyta el, ahogy féligszopogatott cukorkát tesz le valaki a szalvétára.
Vártak. Holy az elbocsájtásra, mivel lábai nem engedelmeskedtek. A bázislény pedig valamifére magyarázatra Holytól, hogy miért zavarja meg őt. Holy végül belátta, hogy kénytelen lesz valahogy kommunikálni ezzel a lénnyel.
-Bocsáss meg Marratu Zaghur, hogy megzavartalak. Véletlenül kerültem tisztelt színed elé, és ha elengedsz már vissza is térek a testembe. - Amennyire képes volt rá, igyekezett a lehető legnagyobb tisztelettel szólni. Szavai mint zselébe lőtt puskagolyó lassan és lassulva haladtak a kocsonyás időn keresztül az ikeristenhez.
-Nem véletlenül. - Döngte valahol a gerince tövében rezgő csontvelő által a választ.
Holy érezte hogy megoldódnak a békjók amik odafogták, és már zuhan is vissza a testébe.
A sámánutazások sosem voltak vasárnapi kirándulások, de az ilyen megrázóan elsöprőek mindig nagy felismeréseket hoztak magukkal. Holy elengedte Wing combját. A srác nyugtató szavai lassan utattörtek hozzá. Hátradőlt a széken és egyszusszra kiitta az asztalon álló másfél literes ásványvizet.
-Mit is kérdeztél? - suttogta Wingnek. Igyekezett nem elaludni. Olmosan fáradt volt, csatakos az izzadtságtól, izmai remegtek.
-Nem érdekes. Jól vagy? Hallo, Holy! Mondj már valamit. - Wing nagyon aggódott,. Holy magában mosolygott ezen.
-Mit kérdeztél?
-Hogy elmúlt e basz a farkamról...
-Nem, nem múlt el.
-Basszus. Gondoltam, hogy nem fog ilyen egyszerűen menni. Kis baszok mindenütt.
Holy nagyon nem szerette ha kis baszoknak, kis barátaidnak, cimbiknek, susogó fingnak meg hasonló becsmérlő dolgoknak nevezik a szellemeket. Most is felvonta a szemöldökét. Wing persze félreéretette.
-Jobban vagy?
-Aha. Jól vagyok. Mit terveztél még mára?
-Beugorhatnánk a Borbélyhoz. Varratnék magamra valamit.
-Hm. Menjünk.
Holy nézte a srácot ahogy machózik, ahogy a gesztusaiban ott van a vagány magabiztos kamasz a stabil magabiztos férfi helyett. Fikarsznyit sem érzett már a tiszteletből, ami egy pillanatra felvillant a srácban, a szellemutazásukkor. Wing bár közel harminc volt úgy kezelte a nőket mint egy texasi 18 éves. Holy mint nő is fel volt ezen háborodva, de mint varázsló, mint városi sámán is sértőnek érezte, hogy Wing olcsó bohóckodásnak tekinti a tehetségét.
-Aszem hiba volt felvarratnom azokat a szárnyakat. - mondta inkább magának, mint Wingnek.
-Miért? - állt meg Wing az ajtóban. - Klasszak.
-Volt egy kép a fejemben, hogy egymás hátának támaszkodunk, és így a szárnyak a hátamon közösek... - butuska romantikus csacskaságnak érezte az egészet Wing tekintetének értetlen sugarában.
-Aha.- wing így is kezelte. Megfogta a kezét és már húzta is maga után. - Na figyu, jól varr az a kis csaj, az a Pepper?
Holy elengedte a füle mellett a kérdést. Az ő kérdéséhez képest az semmi volt.
-Rám mernél támaszkodni?
-Hogy?
-Rám mered bízni magad?
-Csaj vagy Holy. Nem támaszkodom csajokra, érted.
-Hogy érted ezt?
-Hát, hogy csaj vagy. A csajok olyan csaj dolgokhoz értenek. Semmi komoly... na.
-Semmi komoly? Nincs semmi amit egy nőtől tanulhatnál?
-Nem nagyon- Wing vigyorgott.
-Anyádtól sem tanultál, mi? - Holyban újra felhorgadt a harag, ami annak idején, azon a Burning Man fesztiválon ahhoz a csúnya verekedéshez vezetett.
-Semmi komoly? Semmi olyan ami esetleg neked is jól jönne, amiben te nem vagy oly tökéletes? Nincs szükséged rám?
-Nem szorulok rád, de ez a szárny dolog ez szép, tényleg.
Holy nézte a jólismert vonásokat.
-Képtelen vagy egyenrangúként kezelni, ugye?
-Ez a hókuszpókusz a szellemekkel ijesztő, ha ott vagyunk, de nem látom a hatását. Jókat dugunk, fel is áll ha kell ha nem. Hókuszpókusz érted. - Wing állt egy darabig, aztán megfogta Holy kezét és elkezdte kihúzni a házból. - Igyunk egy sört Daruhnál, jó? - Választ sem várva fordult a vasútállomás felé.

-Ó de fáradtnak tünsz, fehér sámán! - vigyorgott Daruh.
-Jah. - mosolygott ártatlanul Holy, de ahogy felderengett benne a fekete férfi kígyója, jobbnak látta éreztetni a potenciálját vele.
-Murragh Zaghurral találkoztam délután.
Darugh arcáról lefagyott a mosoly, és kihúzta magát, mintha sértegetnék.
-Mit beszélsz, te lány. Fehér nővel nem beszél Murragh Zaghur.
Holynak aznapra már bőven elege volt a hímsovinizmusból. Mosolya fenyegető vicsorgássá változott-.
-Ezt beszéld meg vele. - Lerogyott egy székre. Semmi kedve nem volt csatázni. - Sztéket ennénk.
-Hozom. - Morrant Daruh. - Hallod kislány... Attól tartok miattam hívott magához.
Holy felsandított rá.
-Tettem rád egy jelet, a múltkor, hogy lássalak. Tudod, olyan kevesen vagyunk.
Holy szeme összeszűkült. - Hogy lehettem ilyen elővigyázatlan, mint egy kezdő. Az óvatlanság halálos. - Gondolta kétségbeesetten Holy.
Mire szólhatott volna Daruh már el is tünt a konyhában. Holy végigszkennelte magát és nyomát sem találta a jeladónak.
-elmúlt. - sóhajtott félhangosan. Wing közben rendelt, majd elvonult pár szót váltani a fekete sámánnal. Holy figyelte őket. Most már tartott Daruhtól. Wing óvatlanul úgy állt, hogy simán lehetett a szájáról olvasni. Holy figyelt.
Lassan rakta össze a látottakat, magában formálva a hasonló szavakat. Nézte az arcát, aztán Daruh nevetéstét játszotta le újra és újra. Végül megállapította, hogy Wing valami olyasmit kért Daruhtól, amit az ostobaságnak tart. Wing ragaszkodott a dologhoz így megegyeztek. Holyban felgyűlt ismét a feszültség.
-Ez nem az én napom. - morgott magában.

A kajáldából átmentek a tetoválószalonba. Pepper nem volt bent, így Kristi vette kezelésbe Winget. Holy akárhogy igyekezett kiszedni a srácból, hogy mit varrat magára, az hallgatott. Annyit mondott csak, hogy majd meglátja. Aztán elirányította Holyt egy cukrászdába, hogy válasszon inkább valami finomságot estére.
Holy kicsit tipródott, hogy meglesse e inkább, de nem akart bunkónak tűnni, így elsietett a cukiba. Nagyon aggódott Wingért. Egész úton a hülye macho és a felelőtlen kisfiú kifejezések kerülgették egymást a fejében.
A cukrászdában elkapta a karácsonyi süticsodák hangulata. Gyorsan leskiccelt hát egy angyalszárnyat, aminek tollait szegecsek tartják a helyükön. Az egészet csorgatott cukorból, mint a dobostorta teteje. Arra gondolt, olyan lenne ez, mintha bronz páncélból lenne az a szárny. A cukrásznak felcsillant a szemeés elvállalta a rendelést. Holy 5 párat rendelt a Flambeau ház jeles őrült ifjainak, és egyet Ginnernek is. Vett egy mandulával borított szárnyat is, majd visszasietett a tetoválószalonba.
Fokozódó rossz érzéssel vette tudomásul, hogy Wing tetkója hamarosan kész lesz. Leült a várónak használt középső térben, majd felpattant és odasietett a függönyhöz. AAz arcát a függönybe szorította mint egy kisgyerek, és átnézett a szellemvilágba.
Látta Winglesst az asztalon feküdni, látta a lány testére rótt jeleket, és az azokból lassan növekvő érzelmeket. Látta melyik oldozott el a lány körül sokkal nagyobb ocsányokat. Wingre fókuszált. A srác köldöke felett egy asszimetrikus minta készült. Hosszúkás volt, és mardosva nyúlt ki a dereka felé. Szinte kész volt már.
Holynak Batman jutott eszébe, pontosabban a Batmant hívó denevér-reflektor.

Berntott a függöny mögé, és rákiáltott a srácra.
-Mégis mi a picsát csinálsz?
Kristi felugrott, ahogy Wing is. A tű végigkarcolta a hasát. Kristi kiabálva lökdöste kifele Holyt. Holy meg egyszerűen félre tolta Kristit. Kiabált, de nem volt benne indulat. Úgy beszélt, mint a konektorral játszó gyerekhez szokás.
-Mit csinálsz, te hülye? Tudod te mit varratsz magadra?
-Tudom.
-Tudod? Épeszű ember nem varrat ilyet magára. Mit mondott neked az a szarházi Daruh? Mi ez?
Kristi jódot hozott és a Borbélyt, aki kivezette Holyt az előtérbe.
-Mi szállt meg, te lány? Hallod?
-Nem szabad azt rá varrni.
-Már miért nem?
A Barber alvó volt. Bár sok felébredettet ismert, nem volt ennek tudatában.
-Nem szabad...- Holy tudta, hogy kész. Wing hasán a jel kész van. A hívás már él. Bármit is hívjon, az valószínűleg már útra kélt. Holy elhúzódott a Babertől, halkan köszönt el tőle és hazaporoszkált. Otthon védőjeleket rajzolt a szalon mintakönyvébe. Erős és szép védőjeleket.

Wing egy óra elteltével érkezett meg. Hasán kötéssel, arcán idióta vigyorral.
-Tudod mi az? - kérdezte Holy köszönés és felpillantás nélkül.
-Aha.
-Hívás.
-Aha.
-Mit hív?
-Valami afrikai vadászt.
-Afrikai vadászt. - ismételte meg Holy.
-Hogy megvédjen téged? Ha szükséged van védelemre itt vagyok, és megvédelek. - Holy felnézett a papírból, a szeme egy gyilkosé volt. Azt üzente jól gondold meg mit mondasz.
-Hogy megtámadjon engem, hogy te megvédhess, hogy érezd, hogy mennyire bízom benned.
Holy kezében megállt a filctoll. Rámeredt Wingre.
-Te megőrültél. - a döbbenet a rémülettel viaskodott benne.
-Tudod te, hogy milyen erős egy ilyen?
-Hát... pontosan nem.
-Hát azt tudod, hogy én milyen erős vagyok?
-Hát, gondolom eléggé az vagy.
-Eléggé? Mihez eléggé? - Holy legszívesebben felpofozta volna.
-Oké. Higgadt le egy pillanat alatt. Akkor megyünk a kis barátodhoz, aki rádrakta, hogy ugyan de izibe kapja le rólad. - és már pattant is a bakancsát húzni.
-Mi? Nem vesszük le. Hogy vehetnéd le? Miért vennéd le?
-Ó bazd meg Wing. Tudod mit csináltál? Teöntötted magad benzinnel, és meggyújtottad, csak, hogy eloltsanak. Érted?
Holy tajtékzott a dühtől és a félelemtől.
-Afrikai vadászdémon. Valószínűleg nincs teste. Tehát akkor vesszük csak észre, ha már itt van. Vagy hosszú napokra, akár hetekre be kell rendezkednünk, hogy odaát legyünk, hogy ne érjen váratlanul. Horizont. Ha felküldöm Horizontra, ott nem érheti el semmi. De ahogy kilép, azonnal lecsap rá. Esélytelen felkészülni erre. - Holy fejében őrült tempóban cikáztak a gondolatok. - Daruh, bazd meg, leszeded róla, vagy velem gyűlik meg a bajod.-jutott végül dűlőre. Wing értetlenkedve topogott mellette. Próbált magabiztosnak tűnni. Úgy viselkedni, mint aki pontosan tudja mit csinál, és a cilinderében ott a nyuszi, amit most még senki sem hisz. Holy tudta, hogy se nyúl, se cilinder.
-Egyedül akarsz Daruhval beszélni, vagy menjek veled?
-Hogyhogy?
-Le kellszedje amit felpakolt rád.
-Én nem értek ehhez, nem tudok vele így beszélni. - mondta Wing, amolyan magától érthetődő hangsúllyal. Holyban összeomlott a Wingről kergetett ábránd.
-Kisfiú. - Gondolta szomorúan, és elindult az oldalán a vasútállomás felé.

Daruh persze nem akarta leszedni. Holy bevetette minden karizmáját, fenyegető volt és hűvös. Nem egyezkedett.
- Az, hogy felkerült rá, az egy egyesség része volt. Az, hogy lekerüljön róla, az egy másik egyezség. Biznisz. Érted, Fehér Sámán?
Holy értette. A sámánok alkusznak, keményen és profin alkusznak, szellemlényekkel. De nem egymással, nem alvókkal és nem olyan tradiciómágusokkal, akik nem tudják mit kérnek.
-Nem vagyunk egy csapat Daruh. ha nem szeded le ezt a hívást róla, megromlik a remek kapcsolatunk.
-Hm. Sajnálatos. Ha leszedem akkor ezek szerint a barátom vagy?
Holy nem válaszolt, csak biccentett.
-Sehogy sem leszünk jóban, úgy látom. Leszeded vagy nem?
-Egyezzünk meg.
-Mit ígértél neki ezért a szarért? - fordult Holy a nyugodtan ácsorgó Winglesshez.
-Ő... Hát. - Winget meglepte és rosszul érintette a kérdés - Hogy egyszer jövök és segítek neki.
-Ó. Holy gúnyosan elvigyorodott, majd mély és reszelős hangon hozzátette: Egyszer majd kérünk tőled valamit.
Wing elnevette magát. Egészen biztos volt benne, hogyHoly messze túllihegi ezt a dolgot. Jó ötletnek tünt, hogy felbukkan egy harcos és Holy, ez a szép, erős Holy lenyomja. Wing fejében Holy ilyenkor alsóneműben van és csillog a bőre, és az az ádáz, ellenállhatatlan vadság árad a tekintetéből, ami most is.
-Persze voltak kitételek, hogy nem ölök, csak ha rámtámadnak, meg ilyenek. - Tette hozzá még sietve Wing.
-Hermész rendi, mi? - Holy megvetésével tüzeket lehetett volna gyújtani.
-A válaszod nem?
-A válaszom: ingyen nem.
Holy sarkonfordult és kiviharzott az étteremből.
-Oké, akkor leszedem én. - vakkantotta oda Wingnek. Wing nem értette. Holyban a rossz előérzet mindent elnyomott. A Pont avenu déli végénél, a hamburgeres után nekinyomta Winget a téglafalnak. Megfogta a tarkóját, mintha meg akarná csókolni és átszólt a szellemvilágba. A hívása erős voolt és határozott. Szellemalakja ujságszoknyájába belekapott a hívásának szele. Kis piócalények kezdtek körülzsongani őket. Holy kiválasztott egyet és pár pillanat alatt egyességet kötött vele. A Wing hasán éktelenkedő jelzőfény quintesszenciája az övé, ha kiszívja belőle. A piócához hasonló féreglény lelkesen felcuppant a tűzvarászló hasára. Holy magában megkönnyebbült. Ha nem is tudja kinyalni Wingből a jelet, legalább legyengíti azt.
Eközben a fizikai világban egy másodperc telt csak el. Wing éppen ráhajolt Holyra, bár kissé csodálkozott a heves hangulatváltozáson. Mikor közel hajolt Holy szájához az a másik kezével hirtelen a hasába mart. Wing először meglepődött aztán elérte az agyát a fájdalom és beleordított Holy szájába.
-Nyugszik és nem gyógyul. - modta Holy trezignáltan, megtartva Wing fejét a hajánál fogva, mg másik kezét eltartotta maguktól messzebbe. Kezében a kulcscsomóról lassan csepegett a vér.
Várt.
Wing leszorította a négy véres sávot, ahol Holy kulcscsomója áthúzta a hívó mintát. Nagyon vérzett.
Holy megfigyelte a szívódó lényt, és megállapította, hogy fakul a jel.
-Gyógyulhatsz. - mondta ugyanolyan szenvtelen hangon Wingnek. A srác nekidőlt a falnak és megnézte a sebet. A vér sűrűn patakzott belőle. A hátizsákjából sziszegve bányászott elő egy széles sebtapaszcsomagot és gondosn leragasztotta. Holy ott állt szemben vele, a véres kulcs közben megszáradt a kezében.
-Mehetünk? - érdeklődött Wingtől. Az felnézett rá, és a szemében ott volt a véleménye.
-Te megőrültél bazmeg. Mit csinálsz?
-Eltüntetem a jelet.
-Finomabban nem lehetne?
-Siessünk haza. Ott védve vagy kicsit. Ha nem is nagyon, de a nyílt utcánál sokkal jobb. - mondta Holy és kilépett.
Wing nehezen tartott vele lépést. Pár saroknyira voltak otthonról. Holy átszimatolt és meglátta a vadász.
-Préda vagy Wing. Itt a vadász. Futás haza.
Úgy kezdtek el sprintelni, mint talán soha. Az utca tömegében cikázva, nem törődve vele kit, mit löknek meg. Pár perc alatt hazaértek.

Holy lakása pici volt és kényelmes. Sokat dolgozott rajta két barátjával, mire a pici kéróból egy közepes erősségű menedéket faragtak. A vadász, ha be is jön, el kell bíbelődjön vele egy darabon. Amint hazaértek kedves buszfirkáló filcével lezárta az ajtót. Nagy fércöltéseket rajzolt az ajtóra és a falra. Aztán lekaptaWing polóját és rutinosan teleírta őt védőjelekkel. A kockacukor méretű fejben végződő filc széles brutális jeleket hagyott a fiú bőrén. Végül Holy a saját testét is levédte hasonlókkal.
-Gyere te dög. Megvívunk veled. - suttogta fenyegetően magaelé. Aztán hagosabban szólalt meg, immár direkt Winghez.
-Gyere tűzvarázsló, birkózd le a támadódat. A mondat végén elkapta a játékosan körbetekintgető Wing kezét és egyetlen erős rántással tépte át a szellemvilágba.
Wing nem vette túl komolyan ezt a voodoo dolgot, és a hirtelen átszakadása a szellemvilágba most jobban megrázta, mint legutóbb. Okádott mint a lakodálmas kutya. Holy szánakozva nézte.
-Szedd össze magad Hermész, mert itt van már a küszöbön a vadászod.
Holy kivitte Winget a menedéktől kissé arrébb.
A vadász szinte azonnal lecsapott. Magas fekete alak volt, ahogy várták. Hat fejetarkónál összenőtt, polipszerű hat karja és hat lába félelmetes összhengban mozgott. Hatalmas szemfehérjében apró volt a fekete, orra belapult, szinte csak egy nyílás, szája nem volt. Karmos inas karjai hosszukat könnyedén változtatták és azonnal le is csaptak Winglessre.
A tűzvarázsló reflekszből a tüzet hívta, és talán ő lepődött meg legjobban, hogy hatékonynak tűnt a tűz ez ellen a gusztustalan lény ellen.
Wing az első támadás visszaverése után döbbent rá, hogy micsoda veszélyben van. Hogy ha Holy nem hozza át és nem áll mellette semmi esélye sem lenne. Úgy halt volna meg alig egy perce, hogy még csak észre sem vette volna. Teljesen vakon és felkészületlenül érte volna el a vadász. Csak összecsuklott volna mint akiből kihúzták a csatlakozót. Szétáradt benne a félelem.
Holy támadott és védekezett és védett. Wing is megtette amit tudott, de még így is eltartott egy darabig, míg legyőzték a vadászdémont. Igazán komoly sérüléseket nem szereztek, de ez sokkal inkább volt a véletlennek sem mint nagy tudásuknak és harci tapasztalatuknak köszönhető.
Visszatérve a fizikai világba Holy megállt Wing felett.
-Adj egy ötöst cica, mielőtt lekeversz egyet! - vigyorgott a tűzvarázsló és nyújtotta a kezét Holynak máris. Holy belecsapott Wing tenyerébe majd bemosott neki egy férfiasat.
-Most huzzál el innen a picsába, kisfiú. és elmélkedjél arról hogy mit tuhat egy nő.
-Ne légy durcás, ciccca. Nagyon penge vagy, elismerem. hadd aludjak itt.
-Kizárt.
-Kérlek.
Holy nem válaszolt, csak kicsitotta a bejárati ajtót.
Wing csalódottan és kissé zavartan távozott.

Holy lerogyott a konyhában, és kitöltötte az utolsó üveg sört egy pohárba.Halk csengettyűszót hallott, majd finom kopogást. Feltápászkodott és odacsoszogott. Az ajtóban a Space Samurai állt. Horizonton ő képviselte az Álomszólk tradícióját. Hivatalosan ő volt a rendfőnök. valójában nem volt ilyen tisztség. Ettől függetlenül a Samurai nagytudású és meglehetősen vidám figura volt. Holy beinvitálta, és csak ekkor vette észre, hogy a mester Elvis szerelésben van. Flitteres fehér-ezüst tarpéznadrágban.
-Fáradj be Space Samurai.
-Elvis, ha kérhetem, Holy-k Holy-ja.
-Ó persze, Elvis. - mosolyodott el Holy. - Hol jársz itt, hool nem szoktál?
-Úgy hallottam ellenségeket gyűjtögettél a városi rengetegben.
-Hm.
-Bátor vagy Holy-k Holy-ja, bátor.
-Nem szeretm az ilyen eljárást. - vállalom a felelősséget.
-Nincs más választásod. - vigyorgott a rendfő és körbenézett Holy lakásában. Néha legyezgetett valami láthatatlan dolgot a levegőben, duruzsolt.
-Két nap, Holy-k Holy-ja, két nap és elviszlek és megtisztítalak az ártó tekintettől. Jó lesz? - kérdezte és megsimította Holy tincseit. - Pihe-puha ágyban simítalak tisztára, szépségem. Ó. - felnevetett. - jó lesz, nagyon. Jó lesz. Megerősítettem kissé ezt a kis fészkedet. Nyugodtan kimehetsz akár, úgy izgalmasabb, de ha itthon maradsz úgy is jó.
-Én nem találtam jelet magamon. - pislogott Holy.
-Jól meg van az faragva. De ne izgulj, két nap és leszedjük, levakarjuk, lesimítjuk vagy - itt kacsintott egyet - lenyaljuk.
Holy elnevette magát.
- Ennél nem lehet bizarabb a napom.
A szamuráj a következő percben már ott sem volt. Kis csengettyűszó hallatszott csak valahonnan kívülről.

Estére megjelent Wing újra. Katonai zsák volt nála és nagyon komolyan testőrködni kívánt Holy mellett.
-Elintézted, hogy rádszoruljak? - érdeklődött gonoszul Holy.
-Ne szemétkedj macska.
-Itt volt a szamuráj.
-Az a bolond? Remek. - Wing láthatóan nem értékelte túl sokra a szellem mestert.
-Lehet, hogy lefekszem vele.
Wing lerogyott. Az arcára volt írva minden érzelem. A szája nem mozdult. Aztán felkelt és körbejárta a lakást. Valami maró alkohollal nyomokat hagyott, láthatóan védelmet épített.
-Remek. Kész van. Adj egy polifomót meg egy takarót. Itt a konyhában elalszom.
Holy nézte őt ahogy levetkőzik.
-Levesz rólam egy jelet, amit még csak nem is látok.
-Aha.
-Inkább lefekszem vele egyszer, sem hogy egy életen át lekötelezettje legyek. Meg tudod ezt érteni?
-Szuper. -Wing elfordult. Majd szólj ha újra facér vagy.
Holy gondolatban visszakérdezett: nekem vajon kellesz még? De aztán nem szólt semmit. ha mélyen magába nézett, nagyon is örült, hogy Wing becuccolt hozzá.
Amásodik nap végére úgy döntöttek felmennek inkább Horizontra, ott nyugodtabban lehet minden varázslatot megcsinálni. Holy beszaladt a cukrászdába a szárnyakért, aztán felmentek a buborékvilágba.
A szamuráj szinte azonnal felbukkant. Mosolyogva tessékelte be Holyt egy folyosóvégi fürdőszobába. japánosan először egy zuhanyzó, majd a medencés ülőfürdő rész volt kialakítva benne.
-Most, Holy-k Holy-ja, most.
Lassan vetkőztette le a lányt, majd bevezette a zuhany alá. Gondosan mosta le, kézzel simogatva el a lányon a szappant. Nem hagyott ki egy millimétert sem. A haját is gondosan kimosta. Végig Elvis slágereket énekelt, olyan összeállításban mixelve az ismert sorokat, hogy azok egy megtisztulási rituáléhoz illeszkedjenek. A befejező mozzanat a teli kádba ereszkedés volt. A szamuráj kedvtelve nézegette és simogatta Holyt, de a hangulatban végig ott volt a tevékenység rituálissága. Holy látta azért, hogy a vidám varázslót nem hagyja hidegen a mesztelenség, de örült, hogy nem rituális szeretkezés volt a megtisztulás formája. A művelet végén Holy felöltözött és megkönyebbülten köszönte meg a segítséget.
-A fiúcska, a fiúcska is elég kis koszos. Tudod e, szépséges Holy-k Holy-ja?
-Nahát. -Holy önkéntelenül átvette a szamuráj könnyed stílusát. Mint egy madár, úgy fordította félre a fejét. - Koszos? Nosza, mossuk meg őt is.
-Azt kérte tanítsam. Kőagyú kisfiúcska.
-Miért nem én? - szakadt ki Holyból a kérdés.
-Mert te nő vagy, tudod e? Holy-k Holy-ja, egy nő. Mondtam már?
-Pöcs.
-Kőagyú kisfiúcska. Mosd meg te. - Majd szélesen elvigyorodott. - Sajnos ehhez kellek én is. A kezem nélkül nem mentek semmire.
-Megbeszélem vele.

Winget rábeszélni hatalmas feladat volt. A fekete ember figyelő jelét levenni viszont kifejezetten szükséges dolognak tűnt, ismerve az előzményeket. Wing nem volt hajlandó beállni a zuhanyba a szamurájjal.
Holy végül minden diplomáciai érzékét bevetette és a falnak fordította a pattanásig feszült Winget. Mögé állt és elkezdte simogatni. Közben a fülébe sugdosott arról, hogy micsoda fantasztikus férfi, és hogy ne rontsa el ezt a macho képet ilyen kisstílü, gyerekes hisztivel. Közben észrevétlenül megkezte a rituálét. A szamuráj mögé állt, harmadiknak és szorosan a fenekéhez nyomult. Holy érezte a lelkesedést a szellem mesterben. Immár négy kéz mosta Winget, aki annyira ellazult Holy szavától, hogy nem vette észre a sok inger között. Holy abban is biztos volt, hogy a szamuráj közelségét sem vette észre. Neki magának pedig nem volt kellemetlen érezni a szamuráj gerjedelmét, hát nem tett semmilyen elterelő mozdulatot. Lemosták, megtisztították a jelektől és rontásoktól.
A Space Samurai előbb kilépett a hármasukból, semhogy Wing észrevehette volna. Csak egy szót suttogott Holy fülébe búcsúzásként:
-Suttogó.

Csapda

Dörömbölésre ébredt. Mellette az ágy már üres volt. River rég kiment edzésre Hien mesterrel és Leoval. Kelly elképzelte ahogy a három férfi halkan fut a hajnali erdőben Horizont szélén, a ködbe vesző törmelékköveken és patakmederben.
Dörömbölés.
-Jövök. - mondta, szinte csak magának.
Az ajtóban a szigorú nézésű mindig morcos Jude Montagne állt.
-Kisasszony... Egy óra múlva legyen a Afrika Sunset-ben megbeszélni a lehetőségeit. Addig gondolja át, és legyen szíves oda már kész tervekkel érkezni. - biccentett majd indult is.
-Mi a probléma, Uram? - Kelly gyomra mindig összerándult ha a bíróval kellett beszélni. Szerencsére ilyesmi nagyon ritkán történt.
Montagne sóhajtva fordult vissza az álomtól bedagadt szemű Kelly felé.
-Kisasszony önt kőrözi a technokrácia. Elfelejtette?
-Nem. de gondolom a rend megtette a szükséges lépéseket.
-Ebben szeretnénk a segítségét kérni. - hangja olyan fenyegető volt, hogy Kelly csuklani kezdett. - Egy óra múlva. Kisasszony.
Kelly becsukta az ajtót és azt hitte menten elájul. aztán a harag túlnőtt a félelmen.
-Hogy baszódnátok meg mind. Mi a fasz van itt?
Összeszedte magát és felment az Afrika Sunsetbe. Jude Montagne ott ült és idegesen dobolva az ujjaival figyelte Kellyt, ahogy kávét vesz. A lány lerogyott a bíró asztalához, és őszintén remélte, hogy meg sem kell szólalnia.
-Nos? Mik a tervei kisasszony?
-amint elmúlik a karantén visszamegyek Washingtonba dolgozni. - Válaszolt Kelly gépiesen, miközben megkavarta a kávét.
-Hát persze. A Kőrözés pedig magától múlik el. És nyilván addig pihenget Horizonton amíg el nem múlik. Mit képzel, kisasszony, ki takarít fel maga után?
Kelly keze megállt és úgy nézett fel a bíróra, hogy még a szája is tátva maradt.
-nem gondolja, ugye, hogy egy illegális, rosszultervezett magánakció eredményeként kialakult körözést majd erőforrást kockáztatva szüntetünk meg? Ehh. - Montagne kiitta a maradék kávéját. - Nem vonulhat Horizonton nyugdíjba ilyen fiatalon. A szobáját pedig nem tudjuk biztosítani, ha nem végez hasznos munkát a rendre nézve. Ugye ezt megérti. - Montagne egy pillanatnyi szünetet tartott, mialatt Kellynek sikerült annyira összeszednie magát, hogy becsukja a száját és hátradőljön a széken. kezeit ölébe ejtette és rezzenéstelen arccal nézte a bírót.
-Nos, milyen megoldást lát a felmerült felettébb kínos helyzetre? - Fejezte be hosszú monológját Jude Montagne.
Kelly hosszan hallgatott. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne borítsa az asztalt a pökhendi bíróra. Végül kihúzta magát és az asztal szélébe kapaszkodva elmondta a véleményét Jude Montagnenak.
-Uram, hét évig voltam tanuló kint a világban, a diplomaosztóm óta, azaz hét éve dolgozom a rendnek. Ez a renden belül nem egy nagy szám, tudom. Van polgári életem, van polgári foglalkozásom, lakásom, családom, barátaim. Felébredett életem minden percében rendelkezésre álltam. 14 évesen már bevetésen vettem részt, anélkül, hogy tudatában lettem volna. 18 évesen csapott ki az első "Isten Haragja" de sem akkor, sem azóta nem használtam a chantryt lábadozásra. Mr. Leapertől kaptam a szobámat két éve és három hónapja, egy különösen jól sikerült bevetés jutalmául. Soha semmit nem kértem a rendtől, nem voltak elmarasztaló tárgyalásaim és mindig mindenben maximális lojalitással vettem részt, amire megbízást kaptam. Mélyen felháborít, megráz és csalódottsággal tölt el a tudat, hogy mindez a rendemnek semmi, és egy ilyen elkerülhetetlen kényelmetlenség megszüntetését felesleges erőforrás kockáztatásnak értékel. Valamint ezzel párhuzamosan elveszi annak lehetőségét, hogy védett környezetben várjam ki, míg elül a nyomozás. Sajnálattal kell közölnöm uram, hogy ez esetben kénytelen vagyok máshogy rendezni az életemet.
-Mire gondol, kiasasszony?
-Máshol keresek menedéket, uram.
-Mégis hol?
-Vannak más chantryk, uram, akik értékelik a lojalitást, akik éppúgy tudnak alkalmazni egy térmágust, mint Horizont, akik esetleg hajlandóak ezért egy szaros adatbázisból kitörölni a nevem egy ilyen munkáért cserébe, és még meg is köszönik, hogy hozzájuk költözöm. - Olyan hangosan beszélt, hogy a többi asztaltól is odafigyeltek páran. Montagne szeme sem rebbent. - Szeretném jelezni azt is, hogy a sok ingyenélővel ellentétben én a szobámat arra használtam amire való. Pihenni, töltődni jöttem három hetente három napra. Amely pihenőidőmet a rend minden alkalommal gondosan kitöltötte veszélyesebbnél veszélyesebb küldetésekkel. Igen, ez az akcióm spontán volt, de kilépő engedélyeket azért kaptam, tehát bürokratikusan nézve teljesen a szabályok szerint jártam el...
-Ez nem tárgyalás, Miss Bishop, nem kell magyarázkodnia.
Kellynek erre elöntötte az indulat az elméjét.
-Monsieur Montagne, vegye úgy, hogy máris elköltöztem. - Mondta a bírónak, majd felpattant és elviharzott.

Sírt, mint egy kislány miközben szaladt le a lépcsőkön, le a műhelyekig. Ott berohant a Fűtőhöz és zihálva állt meg előtte.
-Kicsim! Mi baj? - A Fűtő teátrális kedvessége játék volt köztük.
-Baszódj meg! Miféle kibaszott egy elcseszett főnök vagy te, bazmeg? Házfő? Bazmeg. Házfő? Rám szabadulhat a kurva Montagne és kibaszhat Horizontról anélkül, hogy kivenne bárki is a körözési listákról? Mi? Te meg pislogsz itt, mint aki semmiről nem tud? Mi a faszomról tudnál, ha ki sem dugod az orrod a szaros műhelyedből bazmeg?
FuelMan ölelésre nyitott katjai megdermedtek mozdulat közben.
-Mifasz?
-Kérdezd meg a kis cimborádat. Én leléptem. Ha akarsz még valamit Holynál fogok lakni, a mini sanctumban. - Fröcsögte a házfőre majd sarkon fordult és elrohant.

Kirohant a házból. a csalódottság és elhagyatottság lassan teljesen beterítette. Leült a kolostorral szemközt árválkodó farönre. Szipogva nézte a nagy Házat. Mostanáig azt hitte ez a mindentől messzi furcsa rezervátum őt éppúgy befogadta mint a többi lehetetlen, furcsa alakot. és ha úgy adódik, itt hosszan élhet zavartalanul. River lépett mellé. Izzadságának ismerős szaga most jóleső othonossággal töltötte el.
-Szia Kelly. Hol kjársz itt ilyenkor? - mosolygott rá River. Kelly magához szorította, arcát a fiú mellkasához szorította. Pár pontosan megfogalmazott mondatban vázolta Rivernek a helyzetet. River levette a szétizzadt Gi-t és egyszál alsógatyában állva mondta ki a jellegzetesen zen választ. az egyetlen mondatot amivel kellybe erőt önthetett.
-Nem kell a szabályaik szerint játssz.
Kelly hosszan nézett maga elé. Közben River belecsókolta a hajába és visszament a kolostorba. Kellyben kezdett elcsitulni a riadt kislány és felállni az amazon. felkelt és besétált a kolostorba Hien Mestret keresve. Az ebédlőben meg is találta, tisztelettel meghajolt és egyetlen percet kért tőle. Hien mester mosolyogva fogadta, és Riverre nézve biztosította Kellyt, hogy képben van a problémájáról. Kelly meghajolt és várt.
-Nem dolgom megítélni a Hermész rend belső ügyeit, de ilyen súlyos hibának felróni a történteket elég visszatetsző egy olyan személytől, aki maga ennél sokkal nagyobb hibákra kapott bocsánatot.
Kelly egy percig állt, majd megköszönte, meghajolt és távozott az akasa testvériség kolostorából.

Besétált Lucus mesterhez a Régi Bíróságra. A tiszteletkörök és orosz tea után Kelly a tárgyra tért.
-Lucius mester, gondolom ismeri jól Jude Montagne-t.
-Elég jól. Hm. Nem vagyunk közeli ismerősök, de amit publikusan tudni lehet róla, azt tudom.
-Úgy tudom van vaj a füle mögött neki is.
-Hm. - Lucius mester elmosolyodott és az üeres csészéjébe bámult.
-Nincs jogom kiadni őt, még akkor sem, ha nagyon nagyon sokan tudnak a dolgairól, Kelly. Ha ez rád tartozik, meg fog találni téged ez az információ.
Kelly sóhajtott.
-Van itt a termedben kedves halottja Jude Montagne-nak?
-Értesz a véletlenhez Kelly. Ha van, meg is találod, nemde? - Lucius kedvtelve dőlt hátra, mintha csak valami összecsapást nézne. Kelly lassan elindult a paravánok között. Minden halottat megnézett. Egyet sem talált akit Jude, Montagne vagy JM gyászolna. Végül visszatért a hatalmas, nevekkel sűrűn telerótt táblához, és alaposan megnézte.
-Hány név ez, Lucius mester?
-413.
-Zsidók, így ránézésre... Az utolsó név nagyobbal van szedve. Laurence Burton. Ez nem tipikus zsidó név.
-Nem, nem az.
-Ezen a másik táblán is van egy laurence Burton, nézd. Ki ez? - Kelly megnézte a képet, melyet a tabló közepée ragasztottak. Két fiatalember feszített rajta, valami szafari kaland lehetett. Az arcuk eléggé elmosódott volt. Mellette egy arckép díszelgett. Nyakkendő, kalap, 1800-as évek végi divat. Kyle Fergusson azaz Dr. Boston.
-Dr. Bostonról hallottam. Laurence Burtonról nem. - Kelly kérdőn nézett Lucius mesterre. Az euthanatos, a holtak emlékének őre elégedetten mosolygott és gondosan ügyelt rá, nehogy bólintson. Kelly elköszönt és kisietett.

A Nagy Házban, a Hermész rend csodálatos könyvtárában többórányi kutatás után megtalálta a kapcsolatot egy hirdetmény formájában Jude Montagne és Laurence Burton között. Ebben a dokumentumban jelentette be Mr. Leaper, hogy Laurence Burton ezentúl Jude Montagne néven él. 1947-ben.
-Jude Montagne. - Ízlelgette a nevet Kelly. - Jude mint Júdás, mint áruló? Ha annyi zsidó között van az egykori neved, az olyan mintha eltemetnéd velük. - Kelly végül nem talált mást a bíróról csak bírói tevékenységeinek nyomait. Így nem maradt más, mint felmászni a virtuális adeptusokhoz, és az internetet hívni segítségül. Rövid keresgélés után meg is találta Montagne városkáját. A város saját oldalán megtalálta az egykori koncentrációs táborról megemlékező cikknek. Rögtön utánna a tábor felszabadításában elesett katonák névsorát három hasábban. Nemzetiség szerint. Az amerikaiak a harmadik hasábban voltak. A legfelső Karl Bishop.
-Karl Bishop. - Kelly pislogott és újra és újra kimondta a nevet.
-Jól vagy Kelly? - érintette meg a vállát Tom.
-Nemtom. Lehet innen telefonálni Washingtonba?
-Persze. -bólogatott Tom, és egy készülékre mutatott az ajtó másik oldalán.

-Anya, szia! Csak egy percre zavarnálak, ne haragudj.
-Édesem! De jó hallani a hangod! Hogy vagy? Jól vagy?
-Jól, persze, minden oké. Csak azt akartam megkérdezni, hogy nagypapa hol is halt meg? azt tudom, hogy a világháborúban, meg valami űbertitkos bevetésen, de aztán kiderült hol?
-Valahol franciaországban, valami kis faluban. Borone, vagy Nurone, nem emlékszem pontosan.
-Montagne?
-Az lehet. igen, talán. Apúúús. -
Kelly várt. A tenyere izzadt a kagylót szorítva.
-Azt mondja apád, hogy az lesz az. Miért?
-találtam róla egy megemlékezést véletlenül.
-Nagyszerű...
-Oké. Köszi, anya. majd hívlak, most sietnem kell.
-Jól van drágám. - anya hangja csalódott volt. - majd még beszélünk.
Kelly letette a telefont és Tomhoz fordult.
-Mit csinált Laurence Burton Montagne-ban?
Tom zavartan pislogott majd elvigyorodott.
-Hogy hogy mit? Koncentrációs tábort vezetett. Hm?
-Mi van? - Kelly elfehéredett. - Honnan szeded ezt?
-Mindenki tudja. Mi meg, tudod, virtuális adeptusok, információn élünk.
Kelly szóhoz sem jutott.
-Hogy lehet így bíró?
-Az egy hosszú történet. Mindenesetre megbocsájtottak neki. Tudod az nagyon szar szitu lehetett. Valami szellemlény volt az oka, és megszállta őket.
-Európát, jah, képzelem.
Tom megvonta a vállát.
-Hien mestert menesztették érte. Nagyon durva mentés volt. Az euthanatos lobbizott a csávóért, mert látták a sorsában a potenciált. Olyan volt a szitu, hogy felébredett nem tette a lábát a Német Birodalom területére, mert nem volt elme ami ellent tudott volna állni.
-Kivéve Hien mestert? Most bezzeg itt van, bíró, és engem akar kibaszni innen, csak mert rám szálltak a zsernyák. Hát baszódjon meg Laurence Burton.
-Uhh. Kelly, kérlek. - Tom feszengve pislogott. - ha gondolod megkérdezem Shidokut, hogy betörhetek e leszedni a neved.
-Köszi Tom. Nem kérhetem ezt. Tudod a rendem, az eredeti házam a Tiq, pont erre szakosodott. Tudom, hogy megtehetik, tudom, hogy ezért jött létre a renden belül. Nagyon sokat segítettél.

Lassan ballagott végig a folyosókon. Megállt időnként és a régi bíróság épületét nézte. Jude Montagne-on gondolkodott és a saját problémáján. Biztos volt benne, hogy Holy menedékket ad neki, ha arról van szó, és azt is tudta, hogy a képességeivel szinte bárhol szívesen látják. De nem ismert egyetlen Chantryt sem, csak a nevüket tudta, vagy sejtette hogy lehetnek még itt vagy ott.
-Kapcsolatok kellene. - suttogta a homolkát az ablaküveghez nyomva. - Kapcsolatépítésben meg az egyik legjobb vagyok.
Összerezzent mikor valaki megérintette a vállát. Hátrapördült és a kis koboldszerü Mosert pillantotta meg.
-Kisasszony. Mr. Leaper holnap reggel kilencre várja.
Kelly szemöldöke felszaladt a haja alá. Biccentett és visszafordult az ablakhoz. Moser állt még egy darabig mögötte majd távozott. Kelly fejében kikristályosodott a terv. Visszasietett a szobájába és összepakolta a cuccát. Egy nagy hátizsáknyi és egy kisbőröndnyi volt. A cuccait levitte Riverhez a kolostorba. Nem lakhat nála, de legalább a holmijai meglegyenek, ha már kidobják innen. Aztán felhívta és megkérdezte Holyt. Holy nevetett és azt mondta persze, hogy ellakhat a sanctumban. a Fűtővel nem találkozott.
Fent aludt Joe szobájában. River valamikor hajnalban lopakodott be hozzá. Simogatta a haját és nyugtató szavakkal űzte el a rémálmait. Kilencre Mr. Leaper irodájánál volt. Sötétkék kiskosztümben, szigorú fehér blúzban, tűsarkú cipőben és decens fülbevalókkal. Mr. Leaper mosolygott és beinvitálta.
-Egy teát vagy kávét parancsol?
-Köszönöm semmit. - szigorúan keresztbe tett lábakkal ült le, kemény, szigorú arccal. Senki nem volt Mr. Leaperhez képest, de azt is tudta, hogy képtelen visszatartani a könnyeit, ha nem úgy jön be mint egy terminátor.
-Kisasszony, remélem tudja, hogy messzemenőkig meg vagyunk elégedve a munkájával. Ennek kifejezéséül kapta meg az állandó tartózkodást biztosító szobát. Természetesen ez a magánakciója -a magánakciókra nagyon jellemzően- több nehézséget okozott önnek, mint azt előre sejtette. De mivel nem önös érdekei vezették ebben sem, hanem a felébredett társadalomnak kívánt szolgálatot tenni azzal, hogy beemel egy kiskorú felébredettet, ezért ezek a nehézségek akceptálhatóak.
Kelly szenvtelen arccal nézte Horizont urát. Ő nem a felébredetteknek akart szolgálatot tenni, hanem annak a kislánynak. Ki akarta menteni a statika csapdájából. Eljutott hozzá a kislány segélyhívása, és válaszolni akart rá, de megelőzték, és elvágták minden lehetőségtől. Ez számára egy nagyon nagy kudarc volt, amit csak tetézett ez a bürokratikus küzdelem a saját menedékében.
-Köhm. Szóval miss Bishop, természetesen küldünk egy egységet, és betörünk az ön körözésének megszüntetése végett a technokrata adatbázisba. 24 óra múlva ön nyugodtan dolgozhat ismét a valóságban, és természetesen a szobáját is megtarthatja. - Mr. leaper úgy mosolygott, mintha valami váratlan szívjóságról tett volna bizonyságot. - Hosszan vitatkoztam az Ön ügyén Monsieur Montagne-nyal, de végül megállapodtunk abban, hogy Ön sokkal lojálisabb, semhogy egy ilyen botlás miatt megváljunk az ön személyes jelenlététől Horizonton.
Kellyben az amazon készenlétben állt.
-Ha nincs más, uram, távoznék is.
-Még lenne egy apróság, miss Bishop. Kérem... ez szigorúan bizalmas. - a rendfőnök köhhintett és hátra dőlt a hatalmas fotelban. - Szeretném ha a felébredetttársadalom tradició hű részének követe lenne egy tárgyaláson. Önnél jobban kevesek képesek kapcsolatokat építeni, és egyébként is olyan magasan képzett, hogy keresve se találnék jobbat Ön helyett. Szeretném ha képviselne minket és kipuhatolná a tárgyalópartnere szándékait, illetve azok komolyságát.
Kelly még pislogni sem pislogott.
-Régi vágyam, hogy egyszer s mindenkorra vessek véget ennek a háborúnak. Hiszem, hogy a technokrácia és a tradiciók újra egyesülhetnek, és a köztünk fennálló szemlélet beli különbség nem nagyobb, mint ami a tradíción belüli varázslócsoportok között fennáll. Ön lenne az a történelmi figura aki ennek a tárgyalássorozatnak a z első tárgyalását véghezvinné. Mélyen bízom önben és azt hiszem elég jól ismerem ahhoz, hogy önre bízzak egy ilyen kényes munkát. Mindazonáltal nyomatékosan kérem, hogy tekintse ezt a legtitkosabb feladatának.
Vagy egy percig hallgattak. Kelly agyában a legmagasabb vészfokozattal keringtek a gondolatok.
-Jól ismer, Uram. Tudja, hogy lojalitásom a tradíciók felébredettjei és az alvók felé megingathatatlan. Ezért egyértelmű, hogy nem vállalom el ezt a feladatot.
-De?! Miss Bishop...
-Minden jót Uram. - Mondta Kelly és kiviharzott Mr. Leaper irodájából.
Mr. Leaper felállt és töltött magának teát.

Kelly fuldoklott. Kiszaladt a fűre, kezében a tűsarkúval leguggolt a kolostor és a bíróság között félúton. Zokogott a kirobbanó feszültségtől. Harisnyáján felszaladtak a szemek. Hosszú percekbe telt mire összeszedte magát. Besétált Luciishoz a Régi bíróságra.
-Mester?
-Kelly! Jaj de viharvert vagy... miben segíthetek? Ott a fürdő, hátul, jobbra...
Kelly lerogyott a lépcsőre Jude Montagne zsidói és Halambert Dukor szülei közé.
-Csapda volt. Lucius, csapda volt.
-Ha elmondod megértem, ha nem mondod csak találgatok.
Kelly mély levegőt vett és végigmondta az elmúlt nap eseményeit.Végül állát a térdére támasztva kimondta a konklúziót.
-Jude Montagne sosem ártott nekem, furcsa is volt ez a hangvétel. azt gondoltam a rend hivatalos álláspontját közvetíti. Mr. leaper viszont ott tesz keresztbe nekem ahol csak tud, miközben egyik oldalon elismer a másikon támad. Amióta Horizontra kerültem ez így megy. Szóval előbb bízok meg Jude Montagne-ban mint Mr. Leaperben.
-Tehát?
-Beszélnem kell Jude Montagne-nyal erről a bizalmas munkáról.
Lucius mester bólintott és nagyon elkomorodott az arca.

Mikor Kelly bevonult a bíró irodájába és tárgyilagos hangon elkezdte elmondani a problémáját a bírónak, az felemelkedett ültéből, és indulatosan, már már kiabálva utasította rendre kellyet.
-Ha Mr. Leaper azt mondja hogy ezt kell tennie, akkor maga megy, és megteszi. Világos? Nem gondolkodik a miérteken, hanem jó katona és teszi a dolgát. Megértette Miss Bishop?
Kelly már mindenre fel volt készülve.
-Nem vagyok katona, uram. Ön és jószántamból dolgozom a rendnek.
-Rengeteggel tartozik a rendnek kisasszony. - Jude Montagne mellé lépett és szélesebbre tárta az ajtót.
-Egyre kevesebbel, uram.
Jude Montagne kilépett a folyosóra Kelly mellett és elindult az aula felé. Ahogy ellépett a lány mellett egy papírt nyomott a kezébe. Hatalmas köpenye mint valami szárny verdesett mögötte.
-Uram, emlékszik egy Karl Bishop nevű amarikai katonára Montagne- ból?
A bíró lassan fordult meg. Kelly látta hogy a kezei remegnek, de a tekintete halálra rémísztette. Olyan idegen, olyan éhes ragadozó tekintet volt az, hogy Kelly kételkedni kezdett benne, hogy ez nem csupán illúzió. Lenézett a papírfecnire. Egy páriszi cím és egy időpont volt rajta. kelly felemelte a papírt.
-Nem megyek el.
-Ne legyen buta, Miss Bishop, menjen el. - Jude Montagne hangja rekedt volt és száraz. Az idegen tekintet lassan felszívódott a bíró jól ismert szigorú nézésében.
-Gondolkozzon kisasszony, és menjen el oda.

Kelly felment a szobájába , ledobálta a ruháit és magára húzta a huzat nélküli takarót. A szoba a holmijai nélkül jellegtelen kollégiumi szállás volt. Azonnal elaludt.
Mikor felébredt már jócskán délután volt. River ott ült az ágy mellett és olvasott. Kelly odadugta az arcát River tarkójához.
-Ki kell menjek este Párizsba. Valami technokratával kell találkozzak, Mr. leaper megbízásából. Az egész egy csapda, egy árulás. Én.. én.. nem akarok itt lenni. Semmi közöm ehhez. nem is értem.
River letette a könyvet.
-Miféle technokratával?
-Nem tudom. Ez a cím.- mutatott a papírfecnire. - Össze kéne békítenünk a tecnomannak meg nekem a kettészakadt varázslótársadalmat.
-Nehéz lesz. Elég meseszerü ez az egész terv, meg tárgyalás. Nem is értem, hogy...
-Ilyet nem lehet. A dinamika és a statika nem fog kézen fogva sétálni. Ezt mindenki tudja. Ez egy utópia, egy minden gyakorlati racionalitást nélkülöző ábrándos illúzió, egy gyermeki ábránd. tehát semmi több, mint egy csapda. és fogalmam sincs hogy védhetném ki.
-Veled megyek.
-Dehogy jössz.
-Nem kérdeztem, mondtam. - River felállt és ott hagyta Kellyt a rongyossá gyűrt papírfecnivel. Kellynek alig két órája maradt odaérni a találkozóra. Összekapta magát.

Párizs, művésznegyed. A hely neve Filemon Studio. Kelly belépett és rögtön tudta, hogy ez az ő terepe. Ez egy hangstúdió, tele zenésszel és hangmérnökkel, rajongókkal és sleppel. Kis bár, pici színpad és a labirintikus folyosók a sok kis hangszigetelt zuggal. Kelly egyre inkább úgy érezte, ez nem a Mr. Leaper féle küldetés, hanem egy furcsa találkozó Jude Montagne-nyal. A bírót nem látta sehol, így aztán boldogan merült el a kapcsolatépítésben. Beszélgetett, névjegyeket adott és kért, belehallgatott készülő lemezekbe. Közben időnként körülpillantott, hátha felbukkan valaki ismerős arc.
A bíró a bárpulthoz ült. Laza franciás eleganciájú zakóban volt. Laza inggel, drága, divatos táskával és karórával.
-Uram.
-Kisasszony. Örülök, hogy itt van. Kérem máskor, ha ilyen súlyos vádakat kíván előadni, tartózkodjon attól, hogy az irodámban tegye. Mindennek - tudja, bürokratikus Hermész rend - meg van a maga menete.
Kelly bólintott. A bíró most sem volt kedvesebb, mégis, valahogy Kelly gyomrában elkezdett oldódni a görcs.
-Nem hiszem, hogy ez valódi akció. azt gondolom, hogy csapda.
-Úgy érti, olyan helyzetbe hozott minket, hogy maga rábólintson erre a küldetésre?
-Igen.
-Mit válaszolt?
-Nemet mondtam, a rendhez és a felébredett társadalomhoz való hűségre hivatkozva. - Kelly megcsóválta a fejét. Ez így elmesélve olyan gyerekesnek tünt.
-Akkor mostanra nem sok választása maradt, kisasszony. - Mosolyodott el Jude.
-Mik ezek?
-Eltűnik a színről úgy, hogy soha a közelébe sem jön Horizontnak. Vagy hivatalosan megvádolja Mr. Leapert árulással.
-Egyik kellemesebb, mint a másik. Mi van akkor, ha megvádolom? Hogy néz ez ki, és mik lehetnek a következményei?
-Megír egy hivatalos feljelentést. Beadja nekem, személyesen a kezembe. Én benyújtom, mint vád. A bíróság kitűz egy időpontot, lezajlik a tárgyalás, amiben ön mint a vád tanuja jelenik meg, Mr. leaper pedig mint vádlott. Önt semmilyen kár nem érheti.
-Ó természetesen. Mi van ha Mr. Leaper utánna áll bosszút rajtam. Minden eszköze meg van hozzá.
-Ezek a tárgyalások nyíltak. Biztosan lesz híre, lesz közönsége. Ön innentől a bátorság és a becsület bajnoka.
-Kár, hogy olyan hamar elhalálozott...
-Az ismertség védelem is.
-Horizonton Mr. Leapertől nem véd meg.
-Akkor választhatja azt, hogy eltűnik. Visszavonul. Olyan szegletében dolgozik a világnak, ahol nincs ilyen sűrű élet.
-Nem tettem semmit, amiért ilyen büntetést érdemelnék.
-Nincs sok ideje eldönteni. Holnap napközben jelezze kérem, mire jutott. ha el kíván tűnni, abban is tudok segíteni.
-Köszönöm.
-Most mennem kell. Minden jót Miss Bishop.

Kelly visszament Horizontra, fel a teljesen üres szobájába. Leült az asztalhoz és megírta a jelentését. Tárgyilagosan és részletesen. Írt egyet a Jude Montagne-os előtörténettel, és írt egyet amiben csak a Mr. Leaperrel való tárgyalása van. Aztán lefeküdt aludni. hajnalban mikor felébredt, River ott aludt mellette. Nézte a félszemü harcművészt, aki a legbiztosabb pont volt az életében. Biztos volt benne, hogy ott volt vele a párizsi stúdióban, annak ellenére, hogy nem látta.
Reggelre River eltünt edzeni. kelly halványan emlékezett rá, hogy River beszél hozzá, halk, kedves becézgetések voltak ezek. Mintha megsimogatta volna a haját és betakarta volna. de ezek csak derengő érzetek maradtak mire felébredt. Felöltözött és elvitte a jelentését Jude Montagne-nak.
az ajtót Lady Bellville nyitotta ki. A savanyú vénkisasszony ridegen küldte el Kellyt. Ő ugyan próbálkozott, hogy személyesen a bíró kezébe kell adja a papírokat, de a lady hajthatatlan volt. Jude Montagne nem ért rá. Kelly biztos volt benne, hogy ha eszénél van a bíró rá is érne átvenni egy iratot. Nagy baj kell legyen ahhoz, hogy ezt ne tegye meg.
Délután újra próbálkozott. Akkor benntről morranások hallatszottak, majd megjelent a bíró, arcán, karján vastag karmolásnyomok, szeme beesve, karikásan és fókuszálatlanul kereste Kelly arcán az ismerős vonásokat.
-Uram... Megírtam a feljelentést, részletesebben és lényegretörőbben. használja fel azt amelyiket célravezetőbbnek érzi.
-Uhm... - A bíró kikapta Kelly kezéből a lapokat, miközben másik kezével megragadta a lány csuklóját. A szemében valami a kiutat kereste, de a bíró mindig a lecsukta a szemét mielőtt az kitörhetett volna. Nagy nehezen elengedte a csuklóját és döngve csapta be az ajtót. kelly minden ízében reszketett.

Másnap reggel ott várta az értesítés, hogy 11-kor megkezdődik a tárgyalás. Kelly nem volt meglepve a gyorsaságtól. Minnél hamarabb lezajlik, annál kevésbé terjed el szájról szájra. Lement a Fűtőhöz, aki persze mit sem tudott a dologról, és fekete bőre ellenére belesápadt kissé a lehetőségbe, hogy Kellyt kipenderítsék. Mr. leaper megszorongatása őszinte örömmel töltötte el, de nem hitt benne, hogy valóban megtörténhet. Végül úgy döntött beül a tárgyalásra.
Kelly időben ért a tárgyalásra. Előtte Riverrel ücsörgött a Lumiban. Üres volt az feje, se félelem sem izgalom nem maradt benne. Túl kell élni ezt a napot, akárhogy is alakul. River átölelte, majd a szokásos racionalista megoldásával oldotta fel a helyzetet.
-Ha kitesznek, akkor majd Washingtonban találkozunk. Shidoku biztos kiír az adatbázisból. Nem kellenek ehhez hermészek. Max negyed órával előbb kell elinduljak, hogy beérjek a kolostorba a reggel hatos edzésre. - Ha mosolygott hiányzó szememmiatt az arca groteszkül asszimetrikussá vált.
-Nagyon szeretlek.
-Én is téged. Büszke vagyok rád.
-Nem volt más választásom.
-Mindig van más választás.

A tárgyalás gyors volt. Jude Montagne olyan rossz állapotban volt, emilyenben Kelly még sosem látta. A karmolásnyomok eltüntek, de láthatóan nagy koncentrációba került ép mondatok alkotása. A száján csak gondosan összeválogatott szavak jöttek ki, de az egész ember szétesőbern volt. Kelly nagyon kellemetlenül érezte magát.
Mr. Leaper parolázott a bírókkal, tegeződve, lazán, mintha ez az egész csupán formaság lenne. Az is volt. Jude Montagne szabályszerűen dolgozott, nem vétett hibát. Mr. Leaper látványosan megbánta tettét, és idealistának nevezte magát. Sem elmarasztalás sem büntetés nem került szóba. Mr. Leaper többször elmondta, hogy megteszi a megfelelő lépéseket a probléma elhárítására. Kellyben ez a mondat minden alkalommal életveszélyes fenyegetésként koppant. A tárgyalás végén egyértelművé vált számára, hogy Montagne nincs olyan egészségi állapotban, hogy meg tudja őt védeni. Lehet, hogy mindezzel együtt mégis el kell hagyja Horizontot, ha életben akar maradni.
Mr. Leaper a tárgyalás zárszavában fel is vázolta a megoldási tervét, amire a bírók mind rá is bólintottak. A terv abból állt, hogy az Akasa Testvériséget segítségül hívva Kellyt küldené a technokrata ügynök találkozójára, hogy a beígért tárgyalás helyett likvidálják az ügynököt.

-Ez baromság. Ez őrület. Jaj River. Én nem tudok harcolni. Nem tudok odamenni és mint valami kibaszott Lara Croft lekabaszolni az ellent.
-Azért küldenek minket is.
-Másrészt ez egy provokáció. Idehívlak, béketárgyalások stb, majd lemészárollak. Ez a legaljasabb tárgyalástechnika. Nem akarok ebben részt venni. Nem akarok...
-Meg kaptad mint megbízást, nem?
-De.
-Akkor? Még lehetsz renegát is, de az kb ugyan ilyen gáz út.
-Téged ez nem zavar egy cseppet sem? Az sem, hogy mint valami agyatlan ütőgépet küldenek titeket a sajátjaik helyett, mert a ti véretek nem a rendé?
-Nem fogunk meghalni, és csúful lekötelezzük Mr. Leapert.
-Remek.
Kelly maga sem tudta mit remél Rivertől, csak azt tudta, hogy vágóhídra terelt marhának érezte magát.

Paradox

A világ befolyásolása a mágia, legyen az bármilyen tett. Van, amit a világ, az emberek hite megenged, nem sérti a szabályokat, az a statikus, egybeeső mágia. De a varázsló saját paradigmája megengedhet számára többet is, olyan dolgokat, amelyek másoknak hihetetlenek, lehetetlenek. Ez a dinamikus, más szóval vulgáris mágia. Sérti a világ törvényeit, és az nem is hagyja ezt büntetlenül. A mágus által létrehozott paradox helyzetet ő egy újabb paradoxszal oldja fel, ami legtöbb esetben a mágus ellen fordul. A vulgáris mágia mindig paradox, és ha még Alvó is szemtanúja a varázslat hatásának, akkor a világ még durvábban vág vissza. Azonban a legrosszabb, ha a mágus elrontja a varázslatát, magyarul botch-ol. A Paradox gyűlhet a mágusban, míg az valamilyen formában ellene nem fordul.
A Paradox különböző formákban keserítheti meg a varázsló életét. Lehet egy a semmiből támadó hatás (flaw-hátrány), amely kisebb-nagyobb furcsaságot, problémát okoz. Az órák visszafelé járnak, a hangok mennydörgés erősségűek vagy minden amit megérint átlátszóvá válik. Vagy lehet valamilyen visszacsapás: direkt sérülés a mágus mintájában. Vagy Paradox-Birodalom, mely magába zárja a mágust és a környéken lévőket, és ahonnan nagyon nehéz kiszabadulni. Például egy olyan hely, ahol bármerre elindulhat, ugyanoda jut vissza. Vagy egy szellem, amit a Paradox idéz meg, és aminek az a célja, hogy a mágust elpusztítsa valamilyen módon.
Ezen kívül van még egy lehetőség, amikor a Paradox gondot okozhat. Mikor a mágus nem tud megszabadulni időben a benne felhalmozódott Paradoxtól. A mágusok nagyon érzékenyek a más "valóságokra", fontos számukra a saját világ megteremtése. Ez néha furcsa módon teljesül, egy örülethez hasonló állapotban, mikor csak a saját elméjükben létrehozzák azt. Ez a Csend. "Kívülről" könnyen felismerhető általában, de néha másokra is kiterjedhet a hatása. Ilyenkor senki sem lehet abban biztos, mi valós és mi nem. Egyes elemeket szerte foszlathat a mágus, de pontosan ilyenkor az is előfordulhat, hogy ezek az elemek valósággá válnak. Egy ponton a varázsló szembeszállhat az egész örületel. Eközben teste katatóniás állapotban marad (kis megszakításokkal) a szabadulásáig, csak az elméjében cselekszik. Veszélyes, de azért érdekes.