Bontás, építés

Hárman ültek a lépcső legfelső fokain, egymás mellett. A negyedik szemben állt velük kicsit lejebbés narancsot hámozott. A fejük egymagasságban volt. A héjat a bal szélső előtt gondosan tornyozott könyvekre tette. A narancsokat pontosan négyrét vette és balról jobbra kiosztotta, miközben beszélt. A narancsok hosszú kabátja zsebeit húzták le, és gyanúsan nem apadtak, pedig már vagy négyet megettek, így együtt.
-Szóval meg kell egyezzünk valahogy velük, mert kár lenne azt a szintet is lebontani.
-Kismacskák vagyunk ilyen döntésekhez, kame.
-Hogy mik? - Shidoku közelebb hajolt Beanhez, mintha rosszul hallotta volna.
-Jó, tegyük fel, hogy neked adják. Láttunk már furcsa dolgokat, de tegyük fel. Aztán mit csinálsz? - Leo szélesen mosolygott a rendfőnökre. Egyre jobban élvezte Shidoku határfeszegető játékait.
-Szólok a tüzes fiúknak, hogy tegyék atombiztossá.
-A tüzes fiúk FuelMan Flambeaui?
Shidoku mosolygott, Leo bólogatott.
-Hermetikus ház a Flambeau, nem? - Bean egyre hülyébben érezte magát.
-De. Narancsot? - Shidoku Bean ölébe ejtett egy negyed narancsot. - Aztán jövünk mi Ginner mesterrel, és megszerkesztjük a falakat. - Itt jelentőslégteljesen Ginnerre nézett. A marcona szerelő felpillantott rá majd csóválni kezdte a fejét.
-Mégis miről álmodozol megint? - elnevette magát és feltápászkodott. - Lassan megrészegülsz a chantry adta lehetőségektől.
-Olvastad az Ender's Game-et? Orson Scott Card írta.
Ginner megrázta a fejét.
-Van benne egy edzőterem. Az valami úrhajón van, zérógé, meg ami kell. Mindig is ki akartam próbálni. Két csapat van. Mint a paintballnál, itt is van rendezhető terep. - végignézett a fiúkon és lelkesítően kihúzta magát. A fél naranccsal gesztikulált egy ideje, most odadobta Leonak. - Hogy mondtad Mr. Leapernek? Szituációs lövészet?
A fiuk elnevették magukat.
-Kint valóban lőnek, és egyre inkább lőnek. Minden valóságformáló erejüket - mind - fegyverépítésre használják. El kell tudnunk hajolni, illetve tudnunk kell lőni.
-Nem is tudtam, hogy ilyen fegyverbuzi vagy. - röhögött Leo.
-Nem fegyverbuzi, hanem még mindig Matrix rajongó. - legyintett Ginner és elindult lefelé. - Tízéves az a film, Shidoku. ideje valami új rágó után nézni. - mondta és lassan elindult lefelé.
-Az a gombakrém se mai történet, barátom. Dde mindegy is. A lényeg az, hogy ha megszerzem a bontás elől a szintet, segítesz e megépíteni a pályát?
Leo vicsorgó szája elé kapta a kezét, mint egy rajzfilmhős, mint aki éppen lerágja a körmét izgalmában.
- Persze. Megcsináljuk. - Hallatszott Ginner távolodó hangja az üres lépcsőházban.

Békeidőben

Shidoku Kame átosont a folyosón. Végig a falhoz lapulva haladt, kicsit megrogyva, egészen a széles márványlépcsőig. Meztelen felsőtestén a hevederek vörös nyomokat hagytak. Úgy osont a keménytalpú surranóban, mintha valaha lett volna katona. Hosszú fekete haját varkocsba fokta. A lépcsőnél megállt és kilesett. A lépcsőfordulóban, jóval alatta egy férfi állt és Mr. leaperrel beszélt. Lassan, ahogy a filmekben szokták, a hátáról előrehúzta a mesterlövészpuskát és féltérdre ereszkedett. Gondosan célzott. Mint egy szobor, mint egy zen íjjász, benntartotta a levegőt, úgy lőtt. Akkor fújta csak ki, mikor a srác már feküdt, Mr. leaper tekintete pedig az övé fúródott. Lassan teátrálisan állt fel. Kicsit meghajtotta magát a rendfőnök előtt, el nem veszítve a szemkontaktust vele.
Mr. leaper döbbenete leginkább szürkévé fakult színében látszott. Makogott pár halkat miközben odafordult a földön fekvő felé. Leo szomorúan nézett fel a rendfőre. Aztán illedelmesen felállt és meghajolt előtte.
-Szituációs lövészet, uram. Ártalmatlan. - vigyorgott a csupaizom akasa és az övéből egy gránátot húzott elő. - Kipróbálja?
Shidoku a falnak vetett háttal nézte a jelenetet és rázta a néma nevetés.

Mind

Mr Leaper elégedetten hallgatta a beszámolót. Leo, a kis akasa fívér rendben követte Kyle-t és Emmát Egyiptomba. Szemmel és füllel tartja őket, elég közelről ahhoz, hogy pontos képet alkothasson Kyle lelkiállapotáról. Kyle mint egy élő atombomba veszélyezteti a valóságot így mindannyiuk életét időutazási terveivel. Mr. Leaper fájó szívvel, de minden tépelődés nélkül adta volna ki a parancsot a vámpírvadász likvidálására. Addig azonban, amíg nem találkozik az öreg egyiptológussal, aki maga is elég kényes vizeken evez, Mr. leapernek nem volt erkölcsi, se jogi alapja fellépni ellene.

Leo gyűlölte a feladatot. Egyiptom perzselő forróságát, az arabok idegenségét éppúgy, mint Emma vidám nevetését Kyle viccein, szalmakalapos fehérruhás alakját a piacon, ahogy oda-odasimul Kyle-hoz. Kifejezetten utálta a megbizása minden részletét. Mr. Leaper irodájának szagát, az öreg atyáskodva szemérmes pillantásait amivel kiad egy emberölési feladatot. Kiakasztotta a tehetetlensége és tanácstalansága. nem akarta ezt csinálni. Folyamatosan azért imátkozott, hogy Kyle álljon el a tervétől. Emma csapodárságán már túltette magát. Szerette a lányt, hogy ne szerette volna. De már nem akarta. nem vágyott rá, nem kereste gondolatban minden zugban. nem álmodott vele. Másé lett, talán másé volt mindig is.
Leo letette az ásványvizes üveget a kis faragott asztalra és felvette a rezgő telefont.
-Dimitrij.
-Leo. - Leo elmosolyodott, mint egy rossz gyerek.
-Mit keresel te itt?
-Hogy ismertél föl?
-Ne légy sötét, elme adeptus, a lényeged változatlan. - Dimitrij hangja fojtott volt, mintha nem akarná kinyitni a száját. -Mióta vagy rajtuk?
-Triest óta.
-Szép.
-Téged ki küldött?
-Senki. Attól félek én kavartam ezt a szart... részben.
-Emma jól van...- Leo felnézett és meglátta a professzort ahogy szélesre tárt karokkal hangosan lelkendezve közelít Kyleék asztalához. Leo nyelt egyet. - Mondd, hogy minden rendben lesz.
-Próbálj meglepni egy idő mestert.
Dimitrij kilépett az árnyékból és szembenézett az egyiptológussal. Kyle Éppen felemelkedett volna ültéből, hogy üdvözölje a férfit, mikor meglátta Dimitrijt. Leo felpattant és elrugaszkodott. Úgy szállt az asztaluk felé, mint egy nyilvessző.
A kávézóban csend lett, az asztalok hófehér abroszai megálltak a szélben. A professzor felpillantott Dimitrijre, aztán elmosolyodott. Mire Leo becsapódása megtörtént az öreg már halott volt. Leo lábai egyszerre értek földet a tudós fejével. Felette állt és értetlenül nézett az oroszra.
-Hozzá sem értem.
-Van aki a távolból is képes ölni. - suttogta Dimitrij és benézett a kávézó belső helységébe.
Kyle habogot a döbbenettől. Emma falfehére márta a folytatást. Leo mögé lépett és a vállára tette a kezét. Kyle felállt végre és magyarázatot követelt. Leo nem hallotta a hangját, csak azt látta, hogy mozog a szája. Kyle másik oldalára Dimitrij lépett és Leot nézte. A szeme mint egy kristály, az arca márvány, csapzott télikabátján megültek az árnyékok. Leo ekkor vette észre a kezében, mint bukósisakot tartott medvefejet. Emma úgy szorította a szívüket mint egy satu. leo felsóhajtott és megszorította a még mindig dermedt Emma vállát.
Kyle végre csendben maradt. Feltűrte az ingujját és hellyel kínálta a másik kettőt. leo megrázta a fejét és a kávézóba mutatott. Másik keze Emma vállán nyugodott és olyan erővel nyomta le, hogy a lánynak esélye sem volt felállni onnan. Kyle elindult a kávézóba. Dimitrij lehajtotta a fejét.
-Mondj nemet, fiú. Mondj egyszerűen nemet a gonosznak. - mondta és felhúzta a medvefejet a sajátjára.
Emma nézte a három férfit, aztán megérezte a tekintetet és a kávézó ajtónyílásában észrevette Jude Montagne-t.
Pár pillanat múlva kettesben álltak a kávézóasztalokról libegve integető abroszok között. Leo sután ölelte Emmát, miközben próbálta nyugtatni, maga sem hitte igazán amit mond.
-Minden rendben lesz, ha így, ha úgy. Nem tud utazni már.
-Jude volt, ugye?
-Nem tudom. Éppúgy lehetett Dimitrij is. Én nem voltam, az az egy biztos. - mondta, és Dimitrijre gondolt és a meglephetetlen idő mesterre. - Bárki lehetett, akit nem láttunk, vagy nem is ismerünk.
-Ugye nem Jude volt...
Leo elengedte Emmát és megfogta a kezét, úgy nézett a szemébe.
-Tudom, hogy döntöttél. Éreztem, láttam. Tarts ki emellett. Kérlek...
Aztán elengedte Emma kezét és ő is belépett a kávézó félhomályába. Jude és Kyle odabenn ültek összehajolva beszélgettek, halkan. leo melléjük lépett és a bíróra nézett.
-Menjen nyugodtan. A többit elintézem. - fordult felé Jude.
Leo felvonta a szemöldökét.
-Mi történt itt, uram? - igyekezett a lehető leghivatalosabb hangnemet megütni.
-Véletlen egybeesések sora. Köszönöm a közreműködését. Nagyszerű munkát végzett, ismét. - a bíró hangja komoly volt. Leo biccentett mindkettejüknek és visszatért Emmához. leült hozzá a vakítóan fehér asztalhoz és bíztatóan rámosolygott. Emma szoborszerű arcán lassan csorogtak alá a könnyek.

Hajóúton

A hajó megállt menetrend szerint Marseille-ben. Kyle és Emma tett egy kellemes sétát a városban. Megittak egy remek kávét a parton egy elegáns kávézóban, megebédeltek egy nagyon modern kialakítású étteremben majd este kiültek a hajó szabadtéri étterébe és a város fényeiben gyönyörködve beszélgettek.
-Legyenszíves mégy egy üveggel ebből a borból. - intett Kyle a pincérnek. Emma elnyúlt egy hatalmas fehér kanapén. Kezében könnyedén a borospohárral intett a part felé.
-Budapest is gyönyörű este. A partok lámpái, tudod ahogy mondják, mint egy gyöngysor.
-Valóban nagyon szép este Budapest, de nekem túl kisvárosi, hiába nagyváros. Hatkor záró boltok még a körúton is. Átverős pincérek, csak magyarul beszélő taxisok. És az a kosz. Uram isten. - Kyle belekortyolt a borába.
-Megnőttek az igényeid, Kyle. - kacérkodott Emma.
-Meg. Hölgyem. Önnel érdemes csak élni, kedvesem. Mindenki más unalmas üres héj csupán ragyogásod mellett. - rámosolygott a lányra, és Emma észrevette azt a pajkos csillanást Kyle tekintetében, ami annyira tetszett neki régebben, mikor még új volt Horizonton.
-Mi az? Mi az? - csapott le nevetve a fiú térdére.
-Eszembe jutott az első európai utam. Hosszan hajóztunk át az óceánon. Minden este egy Forber nevü némettel kártyáztam. Nagyon lassan játszottam és nagyon sokat beszéltem. Klasszikus poén. A kezem alig mozdult, így az első pár alkalom után már nem gyanakodott csalásra.
-Gondolom csúnya vége lett.
-Alaposan megkopasztottam. Miközben én a fazont nyúztam meg élve a kártyaasztalnál, Jude a nejvel mulatott. Végül Jude megadta a szintén társaságunkban utazó áruháztulajdonos címét neki, sajátjaként. Az áruházas fickó nevére nem emlékszem, csak arra, hogy egy hallgatag, hatalmas szemű mulatt nő volt a felesége, aki némán állt rendelkezésemre a hajnali órákban, mikor a férje tajtrészegen horkolt a kabinban. A némasága pedig az utolsó percig tartott csak. Akkor azonban egetrengető nyögdécselésbe és sikongatásba kezdett.
-Ne haragudjon Kyle, de kezd unalmas lenni a sok könnyű kalandja.
-Megértem hölgyem, és elnézését kérem. - újra a borba kortyolt. - Akkor szívesebben hallgatnbá talán ahogy beépültem abba a mulatóba ahol a vámpírok étkeztek? Ó nem. A vámpíros történeteim a leg unalmasabbak mind közül. Parancsol egy kis fügét? - és már nyújtotta is Emmához a tálat. Emma kecsesen kivett egyet és finoman ketté vette. Kyle megdermedten figyelte a lányt, ahogy az lassan kiharapja a gyümölcs belsejét.
-Khm. Elmesélem inkább azt az esetet, mikor Mexicoba tartva banditák támadtak a vonatunkra.
-Ó. Nem mondja?
-Persze nem sok esélyük volt, de a móka kedvéért riadalmat színleltem, és hölgyemet magam mögé rejtve kezdtem hebegő kérlelésükbe. - Kyle elmosolyodott újra, és egy narancs hámozásába kezdett. - Aztán mikor mindenki átadta az értékeit nekik, visszaélve isten adta hatalmammal lelökdöstem őket a vonatról. - Letette a narancshéjat a tál szélére. - Egy pillanat volt csupán a mozdulat, amivel kivettem a kis zsákot a kezéből és amivel ellöktem a vezért. Aztán eldördült egy lövés, és még egy. Senki nem tudta rajtam kívül, hogy rám lőttek. Mindenki úgy nyilatkozott később a rendőröknek, hogy én lőttem le a banditákat.
-Micsoda hős Őn, Kyle.
-A zsákot a tartalmával együtt megtartottam azért. Emlékbe. - átnyújtott egy fél narancsot Emmának. - Mennyi emléket idéz fel egy ilyen hajóút, kedvesem. Nem igaz?
Egy távolabbi asztalnál egy szivarozó férfi erre értőn bólintott és kért egy pohárnyit ugyanabból a borból. A bárzongorista rákezdett egy örökzöldre, a pincérek pedig meggyújtották a mécseseket az asztalokon. A kapitány odalépett a magányosan szivarozó férfihoz és kissé meghajolt.
-Monsieur Montagne? Megengedi?
-Ó hogyne. - Emelkedett fel kissé ültében a bíró és hellyel kínálta a kapitányt.

Jack Sunny

Wing lement vele az egyik nap a suliba. Holy azt gondolta, majd beállítja Winget modellnek, de a srác hallani sem akart a dologról. Holynak figyelmeztetnie kellett magát, hogy a texasi macho nem vetkőzik alsóneműre fiatalkorúak börtönéből szabadult fekete srácok előtt. Holy mosolyogva nézte Winget, kicsit még meg is csóválta a fejét. A srácok Holyt figyelték. Szerették a magas atlétikus termetével, brutális szőke loboncával és szigorú rendezettségével együtt. Holy kemény volt és igazságos velük. Minden ősszel sikerült kivívnia az újabb és újabb osztályok tiszteletét. Most összefont karral állt, hátát a post-itekkel teletűzdelt falnak támasztva végignézett a csillogó szemű srácokon.
-Ma tüzet csinálunk.
Szavait lelkesedés követte.
-Lehet festmény, szobor, vers, zene vagy tánc. Tűz nem lehet. 20 percetek van rá.
-Mit kap a legjobb? - vidult fel Mototo.
Holy a táskáját felemelve, mint valami modern Mary Poppins előhúzta a mandulás anygalt.
-Ez a szentséges lény, ez a mandulás csoda lesz a jutalma annak, akiét a legjobbnak ítéljük. - fejezte be teátrális hangon.
Wing fellazult a feladatkiírás hallatán. Intett Holynak, hogy menjenek ki a terem elé az udvarra elszívni egy cigit.
-Ha már így alakult, taníthatnál. A főnököd, a szamuráj, az nem akar.
Holy végignézett a srácon a szeme sarkából.
-Taníthatlak, ha komolyan tanulni akarsz.
Wing morrantott egyet.
-Kiszolgáltatottnak érzem magam így.
-Az vagy. - vigyorgott rá pimaszul a lány.
A teremből kihallatszott a srácok nyüzsgése. Holy leült az ablak alá és a haját sodorgatta. Wing mellette állt, hátát a falnak vetve, lassan szívta el a cigijét. 20 perc múlva visszamentek és megnézték és hallgatták a műveket.
Voltak remek graffitik, volt két remek szobor energiaitalos dobozból, volt pár vers, de a legjobb egy duruzsuló fonémaéneklésre épülő tánc volt. Holy kiterjesztette a tudatát a fiúra, miközben az táncolt és egyre hevesebben dobogó szívvel figyelte, ahogy a mágia ki-kicsap a fiúból. Nyers, egyszerű, zsigeri mágia volt. Úgy jött létre és oszlott el, hogy srác észre sem vette. Számára ez a tánc flow volt, az alkotás a kifejezés öröme.
Holy finoman megbökte Wing könyökét. A srác nem vett észre a nyers szellem mágiából semmit. Holy megvonta a vállát és elmélyülten figyelte tovább a táncot. Mire mindenki bemutatta az alkotását egyértelművé vált, hogy a srácok nem a táncos produkciót értékelték a legjobbnak. Így Holy még nem hirdetett eredményt, hanem beült a gyerekek közé és beszélgetni kezdett velük. Az elmúlt napok eseményei kellően kiélesítették a figyelmét és újraalapozták a gyanúját. Beszéltette őket, majd úgy helyezkedett, hogy a négy legbalhésabb sráccal üljön egy asztalhoz. Pizzát rendelt nekik és kötetlen dumálásba kezdtek a pizzák felett. A mandulás angyal ott figyelt a polc szélén. Mindenki megfeledkezett róla.
Holy beszéltette a srácokat. Elég jól ismerte ezt a szubkultúrát ahhoz, hogy jól kérdezzen. A srácokból ömlött a szó. Holy gondolt egy merészet és oda vitte a beszélgetés fonalát, ahol a legkevésbé várták.
-Van tetoválásotok?-húzta ki magát, tincseit hátralökve a vállai mögé. Wing szemöldöke felszaladt.
-Hát jah' - vakkantotta vigyorogva az egyik. - Ilyen jóság. - és már húzta is fel a pólóját a karján, hogy jól látható legyen a koponyás puskás bandajelvény. Holy kettőt pislogott, hogy kiélesítse magát. a jel a fiú karján szellem szempontból ártalmatlan volt.
-Mit szólnátok, ha lenne bandánk? - kérdezte Holy közelehajolva a srácokhoz.
Beállt a csend. Wing szemöldökei összesűrűsödtek az orra felett.
-Hm? Én tervezném a tetkót. A barátnőm aki profi tetováló felvarrná. De csak a legjobbak lehetnek tagok. Csak a legjobb arcok. - nyomta meg a szavakat Holy. - Új élet, új banda.
A srácok kinyújtották a kezüket felé. Az asztal felett csillagba rendeződtek az összekapcsolódó karok. Wing vigyorgott.

Másnap reggel vidáman készülődtek a vizes feladatra, ami logikusan következett az előző napi tűzből, mikor egyszerre néztek fel Winggel. Ő egy nagy tömb agyagot porciózott éppen, Holy a festékszórókat osztotta ki a graffitizőknek.
-Jack. -suttogta Holy és Mototora nézett.
-Hol van Jack?
-Mitomén' - vont vállat Mototo. - Biztos elaludt.
-Együtt szoktatok jönni, nem?
-Nem vo't a busznál. Gondoltam lóg. Maj' begyön ebéd után miko' megyünk tetoválni.- Mototo nem értette mi ez a nagy érdeklődés. - Miss Larsson nem szokja beírni a hiányzást.
-Persze, hogy nem, mert mindig itt vagytok. - Csattant fel Holy, és már nyúlt is a telefonjáért. - Mondd a számát!
Mototo mondta, de a készülék ki volt kapcsolva. Holy segélykérőn nézett Wingre, majd kisietett a teremből, hogy kiderítse Jack Sunny címét. Pár perc múlva Esther ült a tanári asztalnál, angol dolgozatokat javítva, míg a srácok kellemesen oldottan alkották a víz téma lehetőségeit.

Holy szétáradt az utcán, végigellenőrizte az összes szertehagyott tincsét, amik útkereszteződésekben, metrókijáratoknál, bevásárlóközpontokban és a szórakozóhelyek negyedénél voltak elrejtve, mint megannyi őrszem. Sehol nem látta nyomát Jack Sunnynak.
Taxiba ültek és kimentek a város szélére, ahol Sunny hivatalosan az anyjával lakott. Holy tartott tőle, hogy ez csak egy fal cím. A ház a vasúti töltés mellett volt, úgy nézett ki, mint egy romos fészer. A koszos poros udvaron autóroncsok álltak. Hátrább a kis viskóból kiabálás szűrődött ki, majd egy idősebb asszony jelent meg, hóna alatt lábossal. Úgy jött, olyan fenyegetően Holyék felé, mintha gépfegyver lett volna nála. Holy ugyan kérdezgette, hol van Jack, de a nő csak ordítozott. Megmaradt pár foga mint ételmaradék villant meg gyorsan pörgő nyelve mellett. Wing kivédte az első ütéseket. Holy pedig besietett a koszladt, büdös viskóba.
Ismerte a külvárost, tudta, hogy a diákjai elég rossz körülmények között élnek, így nem lepődött meg nagyon. Jack cuccai ott voltak a picike rothadó szagú szoba-konyhában. A hátizsákja, a kabátja, de a telefonja is.
Holy felkapta a hátizsákot. valami olyan tárgyra volt szüksége amit a srác nagyon szeret. Egy ilyen életben a hátizsákod a házad, a kabátod a páncélod és a telefonod a fegyvered. Minden szórakozás egy mp3 lejátszó. Az is ott volt. Holy-t elöntötte az adrenalin amikor belenyúlt a hátizsákba. Lassan húzta elő a papírzsebkendőbe csomagolt tárgyat. Eddigre Wing is beért.
-A nő? - nézett fel Holy, kezében ott remegett a fehér csomag.
-Lepihent kicsit. - Wing zavartan vonta meg a vállát. - A kaja nem lottyant ki. Mi ez?
Holy lekapta a zsebkendőt és megcirógatta az alóla előkerülő mandulaborítású anygalszárnyat.
-Ez jó lesz. Most megpróbálom a köztünk - és magára az anygalra majd az ablakon ki, a távolba mutatott - fenálló erős érzelmi kapcsolatot megtalálni odaát.
-Hú, Holy, ezek szerint mégis tanítasz. - Wing kisfiúsan elmosolyodott. Aztán rendezte a vonásit s kilesett az udvarra. Holy biccentett egy jóváhagyót, majd mély levegőt vett és átnézett a szellem síkra.

A ház maga volt a förtelem. Erőszak, elkeseredés, éhség, drog, kétségbeesés, terror. Holy kimenekült az udvarra. Jack színe, mint valami óarany graffiti ott díszelgett a tárgyakon. Sokat ücsörgött a kék Ford hátsó ülésén. Holy szorongatta az angyalt és kijebb ment a töltésre. Messzire elnézett a város belseje felé. Be akarta fogni, ami szinte lehetetlen. Szerencséja volt. A figyelme odaát követte a bronzba hajló fémes színt, és mivel odaát a tér ésm és az idősem lineális, a messzi közel jött. Holy meglátta egy srác kezén, mintha vér csöpögne róla, úgy borította be Jack színével a szellemvilágot. nem dugta a kezeit zsebre, úg tartotta el amgától, mintah koszos lenne. pedig a fizikai síkon ennek természetesen semmi jele nem volt. Holy elvigyorodott.
-Megvagy. - Mondta és winget kereste a kezével. A fiú mellé állt és szemével kereste, mit láthatott meg Holy.
-Iránytű leszek. - Suttogta Holy. - Wing, figyu.
-Jah.
-Játszuk azt, hogy vak vagyok. Biggyeszd rám a szuper napszemüvegedet és én beléd karolok.
-Ott maradt a figyelmed mi?
-Ott. Arra van. Mutatott a megfelelő irányba Holy. - Nem látok magam elé, nem látom a lépcsőket, a pocsolyákat, a lámpákat. Vezetned kell, mint egy vakot. Cserébe én mondom az irányt.
-Ezek szerint megtaláltad. - Mondta elégedetten és némi tisztelettel Wing, miközben Holy orrára illesztette a szemüveget.
-Nem. Találtam valakit aki úgy ért hozzá, hogy azóta mocskosnak érzi magát.
-Nem hangzik túl jól. - Wing finoman megfogta Holy könyökét és elkezdte vezetni. Nehezen haladtak, de lagalább jó irányba.
-A srác metróra szállt.

A Rock Creek temetőnél utol is érték. Ugyan délelőtt volt, de kimondottan sötét a nehéz, sötétszürke hófelhőktől. A srác két másikkal beszélgetett és elég ideges volt. A temetőben sehol egy teremtett lelket nem láttak rajtuk kívül. Wing világított a téli tájban a pirosra festett hajával. Holy egy fának vetette a hátát, úgy nézte a fiút. Megvárták míg a másik kettő lelép, és emberük el nem indul kifele. Akkor Wing közelebb ment és feltartott kézzel jelezte, hogy békések a szándékai. A srác körbe pillantott és nem tanúsított jelentőséget a fát támasztoó fehér nőnek.
-Holy elmosolyodott a napszemüveg alatt. Látta hogy nő a félelem a srácban, és látta hogy szakad el a cérna Wingben. Pár perc múlva a srác a földön feküdt hátratekert karokkal. Holy lassan odament hozzá és közelhajolt az arcához. Wing napszemüvege szinte az egész arcát eltakarta.
-Mol van Jack Sunny?
-Nem tudom.
-Hol van Jack Sunny? - Holy nagyon igyekezett, hogy gépszerűen hajszál pontosan ugyanolyan hangsúllyal, tempóban és hangszínen tegye fel a kérdést.
-Mit tudom én. azt sem tudom ki az. - hadarta a srác. Látszott rajta, hogy kezd felbátorodni. Holy közelről megszemlélhette a srácon az egyetlen aktív jelet. a szellemsíkon ragyogó fénnyel égő jel, egy szem volt, melyen valaki más szemmel követheti a srác minden mozdulatát. ha akarja. Holy felismerte a kéz stílusát, jellegzetességét. A rajzolat a szándék pont olyan egyedi volt, mint az ujjlenyomat.
-Daruh. - a néz betontömbként ült meg a gyomrában. Erőt vett magán és még közelebb hajolt a fiú arcához.
-Hol van Jack Sunny? - mélyet sóhajtott. - Sokkal durvább is tudok lenni.
-Olyan durva nem tud.
-Dehogy nem. - Holy gonoszul elvigyorodott. Elképzelte mi mindent tudna csinálni ezzel a kis pöccsel.
-Röviden és lényegretörően is beszélgethetünk. Vagy hosszan és fájdalmasan.
Wing elismerően lebiggyesztette az ajkát és szorosabbra húzta a srác hátrafeszített karjait.
-Nem mondhatok semmit. Nem mondtam semmit. Nem tudok semmit. - a srác mint egy mantrát mondogatta.
-Valamit mondj, mert nem állok jót magamért.
-Kígyó. - a srác szemei felpattantak. - kígyó. És most engedjenek el. Rémisztő egy alak maga is, basszus.
-Kígyó. Hol?
-Nem mondhatom... - a srác nyüszíteni kezdett félelmében. Holy nem volt gengszter, nem bírta. Felnézett Wingre és megérintette a kezét, jelezve, hogy elengedheti. Ahogy elhajolt a fiú fölül kikapta a kabátja zsebében hurcolt zacskót. A srác szemei elkerekedtek és hanyatt fordult a fakó fűben. Wing kezében ott lógott egy emberes csomag heroin.
-Megsemmisítés. - mondta halkan Holy, és megnézte ahogy a csomag nejlonostul alufóliástul elég Wing kezében. A srác a földön feküdt, immár magzatpózban és nyüszítve sírt.
-Sajnálom. - Mondta Holy és gyors léptekkel elindult vissza a város belsejébe. Közben telefont húzott elő és a szamurájt tárcsázta.
-Holy-k Holy-ja! - örvendezett a mester.
-Elvis?
-Nem, nem. - vigyorgott a szamuráj a telefonnal a kezében, valahol egy koszos kifőzdében,és betolt egy érmét a wurlitzerbe. - Marlboro Man.
-Kedves Marlboro Man, a tanácsodra lenne szükségem.
-Ohh. Várj, leülök.
Holy hallotta a mester lépteit és hallotta a saját sietősen koppanó bakancsát ahogy szinte fut a metrólejárathoz.
-Az a sámán aki beköpött minket ellopta egy diákomat. Egy felébredése küszöbén álló látót. Szeretnélek megkérdezni, mit tanácsolsz? Magam elég vagyok, vagy Winggel ketten elegek vagyunk, vagy jobban teszem ha valami potensebb segítséget kérem a srác kiszabadításához? - Holy megállt a metrólejárat tetejénél. Wing elé állt, az első lefele menő lépcsőfokra, úgy figyelte Holy arcát mint egy kutya.
-Holy-k Holy-ja - lelkesedett Space Samurai - két tanítványt fogadsz egyszerre? Egy már nem is elég? Hát menj és szabadítsd ki a kicsit. Ha nem bírod, majd megteszem én, de akkor ő az én tanítványom lesz. - A háttérben felzendült a Love me tender Elvistől.
-Akkor bátran menjünk Daruh kajáldájába és vegyem elő a csávót?
-Mire várnál, Holy-k Holy-ja? Ne várass meg engem.
Holy ránézett egy pillanatra a telefonra.
-Hol vagy most?
-Már itt vagyok. - mondta a városi sámán és bontotta a vonalat. Holy felnevetett a megkönnyebbüléstől. Nyomott egy puszit Wing arcára és lefutott a metróhoz.

Daruh kajáldájában voltak emberek. Csodálkozó kissé meglepett emberek, akik enni szerettek volna valami meleg ételt. Space Samurai a pult mögött állt és sört csapolt. Majd egy konyharuhával intett Holyéknak, hogy menjenek közelebb. Továbbra is a Love me tender szólt. Holynak nem múlt a mosoly az arcáról.
-Hol van Daruh?
-Hm. Én vagyok most itt. - teátrálisan a háta mögé mutatott. a pulton valami hús feldarabolt kockái hevertek csinos kupacokban.
-Mit eszünk? - érdeklődött Holy immár kissé összezavarodva.
-Kígyót?
-Oh! Meggyógyítottad a kígyóját?
Wing elkezdett csóválni. Holy pedig észrevette az apró vércseppeket a pulton. Felemelkedett a bárszéken és belesett a pult fölé. Csupa vér volt minden.
-Daruh-t is meggyógyítottad? - kérdezte vicceskedve Holy.
-Jaj dehogy. Nem volt itt. Eldugta a tanítványt, Holy-k Holy-ja. Ha akarod őt, menj és keresd meg.
Holy lehorgasztotta fejét. Aztán ahogy vége lett a Love me tendernek felnézett újra.
-Megyek.
Intett Wingnek, majd felnézett a bejárat feletti órára. Délelőtt 11 volt.
Hazamentek. Ő telerajzolta magukat védő jelekkel, közben át, átlesett a túloldalra, hátha talál kapcsolatot. Úgy pingette meg a mandulás anygalt mint valami finom hangszert.
-Attól tartok kevés lesz ez így. Egyikünk se harci maci. - mofondírozott Wingnek. Wing felnézett a serpenyőből, amiben éppen valami német kolbászkákat sütögetett ebéd gyanánt.
-Tűz van, máshoz nem értek. Mi kellene még?
-Pillecukor. Vigyorgott Holy. - Tudod quintesszencia, egyesével csomagolva, hogy kedvemre bizniszelhessek a szellemekkel.
-Tudsz valakit aki ért ilyesmihez?
-Hát... nem gondoltam... - Holy elbizonytalanodott. Ritkán vont be a dolgaiba más varázslót, de ritkán ment neki másik sámánnak, pláne egy ilyen fazonoknak nem szokott, mint Daruh.
-Ginner? - nézett tanácstalanul a srácra.
-Ginner. - Bólintott Wing, mint ha mi sem lenne természetesebb.

Kate és Ginner egy tágas lapos házban laktak Kansasben. Ginner szerelőműhelye messze földön híres volt, Kate gombás melegszendvicskrémjei nem különben. Éppen kate kávézóján végeztek utolsó simításokat, mikor Wing és Holy megérkeztek. Át a szellem síkon, be egyenesen Ginner védett kis menedékébe. A műhely belső udvarára nyíló ajtók nyitva voltak. Erős fény ömlött be a műhelybe. az ablak alatt egy kivénhedt fotelben kövér vörös cirmos napozott.
Ginner nem sokat körülményeskedett. Pár óra alatt kerített egy mérőműszert ami bírt annyi plusz qvintesszenciával, hogy tárgyalási alap lehessen szellemekkel. Holy nagyon hálás volt, és titokban remélte, hogy nem lesz szükség a túltöltött mérőkére.

Ginneréktől vissza az egyik mandulaangyal pingetésre válasz jött. Erőtlen kis rezdülés volt csupán, de Holy megremegett az izgalomba. Sunny ott volt valahol a szál másik végén és hívta őt. Nem tudva hogy működik, nem értve az egészet, ösztönösen, zsigerből varázsolva merő hitből és kis reményből, vagy félelemből.
Holy megfogta Winget és újra metróvá vált. Végigszáguldott a síkon. Megpördült és újra beleszagolt az ízekbe. Újságpapírokból terülő hatalmas szoknyája védőbúraként terült el körülöttük.
A szál megrezgett és Sunny ott volt. Wing úgy fogta Holy kezét mint riadt kistestvér. A szellemek szétváltak mikor újra nekiindultak. A szövedék itt sűrű volt és erős és tele volt nyüzsgő élettel. Ősöreg lények tekergőző testével és iszamlós nedveivel.
Az oszlopokról Wingnek Stonehenge jutott eszeébe. Itt a hatalmas kőtömbök olyan közel álltak egymáshoz, hogy egy macska fért volna csak át közöttük. A belső térben egy fiú keringett. Lassan tagoltan mondogatta, mint egy mantrát.
-- Segítség. Segytség. Segytség. Miss Larson segytsen. Segítség. Segytség...
Holy intett Wingnek, hogy legyen készenlétben, majd odalépett az egyik réshez és benyújtotta a kezét.
-Itt vagyok, Sunny.
A fiú megállt és ránézett a kézre.
-Tanárnő?
-Ez egy álom, Jack. csak egy álom. gyere ide és fogd meg a kezem.
Az árnyak megsűrösödtek. Wing valahol a kőketrec túloldalán szitkozódott. Jack félénken megfogta Holy kezét. Hunyorogva próbálta kivenni a résen kiszűrődő fényben Holy vonásait.
-Ez egy álom, Jack. Próbáld meg szétnyitni a rést. Kitágítani, megnyitni.
Jack félénken elengedte Holy kezét. Wing kezében felizzott a tűz. Holy lába alatt előtekeredett egy kígyó és felágaskodott. Belül Jack háta mögött a párja. Holy lassan fordult meg. A kígyó sűrű szőnyeggé karikázta magát Holy előtt. A lány elmosolyodott és villámgyorsan lecsapott a tekergőző testre harci gyűrűjével. A hüllő testén hasadék nyílt, ami úgy tágult és szaladt végig a hatalmas testen mintha késsel vágnák.
Eközben Wing üszkös csomóvá perzselte a szobában felbukkanó kígyót. Majd lazán odakiálltott Sunnynak.
-Gyerünk, kissrác, nyisd ki ezt a szart. Ideje felkelni.
Holy újra benyúlt a ketrecbe. Jack két tenyere közé vete Holy kezét, mintha imátkozna. Aztán elengedte és könnyedén széttolta az előtte álló két hatalmas tömböt. A nyikorgó sorlódásra mindenfelöl érdeklődő figyelem szegeződött rájuk. Holy újra kiterjesztette a szoknyáját fedezékül. Wing odasietett és felkapta a srácot. Holy pedig hátulról ölelte át őket, miközben egyre gyorsabban repültek a tértelen világban, keresztül a szellemek birodalmán.
Holy lakásában aztán mind a hárman kiterültek. Sunny ájultan, Wing hulla fáradtan, remegő izmokkal, Holy pedig hangtalanul nevetve. Felült. Elővette Ginner kis mérőműszerét és kitette a komódra. Aztán feltette Jacket az ágyra.
-Gyere macho zuhanyozni.
Mielőtt levetkőzött volna még gyorsan átnézte a srác viharvert ruházatát, aztán a bőrét is. Wing ott állt mellett meztelenül, mikor Holy még tárcsázott.
-Mi ilyen fontos? - kérdezte Wing.
-Peppert hívom. Szedje le azt a két tetoválást róla. azt a kettőt a válláról, látod?
-Azok nem voltak rajta?
-Azokon keresztül idelát.
-Nabasz'. - Wing beállt a zuhany alá.
Holy elégedetten hámozta ki magát a ruhából.
-Visszaloptuk.
-Vissza.
-Ő maga tette meg, Wing. Mekkora jó már? - Elnevette magát. Wing odahúzta maga elé a vízfüggöny alá.
-Én is megteszek mindjárt valamit én magam.
-Ehh.

Reggelre Pepper szépen eltüntette a tetoválásokat és csendben behúzta maga mögött az ajtót. Bent a három hulla fáradt figura összebújva aludt a kétszemélyes matracon.

Hajtóvadászat kezdete

Jude gondterhelten lépett a szobába, aminek baloldali falát mennyezetig érő könyvespolc takart. Benne hatalmas terráriumokban impozáns kígyókkal. Jude rá sem nézett a hüllőkre. Egyenesen az ablak elé tolt kanapéhoz lépett és lerogyott. Pontosan tudta miért hívta ide Vic, és azt is, hogy nem sok jót ígér ez a találkozó. Odabiccentett a fotelban ügcsörgő Dimitrijnek majd cigarettára gyújtott.
Vic fekete garbóban volt, haja szigorúan öszefogva. Pupillája egy vinás csupán sárga íriszében.
A fotelban Dimitrij érdeklődve vizsgálgatta a kultista rendfőnököt.
-Monsieur Montagne, nagyon örülök, hogy elfogadta meghívásomat. - biccentett Vic Jude felé. Jude felnézett, majd egyet bólintva vette tudomásul, hogy ez itt hivatalos találkozó.
-Mint azt Ön is tudja szeretett mesterünk, a Dr. Boston néven híressé vált egykori vámpírvadász, Kyle Fergusson, időutazásra készül. Dimitrij Gregorjevics voltszíves tájékoztatni a célidőszakról. - Vic elegánsan töltött egy apró pohárba magának valami mézszerü italt. majd felpillantva vendégeira folytatta. - Sajnos jelenlegi tudásunk szerint a múltba utazás olyan hatalmas veszélyt jelent, amit nem kockáztattahtunk meg egy mégoly jeles személy kedvéért sem, mint amilyen Dr. Boston.
Jude fejében cikáztak a gondolatok. Időutazásról sokszor gondolkozott a saját terhei miatt is. mennyivel egyszerűbb lenne, ha visszamehetne és nem vállalná be ezt a démont. Nem ölne meg senkit, nem kínozna meg annyi nőt. Béke lenne a lelkében és tenné a dolgát. Ilyenkor nagy a hívás ugyan, de Jude Montagne nem véletlenül az aki. Ő tudja, hogy nem lehetett másként. ma már nem. Az aki lehetett volna réges rég halott. A démon, ott a második világháborúban felzabálta. aki helyette él, az pedig olyan régóta lakik együtt ezzel a lénnyel, hogy nincsenek illúziói róla.
-Ha visszamegy abba az időbe, emlékszik majd erre az életére? - kérdezte Dimitrij
-Igen. Bár ha olyannal megy vissza aki kitörli ezen emlékeit akkor is megmaradnak a mágikus képességei. - Vic leguggolt az egyik terrárium elé. kezében finoman tartotva a pici poharat. - A gond nem ez. hanem az, hogy megváltozik a jelen. Ez az időutazás logikai paradoxona, amit nincs akartamester aki ki tudná kerülni.
-Világos. - bólintott Jude Montagne.
Dimitrij felhúzta az egyik szemöldökét egy kicsit. Hol az egyik marconát vizsgálgatta, hol a másikat.
-Ha Ön nem is vállalja el, Mr. Lensky, talál majd mást, nem?
Vik felpillantott a bíróra és jeges mosoly terült szét az arcán.
-Azért nincsen oly sok magamfajta, Mr. Burton.
A csend beállt. Dimitrij egyre jobban figyelte a két férfit, és egyre inkább biztossá vált számára, hogy pusztán villámhárítóbnak hívták ide.
-Ha nincsenek sokan, és Ön nem viszi vissza 1897-be, akkor gondolom nincs nagy veszély.
-Nem én vagyok az egyetlen. Információim szerint Kher Ibrahim Mathur frigyláda kutató expediyiójára látogat el, Egyiptomba. E jeles tudós is avatott szakértője az időutazásnak, de velem ellentétben nem mérlegeli ennek valóságalakító hatását. Azon a véleményen van, hogy ez elrendeltetett.
-Oh. - bukkant ki marón Judeból a sóhaj, és két kézre fogta a borospoharát. - Kyle... Kyle nem ilyen felelőtlen.
-Valahogy jobb belátásra kell bírjuk, uraim. Egyszerűen vagy ez, vagy kénytelen leszek a tanács elé citálni. Rosszabb esetben balesetet okozva biztosítani a jelent. - Vic felállt a terrárium előtt és elgondolkozva nézte a bírót. - Mi az amivel itt tudjuk tartani?
Jude kiitta a borát és levette a zakóját.
-Őt a szíve viszi előre. A szeretett város, az imádott nő a vágyott tárgyak. hatalom nem érdekli csak az ágyban. Pénze is elég van ahhoz, hogy ne motiválja. a szívével lesz a baj. Azon meg én nem tudok segíteni. Ha nem talált itt semmit amt szerethet, akkor nem fog itt maradni.
-A Lady?
-Megtehetné...- bólintott lassan a bíró. - Valóban megtehetné, hogy fiatalít a külsején, de attól tartok ha erre lett volna igény, már megtette volna.
-Nem hiszem. - Vakkantotta Vik és kiitta a sűrű aranyszín italt.
-Megkérdezhetem tőle. - vigyorodott el kajánul a bíró. - Végső soron ott van még Emma is.
Dimitrij arca elkomorult. Megértette miért hívták el erre a találkozóra.
-Ott van. - bólogatott Vic egy ragadozó kedvességéve. - Egészen pontosan a MSC Fantasia nevü luxushajón, egy kabinban Kylal.
Jude és Dimitrij egy emberként meredtek rá. Vik pedig meghajolt kissé.
-Attól tartok uraim, nincs B-terv. hacsak Emma nem csavarja el az öreg vámpírvadász fejét jobban, mint valaha.
-Futottak már pár kört, mint tudjuk. - Jude nyerte vissza a lélekjelenlétét előbb.
-Azért én adnék neki még pár napot.
-Egyiptomba mennek, mint mondottam...
-Akkor is. - Dimitrij felállt a fotelből és letette a poharát az asztalra. - Ha szükségük lenne rám, megtalálnak. - Biccentett a bírónak, mejd Vic-nek, és távozott.
Joe kocsmájában bedobott két vodkát, hosszan nézte a Lumi fényeit aztán elindult Egyiptomba.

Dimitrij Gregorjevics Arjunov

Hosszúakat lépett. A hó keménnyé összeállt a sok lépés alatt. Az utca fehér volt, az úttest fekete. A kettő közötti pöttyös szürkeségben csikkek ütötte lyukak tátongtak. Leningrád csendes volt. Dimitij zsebre dugott kézzel, szája sarkában cigarettával vágtatott végig a széles utakon. Jelenát kereste. A stricije habogott csak. Dimitrijnek rá kellett mozdulnia, nekilökni a konténernek, hogy végre kinyögje a cím,et. A konténerből ráboruló háztartási szemét pont annyira vonta el a csávó figyelmét, hogy Dimitrij leinthessen egy taxit.
Nem volt nála elég készpénz, hogy házig vitesse magát. A havas utcákon mint távoli jeladók álltak a kandelláberek, szigetnyi fényfoltokat világítva meg sárgán, a kékesen derengő utcából.
Félreköpte a cigit és megdörzsölte a kezét. Kihúzta magát és belökte az ózsdi kaput vállal. Kettesével szedve a lépcsőket felfutott a másodikra. Ott körbekémlelt a körfolyosón és megállapította melyik lakás lehet az.

Később a taxiban, miközben Jelena a vért törölgette magáról, Dimitrij újra rágyújtott.
-Mi lenne, ha kiszállnál végre?
-Nem lehet. - suttogta Jelena, egy szeppent kislány hangján.
-Eldugnálak... jó helyre.
-Ugggyan, Dimocska. Édes vagy, de meg kell lennie a pénznek. Hiszen tudod. - Jelena felpillantott a férfira, majd megnyalta az ujját lassan és kéjesen. szemérmesen lesütötte a szemét és a nyálas ujjacskával dörzsölni kezdte a vérpettyeket hófehér karjáról. - Lehettél volna finomabb is.... csupa vér lett minden.
Dimitrij felidézte a jelenetet Jelenával a középpontban, a vastag perzsaszőnyegen, bilincsben, meztelenül. Körben a kibontott sliccü férfiak, röhögnek, szivaroznak és néha odaintik egy szopásra vagy baszásra.
Nem várt sokáig. Ahogy belépett a szobába azonnal felemelte az amúgy is keze ügyébe eső billiárd dákót és szilánkosra verte a férfiakon. Végül leült, megivott egy pohár pezsgőt, elszívott egy szivart, míg Jelena felöltözött, és végül az egyik faszi mobiljáról kihívta a mentőket.
-Egy sem halt meg, galambom.
Jelena teátrálisan sóhajtott egyet.
-Repülnöd kéne már, kislány, attól tartok ennek a melónak annyi.
-Jaj ne már, Gyimocska, ne fenyegess. - nyafogta a lány.
-Elviszlek egy rendes helyre. Kapsz új nevet, új életet. Ha meg nagyon hiányérzeted van szólsz nekem, és orvosoljuk. - Dimitrij szeme szikrákat szórt. -Ha valaki megzsarol vagy fenyeget azonnal szólj nekem. Egyet pittyensz a telefonomra és megyek is érted.
A lány kételkedőn cöccögött a hallotakon.
-Ha újra így keresel pénzt, Jeluska, én baszlak véresre minden nyílásodon. Megértettél?
Jelena felnézett a maszatolásból és elfehéredett.
-Másfélmillió rubel kell még.
-Máskor kezdd ezzel. - Dimitrij megérintette a sofőr vállát, aki azonnal a fékre taposott.
-Szállj ki és csöngess be. Megvárom míg bemész. - vakkantotta a lánynak, aki kecsesen mint egy balerina odalibbent az ajtóhoz. Dimitrij még hosszan ült a járó motorú taxiban. A sofőr nem mert a visszapillantóba nézni.

Séta a kertben

-Láttalak vele táncolni.
-Én is láttalak vele kávézni.
-Akkor ennyi?
-Ennyi?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.
-Hm.
-Nagyon rossz előérzetem van vele kapcsolatban...
Leo megállt és összevont szemöldökkel nézte a lányt. Körülöttük a lassan gyökeret verő növények egészen normális parkot alkottak már.
-...Mintha egy verekedő dzsinnekkel teli szelencét próbálnék kinyitni.
-Csinált veled valami ijesztőt?
-Nem. Ijesztő ő maga, csak úgy simán is.
Virág továbbindult. ahogy mindig, ha Jude Montagne szóba került, ő elsüllyedt az intuicíói és a józan gondolatai közötti mocsárban.
-Ha a bíró veled van elfoglalva, akkor békén hagyja Emmát. De őszintén szólva egyikőtöknek sem kívánom, hogy egy Jó napot-nál közelebbi kapcsolatba kerüljetek vele.
-Jézusom de hűvös vagy! Leo!
-bocs...
-Nem akarok tőle semmit, de vonz mint egy bűnügyi helyszín. Érted? Borzongató és titokzatos. Tudni akarom a titkait.
-Ez egy csapda. Hidd el nekem. Elég jól ismerem, hogy biztosan tudjam, hogy nem véletlenül nincs hozzá senki közel.
-Emma közel van. - nézett Leo szemébe pimaszul a lány.
-Lehet, hogy voltak percek, de valójában, ma már nincs.
-Miért szakítottatok?
-Nem voltam elég geci neki.
Leoban szétáradt a keserűség, újra.
-Ne haragudj. - suttogta Virág és megölelte. - Nem akarok pótlék lenni. - engedte el aztán. - Tegyük le a volt szeretőket, ha együtt akarunk lenni. Hm?
Leo csak nézte.
-Üzletet ajánlok. - húzta ki magát a lány. - Én nem keresem Jude társaságát, te pedig elfelejted Emmát. Mit szólsz?
Leo csak állt és nézte. Érezte a sors vágányait ahogy szétválnak ebben az időpillanatban.

Bizonyítás

Miután kipihegték magukat a stresszoldó szex okozta fáradtságtól Wing nem bírta tovább.
- Megnéznéd... - mutatott ágyéktájra.
-Hát nem volt elég ennyi? - kacsintott Holy a srácra.
-...hogy ott van e még az az ocsmányság, tuidod... a farkamon. - Wing ennél nagyobb zavarban nem is lehetett volna. Holy megszánta. Bár biztos volt benne, hogy egy nyalás nem fog eltüntetni egy olyan mélységbe ágyazódott szexuális problémát, megtette Wingnek és átnézett a szellem világba.

Wing szellemteste semmit nem változott, leszámítva a testi elégedettség és a szív nyugalmának jeleit. A varázslat azonban olyan jól sikerült, hogy Holy látótere nem a szokott pár méteres körig tágult, hanem teljesedett szélesedett tovább. Mindent látott ami a szobájában volt, majd ami a házban. Észlelése kiterjedt az utcára és ahogy a befogadott terület szélesedett úgy gyorsult a tempó is. Pár pillanattal később már egy sötét folyosóban száguldó metrókocsihoz hasonlított. A szeme sarkában pedig ömlött be az adat: hangok, formák, érzetek és fények.
Wing mindebből semmit nem vett észre mindaddig, míg Holy előre nem dőlt és bele nem kapaszkodott Wing combjába. Körmei mélyen belevágtak a húsába. Mielőtt szóvá tehettte volna Holyból egy félelmetes sikoltás szakadt ki.
Holy száguldott az univerzumon át, úgy, hogy semmi hatalma nem volt az utazás iránya vagy sebessége felett, mégis mindent felfogott amit tapasztalt. A száguldás egy ponton hirtelen megállt. Holy ott találta magát a világ végén Marratu Zaghur kettős lénye előtt. Az afrikai entitásról egy nevetséges hermész lexikonban olvasott a flambeau kocsmában évekkel korábban. Akkor olyan nevetségesnek találta a leiratokat, hogy utánna járt az ott felsorolt lényeknek. Marratu Zaghurt a lexikon bázislénynek titulálta. Holy sokat kuncogott ezen. Bázislény. Most, hogy ott állt Zaghur ikerteste előtt még röhelyesebbnek érezte ezt a már már darvini elnevezést. Ez az entitás hatalmasabb volt bármely hermészrendi varázslónál. Öregebb volt mint az emberi faj, és teljes mint az univerzum maga. A dualitás lénye volt, és mint ilyen azon kevés umbralord közé tartozott akikkel nem lehetett üzletet kötni. Marratu Zaghur az egyensúly volt. Kis semmiségekkel nem foglalkozott, de ha egy lény felkeltette az érdeklődését azt megforgatta hatalmas lényében és megállapította a gyengeségeit és az erősségeit, és olyan ajándékot, feladatot, átkot vagy áldást bocsájtott rá, ami az egyensúlyhoz hiányzott.
Holy reszketett és csak arra gondolt, hogy ő olyan kevés, kis tudású senki, kis pondró lény ehhez a mélyumbra hatalmassághoz képest, hogy az remélhetőleg tudomást sem vesz róla.
Nem így történt. Marratu Zaghur ketté vált, és lassan, őrjítően lassan körbefogta Holyt. Aprólékosan megfigyelte, megízlelte, végignyalta a testét, a gondolatait és az érzéseit is, majd úgy hagyta el, ahogy féligszopogatott cukorkát tesz le valaki a szalvétára.
Vártak. Holy az elbocsájtásra, mivel lábai nem engedelmeskedtek. A bázislény pedig valamifére magyarázatra Holytól, hogy miért zavarja meg őt. Holy végül belátta, hogy kénytelen lesz valahogy kommunikálni ezzel a lénnyel.
-Bocsáss meg Marratu Zaghur, hogy megzavartalak. Véletlenül kerültem tisztelt színed elé, és ha elengedsz már vissza is térek a testembe. - Amennyire képes volt rá, igyekezett a lehető legnagyobb tisztelettel szólni. Szavai mint zselébe lőtt puskagolyó lassan és lassulva haladtak a kocsonyás időn keresztül az ikeristenhez.
-Nem véletlenül. - Döngte valahol a gerince tövében rezgő csontvelő által a választ.
Holy érezte hogy megoldódnak a békjók amik odafogták, és már zuhan is vissza a testébe.
A sámánutazások sosem voltak vasárnapi kirándulások, de az ilyen megrázóan elsöprőek mindig nagy felismeréseket hoztak magukkal. Holy elengedte Wing combját. A srác nyugtató szavai lassan utattörtek hozzá. Hátradőlt a széken és egyszusszra kiitta az asztalon álló másfél literes ásványvizet.
-Mit is kérdeztél? - suttogta Wingnek. Igyekezett nem elaludni. Olmosan fáradt volt, csatakos az izzadtságtól, izmai remegtek.
-Nem érdekes. Jól vagy? Hallo, Holy! Mondj már valamit. - Wing nagyon aggódott,. Holy magában mosolygott ezen.
-Mit kérdeztél?
-Hogy elmúlt e basz a farkamról...
-Nem, nem múlt el.
-Basszus. Gondoltam, hogy nem fog ilyen egyszerűen menni. Kis baszok mindenütt.
Holy nagyon nem szerette ha kis baszoknak, kis barátaidnak, cimbiknek, susogó fingnak meg hasonló becsmérlő dolgoknak nevezik a szellemeket. Most is felvonta a szemöldökét. Wing persze félreéretette.
-Jobban vagy?
-Aha. Jól vagyok. Mit terveztél még mára?
-Beugorhatnánk a Borbélyhoz. Varratnék magamra valamit.
-Hm. Menjünk.
Holy nézte a srácot ahogy machózik, ahogy a gesztusaiban ott van a vagány magabiztos kamasz a stabil magabiztos férfi helyett. Fikarsznyit sem érzett már a tiszteletből, ami egy pillanatra felvillant a srácban, a szellemutazásukkor. Wing bár közel harminc volt úgy kezelte a nőket mint egy texasi 18 éves. Holy mint nő is fel volt ezen háborodva, de mint varázsló, mint városi sámán is sértőnek érezte, hogy Wing olcsó bohóckodásnak tekinti a tehetségét.
-Aszem hiba volt felvarratnom azokat a szárnyakat. - mondta inkább magának, mint Wingnek.
-Miért? - állt meg Wing az ajtóban. - Klasszak.
-Volt egy kép a fejemben, hogy egymás hátának támaszkodunk, és így a szárnyak a hátamon közösek... - butuska romantikus csacskaságnak érezte az egészet Wing tekintetének értetlen sugarában.
-Aha.- wing így is kezelte. Megfogta a kezét és már húzta is maga után. - Na figyu, jól varr az a kis csaj, az a Pepper?
Holy elengedte a füle mellett a kérdést. Az ő kérdéséhez képest az semmi volt.
-Rám mernél támaszkodni?
-Hogy?
-Rám mered bízni magad?
-Csaj vagy Holy. Nem támaszkodom csajokra, érted.
-Hogy érted ezt?
-Hát, hogy csaj vagy. A csajok olyan csaj dolgokhoz értenek. Semmi komoly... na.
-Semmi komoly? Nincs semmi amit egy nőtől tanulhatnál?
-Nem nagyon- Wing vigyorgott.
-Anyádtól sem tanultál, mi? - Holyban újra felhorgadt a harag, ami annak idején, azon a Burning Man fesztiválon ahhoz a csúnya verekedéshez vezetett.
-Semmi komoly? Semmi olyan ami esetleg neked is jól jönne, amiben te nem vagy oly tökéletes? Nincs szükséged rám?
-Nem szorulok rád, de ez a szárny dolog ez szép, tényleg.
Holy nézte a jólismert vonásokat.
-Képtelen vagy egyenrangúként kezelni, ugye?
-Ez a hókuszpókusz a szellemekkel ijesztő, ha ott vagyunk, de nem látom a hatását. Jókat dugunk, fel is áll ha kell ha nem. Hókuszpókusz érted. - Wing állt egy darabig, aztán megfogta Holy kezét és elkezdte kihúzni a házból. - Igyunk egy sört Daruhnál, jó? - Választ sem várva fordult a vasútállomás felé.

-Ó de fáradtnak tünsz, fehér sámán! - vigyorgott Daruh.
-Jah. - mosolygott ártatlanul Holy, de ahogy felderengett benne a fekete férfi kígyója, jobbnak látta éreztetni a potenciálját vele.
-Murragh Zaghurral találkoztam délután.
Darugh arcáról lefagyott a mosoly, és kihúzta magát, mintha sértegetnék.
-Mit beszélsz, te lány. Fehér nővel nem beszél Murragh Zaghur.
Holynak aznapra már bőven elege volt a hímsovinizmusból. Mosolya fenyegető vicsorgássá változott-.
-Ezt beszéld meg vele. - Lerogyott egy székre. Semmi kedve nem volt csatázni. - Sztéket ennénk.
-Hozom. - Morrant Daruh. - Hallod kislány... Attól tartok miattam hívott magához.
Holy felsandított rá.
-Tettem rád egy jelet, a múltkor, hogy lássalak. Tudod, olyan kevesen vagyunk.
Holy szeme összeszűkült. - Hogy lehettem ilyen elővigyázatlan, mint egy kezdő. Az óvatlanság halálos. - Gondolta kétségbeesetten Holy.
Mire szólhatott volna Daruh már el is tünt a konyhában. Holy végigszkennelte magát és nyomát sem találta a jeladónak.
-elmúlt. - sóhajtott félhangosan. Wing közben rendelt, majd elvonult pár szót váltani a fekete sámánnal. Holy figyelte őket. Most már tartott Daruhtól. Wing óvatlanul úgy állt, hogy simán lehetett a szájáról olvasni. Holy figyelt.
Lassan rakta össze a látottakat, magában formálva a hasonló szavakat. Nézte az arcát, aztán Daruh nevetéstét játszotta le újra és újra. Végül megállapította, hogy Wing valami olyasmit kért Daruhtól, amit az ostobaságnak tart. Wing ragaszkodott a dologhoz így megegyeztek. Holyban felgyűlt ismét a feszültség.
-Ez nem az én napom. - morgott magában.

A kajáldából átmentek a tetoválószalonba. Pepper nem volt bent, így Kristi vette kezelésbe Winget. Holy akárhogy igyekezett kiszedni a srácból, hogy mit varrat magára, az hallgatott. Annyit mondott csak, hogy majd meglátja. Aztán elirányította Holyt egy cukrászdába, hogy válasszon inkább valami finomságot estére.
Holy kicsit tipródott, hogy meglesse e inkább, de nem akart bunkónak tűnni, így elsietett a cukiba. Nagyon aggódott Wingért. Egész úton a hülye macho és a felelőtlen kisfiú kifejezések kerülgették egymást a fejében.
A cukrászdában elkapta a karácsonyi süticsodák hangulata. Gyorsan leskiccelt hát egy angyalszárnyat, aminek tollait szegecsek tartják a helyükön. Az egészet csorgatott cukorból, mint a dobostorta teteje. Arra gondolt, olyan lenne ez, mintha bronz páncélból lenne az a szárny. A cukrásznak felcsillant a szemeés elvállalta a rendelést. Holy 5 párat rendelt a Flambeau ház jeles őrült ifjainak, és egyet Ginnernek is. Vett egy mandulával borított szárnyat is, majd visszasietett a tetoválószalonba.
Fokozódó rossz érzéssel vette tudomásul, hogy Wing tetkója hamarosan kész lesz. Leült a várónak használt középső térben, majd felpattant és odasietett a függönyhöz. AAz arcát a függönybe szorította mint egy kisgyerek, és átnézett a szellemvilágba.
Látta Winglesst az asztalon feküdni, látta a lány testére rótt jeleket, és az azokból lassan növekvő érzelmeket. Látta melyik oldozott el a lány körül sokkal nagyobb ocsányokat. Wingre fókuszált. A srác köldöke felett egy asszimetrikus minta készült. Hosszúkás volt, és mardosva nyúlt ki a dereka felé. Szinte kész volt már.
Holynak Batman jutott eszébe, pontosabban a Batmant hívó denevér-reflektor.

Berntott a függöny mögé, és rákiáltott a srácra.
-Mégis mi a picsát csinálsz?
Kristi felugrott, ahogy Wing is. A tű végigkarcolta a hasát. Kristi kiabálva lökdöste kifele Holyt. Holy meg egyszerűen félre tolta Kristit. Kiabált, de nem volt benne indulat. Úgy beszélt, mint a konektorral játszó gyerekhez szokás.
-Mit csinálsz, te hülye? Tudod te mit varratsz magadra?
-Tudom.
-Tudod? Épeszű ember nem varrat ilyet magára. Mit mondott neked az a szarházi Daruh? Mi ez?
Kristi jódot hozott és a Borbélyt, aki kivezette Holyt az előtérbe.
-Mi szállt meg, te lány? Hallod?
-Nem szabad azt rá varrni.
-Már miért nem?
A Barber alvó volt. Bár sok felébredettet ismert, nem volt ennek tudatában.
-Nem szabad...- Holy tudta, hogy kész. Wing hasán a jel kész van. A hívás már él. Bármit is hívjon, az valószínűleg már útra kélt. Holy elhúzódott a Babertől, halkan köszönt el tőle és hazaporoszkált. Otthon védőjeleket rajzolt a szalon mintakönyvébe. Erős és szép védőjeleket.

Wing egy óra elteltével érkezett meg. Hasán kötéssel, arcán idióta vigyorral.
-Tudod mi az? - kérdezte Holy köszönés és felpillantás nélkül.
-Aha.
-Hívás.
-Aha.
-Mit hív?
-Valami afrikai vadászt.
-Afrikai vadászt. - ismételte meg Holy.
-Hogy megvédjen téged? Ha szükséged van védelemre itt vagyok, és megvédelek. - Holy felnézett a papírból, a szeme egy gyilkosé volt. Azt üzente jól gondold meg mit mondasz.
-Hogy megtámadjon engem, hogy te megvédhess, hogy érezd, hogy mennyire bízom benned.
Holy kezében megállt a filctoll. Rámeredt Wingre.
-Te megőrültél. - a döbbenet a rémülettel viaskodott benne.
-Tudod te, hogy milyen erős egy ilyen?
-Hát... pontosan nem.
-Hát azt tudod, hogy én milyen erős vagyok?
-Hát, gondolom eléggé az vagy.
-Eléggé? Mihez eléggé? - Holy legszívesebben felpofozta volna.
-Oké. Higgadt le egy pillanat alatt. Akkor megyünk a kis barátodhoz, aki rádrakta, hogy ugyan de izibe kapja le rólad. - és már pattant is a bakancsát húzni.
-Mi? Nem vesszük le. Hogy vehetnéd le? Miért vennéd le?
-Ó bazd meg Wing. Tudod mit csináltál? Teöntötted magad benzinnel, és meggyújtottad, csak, hogy eloltsanak. Érted?
Holy tajtékzott a dühtől és a félelemtől.
-Afrikai vadászdémon. Valószínűleg nincs teste. Tehát akkor vesszük csak észre, ha már itt van. Vagy hosszú napokra, akár hetekre be kell rendezkednünk, hogy odaát legyünk, hogy ne érjen váratlanul. Horizont. Ha felküldöm Horizontra, ott nem érheti el semmi. De ahogy kilép, azonnal lecsap rá. Esélytelen felkészülni erre. - Holy fejében őrült tempóban cikáztak a gondolatok. - Daruh, bazd meg, leszeded róla, vagy velem gyűlik meg a bajod.-jutott végül dűlőre. Wing értetlenkedve topogott mellette. Próbált magabiztosnak tűnni. Úgy viselkedni, mint aki pontosan tudja mit csinál, és a cilinderében ott a nyuszi, amit most még senki sem hisz. Holy tudta, hogy se nyúl, se cilinder.
-Egyedül akarsz Daruhval beszélni, vagy menjek veled?
-Hogyhogy?
-Le kellszedje amit felpakolt rád.
-Én nem értek ehhez, nem tudok vele így beszélni. - mondta Wing, amolyan magától érthetődő hangsúllyal. Holyban összeomlott a Wingről kergetett ábránd.
-Kisfiú. - Gondolta szomorúan, és elindult az oldalán a vasútállomás felé.

Daruh persze nem akarta leszedni. Holy bevetette minden karizmáját, fenyegető volt és hűvös. Nem egyezkedett.
- Az, hogy felkerült rá, az egy egyesség része volt. Az, hogy lekerüljön róla, az egy másik egyezség. Biznisz. Érted, Fehér Sámán?
Holy értette. A sámánok alkusznak, keményen és profin alkusznak, szellemlényekkel. De nem egymással, nem alvókkal és nem olyan tradiciómágusokkal, akik nem tudják mit kérnek.
-Nem vagyunk egy csapat Daruh. ha nem szeded le ezt a hívást róla, megromlik a remek kapcsolatunk.
-Hm. Sajnálatos. Ha leszedem akkor ezek szerint a barátom vagy?
Holy nem válaszolt, csak biccentett.
-Sehogy sem leszünk jóban, úgy látom. Leszeded vagy nem?
-Egyezzünk meg.
-Mit ígértél neki ezért a szarért? - fordult Holy a nyugodtan ácsorgó Winglesshez.
-Ő... Hát. - Winget meglepte és rosszul érintette a kérdés - Hogy egyszer jövök és segítek neki.
-Ó. Holy gúnyosan elvigyorodott, majd mély és reszelős hangon hozzátette: Egyszer majd kérünk tőled valamit.
Wing elnevette magát. Egészen biztos volt benne, hogyHoly messze túllihegi ezt a dolgot. Jó ötletnek tünt, hogy felbukkan egy harcos és Holy, ez a szép, erős Holy lenyomja. Wing fejében Holy ilyenkor alsóneműben van és csillog a bőre, és az az ádáz, ellenállhatatlan vadság árad a tekintetéből, ami most is.
-Persze voltak kitételek, hogy nem ölök, csak ha rámtámadnak, meg ilyenek. - Tette hozzá még sietve Wing.
-Hermész rendi, mi? - Holy megvetésével tüzeket lehetett volna gyújtani.
-A válaszod nem?
-A válaszom: ingyen nem.
Holy sarkonfordult és kiviharzott az étteremből.
-Oké, akkor leszedem én. - vakkantotta oda Wingnek. Wing nem értette. Holyban a rossz előérzet mindent elnyomott. A Pont avenu déli végénél, a hamburgeres után nekinyomta Winget a téglafalnak. Megfogta a tarkóját, mintha meg akarná csókolni és átszólt a szellemvilágba. A hívása erős voolt és határozott. Szellemalakja ujságszoknyájába belekapott a hívásának szele. Kis piócalények kezdtek körülzsongani őket. Holy kiválasztott egyet és pár pillanat alatt egyességet kötött vele. A Wing hasán éktelenkedő jelzőfény quintesszenciája az övé, ha kiszívja belőle. A piócához hasonló féreglény lelkesen felcuppant a tűzvarászló hasára. Holy magában megkönnyebbült. Ha nem is tudja kinyalni Wingből a jelet, legalább legyengíti azt.
Eközben a fizikai világban egy másodperc telt csak el. Wing éppen ráhajolt Holyra, bár kissé csodálkozott a heves hangulatváltozáson. Mikor közel hajolt Holy szájához az a másik kezével hirtelen a hasába mart. Wing először meglepődött aztán elérte az agyát a fájdalom és beleordított Holy szájába.
-Nyugszik és nem gyógyul. - modta Holy trezignáltan, megtartva Wing fejét a hajánál fogva, mg másik kezét eltartotta maguktól messzebbe. Kezében a kulcscsomóról lassan csepegett a vér.
Várt.
Wing leszorította a négy véres sávot, ahol Holy kulcscsomója áthúzta a hívó mintát. Nagyon vérzett.
Holy megfigyelte a szívódó lényt, és megállapította, hogy fakul a jel.
-Gyógyulhatsz. - mondta ugyanolyan szenvtelen hangon Wingnek. A srác nekidőlt a falnak és megnézte a sebet. A vér sűrűn patakzott belőle. A hátizsákjából sziszegve bányászott elő egy széles sebtapaszcsomagot és gondosn leragasztotta. Holy ott állt szemben vele, a véres kulcs közben megszáradt a kezében.
-Mehetünk? - érdeklődött Wingtől. Az felnézett rá, és a szemében ott volt a véleménye.
-Te megőrültél bazmeg. Mit csinálsz?
-Eltüntetem a jelet.
-Finomabban nem lehetne?
-Siessünk haza. Ott védve vagy kicsit. Ha nem is nagyon, de a nyílt utcánál sokkal jobb. - mondta Holy és kilépett.
Wing nehezen tartott vele lépést. Pár saroknyira voltak otthonról. Holy átszimatolt és meglátta a vadász.
-Préda vagy Wing. Itt a vadász. Futás haza.
Úgy kezdtek el sprintelni, mint talán soha. Az utca tömegében cikázva, nem törődve vele kit, mit löknek meg. Pár perc alatt hazaértek.

Holy lakása pici volt és kényelmes. Sokat dolgozott rajta két barátjával, mire a pici kéróból egy közepes erősségű menedéket faragtak. A vadász, ha be is jön, el kell bíbelődjön vele egy darabon. Amint hazaértek kedves buszfirkáló filcével lezárta az ajtót. Nagy fércöltéseket rajzolt az ajtóra és a falra. Aztán lekaptaWing polóját és rutinosan teleírta őt védőjelekkel. A kockacukor méretű fejben végződő filc széles brutális jeleket hagyott a fiú bőrén. Végül Holy a saját testét is levédte hasonlókkal.
-Gyere te dög. Megvívunk veled. - suttogta fenyegetően magaelé. Aztán hagosabban szólalt meg, immár direkt Winghez.
-Gyere tűzvarázsló, birkózd le a támadódat. A mondat végén elkapta a játékosan körbetekintgető Wing kezét és egyetlen erős rántással tépte át a szellemvilágba.
Wing nem vette túl komolyan ezt a voodoo dolgot, és a hirtelen átszakadása a szellemvilágba most jobban megrázta, mint legutóbb. Okádott mint a lakodálmas kutya. Holy szánakozva nézte.
-Szedd össze magad Hermész, mert itt van már a küszöbön a vadászod.
Holy kivitte Winget a menedéktől kissé arrébb.
A vadász szinte azonnal lecsapott. Magas fekete alak volt, ahogy várták. Hat fejetarkónál összenőtt, polipszerű hat karja és hat lába félelmetes összhengban mozgott. Hatalmas szemfehérjében apró volt a fekete, orra belapult, szinte csak egy nyílás, szája nem volt. Karmos inas karjai hosszukat könnyedén változtatták és azonnal le is csaptak Winglessre.
A tűzvarázsló reflekszből a tüzet hívta, és talán ő lepődött meg legjobban, hogy hatékonynak tűnt a tűz ez ellen a gusztustalan lény ellen.
Wing az első támadás visszaverése után döbbent rá, hogy micsoda veszélyben van. Hogy ha Holy nem hozza át és nem áll mellette semmi esélye sem lenne. Úgy halt volna meg alig egy perce, hogy még csak észre sem vette volna. Teljesen vakon és felkészületlenül érte volna el a vadász. Csak összecsuklott volna mint akiből kihúzták a csatlakozót. Szétáradt benne a félelem.
Holy támadott és védekezett és védett. Wing is megtette amit tudott, de még így is eltartott egy darabig, míg legyőzték a vadászdémont. Igazán komoly sérüléseket nem szereztek, de ez sokkal inkább volt a véletlennek sem mint nagy tudásuknak és harci tapasztalatuknak köszönhető.
Visszatérve a fizikai világba Holy megállt Wing felett.
-Adj egy ötöst cica, mielőtt lekeversz egyet! - vigyorgott a tűzvarázsló és nyújtotta a kezét Holynak máris. Holy belecsapott Wing tenyerébe majd bemosott neki egy férfiasat.
-Most huzzál el innen a picsába, kisfiú. és elmélkedjél arról hogy mit tuhat egy nő.
-Ne légy durcás, ciccca. Nagyon penge vagy, elismerem. hadd aludjak itt.
-Kizárt.
-Kérlek.
Holy nem válaszolt, csak kicsitotta a bejárati ajtót.
Wing csalódottan és kissé zavartan távozott.

Holy lerogyott a konyhában, és kitöltötte az utolsó üveg sört egy pohárba.Halk csengettyűszót hallott, majd finom kopogást. Feltápászkodott és odacsoszogott. Az ajtóban a Space Samurai állt. Horizonton ő képviselte az Álomszólk tradícióját. Hivatalosan ő volt a rendfőnök. valójában nem volt ilyen tisztség. Ettől függetlenül a Samurai nagytudású és meglehetősen vidám figura volt. Holy beinvitálta, és csak ekkor vette észre, hogy a mester Elvis szerelésben van. Flitteres fehér-ezüst tarpéznadrágban.
-Fáradj be Space Samurai.
-Elvis, ha kérhetem, Holy-k Holy-ja.
-Ó persze, Elvis. - mosolyodott el Holy. - Hol jársz itt, hool nem szoktál?
-Úgy hallottam ellenségeket gyűjtögettél a városi rengetegben.
-Hm.
-Bátor vagy Holy-k Holy-ja, bátor.
-Nem szeretm az ilyen eljárást. - vállalom a felelősséget.
-Nincs más választásod. - vigyorgott a rendfő és körbenézett Holy lakásában. Néha legyezgetett valami láthatatlan dolgot a levegőben, duruzsolt.
-Két nap, Holy-k Holy-ja, két nap és elviszlek és megtisztítalak az ártó tekintettől. Jó lesz? - kérdezte és megsimította Holy tincseit. - Pihe-puha ágyban simítalak tisztára, szépségem. Ó. - felnevetett. - jó lesz, nagyon. Jó lesz. Megerősítettem kissé ezt a kis fészkedet. Nyugodtan kimehetsz akár, úgy izgalmasabb, de ha itthon maradsz úgy is jó.
-Én nem találtam jelet magamon. - pislogott Holy.
-Jól meg van az faragva. De ne izgulj, két nap és leszedjük, levakarjuk, lesimítjuk vagy - itt kacsintott egyet - lenyaljuk.
Holy elnevette magát.
- Ennél nem lehet bizarabb a napom.
A szamuráj a következő percben már ott sem volt. Kis csengettyűszó hallatszott csak valahonnan kívülről.

Estére megjelent Wing újra. Katonai zsák volt nála és nagyon komolyan testőrködni kívánt Holy mellett.
-Elintézted, hogy rádszoruljak? - érdeklődött gonoszul Holy.
-Ne szemétkedj macska.
-Itt volt a szamuráj.
-Az a bolond? Remek. - Wing láthatóan nem értékelte túl sokra a szellem mestert.
-Lehet, hogy lefekszem vele.
Wing lerogyott. Az arcára volt írva minden érzelem. A szája nem mozdult. Aztán felkelt és körbejárta a lakást. Valami maró alkohollal nyomokat hagyott, láthatóan védelmet épített.
-Remek. Kész van. Adj egy polifomót meg egy takarót. Itt a konyhában elalszom.
Holy nézte őt ahogy levetkőzik.
-Levesz rólam egy jelet, amit még csak nem is látok.
-Aha.
-Inkább lefekszem vele egyszer, sem hogy egy életen át lekötelezettje legyek. Meg tudod ezt érteni?
-Szuper. -Wing elfordult. Majd szólj ha újra facér vagy.
Holy gondolatban visszakérdezett: nekem vajon kellesz még? De aztán nem szólt semmit. ha mélyen magába nézett, nagyon is örült, hogy Wing becuccolt hozzá.
Amásodik nap végére úgy döntöttek felmennek inkább Horizontra, ott nyugodtabban lehet minden varázslatot megcsinálni. Holy beszaladt a cukrászdába a szárnyakért, aztán felmentek a buborékvilágba.
A szamuráj szinte azonnal felbukkant. Mosolyogva tessékelte be Holyt egy folyosóvégi fürdőszobába. japánosan először egy zuhanyzó, majd a medencés ülőfürdő rész volt kialakítva benne.
-Most, Holy-k Holy-ja, most.
Lassan vetkőztette le a lányt, majd bevezette a zuhany alá. Gondosan mosta le, kézzel simogatva el a lányon a szappant. Nem hagyott ki egy millimétert sem. A haját is gondosan kimosta. Végig Elvis slágereket énekelt, olyan összeállításban mixelve az ismert sorokat, hogy azok egy megtisztulási rituáléhoz illeszkedjenek. A befejező mozzanat a teli kádba ereszkedés volt. A szamuráj kedvtelve nézegette és simogatta Holyt, de a hangulatban végig ott volt a tevékenység rituálissága. Holy látta azért, hogy a vidám varázslót nem hagyja hidegen a mesztelenség, de örült, hogy nem rituális szeretkezés volt a megtisztulás formája. A művelet végén Holy felöltözött és megkönyebbülten köszönte meg a segítséget.
-A fiúcska, a fiúcska is elég kis koszos. Tudod e, szépséges Holy-k Holy-ja?
-Nahát. -Holy önkéntelenül átvette a szamuráj könnyed stílusát. Mint egy madár, úgy fordította félre a fejét. - Koszos? Nosza, mossuk meg őt is.
-Azt kérte tanítsam. Kőagyú kisfiúcska.
-Miért nem én? - szakadt ki Holyból a kérdés.
-Mert te nő vagy, tudod e? Holy-k Holy-ja, egy nő. Mondtam már?
-Pöcs.
-Kőagyú kisfiúcska. Mosd meg te. - Majd szélesen elvigyorodott. - Sajnos ehhez kellek én is. A kezem nélkül nem mentek semmire.
-Megbeszélem vele.

Winget rábeszélni hatalmas feladat volt. A fekete ember figyelő jelét levenni viszont kifejezetten szükséges dolognak tűnt, ismerve az előzményeket. Wing nem volt hajlandó beállni a zuhanyba a szamurájjal.
Holy végül minden diplomáciai érzékét bevetette és a falnak fordította a pattanásig feszült Winget. Mögé állt és elkezdte simogatni. Közben a fülébe sugdosott arról, hogy micsoda fantasztikus férfi, és hogy ne rontsa el ezt a macho képet ilyen kisstílü, gyerekes hisztivel. Közben észrevétlenül megkezte a rituálét. A szamuráj mögé állt, harmadiknak és szorosan a fenekéhez nyomult. Holy érezte a lelkesedést a szellem mesterben. Immár négy kéz mosta Winget, aki annyira ellazult Holy szavától, hogy nem vette észre a sok inger között. Holy abban is biztos volt, hogy a szamuráj közelségét sem vette észre. Neki magának pedig nem volt kellemetlen érezni a szamuráj gerjedelmét, hát nem tett semmilyen elterelő mozdulatot. Lemosták, megtisztították a jelektől és rontásoktól.
A Space Samurai előbb kilépett a hármasukból, semhogy Wing észrevehette volna. Csak egy szót suttogott Holy fülébe búcsúzásként:
-Suttogó.