Miután kipihegték magukat a stresszoldó szex okozta fáradtságtól Wing nem bírta tovább.
- Megnéznéd... - mutatott ágyéktájra.
-Hát nem volt elég ennyi? - kacsintott Holy a srácra.
-...hogy ott van e még az az ocsmányság, tuidod... a farkamon. - Wing ennél nagyobb zavarban nem is lehetett volna. Holy megszánta. Bár biztos volt benne, hogy egy nyalás nem fog eltüntetni egy olyan mélységbe ágyazódott szexuális problémát, megtette Wingnek és átnézett a szellem világba.
Wing szellemteste semmit nem változott, leszámítva a testi elégedettség és a szív nyugalmának jeleit. A varázslat azonban olyan jól sikerült, hogy Holy látótere nem a szokott pár méteres körig tágult, hanem teljesedett szélesedett tovább. Mindent látott ami a szobájában volt, majd ami a házban. Észlelése kiterjedt az utcára és ahogy a befogadott terület szélesedett úgy gyorsult a tempó is. Pár pillanattal később már egy sötét folyosóban száguldó metrókocsihoz hasonlított. A szeme sarkában pedig ömlött be az adat: hangok, formák, érzetek és fények.
Wing mindebből semmit nem vett észre mindaddig, míg Holy előre nem dőlt és bele nem kapaszkodott Wing combjába. Körmei mélyen belevágtak a húsába. Mielőtt szóvá tehettte volna Holyból egy félelmetes sikoltás szakadt ki.
Holy száguldott az univerzumon át, úgy, hogy semmi hatalma nem volt az utazás iránya vagy sebessége felett, mégis mindent felfogott amit tapasztalt. A száguldás egy ponton hirtelen megállt. Holy ott találta magát a világ végén Marratu Zaghur kettős lénye előtt. Az afrikai entitásról egy nevetséges hermész lexikonban olvasott a flambeau kocsmában évekkel korábban. Akkor olyan nevetségesnek találta a leiratokat, hogy utánna járt az ott felsorolt lényeknek. Marratu Zaghurt a lexikon bázislénynek titulálta. Holy sokat kuncogott ezen. Bázislény. Most, hogy ott állt Zaghur ikerteste előtt még röhelyesebbnek érezte ezt a már már darvini elnevezést. Ez az entitás hatalmasabb volt bármely hermészrendi varázslónál. Öregebb volt mint az emberi faj, és teljes mint az univerzum maga. A dualitás lénye volt, és mint ilyen azon kevés umbralord közé tartozott akikkel nem lehetett üzletet kötni. Marratu Zaghur az egyensúly volt. Kis semmiségekkel nem foglalkozott, de ha egy lény felkeltette az érdeklődését azt megforgatta hatalmas lényében és megállapította a gyengeségeit és az erősségeit, és olyan ajándékot, feladatot, átkot vagy áldást bocsájtott rá, ami az egyensúlyhoz hiányzott.
Holy reszketett és csak arra gondolt, hogy ő olyan kevés, kis tudású senki, kis pondró lény ehhez a mélyumbra hatalmassághoz képest, hogy az remélhetőleg tudomást sem vesz róla.
Nem így történt. Marratu Zaghur ketté vált, és lassan, őrjítően lassan körbefogta Holyt. Aprólékosan megfigyelte, megízlelte, végignyalta a testét, a gondolatait és az érzéseit is, majd úgy hagyta el, ahogy féligszopogatott cukorkát tesz le valaki a szalvétára.
Vártak. Holy az elbocsájtásra, mivel lábai nem engedelmeskedtek. A bázislény pedig valamifére magyarázatra Holytól, hogy miért zavarja meg őt. Holy végül belátta, hogy kénytelen lesz valahogy kommunikálni ezzel a lénnyel.
-Bocsáss meg Marratu Zaghur, hogy megzavartalak. Véletlenül kerültem tisztelt színed elé, és ha elengedsz már vissza is térek a testembe. - Amennyire képes volt rá, igyekezett a lehető legnagyobb tisztelettel szólni. Szavai mint zselébe lőtt puskagolyó lassan és lassulva haladtak a kocsonyás időn keresztül az ikeristenhez.
-Nem véletlenül. - Döngte valahol a gerince tövében rezgő csontvelő által a választ.
Holy érezte hogy megoldódnak a békjók amik odafogták, és már zuhan is vissza a testébe.
A sámánutazások sosem voltak vasárnapi kirándulások, de az ilyen megrázóan elsöprőek mindig nagy felismeréseket hoztak magukkal. Holy elengedte Wing combját. A srác nyugtató szavai lassan utattörtek hozzá. Hátradőlt a széken és egyszusszra kiitta az asztalon álló másfél literes ásványvizet.
-Mit is kérdeztél? - suttogta Wingnek. Igyekezett nem elaludni. Olmosan fáradt volt, csatakos az izzadtságtól, izmai remegtek.
-Nem érdekes. Jól vagy? Hallo, Holy! Mondj már valamit. - Wing nagyon aggódott,. Holy magában mosolygott ezen.
-Mit kérdeztél?
-Hogy elmúlt e basz a farkamról...
-Nem, nem múlt el.
-Basszus. Gondoltam, hogy nem fog ilyen egyszerűen menni. Kis baszok mindenütt.
Holy nagyon nem szerette ha kis baszoknak, kis barátaidnak, cimbiknek, susogó fingnak meg hasonló becsmérlő dolgoknak nevezik a szellemeket. Most is felvonta a szemöldökét. Wing persze félreéretette.
-Jobban vagy?
-Aha. Jól vagyok. Mit terveztél még mára?
-Beugorhatnánk a Borbélyhoz. Varratnék magamra valamit.
-Hm. Menjünk.
Holy nézte a srácot ahogy machózik, ahogy a gesztusaiban ott van a vagány magabiztos kamasz a stabil magabiztos férfi helyett. Fikarsznyit sem érzett már a tiszteletből, ami egy pillanatra felvillant a srácban, a szellemutazásukkor. Wing bár közel harminc volt úgy kezelte a nőket mint egy texasi 18 éves. Holy mint nő is fel volt ezen háborodva, de mint varázsló, mint városi sámán is sértőnek érezte, hogy Wing olcsó bohóckodásnak tekinti a tehetségét.
-Aszem hiba volt felvarratnom azokat a szárnyakat. - mondta inkább magának, mint Wingnek.
-Miért? - állt meg Wing az ajtóban. - Klasszak.
-Volt egy kép a fejemben, hogy egymás hátának támaszkodunk, és így a szárnyak a hátamon közösek... - butuska romantikus csacskaságnak érezte az egészet Wing tekintetének értetlen sugarában.
-Aha.- wing így is kezelte. Megfogta a kezét és már húzta is maga után. - Na figyu, jól varr az a kis csaj, az a Pepper?
Holy elengedte a füle mellett a kérdést. Az ő kérdéséhez képest az semmi volt.
-Rám mernél támaszkodni?
-Hogy?
-Rám mered bízni magad?
-Csaj vagy Holy. Nem támaszkodom csajokra, érted.
-Hogy érted ezt?
-Hát, hogy csaj vagy. A csajok olyan csaj dolgokhoz értenek. Semmi komoly... na.
-Semmi komoly? Nincs semmi amit egy nőtől tanulhatnál?
-Nem nagyon- Wing vigyorgott.
-Anyádtól sem tanultál, mi? - Holyban újra felhorgadt a harag, ami annak idején, azon a Burning Man fesztiválon ahhoz a csúnya verekedéshez vezetett.
-Semmi komoly? Semmi olyan ami esetleg neked is jól jönne, amiben te nem vagy oly tökéletes? Nincs szükséged rám?
-Nem szorulok rád, de ez a szárny dolog ez szép, tényleg.
Holy nézte a jólismert vonásokat.
-Képtelen vagy egyenrangúként kezelni, ugye?
-Ez a hókuszpókusz a szellemekkel ijesztő, ha ott vagyunk, de nem látom a hatását. Jókat dugunk, fel is áll ha kell ha nem. Hókuszpókusz érted. - Wing állt egy darabig, aztán megfogta Holy kezét és elkezdte kihúzni a házból. - Igyunk egy sört Daruhnál, jó? - Választ sem várva fordult a vasútállomás felé.
-Ó de fáradtnak tünsz, fehér sámán! - vigyorgott Daruh.
-Jah. - mosolygott ártatlanul Holy, de ahogy felderengett benne a fekete férfi kígyója, jobbnak látta éreztetni a potenciálját vele.
-Murragh Zaghurral találkoztam délután.
Darugh arcáról lefagyott a mosoly, és kihúzta magát, mintha sértegetnék.
-Mit beszélsz, te lány. Fehér nővel nem beszél Murragh Zaghur.
Holynak aznapra már bőven elege volt a hímsovinizmusból. Mosolya fenyegető vicsorgássá változott-.
-Ezt beszéld meg vele. - Lerogyott egy székre. Semmi kedve nem volt csatázni. - Sztéket ennénk.
-Hozom. - Morrant Daruh. - Hallod kislány... Attól tartok miattam hívott magához.
Holy felsandított rá.
-Tettem rád egy jelet, a múltkor, hogy lássalak. Tudod, olyan kevesen vagyunk.
Holy szeme összeszűkült. - Hogy lehettem ilyen elővigyázatlan, mint egy kezdő. Az óvatlanság halálos. - Gondolta kétségbeesetten Holy.
Mire szólhatott volna Daruh már el is tünt a konyhában. Holy végigszkennelte magát és nyomát sem találta a jeladónak.
-elmúlt. - sóhajtott félhangosan. Wing közben rendelt, majd elvonult pár szót váltani a fekete sámánnal. Holy figyelte őket. Most már tartott Daruhtól. Wing óvatlanul úgy állt, hogy simán lehetett a szájáról olvasni. Holy figyelt.
Lassan rakta össze a látottakat, magában formálva a hasonló szavakat. Nézte az arcát, aztán Daruh nevetéstét játszotta le újra és újra. Végül megállapította, hogy Wing valami olyasmit kért Daruhtól, amit az ostobaságnak tart. Wing ragaszkodott a dologhoz így megegyeztek. Holyban felgyűlt ismét a feszültség.
-Ez nem az én napom. - morgott magában.
A kajáldából átmentek a tetoválószalonba. Pepper nem volt bent, így Kristi vette kezelésbe Winget. Holy akárhogy igyekezett kiszedni a srácból, hogy mit varrat magára, az hallgatott. Annyit mondott csak, hogy majd meglátja. Aztán elirányította Holyt egy cukrászdába, hogy válasszon inkább valami finomságot estére.
Holy kicsit tipródott, hogy meglesse e inkább, de nem akart bunkónak tűnni, így elsietett a cukiba. Nagyon aggódott Wingért. Egész úton a hülye macho és a felelőtlen kisfiú kifejezések kerülgették egymást a fejében.
A cukrászdában elkapta a karácsonyi süticsodák hangulata. Gyorsan leskiccelt hát egy angyalszárnyat, aminek tollait szegecsek tartják a helyükön. Az egészet csorgatott cukorból, mint a dobostorta teteje. Arra gondolt, olyan lenne ez, mintha bronz páncélból lenne az a szárny. A cukrásznak felcsillant a szemeés elvállalta a rendelést. Holy 5 párat rendelt a Flambeau ház jeles őrült ifjainak, és egyet Ginnernek is. Vett egy mandulával borított szárnyat is, majd visszasietett a tetoválószalonba.
Fokozódó rossz érzéssel vette tudomásul, hogy Wing tetkója hamarosan kész lesz. Leült a várónak használt középső térben, majd felpattant és odasietett a függönyhöz. AAz arcát a függönybe szorította mint egy kisgyerek, és átnézett a szellemvilágba.
Látta Winglesst az asztalon feküdni, látta a lány testére rótt jeleket, és az azokból lassan növekvő érzelmeket. Látta melyik oldozott el a lány körül sokkal nagyobb ocsányokat. Wingre fókuszált. A srác köldöke felett egy asszimetrikus minta készült. Hosszúkás volt, és mardosva nyúlt ki a dereka felé. Szinte kész volt már.
Holynak Batman jutott eszébe, pontosabban a Batmant hívó denevér-reflektor.
Berntott a függöny mögé, és rákiáltott a srácra.
-Mégis mi a picsát csinálsz?
Kristi felugrott, ahogy Wing is. A tű végigkarcolta a hasát. Kristi kiabálva lökdöste kifele Holyt. Holy meg egyszerűen félre tolta Kristit. Kiabált, de nem volt benne indulat. Úgy beszélt, mint a konektorral játszó gyerekhez szokás.
-Mit csinálsz, te hülye? Tudod te mit varratsz magadra?
-Tudom.
-Tudod? Épeszű ember nem varrat ilyet magára. Mit mondott neked az a szarházi Daruh? Mi ez?
Kristi jódot hozott és a Borbélyt, aki kivezette Holyt az előtérbe.
-Mi szállt meg, te lány? Hallod?
-Nem szabad azt rá varrni.
-Már miért nem?
A Barber alvó volt. Bár sok felébredettet ismert, nem volt ennek tudatában.
-Nem szabad...- Holy tudta, hogy kész. Wing hasán a jel kész van. A hívás már él. Bármit is hívjon, az valószínűleg már útra kélt. Holy elhúzódott a Babertől, halkan köszönt el tőle és hazaporoszkált. Otthon védőjeleket rajzolt a szalon mintakönyvébe. Erős és szép védőjeleket.
Wing egy óra elteltével érkezett meg. Hasán kötéssel, arcán idióta vigyorral.
-Tudod mi az? - kérdezte Holy köszönés és felpillantás nélkül.
-Aha.
-Hívás.
-Aha.
-Mit hív?
-Valami afrikai vadászt.
-Afrikai vadászt. - ismételte meg Holy.
-Hogy megvédjen téged? Ha szükséged van védelemre itt vagyok, és megvédelek. - Holy felnézett a papírból, a szeme egy gyilkosé volt. Azt üzente jól gondold meg mit mondasz.
-Hogy megtámadjon engem, hogy te megvédhess, hogy érezd, hogy mennyire bízom benned.
Holy kezében megállt a filctoll. Rámeredt Wingre.
-Te megőrültél. - a döbbenet a rémülettel viaskodott benne.
-Tudod te, hogy milyen erős egy ilyen?
-Hát... pontosan nem.
-Hát azt tudod, hogy én milyen erős vagyok?
-Hát, gondolom eléggé az vagy.
-Eléggé? Mihez eléggé? - Holy legszívesebben felpofozta volna.
-Oké. Higgadt le egy pillanat alatt. Akkor megyünk a kis barátodhoz, aki rádrakta, hogy ugyan de izibe kapja le rólad. - és már pattant is a bakancsát húzni.
-Mi? Nem vesszük le. Hogy vehetnéd le? Miért vennéd le?
-Ó bazd meg Wing. Tudod mit csináltál? Teöntötted magad benzinnel, és meggyújtottad, csak, hogy eloltsanak. Érted?
Holy tajtékzott a dühtől és a félelemtől.
-Afrikai vadászdémon. Valószínűleg nincs teste. Tehát akkor vesszük csak észre, ha már itt van. Vagy hosszú napokra, akár hetekre be kell rendezkednünk, hogy odaát legyünk, hogy ne érjen váratlanul. Horizont. Ha felküldöm Horizontra, ott nem érheti el semmi. De ahogy kilép, azonnal lecsap rá. Esélytelen felkészülni erre. - Holy fejében őrült tempóban cikáztak a gondolatok. - Daruh, bazd meg, leszeded róla, vagy velem gyűlik meg a bajod.-jutott végül dűlőre. Wing értetlenkedve topogott mellette. Próbált magabiztosnak tűnni. Úgy viselkedni, mint aki pontosan tudja mit csinál, és a cilinderében ott a nyuszi, amit most még senki sem hisz. Holy tudta, hogy se nyúl, se cilinder.
-Egyedül akarsz Daruhval beszélni, vagy menjek veled?
-Hogyhogy?
-Le kellszedje amit felpakolt rád.
-Én nem értek ehhez, nem tudok vele így beszélni. - mondta Wing, amolyan magától érthetődő hangsúllyal. Holyban összeomlott a Wingről kergetett ábránd.
-Kisfiú. - Gondolta szomorúan, és elindult az oldalán a vasútállomás felé.
Daruh persze nem akarta leszedni. Holy bevetette minden karizmáját, fenyegető volt és hűvös. Nem egyezkedett.
- Az, hogy felkerült rá, az egy egyesség része volt. Az, hogy lekerüljön róla, az egy másik egyezség. Biznisz. Érted, Fehér Sámán?
Holy értette. A sámánok alkusznak, keményen és profin alkusznak, szellemlényekkel. De nem egymással, nem alvókkal és nem olyan tradiciómágusokkal, akik nem tudják mit kérnek.
-Nem vagyunk egy csapat Daruh. ha nem szeded le ezt a hívást róla, megromlik a remek kapcsolatunk.
-Hm. Sajnálatos. Ha leszedem akkor ezek szerint a barátom vagy?
Holy nem válaszolt, csak biccentett.
-Sehogy sem leszünk jóban, úgy látom. Leszeded vagy nem?
-Egyezzünk meg.
-Mit ígértél neki ezért a szarért? - fordult Holy a nyugodtan ácsorgó Winglesshez.
-Ő... Hát. - Winget meglepte és rosszul érintette a kérdés - Hogy egyszer jövök és segítek neki.
-Ó. Holy gúnyosan elvigyorodott, majd mély és reszelős hangon hozzátette: Egyszer majd kérünk tőled valamit.
Wing elnevette magát. Egészen biztos volt benne, hogyHoly messze túllihegi ezt a dolgot. Jó ötletnek tünt, hogy felbukkan egy harcos és Holy, ez a szép, erős Holy lenyomja. Wing fejében Holy ilyenkor alsóneműben van és csillog a bőre, és az az ádáz, ellenállhatatlan vadság árad a tekintetéből, ami most is.
-Persze voltak kitételek, hogy nem ölök, csak ha rámtámadnak, meg ilyenek. - Tette hozzá még sietve Wing.
-Hermész rendi, mi? - Holy megvetésével tüzeket lehetett volna gyújtani.
-A válaszod nem?
-A válaszom: ingyen nem.
Holy sarkonfordult és kiviharzott az étteremből.
-Oké, akkor leszedem én. - vakkantotta oda Wingnek. Wing nem értette. Holyban a rossz előérzet mindent elnyomott. A Pont avenu déli végénél, a hamburgeres után nekinyomta Winget a téglafalnak. Megfogta a tarkóját, mintha meg akarná csókolni és átszólt a szellemvilágba. A hívása erős voolt és határozott. Szellemalakja ujságszoknyájába belekapott a hívásának szele. Kis piócalények kezdtek körülzsongani őket. Holy kiválasztott egyet és pár pillanat alatt egyességet kötött vele. A Wing hasán éktelenkedő jelzőfény quintesszenciája az övé, ha kiszívja belőle. A piócához hasonló féreglény lelkesen felcuppant a tűzvarászló hasára. Holy magában megkönnyebbült. Ha nem is tudja kinyalni Wingből a jelet, legalább legyengíti azt.
Eközben a fizikai világban egy másodperc telt csak el. Wing éppen ráhajolt Holyra, bár kissé csodálkozott a heves hangulatváltozáson. Mikor közel hajolt Holy szájához az a másik kezével hirtelen a hasába mart. Wing először meglepődött aztán elérte az agyát a fájdalom és beleordított Holy szájába.
-Nyugszik és nem gyógyul. - modta Holy trezignáltan, megtartva Wing fejét a hajánál fogva, mg másik kezét eltartotta maguktól messzebbe. Kezében a kulcscsomóról lassan csepegett a vér.
Várt.
Wing leszorította a négy véres sávot, ahol Holy kulcscsomója áthúzta a hívó mintát. Nagyon vérzett.
Holy megfigyelte a szívódó lényt, és megállapította, hogy fakul a jel.
-Gyógyulhatsz. - mondta ugyanolyan szenvtelen hangon Wingnek. A srác nekidőlt a falnak és megnézte a sebet. A vér sűrűn patakzott belőle. A hátizsákjából sziszegve bányászott elő egy széles sebtapaszcsomagot és gondosn leragasztotta. Holy ott állt szemben vele, a véres kulcs közben megszáradt a kezében.
-Mehetünk? - érdeklődött Wingtől. Az felnézett rá, és a szemében ott volt a véleménye.
-Te megőrültél bazmeg. Mit csinálsz?
-Eltüntetem a jelet.
-Finomabban nem lehetne?
-Siessünk haza. Ott védve vagy kicsit. Ha nem is nagyon, de a nyílt utcánál sokkal jobb. - mondta Holy és kilépett.
Wing nehezen tartott vele lépést. Pár saroknyira voltak otthonról. Holy átszimatolt és meglátta a vadász.
-Préda vagy Wing. Itt a vadász. Futás haza.
Úgy kezdtek el sprintelni, mint talán soha. Az utca tömegében cikázva, nem törődve vele kit, mit löknek meg. Pár perc alatt hazaértek.
Holy lakása pici volt és kényelmes. Sokat dolgozott rajta két barátjával, mire a pici kéróból egy közepes erősségű menedéket faragtak. A vadász, ha be is jön, el kell bíbelődjön vele egy darabon. Amint hazaértek kedves buszfirkáló filcével lezárta az ajtót. Nagy fércöltéseket rajzolt az ajtóra és a falra. Aztán lekaptaWing polóját és rutinosan teleírta őt védőjelekkel. A kockacukor méretű fejben végződő filc széles brutális jeleket hagyott a fiú bőrén. Végül Holy a saját testét is levédte hasonlókkal.
-Gyere te dög. Megvívunk veled. - suttogta fenyegetően magaelé. Aztán hagosabban szólalt meg, immár direkt Winghez.
-Gyere tűzvarázsló, birkózd le a támadódat. A mondat végén elkapta a játékosan körbetekintgető Wing kezét és egyetlen erős rántással tépte át a szellemvilágba.
Wing nem vette túl komolyan ezt a voodoo dolgot, és a hirtelen átszakadása a szellemvilágba most jobban megrázta, mint legutóbb. Okádott mint a lakodálmas kutya. Holy szánakozva nézte.
-Szedd össze magad Hermész, mert itt van már a küszöbön a vadászod.
Holy kivitte Winget a menedéktől kissé arrébb.
A vadász szinte azonnal lecsapott. Magas fekete alak volt, ahogy várták. Hat fejetarkónál összenőtt, polipszerű hat karja és hat lába félelmetes összhengban mozgott. Hatalmas szemfehérjében apró volt a fekete, orra belapult, szinte csak egy nyílás, szája nem volt. Karmos inas karjai hosszukat könnyedén változtatták és azonnal le is csaptak Winglessre.
A tűzvarázsló reflekszből a tüzet hívta, és talán ő lepődött meg legjobban, hogy hatékonynak tűnt a tűz ez ellen a gusztustalan lény ellen.
Wing az első támadás visszaverése után döbbent rá, hogy micsoda veszélyben van. Hogy ha Holy nem hozza át és nem áll mellette semmi esélye sem lenne. Úgy halt volna meg alig egy perce, hogy még csak észre sem vette volna. Teljesen vakon és felkészületlenül érte volna el a vadász. Csak összecsuklott volna mint akiből kihúzták a csatlakozót. Szétáradt benne a félelem.
Holy támadott és védekezett és védett. Wing is megtette amit tudott, de még így is eltartott egy darabig, míg legyőzték a vadászdémont. Igazán komoly sérüléseket nem szereztek, de ez sokkal inkább volt a véletlennek sem mint nagy tudásuknak és harci tapasztalatuknak köszönhető.
Visszatérve a fizikai világba Holy megállt Wing felett.
-Adj egy ötöst cica, mielőtt lekeversz egyet! - vigyorgott a tűzvarázsló és nyújtotta a kezét Holynak máris. Holy belecsapott Wing tenyerébe majd bemosott neki egy férfiasat.
-Most huzzál el innen a picsába, kisfiú. és elmélkedjél arról hogy mit tuhat egy nő.
-Ne légy durcás, ciccca. Nagyon penge vagy, elismerem. hadd aludjak itt.
-Kizárt.
-Kérlek.
Holy nem válaszolt, csak kicsitotta a bejárati ajtót.
Wing csalódottan és kissé zavartan távozott.
Holy lerogyott a konyhában, és kitöltötte az utolsó üveg sört egy pohárba.Halk csengettyűszót hallott, majd finom kopogást. Feltápászkodott és odacsoszogott. Az ajtóban a Space Samurai állt. Horizonton ő képviselte az Álomszólk tradícióját. Hivatalosan ő volt a rendfőnök. valójában nem volt ilyen tisztség. Ettől függetlenül a Samurai nagytudású és meglehetősen vidám figura volt. Holy beinvitálta, és csak ekkor vette észre, hogy a mester Elvis szerelésben van. Flitteres fehér-ezüst tarpéznadrágban.
-Fáradj be Space Samurai.
-Elvis, ha kérhetem, Holy-k Holy-ja.
-Ó persze, Elvis. - mosolyodott el Holy. - Hol jársz itt, hool nem szoktál?
-Úgy hallottam ellenségeket gyűjtögettél a városi rengetegben.
-Hm.
-Bátor vagy Holy-k Holy-ja, bátor.
-Nem szeretm az ilyen eljárást. - vállalom a felelősséget.
-Nincs más választásod. - vigyorgott a rendfő és körbenézett Holy lakásában. Néha legyezgetett valami láthatatlan dolgot a levegőben, duruzsolt.
-Két nap, Holy-k Holy-ja, két nap és elviszlek és megtisztítalak az ártó tekintettől. Jó lesz? - kérdezte és megsimította Holy tincseit. - Pihe-puha ágyban simítalak tisztára, szépségem. Ó. - felnevetett. - jó lesz, nagyon. Jó lesz. Megerősítettem kissé ezt a kis fészkedet. Nyugodtan kimehetsz akár, úgy izgalmasabb, de ha itthon maradsz úgy is jó.
-Én nem találtam jelet magamon. - pislogott Holy.
-Jól meg van az faragva. De ne izgulj, két nap és leszedjük, levakarjuk, lesimítjuk vagy - itt kacsintott egyet - lenyaljuk.
Holy elnevette magát.
- Ennél nem lehet bizarabb a napom.
A szamuráj a következő percben már ott sem volt. Kis csengettyűszó hallatszott csak valahonnan kívülről.
Estére megjelent Wing újra. Katonai zsák volt nála és nagyon komolyan testőrködni kívánt Holy mellett.
-Elintézted, hogy rádszoruljak? - érdeklődött gonoszul Holy.
-Ne szemétkedj macska.
-Itt volt a szamuráj.
-Az a bolond? Remek. - Wing láthatóan nem értékelte túl sokra a szellem mestert.
-Lehet, hogy lefekszem vele.
Wing lerogyott. Az arcára volt írva minden érzelem. A szája nem mozdult. Aztán felkelt és körbejárta a lakást. Valami maró alkohollal nyomokat hagyott, láthatóan védelmet épített.
-Remek. Kész van. Adj egy polifomót meg egy takarót. Itt a konyhában elalszom.
Holy nézte őt ahogy levetkőzik.
-Levesz rólam egy jelet, amit még csak nem is látok.
-Aha.
-Inkább lefekszem vele egyszer, sem hogy egy életen át lekötelezettje legyek. Meg tudod ezt érteni?
-Szuper. -Wing elfordult. Majd szólj ha újra facér vagy.
Holy gondolatban visszakérdezett: nekem vajon kellesz még? De aztán nem szólt semmit. ha mélyen magába nézett, nagyon is örült, hogy Wing becuccolt hozzá.
Amásodik nap végére úgy döntöttek felmennek inkább Horizontra, ott nyugodtabban lehet minden varázslatot megcsinálni. Holy beszaladt a cukrászdába a szárnyakért, aztán felmentek a buborékvilágba.
A szamuráj szinte azonnal felbukkant. Mosolyogva tessékelte be Holyt egy folyosóvégi fürdőszobába. japánosan először egy zuhanyzó, majd a medencés ülőfürdő rész volt kialakítva benne.
-Most, Holy-k Holy-ja, most.
Lassan vetkőztette le a lányt, majd bevezette a zuhany alá. Gondosan mosta le, kézzel simogatva el a lányon a szappant. Nem hagyott ki egy millimétert sem. A haját is gondosan kimosta. Végig Elvis slágereket énekelt, olyan összeállításban mixelve az ismert sorokat, hogy azok egy megtisztulási rituáléhoz illeszkedjenek. A befejező mozzanat a teli kádba ereszkedés volt. A szamuráj kedvtelve nézegette és simogatta Holyt, de a hangulatban végig ott volt a tevékenység rituálissága. Holy látta azért, hogy a vidám varázslót nem hagyja hidegen a mesztelenség, de örült, hogy nem rituális szeretkezés volt a megtisztulás formája. A művelet végén Holy felöltözött és megkönyebbülten köszönte meg a segítséget.
-A fiúcska, a fiúcska is elég kis koszos. Tudod e, szépséges Holy-k Holy-ja?
-Nahát. -Holy önkéntelenül átvette a szamuráj könnyed stílusát. Mint egy madár, úgy fordította félre a fejét. - Koszos? Nosza, mossuk meg őt is.
-Azt kérte tanítsam. Kőagyú kisfiúcska.
-Miért nem én? - szakadt ki Holyból a kérdés.
-Mert te nő vagy, tudod e? Holy-k Holy-ja, egy nő. Mondtam már?
-Pöcs.
-Kőagyú kisfiúcska. Mosd meg te. - Majd szélesen elvigyorodott. - Sajnos ehhez kellek én is. A kezem nélkül nem mentek semmire.
-Megbeszélem vele.
Winget rábeszélni hatalmas feladat volt. A fekete ember figyelő jelét levenni viszont kifejezetten szükséges dolognak tűnt, ismerve az előzményeket. Wing nem volt hajlandó beállni a zuhanyba a szamurájjal.
Holy végül minden diplomáciai érzékét bevetette és a falnak fordította a pattanásig feszült Winget. Mögé állt és elkezdte simogatni. Közben a fülébe sugdosott arról, hogy micsoda fantasztikus férfi, és hogy ne rontsa el ezt a macho képet ilyen kisstílü, gyerekes hisztivel. Közben észrevétlenül megkezte a rituálét. A szamuráj mögé állt, harmadiknak és szorosan a fenekéhez nyomult. Holy érezte a lelkesedést a szellem mesterben. Immár négy kéz mosta Winget, aki annyira ellazult Holy szavától, hogy nem vette észre a sok inger között. Holy abban is biztos volt, hogy a szamuráj közelségét sem vette észre. Neki magának pedig nem volt kellemetlen érezni a szamuráj gerjedelmét, hát nem tett semmilyen elterelő mozdulatot. Lemosták, megtisztították a jelektől és rontásoktól.
A Space Samurai előbb kilépett a hármasukból, semhogy Wing észrevehette volna. Csak egy szót suttogott Holy fülébe búcsúzásként:
-Suttogó.
Hosszúakat lépett. A hó keménnyé összeállt a sok lépés alatt. Az utca fehér volt, az úttest fekete. A kettő közötti pöttyös szürkeségben csikkek ütötte lyukak tátongtak. Leningrád csendes volt. Dimitij zsebre dugott kézzel, szája sarkában cigarettával vágtatott végig a széles utakon. Jelenát kereste. A stricije habogott csak. Dimitrijnek rá kellett mozdulnia, nekilökni a konténernek, hogy végre kinyögje a cím,et. A konténerből ráboruló háztartási szemét pont annyira vonta el a csávó figyelmét, hogy Dimitrij leinthessen egy taxit.
