Bontás, építés

Hárman ültek a lépcső legfelső fokain, egymás mellett. A negyedik szemben állt velük kicsit lejebbés narancsot hámozott. A fejük egymagasságban volt. A héjat a bal szélső előtt gondosan tornyozott könyvekre tette. A narancsokat pontosan négyrét vette és balról jobbra kiosztotta, miközben beszélt. A narancsok hosszú kabátja zsebeit húzták le, és gyanúsan nem apadtak, pedig már vagy négyet megettek, így együtt.
-Szóval meg kell egyezzünk valahogy velük, mert kár lenne azt a szintet is lebontani.
-Kismacskák vagyunk ilyen döntésekhez, kame.
-Hogy mik? - Shidoku közelebb hajolt Beanhez, mintha rosszul hallotta volna.
-Jó, tegyük fel, hogy neked adják. Láttunk már furcsa dolgokat, de tegyük fel. Aztán mit csinálsz? - Leo szélesen mosolygott a rendfőnökre. Egyre jobban élvezte Shidoku határfeszegető játékait.
-Szólok a tüzes fiúknak, hogy tegyék atombiztossá.
-A tüzes fiúk FuelMan Flambeaui?
Shidoku mosolygott, Leo bólogatott.
-Hermetikus ház a Flambeau, nem? - Bean egyre hülyébben érezte magát.
-De. Narancsot? - Shidoku Bean ölébe ejtett egy negyed narancsot. - Aztán jövünk mi Ginner mesterrel, és megszerkesztjük a falakat. - Itt jelentőslégteljesen Ginnerre nézett. A marcona szerelő felpillantott rá majd csóválni kezdte a fejét.
-Mégis miről álmodozol megint? - elnevette magát és feltápászkodott. - Lassan megrészegülsz a chantry adta lehetőségektől.
-Olvastad az Ender's Game-et? Orson Scott Card írta.
Ginner megrázta a fejét.
-Van benne egy edzőterem. Az valami úrhajón van, zérógé, meg ami kell. Mindig is ki akartam próbálni. Két csapat van. Mint a paintballnál, itt is van rendezhető terep. - végignézett a fiúkon és lelkesítően kihúzta magát. A fél naranccsal gesztikulált egy ideje, most odadobta Leonak. - Hogy mondtad Mr. Leapernek? Szituációs lövészet?
A fiuk elnevették magukat.
-Kint valóban lőnek, és egyre inkább lőnek. Minden valóságformáló erejüket - mind - fegyverépítésre használják. El kell tudnunk hajolni, illetve tudnunk kell lőni.
-Nem is tudtam, hogy ilyen fegyverbuzi vagy. - röhögött Leo.
-Nem fegyverbuzi, hanem még mindig Matrix rajongó. - legyintett Ginner és elindult lefelé. - Tízéves az a film, Shidoku. ideje valami új rágó után nézni. - mondta és lassan elindult lefelé.
-Az a gombakrém se mai történet, barátom. Dde mindegy is. A lényeg az, hogy ha megszerzem a bontás elől a szintet, segítesz e megépíteni a pályát?
Leo vicsorgó szája elé kapta a kezét, mint egy rajzfilmhős, mint aki éppen lerágja a körmét izgalmában.
- Persze. Megcsináljuk. - Hallatszott Ginner távolodó hangja az üres lépcsőházban.

Békeidőben

Shidoku Kame átosont a folyosón. Végig a falhoz lapulva haladt, kicsit megrogyva, egészen a széles márványlépcsőig. Meztelen felsőtestén a hevederek vörös nyomokat hagytak. Úgy osont a keménytalpú surranóban, mintha valaha lett volna katona. Hosszú fekete haját varkocsba fokta. A lépcsőnél megállt és kilesett. A lépcsőfordulóban, jóval alatta egy férfi állt és Mr. leaperrel beszélt. Lassan, ahogy a filmekben szokták, a hátáról előrehúzta a mesterlövészpuskát és féltérdre ereszkedett. Gondosan célzott. Mint egy szobor, mint egy zen íjjász, benntartotta a levegőt, úgy lőtt. Akkor fújta csak ki, mikor a srác már feküdt, Mr. leaper tekintete pedig az övé fúródott. Lassan teátrálisan állt fel. Kicsit meghajtotta magát a rendfőnök előtt, el nem veszítve a szemkontaktust vele.
Mr. leaper döbbenete leginkább szürkévé fakult színében látszott. Makogott pár halkat miközben odafordult a földön fekvő felé. Leo szomorúan nézett fel a rendfőre. Aztán illedelmesen felállt és meghajolt előtte.
-Szituációs lövészet, uram. Ártalmatlan. - vigyorgott a csupaizom akasa és az övéből egy gránátot húzott elő. - Kipróbálja?
Shidoku a falnak vetett háttal nézte a jelenetet és rázta a néma nevetés.

Mind

Mr Leaper elégedetten hallgatta a beszámolót. Leo, a kis akasa fívér rendben követte Kyle-t és Emmát Egyiptomba. Szemmel és füllel tartja őket, elég közelről ahhoz, hogy pontos képet alkothasson Kyle lelkiállapotáról. Kyle mint egy élő atombomba veszélyezteti a valóságot így mindannyiuk életét időutazási terveivel. Mr. Leaper fájó szívvel, de minden tépelődés nélkül adta volna ki a parancsot a vámpírvadász likvidálására. Addig azonban, amíg nem találkozik az öreg egyiptológussal, aki maga is elég kényes vizeken evez, Mr. leapernek nem volt erkölcsi, se jogi alapja fellépni ellene.

Leo gyűlölte a feladatot. Egyiptom perzselő forróságát, az arabok idegenségét éppúgy, mint Emma vidám nevetését Kyle viccein, szalmakalapos fehérruhás alakját a piacon, ahogy oda-odasimul Kyle-hoz. Kifejezetten utálta a megbizása minden részletét. Mr. Leaper irodájának szagát, az öreg atyáskodva szemérmes pillantásait amivel kiad egy emberölési feladatot. Kiakasztotta a tehetetlensége és tanácstalansága. nem akarta ezt csinálni. Folyamatosan azért imátkozott, hogy Kyle álljon el a tervétől. Emma csapodárságán már túltette magát. Szerette a lányt, hogy ne szerette volna. De már nem akarta. nem vágyott rá, nem kereste gondolatban minden zugban. nem álmodott vele. Másé lett, talán másé volt mindig is.
Leo letette az ásványvizes üveget a kis faragott asztalra és felvette a rezgő telefont.
-Dimitrij.
-Leo. - Leo elmosolyodott, mint egy rossz gyerek.
-Mit keresel te itt?
-Hogy ismertél föl?
-Ne légy sötét, elme adeptus, a lényeged változatlan. - Dimitrij hangja fojtott volt, mintha nem akarná kinyitni a száját. -Mióta vagy rajtuk?
-Triest óta.
-Szép.
-Téged ki küldött?
-Senki. Attól félek én kavartam ezt a szart... részben.
-Emma jól van...- Leo felnézett és meglátta a professzort ahogy szélesre tárt karokkal hangosan lelkendezve közelít Kyleék asztalához. Leo nyelt egyet. - Mondd, hogy minden rendben lesz.
-Próbálj meglepni egy idő mestert.
Dimitrij kilépett az árnyékból és szembenézett az egyiptológussal. Kyle Éppen felemelkedett volna ültéből, hogy üdvözölje a férfit, mikor meglátta Dimitrijt. Leo felpattant és elrugaszkodott. Úgy szállt az asztaluk felé, mint egy nyilvessző.
A kávézóban csend lett, az asztalok hófehér abroszai megálltak a szélben. A professzor felpillantott Dimitrijre, aztán elmosolyodott. Mire Leo becsapódása megtörtént az öreg már halott volt. Leo lábai egyszerre értek földet a tudós fejével. Felette állt és értetlenül nézett az oroszra.
-Hozzá sem értem.
-Van aki a távolból is képes ölni. - suttogta Dimitrij és benézett a kávézó belső helységébe.
Kyle habogot a döbbenettől. Emma falfehére márta a folytatást. Leo mögé lépett és a vállára tette a kezét. Kyle felállt végre és magyarázatot követelt. Leo nem hallotta a hangját, csak azt látta, hogy mozog a szája. Kyle másik oldalára Dimitrij lépett és Leot nézte. A szeme mint egy kristály, az arca márvány, csapzott télikabátján megültek az árnyékok. Leo ekkor vette észre a kezében, mint bukósisakot tartott medvefejet. Emma úgy szorította a szívüket mint egy satu. leo felsóhajtott és megszorította a még mindig dermedt Emma vállát.
Kyle végre csendben maradt. Feltűrte az ingujját és hellyel kínálta a másik kettőt. leo megrázta a fejét és a kávézóba mutatott. Másik keze Emma vállán nyugodott és olyan erővel nyomta le, hogy a lánynak esélye sem volt felállni onnan. Kyle elindult a kávézóba. Dimitrij lehajtotta a fejét.
-Mondj nemet, fiú. Mondj egyszerűen nemet a gonosznak. - mondta és felhúzta a medvefejet a sajátjára.
Emma nézte a három férfit, aztán megérezte a tekintetet és a kávézó ajtónyílásában észrevette Jude Montagne-t.
Pár pillanat múlva kettesben álltak a kávézóasztalokról libegve integető abroszok között. Leo sután ölelte Emmát, miközben próbálta nyugtatni, maga sem hitte igazán amit mond.
-Minden rendben lesz, ha így, ha úgy. Nem tud utazni már.
-Jude volt, ugye?
-Nem tudom. Éppúgy lehetett Dimitrij is. Én nem voltam, az az egy biztos. - mondta, és Dimitrijre gondolt és a meglephetetlen idő mesterre. - Bárki lehetett, akit nem láttunk, vagy nem is ismerünk.
-Ugye nem Jude volt...
Leo elengedte Emmát és megfogta a kezét, úgy nézett a szemébe.
-Tudom, hogy döntöttél. Éreztem, láttam. Tarts ki emellett. Kérlek...
Aztán elengedte Emma kezét és ő is belépett a kávézó félhomályába. Jude és Kyle odabenn ültek összehajolva beszélgettek, halkan. leo melléjük lépett és a bíróra nézett.
-Menjen nyugodtan. A többit elintézem. - fordult felé Jude.
Leo felvonta a szemöldökét.
-Mi történt itt, uram? - igyekezett a lehető leghivatalosabb hangnemet megütni.
-Véletlen egybeesések sora. Köszönöm a közreműködését. Nagyszerű munkát végzett, ismét. - a bíró hangja komoly volt. Leo biccentett mindkettejüknek és visszatért Emmához. leült hozzá a vakítóan fehér asztalhoz és bíztatóan rámosolygott. Emma szoborszerű arcán lassan csorogtak alá a könnyek.