Shidoku Kame átosont a folyosón. Végig a falhoz lapulva haladt, kicsit megrogyva, egészen a széles márványlépcsőig. Meztelen felsőtestén a hevederek vörös nyomokat hagytak. Úgy osont a keménytalpú surranóban, mintha valaha lett volna katona. Hosszú fekete haját varkocsba fokta. A lépcsőnél megállt és kilesett. A lépcsőfordulóban, jóval alatta egy férfi állt és Mr. leaperrel beszélt. Lassan, ahogy a filmekben szokták, a hátáról előrehúzta a mesterlövészpuskát és féltérdre ereszkedett. Gondosan célzott. Mint egy szobor, mint egy zen íjjász, benntartotta a levegőt, úgy lőtt. Akkor fújta csak ki, mikor a srác már feküdt, Mr. leaper tekintete pedig az övé fúródott. Lassan teátrálisan állt fel. Kicsit meghajtotta magát a rendfőnök előtt, el nem veszítve a szemkontaktust vele.
Mr. leaper döbbenete leginkább szürkévé fakult színében látszott. Makogott pár halkat miközben odafordult a földön fekvő felé. Leo szomorúan nézett fel a rendfőre. Aztán illedelmesen felállt és meghajolt előtte.
-Szituációs lövészet, uram. Ártalmatlan. - vigyorgott a csupaizom akasa és az övéből egy gránátot húzott elő. - Kipróbálja?
Shidoku a falnak vetett háttal nézte a jelenetet és rázta a néma nevetés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése