Csapda

Dörömbölésre ébredt. Mellette az ágy már üres volt. River rég kiment edzésre Hien mesterrel és Leoval. Kelly elképzelte ahogy a három férfi halkan fut a hajnali erdőben Horizont szélén, a ködbe vesző törmelékköveken és patakmederben.
Dörömbölés.
-Jövök. - mondta, szinte csak magának.
Az ajtóban a szigorú nézésű mindig morcos Jude Montagne állt.
-Kisasszony... Egy óra múlva legyen a Afrika Sunset-ben megbeszélni a lehetőségeit. Addig gondolja át, és legyen szíves oda már kész tervekkel érkezni. - biccentett majd indult is.
-Mi a probléma, Uram? - Kelly gyomra mindig összerándult ha a bíróval kellett beszélni. Szerencsére ilyesmi nagyon ritkán történt.
Montagne sóhajtva fordult vissza az álomtól bedagadt szemű Kelly felé.
-Kisasszony önt kőrözi a technokrácia. Elfelejtette?
-Nem. de gondolom a rend megtette a szükséges lépéseket.
-Ebben szeretnénk a segítségét kérni. - hangja olyan fenyegető volt, hogy Kelly csuklani kezdett. - Egy óra múlva. Kisasszony.
Kelly becsukta az ajtót és azt hitte menten elájul. aztán a harag túlnőtt a félelmen.
-Hogy baszódnátok meg mind. Mi a fasz van itt?
Összeszedte magát és felment az Afrika Sunsetbe. Jude Montagne ott ült és idegesen dobolva az ujjaival figyelte Kellyt, ahogy kávét vesz. A lány lerogyott a bíró asztalához, és őszintén remélte, hogy meg sem kell szólalnia.
-Nos? Mik a tervei kisasszony?
-amint elmúlik a karantén visszamegyek Washingtonba dolgozni. - Válaszolt Kelly gépiesen, miközben megkavarta a kávét.
-Hát persze. A Kőrözés pedig magától múlik el. És nyilván addig pihenget Horizonton amíg el nem múlik. Mit képzel, kisasszony, ki takarít fel maga után?
Kelly keze megállt és úgy nézett fel a bíróra, hogy még a szája is tátva maradt.
-nem gondolja, ugye, hogy egy illegális, rosszultervezett magánakció eredményeként kialakult körözést majd erőforrást kockáztatva szüntetünk meg? Ehh. - Montagne kiitta a maradék kávéját. - Nem vonulhat Horizonton nyugdíjba ilyen fiatalon. A szobáját pedig nem tudjuk biztosítani, ha nem végez hasznos munkát a rendre nézve. Ugye ezt megérti. - Montagne egy pillanatnyi szünetet tartott, mialatt Kellynek sikerült annyira összeszednie magát, hogy becsukja a száját és hátradőljön a széken. kezeit ölébe ejtette és rezzenéstelen arccal nézte a bírót.
-Nos, milyen megoldást lát a felmerült felettébb kínos helyzetre? - Fejezte be hosszú monológját Jude Montagne.
Kelly hosszan hallgatott. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne borítsa az asztalt a pökhendi bíróra. Végül kihúzta magát és az asztal szélébe kapaszkodva elmondta a véleményét Jude Montagnenak.
-Uram, hét évig voltam tanuló kint a világban, a diplomaosztóm óta, azaz hét éve dolgozom a rendnek. Ez a renden belül nem egy nagy szám, tudom. Van polgári életem, van polgári foglalkozásom, lakásom, családom, barátaim. Felébredett életem minden percében rendelkezésre álltam. 14 évesen már bevetésen vettem részt, anélkül, hogy tudatában lettem volna. 18 évesen csapott ki az első "Isten Haragja" de sem akkor, sem azóta nem használtam a chantryt lábadozásra. Mr. Leapertől kaptam a szobámat két éve és három hónapja, egy különösen jól sikerült bevetés jutalmául. Soha semmit nem kértem a rendtől, nem voltak elmarasztaló tárgyalásaim és mindig mindenben maximális lojalitással vettem részt, amire megbízást kaptam. Mélyen felháborít, megráz és csalódottsággal tölt el a tudat, hogy mindez a rendemnek semmi, és egy ilyen elkerülhetetlen kényelmetlenség megszüntetését felesleges erőforrás kockáztatásnak értékel. Valamint ezzel párhuzamosan elveszi annak lehetőségét, hogy védett környezetben várjam ki, míg elül a nyomozás. Sajnálattal kell közölnöm uram, hogy ez esetben kénytelen vagyok máshogy rendezni az életemet.
-Mire gondol, kiasasszony?
-Máshol keresek menedéket, uram.
-Mégis hol?
-Vannak más chantryk, uram, akik értékelik a lojalitást, akik éppúgy tudnak alkalmazni egy térmágust, mint Horizont, akik esetleg hajlandóak ezért egy szaros adatbázisból kitörölni a nevem egy ilyen munkáért cserébe, és még meg is köszönik, hogy hozzájuk költözöm. - Olyan hangosan beszélt, hogy a többi asztaltól is odafigyeltek páran. Montagne szeme sem rebbent. - Szeretném jelezni azt is, hogy a sok ingyenélővel ellentétben én a szobámat arra használtam amire való. Pihenni, töltődni jöttem három hetente három napra. Amely pihenőidőmet a rend minden alkalommal gondosan kitöltötte veszélyesebbnél veszélyesebb küldetésekkel. Igen, ez az akcióm spontán volt, de kilépő engedélyeket azért kaptam, tehát bürokratikusan nézve teljesen a szabályok szerint jártam el...
-Ez nem tárgyalás, Miss Bishop, nem kell magyarázkodnia.
Kellynek erre elöntötte az indulat az elméjét.
-Monsieur Montagne, vegye úgy, hogy máris elköltöztem. - Mondta a bírónak, majd felpattant és elviharzott.

Sírt, mint egy kislány miközben szaladt le a lépcsőkön, le a műhelyekig. Ott berohant a Fűtőhöz és zihálva állt meg előtte.
-Kicsim! Mi baj? - A Fűtő teátrális kedvessége játék volt köztük.
-Baszódj meg! Miféle kibaszott egy elcseszett főnök vagy te, bazmeg? Házfő? Bazmeg. Házfő? Rám szabadulhat a kurva Montagne és kibaszhat Horizontról anélkül, hogy kivenne bárki is a körözési listákról? Mi? Te meg pislogsz itt, mint aki semmiről nem tud? Mi a faszomról tudnál, ha ki sem dugod az orrod a szaros műhelyedből bazmeg?
FuelMan ölelésre nyitott katjai megdermedtek mozdulat közben.
-Mifasz?
-Kérdezd meg a kis cimborádat. Én leléptem. Ha akarsz még valamit Holynál fogok lakni, a mini sanctumban. - Fröcsögte a házfőre majd sarkon fordult és elrohant.

Kirohant a házból. a csalódottság és elhagyatottság lassan teljesen beterítette. Leült a kolostorral szemközt árválkodó farönre. Szipogva nézte a nagy Házat. Mostanáig azt hitte ez a mindentől messzi furcsa rezervátum őt éppúgy befogadta mint a többi lehetetlen, furcsa alakot. és ha úgy adódik, itt hosszan élhet zavartalanul. River lépett mellé. Izzadságának ismerős szaga most jóleső othonossággal töltötte el.
-Szia Kelly. Hol kjársz itt ilyenkor? - mosolygott rá River. Kelly magához szorította, arcát a fiú mellkasához szorította. Pár pontosan megfogalmazott mondatban vázolta Rivernek a helyzetet. River levette a szétizzadt Gi-t és egyszál alsógatyában állva mondta ki a jellegzetesen zen választ. az egyetlen mondatot amivel kellybe erőt önthetett.
-Nem kell a szabályaik szerint játssz.
Kelly hosszan nézett maga elé. Közben River belecsókolta a hajába és visszament a kolostorba. Kellyben kezdett elcsitulni a riadt kislány és felállni az amazon. felkelt és besétált a kolostorba Hien Mestret keresve. Az ebédlőben meg is találta, tisztelettel meghajolt és egyetlen percet kért tőle. Hien mester mosolyogva fogadta, és Riverre nézve biztosította Kellyt, hogy képben van a problémájáról. Kelly meghajolt és várt.
-Nem dolgom megítélni a Hermész rend belső ügyeit, de ilyen súlyos hibának felróni a történteket elég visszatetsző egy olyan személytől, aki maga ennél sokkal nagyobb hibákra kapott bocsánatot.
Kelly egy percig állt, majd megköszönte, meghajolt és távozott az akasa testvériség kolostorából.

Besétált Lucus mesterhez a Régi Bíróságra. A tiszteletkörök és orosz tea után Kelly a tárgyra tért.
-Lucius mester, gondolom ismeri jól Jude Montagne-t.
-Elég jól. Hm. Nem vagyunk közeli ismerősök, de amit publikusan tudni lehet róla, azt tudom.
-Úgy tudom van vaj a füle mögött neki is.
-Hm. - Lucius mester elmosolyodott és az üeres csészéjébe bámult.
-Nincs jogom kiadni őt, még akkor sem, ha nagyon nagyon sokan tudnak a dolgairól, Kelly. Ha ez rád tartozik, meg fog találni téged ez az információ.
Kelly sóhajtott.
-Van itt a termedben kedves halottja Jude Montagne-nak?
-Értesz a véletlenhez Kelly. Ha van, meg is találod, nemde? - Lucius kedvtelve dőlt hátra, mintha csak valami összecsapást nézne. Kelly lassan elindult a paravánok között. Minden halottat megnézett. Egyet sem talált akit Jude, Montagne vagy JM gyászolna. Végül visszatért a hatalmas, nevekkel sűrűn telerótt táblához, és alaposan megnézte.
-Hány név ez, Lucius mester?
-413.
-Zsidók, így ránézésre... Az utolsó név nagyobbal van szedve. Laurence Burton. Ez nem tipikus zsidó név.
-Nem, nem az.
-Ezen a másik táblán is van egy laurence Burton, nézd. Ki ez? - Kelly megnézte a képet, melyet a tabló közepée ragasztottak. Két fiatalember feszített rajta, valami szafari kaland lehetett. Az arcuk eléggé elmosódott volt. Mellette egy arckép díszelgett. Nyakkendő, kalap, 1800-as évek végi divat. Kyle Fergusson azaz Dr. Boston.
-Dr. Bostonról hallottam. Laurence Burtonról nem. - Kelly kérdőn nézett Lucius mesterre. Az euthanatos, a holtak emlékének őre elégedetten mosolygott és gondosan ügyelt rá, nehogy bólintson. Kelly elköszönt és kisietett.

A Nagy Házban, a Hermész rend csodálatos könyvtárában többórányi kutatás után megtalálta a kapcsolatot egy hirdetmény formájában Jude Montagne és Laurence Burton között. Ebben a dokumentumban jelentette be Mr. Leaper, hogy Laurence Burton ezentúl Jude Montagne néven él. 1947-ben.
-Jude Montagne. - Ízlelgette a nevet Kelly. - Jude mint Júdás, mint áruló? Ha annyi zsidó között van az egykori neved, az olyan mintha eltemetnéd velük. - Kelly végül nem talált mást a bíróról csak bírói tevékenységeinek nyomait. Így nem maradt más, mint felmászni a virtuális adeptusokhoz, és az internetet hívni segítségül. Rövid keresgélés után meg is találta Montagne városkáját. A város saját oldalán megtalálta az egykori koncentrációs táborról megemlékező cikknek. Rögtön utánna a tábor felszabadításában elesett katonák névsorát három hasábban. Nemzetiség szerint. Az amerikaiak a harmadik hasábban voltak. A legfelső Karl Bishop.
-Karl Bishop. - Kelly pislogott és újra és újra kimondta a nevet.
-Jól vagy Kelly? - érintette meg a vállát Tom.
-Nemtom. Lehet innen telefonálni Washingtonba?
-Persze. -bólogatott Tom, és egy készülékre mutatott az ajtó másik oldalán.

-Anya, szia! Csak egy percre zavarnálak, ne haragudj.
-Édesem! De jó hallani a hangod! Hogy vagy? Jól vagy?
-Jól, persze, minden oké. Csak azt akartam megkérdezni, hogy nagypapa hol is halt meg? azt tudom, hogy a világháborúban, meg valami űbertitkos bevetésen, de aztán kiderült hol?
-Valahol franciaországban, valami kis faluban. Borone, vagy Nurone, nem emlékszem pontosan.
-Montagne?
-Az lehet. igen, talán. Apúúús. -
Kelly várt. A tenyere izzadt a kagylót szorítva.
-Azt mondja apád, hogy az lesz az. Miért?
-találtam róla egy megemlékezést véletlenül.
-Nagyszerű...
-Oké. Köszi, anya. majd hívlak, most sietnem kell.
-Jól van drágám. - anya hangja csalódott volt. - majd még beszélünk.
Kelly letette a telefont és Tomhoz fordult.
-Mit csinált Laurence Burton Montagne-ban?
Tom zavartan pislogott majd elvigyorodott.
-Hogy hogy mit? Koncentrációs tábort vezetett. Hm?
-Mi van? - Kelly elfehéredett. - Honnan szeded ezt?
-Mindenki tudja. Mi meg, tudod, virtuális adeptusok, információn élünk.
Kelly szóhoz sem jutott.
-Hogy lehet így bíró?
-Az egy hosszú történet. Mindenesetre megbocsájtottak neki. Tudod az nagyon szar szitu lehetett. Valami szellemlény volt az oka, és megszállta őket.
-Európát, jah, képzelem.
Tom megvonta a vállát.
-Hien mestert menesztették érte. Nagyon durva mentés volt. Az euthanatos lobbizott a csávóért, mert látták a sorsában a potenciált. Olyan volt a szitu, hogy felébredett nem tette a lábát a Német Birodalom területére, mert nem volt elme ami ellent tudott volna állni.
-Kivéve Hien mestert? Most bezzeg itt van, bíró, és engem akar kibaszni innen, csak mert rám szálltak a zsernyák. Hát baszódjon meg Laurence Burton.
-Uhh. Kelly, kérlek. - Tom feszengve pislogott. - ha gondolod megkérdezem Shidokut, hogy betörhetek e leszedni a neved.
-Köszi Tom. Nem kérhetem ezt. Tudod a rendem, az eredeti házam a Tiq, pont erre szakosodott. Tudom, hogy megtehetik, tudom, hogy ezért jött létre a renden belül. Nagyon sokat segítettél.

Lassan ballagott végig a folyosókon. Megállt időnként és a régi bíróság épületét nézte. Jude Montagne-on gondolkodott és a saját problémáján. Biztos volt benne, hogy Holy menedékket ad neki, ha arról van szó, és azt is tudta, hogy a képességeivel szinte bárhol szívesen látják. De nem ismert egyetlen Chantryt sem, csak a nevüket tudta, vagy sejtette hogy lehetnek még itt vagy ott.
-Kapcsolatok kellene. - suttogta a homolkát az ablaküveghez nyomva. - Kapcsolatépítésben meg az egyik legjobb vagyok.
Összerezzent mikor valaki megérintette a vállát. Hátrapördült és a kis koboldszerü Mosert pillantotta meg.
-Kisasszony. Mr. Leaper holnap reggel kilencre várja.
Kelly szemöldöke felszaladt a haja alá. Biccentett és visszafordult az ablakhoz. Moser állt még egy darabig mögötte majd távozott. Kelly fejében kikristályosodott a terv. Visszasietett a szobájába és összepakolta a cuccát. Egy nagy hátizsáknyi és egy kisbőröndnyi volt. A cuccait levitte Riverhez a kolostorba. Nem lakhat nála, de legalább a holmijai meglegyenek, ha már kidobják innen. Aztán felhívta és megkérdezte Holyt. Holy nevetett és azt mondta persze, hogy ellakhat a sanctumban. a Fűtővel nem találkozott.
Fent aludt Joe szobájában. River valamikor hajnalban lopakodott be hozzá. Simogatta a haját és nyugtató szavakkal űzte el a rémálmait. Kilencre Mr. Leaper irodájánál volt. Sötétkék kiskosztümben, szigorú fehér blúzban, tűsarkú cipőben és decens fülbevalókkal. Mr. Leaper mosolygott és beinvitálta.
-Egy teát vagy kávét parancsol?
-Köszönöm semmit. - szigorúan keresztbe tett lábakkal ült le, kemény, szigorú arccal. Senki nem volt Mr. Leaperhez képest, de azt is tudta, hogy képtelen visszatartani a könnyeit, ha nem úgy jön be mint egy terminátor.
-Kisasszony, remélem tudja, hogy messzemenőkig meg vagyunk elégedve a munkájával. Ennek kifejezéséül kapta meg az állandó tartózkodást biztosító szobát. Természetesen ez a magánakciója -a magánakciókra nagyon jellemzően- több nehézséget okozott önnek, mint azt előre sejtette. De mivel nem önös érdekei vezették ebben sem, hanem a felébredett társadalomnak kívánt szolgálatot tenni azzal, hogy beemel egy kiskorú felébredettet, ezért ezek a nehézségek akceptálhatóak.
Kelly szenvtelen arccal nézte Horizont urát. Ő nem a felébredetteknek akart szolgálatot tenni, hanem annak a kislánynak. Ki akarta menteni a statika csapdájából. Eljutott hozzá a kislány segélyhívása, és válaszolni akart rá, de megelőzték, és elvágták minden lehetőségtől. Ez számára egy nagyon nagy kudarc volt, amit csak tetézett ez a bürokratikus küzdelem a saját menedékében.
-Köhm. Szóval miss Bishop, természetesen küldünk egy egységet, és betörünk az ön körözésének megszüntetése végett a technokrata adatbázisba. 24 óra múlva ön nyugodtan dolgozhat ismét a valóságban, és természetesen a szobáját is megtarthatja. - Mr. leaper úgy mosolygott, mintha valami váratlan szívjóságról tett volna bizonyságot. - Hosszan vitatkoztam az Ön ügyén Monsieur Montagne-nyal, de végül megállapodtunk abban, hogy Ön sokkal lojálisabb, semhogy egy ilyen botlás miatt megváljunk az ön személyes jelenlététől Horizonton.
Kellyben az amazon készenlétben állt.
-Ha nincs más, uram, távoznék is.
-Még lenne egy apróság, miss Bishop. Kérem... ez szigorúan bizalmas. - a rendfőnök köhhintett és hátra dőlt a hatalmas fotelban. - Szeretném ha a felébredetttársadalom tradició hű részének követe lenne egy tárgyaláson. Önnél jobban kevesek képesek kapcsolatokat építeni, és egyébként is olyan magasan képzett, hogy keresve se találnék jobbat Ön helyett. Szeretném ha képviselne minket és kipuhatolná a tárgyalópartnere szándékait, illetve azok komolyságát.
Kelly még pislogni sem pislogott.
-Régi vágyam, hogy egyszer s mindenkorra vessek véget ennek a háborúnak. Hiszem, hogy a technokrácia és a tradiciók újra egyesülhetnek, és a köztünk fennálló szemlélet beli különbség nem nagyobb, mint ami a tradíción belüli varázslócsoportok között fennáll. Ön lenne az a történelmi figura aki ennek a tárgyalássorozatnak a z első tárgyalását véghezvinné. Mélyen bízom önben és azt hiszem elég jól ismerem ahhoz, hogy önre bízzak egy ilyen kényes munkát. Mindazonáltal nyomatékosan kérem, hogy tekintse ezt a legtitkosabb feladatának.
Vagy egy percig hallgattak. Kelly agyában a legmagasabb vészfokozattal keringtek a gondolatok.
-Jól ismer, Uram. Tudja, hogy lojalitásom a tradíciók felébredettjei és az alvók felé megingathatatlan. Ezért egyértelmű, hogy nem vállalom el ezt a feladatot.
-De?! Miss Bishop...
-Minden jót Uram. - Mondta Kelly és kiviharzott Mr. Leaper irodájából.
Mr. Leaper felállt és töltött magának teát.

Kelly fuldoklott. Kiszaladt a fűre, kezében a tűsarkúval leguggolt a kolostor és a bíróság között félúton. Zokogott a kirobbanó feszültségtől. Harisnyáján felszaladtak a szemek. Hosszú percekbe telt mire összeszedte magát. Besétált Luciishoz a Régi bíróságra.
-Mester?
-Kelly! Jaj de viharvert vagy... miben segíthetek? Ott a fürdő, hátul, jobbra...
Kelly lerogyott a lépcsőre Jude Montagne zsidói és Halambert Dukor szülei közé.
-Csapda volt. Lucius, csapda volt.
-Ha elmondod megértem, ha nem mondod csak találgatok.
Kelly mély levegőt vett és végigmondta az elmúlt nap eseményeit.Végül állát a térdére támasztva kimondta a konklúziót.
-Jude Montagne sosem ártott nekem, furcsa is volt ez a hangvétel. azt gondoltam a rend hivatalos álláspontját közvetíti. Mr. leaper viszont ott tesz keresztbe nekem ahol csak tud, miközben egyik oldalon elismer a másikon támad. Amióta Horizontra kerültem ez így megy. Szóval előbb bízok meg Jude Montagne-ban mint Mr. Leaperben.
-Tehát?
-Beszélnem kell Jude Montagne-nyal erről a bizalmas munkáról.
Lucius mester bólintott és nagyon elkomorodott az arca.

Mikor Kelly bevonult a bíró irodájába és tárgyilagos hangon elkezdte elmondani a problémáját a bírónak, az felemelkedett ültéből, és indulatosan, már már kiabálva utasította rendre kellyet.
-Ha Mr. Leaper azt mondja hogy ezt kell tennie, akkor maga megy, és megteszi. Világos? Nem gondolkodik a miérteken, hanem jó katona és teszi a dolgát. Megértette Miss Bishop?
Kelly már mindenre fel volt készülve.
-Nem vagyok katona, uram. Ön és jószántamból dolgozom a rendnek.
-Rengeteggel tartozik a rendnek kisasszony. - Jude Montagne mellé lépett és szélesebbre tárta az ajtót.
-Egyre kevesebbel, uram.
Jude Montagne kilépett a folyosóra Kelly mellett és elindult az aula felé. Ahogy ellépett a lány mellett egy papírt nyomott a kezébe. Hatalmas köpenye mint valami szárny verdesett mögötte.
-Uram, emlékszik egy Karl Bishop nevű amarikai katonára Montagne- ból?
A bíró lassan fordult meg. Kelly látta hogy a kezei remegnek, de a tekintete halálra rémísztette. Olyan idegen, olyan éhes ragadozó tekintet volt az, hogy Kelly kételkedni kezdett benne, hogy ez nem csupán illúzió. Lenézett a papírfecnire. Egy páriszi cím és egy időpont volt rajta. kelly felemelte a papírt.
-Nem megyek el.
-Ne legyen buta, Miss Bishop, menjen el. - Jude Montagne hangja rekedt volt és száraz. Az idegen tekintet lassan felszívódott a bíró jól ismert szigorú nézésében.
-Gondolkozzon kisasszony, és menjen el oda.

Kelly felment a szobájába , ledobálta a ruháit és magára húzta a huzat nélküli takarót. A szoba a holmijai nélkül jellegtelen kollégiumi szállás volt. Azonnal elaludt.
Mikor felébredt már jócskán délután volt. River ott ült az ágy mellett és olvasott. Kelly odadugta az arcát River tarkójához.
-Ki kell menjek este Párizsba. Valami technokratával kell találkozzak, Mr. leaper megbízásából. Az egész egy csapda, egy árulás. Én.. én.. nem akarok itt lenni. Semmi közöm ehhez. nem is értem.
River letette a könyvet.
-Miféle technokratával?
-Nem tudom. Ez a cím.- mutatott a papírfecnire. - Össze kéne békítenünk a tecnomannak meg nekem a kettészakadt varázslótársadalmat.
-Nehéz lesz. Elég meseszerü ez az egész terv, meg tárgyalás. Nem is értem, hogy...
-Ilyet nem lehet. A dinamika és a statika nem fog kézen fogva sétálni. Ezt mindenki tudja. Ez egy utópia, egy minden gyakorlati racionalitást nélkülöző ábrándos illúzió, egy gyermeki ábránd. tehát semmi több, mint egy csapda. és fogalmam sincs hogy védhetném ki.
-Veled megyek.
-Dehogy jössz.
-Nem kérdeztem, mondtam. - River felállt és ott hagyta Kellyt a rongyossá gyűrt papírfecnivel. Kellynek alig két órája maradt odaérni a találkozóra. Összekapta magát.

Párizs, művésznegyed. A hely neve Filemon Studio. Kelly belépett és rögtön tudta, hogy ez az ő terepe. Ez egy hangstúdió, tele zenésszel és hangmérnökkel, rajongókkal és sleppel. Kis bár, pici színpad és a labirintikus folyosók a sok kis hangszigetelt zuggal. Kelly egyre inkább úgy érezte, ez nem a Mr. Leaper féle küldetés, hanem egy furcsa találkozó Jude Montagne-nyal. A bírót nem látta sehol, így aztán boldogan merült el a kapcsolatépítésben. Beszélgetett, névjegyeket adott és kért, belehallgatott készülő lemezekbe. Közben időnként körülpillantott, hátha felbukkan valaki ismerős arc.
A bíró a bárpulthoz ült. Laza franciás eleganciájú zakóban volt. Laza inggel, drága, divatos táskával és karórával.
-Uram.
-Kisasszony. Örülök, hogy itt van. Kérem máskor, ha ilyen súlyos vádakat kíván előadni, tartózkodjon attól, hogy az irodámban tegye. Mindennek - tudja, bürokratikus Hermész rend - meg van a maga menete.
Kelly bólintott. A bíró most sem volt kedvesebb, mégis, valahogy Kelly gyomrában elkezdett oldódni a görcs.
-Nem hiszem, hogy ez valódi akció. azt gondolom, hogy csapda.
-Úgy érti, olyan helyzetbe hozott minket, hogy maga rábólintson erre a küldetésre?
-Igen.
-Mit válaszolt?
-Nemet mondtam, a rendhez és a felébredett társadalomhoz való hűségre hivatkozva. - Kelly megcsóválta a fejét. Ez így elmesélve olyan gyerekesnek tünt.
-Akkor mostanra nem sok választása maradt, kisasszony. - Mosolyodott el Jude.
-Mik ezek?
-Eltűnik a színről úgy, hogy soha a közelébe sem jön Horizontnak. Vagy hivatalosan megvádolja Mr. Leapert árulással.
-Egyik kellemesebb, mint a másik. Mi van akkor, ha megvádolom? Hogy néz ez ki, és mik lehetnek a következményei?
-Megír egy hivatalos feljelentést. Beadja nekem, személyesen a kezembe. Én benyújtom, mint vád. A bíróság kitűz egy időpontot, lezajlik a tárgyalás, amiben ön mint a vád tanuja jelenik meg, Mr. leaper pedig mint vádlott. Önt semmilyen kár nem érheti.
-Ó természetesen. Mi van ha Mr. Leaper utánna áll bosszút rajtam. Minden eszköze meg van hozzá.
-Ezek a tárgyalások nyíltak. Biztosan lesz híre, lesz közönsége. Ön innentől a bátorság és a becsület bajnoka.
-Kár, hogy olyan hamar elhalálozott...
-Az ismertség védelem is.
-Horizonton Mr. Leapertől nem véd meg.
-Akkor választhatja azt, hogy eltűnik. Visszavonul. Olyan szegletében dolgozik a világnak, ahol nincs ilyen sűrű élet.
-Nem tettem semmit, amiért ilyen büntetést érdemelnék.
-Nincs sok ideje eldönteni. Holnap napközben jelezze kérem, mire jutott. ha el kíván tűnni, abban is tudok segíteni.
-Köszönöm.
-Most mennem kell. Minden jót Miss Bishop.

Kelly visszament Horizontra, fel a teljesen üres szobájába. Leült az asztalhoz és megírta a jelentését. Tárgyilagosan és részletesen. Írt egyet a Jude Montagne-os előtörténettel, és írt egyet amiben csak a Mr. Leaperrel való tárgyalása van. Aztán lefeküdt aludni. hajnalban mikor felébredt, River ott aludt mellette. Nézte a félszemü harcművészt, aki a legbiztosabb pont volt az életében. Biztos volt benne, hogy ott volt vele a párizsi stúdióban, annak ellenére, hogy nem látta.
Reggelre River eltünt edzeni. kelly halványan emlékezett rá, hogy River beszél hozzá, halk, kedves becézgetések voltak ezek. Mintha megsimogatta volna a haját és betakarta volna. de ezek csak derengő érzetek maradtak mire felébredt. Felöltözött és elvitte a jelentését Jude Montagne-nak.
az ajtót Lady Bellville nyitotta ki. A savanyú vénkisasszony ridegen küldte el Kellyt. Ő ugyan próbálkozott, hogy személyesen a bíró kezébe kell adja a papírokat, de a lady hajthatatlan volt. Jude Montagne nem ért rá. Kelly biztos volt benne, hogy ha eszénél van a bíró rá is érne átvenni egy iratot. Nagy baj kell legyen ahhoz, hogy ezt ne tegye meg.
Délután újra próbálkozott. Akkor benntről morranások hallatszottak, majd megjelent a bíró, arcán, karján vastag karmolásnyomok, szeme beesve, karikásan és fókuszálatlanul kereste Kelly arcán az ismerős vonásokat.
-Uram... Megírtam a feljelentést, részletesebben és lényegretörőbben. használja fel azt amelyiket célravezetőbbnek érzi.
-Uhm... - A bíró kikapta Kelly kezéből a lapokat, miközben másik kezével megragadta a lány csuklóját. A szemében valami a kiutat kereste, de a bíró mindig a lecsukta a szemét mielőtt az kitörhetett volna. Nagy nehezen elengedte a csuklóját és döngve csapta be az ajtót. kelly minden ízében reszketett.

Másnap reggel ott várta az értesítés, hogy 11-kor megkezdődik a tárgyalás. Kelly nem volt meglepve a gyorsaságtól. Minnél hamarabb lezajlik, annál kevésbé terjed el szájról szájra. Lement a Fűtőhöz, aki persze mit sem tudott a dologról, és fekete bőre ellenére belesápadt kissé a lehetőségbe, hogy Kellyt kipenderítsék. Mr. leaper megszorongatása őszinte örömmel töltötte el, de nem hitt benne, hogy valóban megtörténhet. Végül úgy döntött beül a tárgyalásra.
Kelly időben ért a tárgyalásra. Előtte Riverrel ücsörgött a Lumiban. Üres volt az feje, se félelem sem izgalom nem maradt benne. Túl kell élni ezt a napot, akárhogy is alakul. River átölelte, majd a szokásos racionalista megoldásával oldotta fel a helyzetet.
-Ha kitesznek, akkor majd Washingtonban találkozunk. Shidoku biztos kiír az adatbázisból. Nem kellenek ehhez hermészek. Max negyed órával előbb kell elinduljak, hogy beérjek a kolostorba a reggel hatos edzésre. - Ha mosolygott hiányzó szememmiatt az arca groteszkül asszimetrikussá vált.
-Nagyon szeretlek.
-Én is téged. Büszke vagyok rád.
-Nem volt más választásom.
-Mindig van más választás.

A tárgyalás gyors volt. Jude Montagne olyan rossz állapotban volt, emilyenben Kelly még sosem látta. A karmolásnyomok eltüntek, de láthatóan nagy koncentrációba került ép mondatok alkotása. A száján csak gondosan összeválogatott szavak jöttek ki, de az egész ember szétesőbern volt. Kelly nagyon kellemetlenül érezte magát.
Mr. Leaper parolázott a bírókkal, tegeződve, lazán, mintha ez az egész csupán formaság lenne. Az is volt. Jude Montagne szabályszerűen dolgozott, nem vétett hibát. Mr. Leaper látványosan megbánta tettét, és idealistának nevezte magát. Sem elmarasztalás sem büntetés nem került szóba. Mr. Leaper többször elmondta, hogy megteszi a megfelelő lépéseket a probléma elhárítására. Kellyben ez a mondat minden alkalommal életveszélyes fenyegetésként koppant. A tárgyalás végén egyértelművé vált számára, hogy Montagne nincs olyan egészségi állapotban, hogy meg tudja őt védeni. Lehet, hogy mindezzel együtt mégis el kell hagyja Horizontot, ha életben akar maradni.
Mr. Leaper a tárgyalás zárszavában fel is vázolta a megoldási tervét, amire a bírók mind rá is bólintottak. A terv abból állt, hogy az Akasa Testvériséget segítségül hívva Kellyt küldené a technokrata ügynök találkozójára, hogy a beígért tárgyalás helyett likvidálják az ügynököt.

-Ez baromság. Ez őrület. Jaj River. Én nem tudok harcolni. Nem tudok odamenni és mint valami kibaszott Lara Croft lekabaszolni az ellent.
-Azért küldenek minket is.
-Másrészt ez egy provokáció. Idehívlak, béketárgyalások stb, majd lemészárollak. Ez a legaljasabb tárgyalástechnika. Nem akarok ebben részt venni. Nem akarok...
-Meg kaptad mint megbízást, nem?
-De.
-Akkor? Még lehetsz renegát is, de az kb ugyan ilyen gáz út.
-Téged ez nem zavar egy cseppet sem? Az sem, hogy mint valami agyatlan ütőgépet küldenek titeket a sajátjaik helyett, mert a ti véretek nem a rendé?
-Nem fogunk meghalni, és csúful lekötelezzük Mr. Leapert.
-Remek.
Kelly maga sem tudta mit remél Rivertől, csak azt tudta, hogy vágóhídra terelt marhának érezte magát.

Paradox

A világ befolyásolása a mágia, legyen az bármilyen tett. Van, amit a világ, az emberek hite megenged, nem sérti a szabályokat, az a statikus, egybeeső mágia. De a varázsló saját paradigmája megengedhet számára többet is, olyan dolgokat, amelyek másoknak hihetetlenek, lehetetlenek. Ez a dinamikus, más szóval vulgáris mágia. Sérti a világ törvényeit, és az nem is hagyja ezt büntetlenül. A mágus által létrehozott paradox helyzetet ő egy újabb paradoxszal oldja fel, ami legtöbb esetben a mágus ellen fordul. A vulgáris mágia mindig paradox, és ha még Alvó is szemtanúja a varázslat hatásának, akkor a világ még durvábban vág vissza. Azonban a legrosszabb, ha a mágus elrontja a varázslatát, magyarul botch-ol. A Paradox gyűlhet a mágusban, míg az valamilyen formában ellene nem fordul.
A Paradox különböző formákban keserítheti meg a varázsló életét. Lehet egy a semmiből támadó hatás (flaw-hátrány), amely kisebb-nagyobb furcsaságot, problémát okoz. Az órák visszafelé járnak, a hangok mennydörgés erősségűek vagy minden amit megérint átlátszóvá válik. Vagy lehet valamilyen visszacsapás: direkt sérülés a mágus mintájában. Vagy Paradox-Birodalom, mely magába zárja a mágust és a környéken lévőket, és ahonnan nagyon nehéz kiszabadulni. Például egy olyan hely, ahol bármerre elindulhat, ugyanoda jut vissza. Vagy egy szellem, amit a Paradox idéz meg, és aminek az a célja, hogy a mágust elpusztítsa valamilyen módon.
Ezen kívül van még egy lehetőség, amikor a Paradox gondot okozhat. Mikor a mágus nem tud megszabadulni időben a benne felhalmozódott Paradoxtól. A mágusok nagyon érzékenyek a más "valóságokra", fontos számukra a saját világ megteremtése. Ez néha furcsa módon teljesül, egy örülethez hasonló állapotban, mikor csak a saját elméjükben létrehozzák azt. Ez a Csend. "Kívülről" könnyen felismerhető általában, de néha másokra is kiterjedhet a hatása. Ilyenkor senki sem lehet abban biztos, mi valós és mi nem. Egyes elemeket szerte foszlathat a mágus, de pontosan ilyenkor az is előfordulhat, hogy ezek az elemek valósággá válnak. Egy ponton a varázsló szembeszállhat az egész örületel. Eközben teste katatóniás állapotban marad (kis megszakításokkal) a szabadulásáig, csak az elméjében cselekszik. Veszélyes, de azért érdekes.

Lépéselőny

Shidoku csapata akkor már hetek óta megfeszítve dolgozott. A WoW virtuális tereiből hatalmas szerverparkokkal a háttérben haraptak ki komplett világokat. Shidoku csapata a világon elszórt programozókból állt, akik sok esetben fizikailag nem is találkoztak soha, sem Shidokuval, sem mással a csapatból. Egy dolog kötötte össze őket, a felébredésük formája. Mind a virtuális terek, a programozás segítségével ébredtek rá valóságformáló képességükre.
A WoW-ban elrejtett számos titkos zug, terem, erdő, palota, kocsma, bordély, szerelőműhely, galéria és kisváros mind megannyi rejtekhely volt ezeknek a srácoknak és lányoknak, ahol veszélymentesen fejleszthették képességeiket, és akár fizikailag is elbújhattak.
Mikor Holy Shidokunak adta a véletlenül megtalált egykori Doissetepet Shidokuban fel sem merült, hogy egyezkedjen Doissetep egykori tulajdonosával. Egyszerűen hozzáfonatta a saját chantry rendszerükhöz, ami a WoWból nőtt ki, és ez a alatt a pár hét alatt védőhálóként fogta körül az egykori Hermetikus óriáschantry maradékát.

-Jude Montagne. - mondta a kaputelefonba a nevét a bíró. A bizzegés után kettesével szedte a lépcsőket Shidoku lakásáig. Az ajtó résnyira nyitva volt. Roar azért fenyegető morgással jelezte, hogy attól még, hogy simán bejöhet, vendég itt csupán. Shidoku Kame a nappaliban ült törökülésben egy sötétbordó, modern kanapén. Telefonált. Intett a bírónak, hogy foglaljon helyet, majd felemelkedett ültéből és itallal kínálta Montagne-t. Eközben a beszélgetést zökkenőmentesen folytatta. Mire befejezte, Jude már megivott két pohár kellemes zamatú francia bort.
-Elnézést Monsieur Montagne. Miben segíthetek? - Shidoku visszaült a kanapéra, törökülésbe.
Jude mély levegőt vett.
-Kame... Kértem, hogy jöjjön be és beszéljen a rendfőnökkel a jelenlétemben Doissetepről. Jogilag igencsak támadható, ahogy rátette a kezét a chantryre.
-Uram, és nem tettem rá a kezem semmire. - Kame tisztelettel hajolt meg Jude felé. - Egyszerűen újáépítek a felébredett társadalom számára elérhetővé egy gazdátlan csonkot, egy elhagyott, elfelejtett romhalmazt.
-Jogilag az a romhalmaz a Hermész rendé.
-Eredetileg a Hermész rend Kwa Hu varázsló-király Lan Na Thai-ban, a Milliónyi Thai Rízsföldeken nyugati időszámítás szerinti 27-ben alapított chantryét vette vissza Morahurati Vong Mu-tól, a Nephadusztól 876-ban, és nevezte el Doissetepnek. Kwa Hu a terekkel és az elmével foglalkozott hosszú élete során, és ezen területeken szerzett tudásának segítségével építette fel az általuk Égi Fények Palotájának keresztelt virtuális helyet. Jelenleg a hermész Rend által kezdeményezett tudásterület felosztó rendszer alapján a terek tartománya elsősorban rendem felségterülete, míg az elme szférájában az Akasa Testvériség a legmélyebb tudással bíró. Tehát joggal gondolom, hogy ez a megtalált hely elsősorban a miénk. Mindezzel együtt hálásak vagyunk a Hermész Rendnek, hogy visszaszerezte a nephandustól. - Kame nyugodt volt és derűs, mintha csak azt mesélte volna el, mi történt a tegnapi buliban, míg Jude Montagne aludt. Montagne állkapcsa megfeszült.
-Kész ezt Mr. Leaper előtt is elővezetni?
-Természetesen. De nem hiszem, hogy szükség van erre. Minden információ amit elmondtam megtalálható a Hermész Rend Horizont nevü chantryjének könyvtárában. - Shidoku mosolyogva emelte poharát a bíróra.
Jude Montagne elégedetten biccentett. Megváltoztak a játékszabályok, és ez nagyon jó hír volt a számára.

Szárnyak és hiányuk

Holy megtorpant az ajtóban. Az egykori moziépület jegypénztárai helyén maradt boxokban összegyűltek a programújságok. Mauritio területére vezető nágy dupla ajtó mindegyike nyitva állt. Az egykori nézőtér helyén most a feltörekvő művész installációi hevertek félkész és kezdetleges állapotban. Holy azonnal megismerte a szélső ajtónál ácsorgó fickót. Az zsebre dugott kézzel billegett a sarkán és érdeklődve vizsgálgatta a modern művészet kincsestárát.
-Wing? - Holy nem hitt a szemének. Annyira szerette volna rendezni a kapcsolatát, vagy bármi is volt köztük, Winglessel, de nem találta a módot hozzá. Többször volt Horizonton az elmúlt hónapban, mint előtte egész évben. De hiába futottak össze (Ginner nem kevés közbenjárásával) a Flambeau kocsmában, és hiába verekedtek meg barátságosan a Flambeau rendfőnöknek kikiálltott FuelMannal, nem sikerült tisztázniuk a problémát.
Előző nyáron nagyon csúnyán összeverekedtek a BurningManon. Aakkor lett Holynak elege Wingless paraszt-macho-hím soviniszta megmozdulásaiból. Holy nem szerette a klasszikus férfi-nő felállást. Ő nagyon ritkán érzett egy férfit magasabb rendűnek. Voltak ilyen férfiak, de egyik sem a Flambeau kocsmában. Most, ennyi hét után Wing ott állt a házban ahol Holy lakott. Holy meg volt róla győződve, hogy még a városban sem járt nélküle soha.
-Hello. - lépett mellé Holy, és benézett a terembe Wing mellett. - Akció van?
-Szia Holy. - mosolygott Wing. - Csak beugrottam...
-Hm. Eljössz egy kávéra vagy sörre?
-Köszi...Tudok egy jó helyet. - javasolta Wing, bizonyítandó dominanciáját. Ez az egyetlen általa ismert hely a városban, ez a vasútállomás mellett düledező kifőzde. Holy nem akarta tovább edzeni a fiú türelmét, úgyhogy ráhagyta. Nem ismerte azt a helyet, így azt gondolta, még jó is lehet.
A kis koszos helyet egy Daruh nevű sebhelyes arcú, koszos kötényes nagydarab afrikai férfi vezette. Aki amint meglátta Holyt széles vigyorgásba kezdett. Holy megszokta már, hogy a szőke rasta haja különösen tetszik az afrikai férfiaknak. Magas volt és széles vállú, atlétikus.
A kaja amit kaptak bizarr volt, idegen, de kifejezetten ízletes. Daruh hallva a dicsérő szavakat egy kis erős szeszt is töltött nekik. Feljahtották.
Megpördült a világ. Holy ismerte az érzést, tudta mit lát, mit érez. Ez a kis pia egyenes út volt a szellemvilágba. Olyan tisztán látott, olyan kristályosan egyértelműen érezte az odaátot, ahogy jobban sikerült varázslatainál szokta. Percekbe telt mire elmúlt a hatása. Holy Winget figyelte. Benne láthatóan nem ért el ilyen hatást a szer. Holy feltápászkodott és oda ment az afrikaihoz. Sokszor tapasztalta, hogy alvók nagy bátran és lelkesen használnak szereket, amik sokkal többre képesek és így sokkal veszélyesebbek is, mint azt az alvók legmerészebb álmaikban félik.
-Ez a kis pia, elég erős. - vigyorgott Holy a tulajdonosra. A fekete férfi értőn biccentett.
-Örülök, hogy tetszik, szépséges fehér sámán.
Holy felhúzta az egyik szemöldökét és fordított egyet titokban vaskos acélgyűrűjén.
-Örülök, hogy te is a mi utunkra léptél. Légy üdvözölve.
-Köszönöm. - Holy hamar levette, hogy nincs nagyon itt már mit beszélni, de maradt valami furcsálló rossz érzése Daruhval kapcsolatban.
-Miből főzted?
Daruh elégedetten elmosolyodott.
-Gyere, fehér sámán, megmutatom. - És maga mögé a hátsóudvar felé intett. Holy belépett az erős, nahéz szagoktól sárgálló konyhába, majd ki a koszladt ajtón a rozsdás vasktól, babakocsicsontváztól és félig elégett autógumiktól szennyes grundra. Az udvar hátsó határa a töltés volt, rajta a pályaudvar mellett megszokott forgalommal. Vonatok percenként rázták meg a halott lomokat. Az udvar végében csirkeólak mellett egy nagyobb kalitka állt. Közelebb hívta Holyt a fekete ember és büszkén mutogatott a rácsok közé.
Holy nézte a száraz fűvel mélyen megszórt ketrecet. Lassan mozdult benne az élet. Gyűrűs mozgás, tekergő-folyó sikamlás zajlott lassan és ellenállhatatlanul a száraz fűcsomók között. Holy lélekzete egy pillanatra megakadt. A ketrecben mocorgó piton legvastagabb részén olyan vastag volt, mint Holy combja. Az állat pikkelyes bőrén, mély vágásnyomok díszelegtek. Némelyik hegesebb, némelyik újabb sérülés volt. Egyértelműen éles késsel, tudatosan vágták bele.
Holy Daruhra sandított.
-Nem kígyó ez, ugye.
-Nem.
-Értem.
-Túl kevesen vagyunk, hisz tudod. Ezzel a főzettel hamar kiderül ki kicsoda. - Röhögött fel a szakács. - Érted.
-Értem. - mosolygott Holy, de érzett némi bizalmatlanságot a fickó iránt. - Sokfélék vagyunk. - Gondolta és elindult vissza, Winghez.

Úgy két órával és egy sztékkel később Wing Holy szobájának falait borító képszerű rajzokat fürkészte.
-Csináltatok még egy tetkót. pepperrel ha ráér. Nem tudod mennyire van betáblázva?
-Be tud szorítani szerintem. Én is csináltattam nála. Megnézed?
-jaj de gagyi! Figyeled? A tetkóidat mutogatod. Holy! - nevetett Wing
Holy felhúzta a hátán a pólót, így elővillantak a kis szárnyacskák a hátán. pontosan olyanok, amik Wing hátáról hiányoztak.
-Ha egymás hátának dőlnénk közös szárnyunk lenne. - Suttogta háttal a fiúnak Holy.
Wing vagy egy percig nem tudott szólni a meglepetéstől.
-Bemutathatnál a barátaidnak?
-Hogy érted?
-Hello, hello?! - nézett Wing a mennyezetre. - Vagy merre vannak?
-szellemekre gondolsz?
-Jah. - Wing kiitta a maradék kávét. - Kiváncsi vagyok milyenek.
-Vigyelek át?
-Fáj az nekem?
-Ha fáj is, nem úgy, ahogy megszoktad. - vigyorgott kihívóan Holy. Aztán eszébe jutott, hogy a hermész rendiek milyen kínosan ügyelnek arra, hogy ne keveredjenek túl közel a szellemvilághoz. Márpedig egy Holyhoz hasonló urbán sámánnak alapvető volt az át-átlépés.
-Akkor menjünk. Mit kell csinálnom.
-Ne ellenkezz a kis szorongó szellemfélő hermetikus agyaddal. - nevetett Holy Wingre, miközben megfogta a kezét.
Nem sikerült átlépnia. Érezte ahogy Wing fogai időnként összekoccannak a stressztől. Rágyújtott egy direkt ehhez sodort cigire. Finoman megkínálta vele Winget is, de közben végig hozzáért. ha máshogy nem, a térdeik összeértek az asztal alatt.
Végül sikerült. olyan könnyen siklott ki alóluk az anyagi világ, hogy Wing megkapaszkodott Holy kezében. a lány magabiztosan szembefordult a fiúval és végignézett rajta.
-Mehetünk.
-Ú Holy. Nagyon magabiztosnak látszol. - Vigyorgott Wing.
Pár perc múlva lent álltak Mauritio műhelyében, ahol két srác méregette a mester legutóbb elkészült művét. természetesen nem látták a megérkező Winget és Holyt. Greg, a vékony beesett arcú srác cigarettázott, miközben lassan körbejárta a szobrot. Holy magas alakja eddig eltakarta Wing elől a műértőket. Holy a szellemvilágban szines magazinokból reppenő hosszú ruhát hordott. Köpenye hajszálvékony rétegekből álló karton volt, hajában kis egérkoponyák, kóbor kutya és macskacsigolyák, söröskupakok és sörösdoboz nyitók, plasztikkártyák, mobilaksik, színesre fúlt rasta tincsekbe fonva álltak ezer irányba. Hisszú karjain szinte a könyökéig értek a karperecek, fűként bogyós dolgokból. Wing belemerült a csodálatába. Holy félreállt, hogy Wing beláthasson a terembe.
Szellem síkon kissé más minden. A levegő nem átlátszó annyira, mint a fizikai valóságban. Mintha sűrű zöldes-bordós-szürkés köd lenne. Az indulatok, vágyak és remények, meg nem hozott döntések, félelmek és hiedelmek rárakódnak az emberekre és a tárgyakra. ha elég sokáig ott vannak, és napi szinten léteznek akkor szinte mint egy parazita tapadnak az emberekre. A betegségek, legyenek azok lelkiek vagy fizikaiak szintén jól látszanak. Greg AIDS betegsége megannyi hosszú féregben jelent meg, melyek lassan rágták szét szegény festőt. A barátja, Matt pedig régóta dédelgetett fel nem vállalt gyerekével kapcsolatos félelmeit hordta a vállán mint három lábó karmos sikamlós jószágot, ami néha megnyalta Matt arcát, amitől annak sirhatnékja támadt.
Wing megdermedt, majd elfehéredett.
-Ők... ők... kik? Holy?!
-Ők jó emberek, Wing. Hétköznapi srácok innen a házból. Amiket látsz rajtuk és bennük az életük részei. A dolguknak, a betegségeikenk, a megoldatlan ám évek óta ápolgatott problémáiknak kivetülései. Nem idegen, külső lények ezek.
-Édes jó istenem. - nyögött Wink és végignézett magán. A hátán terpeszkedő két ocsmány lényt azonnal felismerte. Az egyik a szárnytetoválásába kapaszkodott. A vaslemezzel behegeszett szárnyhelyek rajza volt a forrása.
Wing pontosan tudta miért van rajta a lény. Amikor felébredt, valamiért hosszan, évekig azt hitte, hogy ő valami büntető arkangyal, és tüzeket kell gyújtani, és igazságot osztani. Aztán találkozott Sun-nal, aki elmagyarázta neki, hogy messze nem erről van szó. Wing akkor hetekre magába roskadt a csalódottságtól. Azóta nem hisz istenben sem. Ennek a feldolgozatlan csalódásnak a szelleme az az ocsmányság a hátán.
A másikról éppen így tudta, hogy mi. Amit azonban a farka körül mint valami szöges lánc hordott, azt nem tudta hova tenni. lenézett magára és elvörösödött.
-Te ezt mindig is tudtad?
-Persze. Ismerlek Wing. de azt nem tudom mi maga a probléma ami miatt az ott van, ahogy a hátadon lévőket sem tudom mik. de azt látom, hogy vannak neked is kedves, szeretett nyűgjeid.
-Nem lehet nektek hazudni, basszus.
-Ezért sem szeretnek a közelükben tudni a hermészek. Intrika, mi? pf.
-Basszus Holy... rosszul vagyok.
-Hazaviszlek.

Otthon Wing lassan jobban lett. Holy fogta a kezét.
-Basszus Holy, ki nő fel a hegyhez?
-Tessék?
-Ki az aki ehhez méltó? Már értem miért nem bírod a machózást. Basszus. Szeretném ha beszélhetnék még veled... sokat.
-Wing, hé! Én még mindig Holy vagyok. Figyu, ezeket a dolgokat akkor is láttam és tudtam amikor együtt voltunk. Hallod?
-Nagyon sokat jársz a fejemben.
Holy mosolygott. Mit is mondhatna? Hogy neki nem azért kell Wing mert eljátsza a bolond Fűtővel meg a kevésszavu Ginnerrel, a hegtetkós Sunnal a nagymenőt? Hogy neki az kell ami Wingben van, amitől olyan bolond, olyan lojális, amitől ő szeret beállni mögé. Mert tudja, hogy arra fogja vezetni a srác, amerre ő maga is menne. Csak ne lenne már olyan kötött fogású.
-Ha leszoplak az rendben van?
-Umm? tessék?
-Ha leszoplak az rendben van? Míg ha tőled kérem hogy nyalj ki az nincs? Igaz?
Wing majdnem elejtette a csészét.
-Igyunk egy sört.
-Wing, válaszolj!
-Igen. Nincs.
-Miért?
-Mert te csaj vagy én meg férfi.
-Barom vagy te még mindig szárnyatlan.
-Oké. Oké. - Bólogatott Wing, majd lassan lecsúszott a székről és kibontotta Holy sliccét.
-Micsoda fordulat. - mosolygott Holy és segített a fiúnak lehámozni a ruharétegeket.
Wing sosem csinált ilyet, így nem is sikerült elsőre. Kínosan érezte magát, és idiótának is. De nem kelhetett fel így, úgyhogy tovább próbálkozott. Végül összejött és Holy olyan elementális erővel élvezett el, hogy Wingnek sem kellett sok hogy elsüljön.
-Ó bazd meg Wing! - Suttogta Holy. - ettől fosztottál meg ilyen sokáig? Kúrvaélet.
Wing belenevetett a lányba.

Építkezés

Hátra ült. A két ülés között a felye mint egy teniszbírónak hol egyikük, hol másikuk felé fordult. Érezte, ahogy világok találkoznak a kocsiban, összeérnek és szinapszisokként épülnek a hidak. Nem mert egy szót sem szólni, nehogy megzavarja ezt a törékeny tapogatózást. Mire leértek a völgybe, a két univerzum bolygónyi közös térrel rendelkezett. A két férfi elégedetten ült immár teljes csöndben. Leo hátra dőlt és karba tett kézzel mosolygott. Vik vezetett, közben a teljesen letekert ablakon kilógatott kezével néha végigsimított az autó oldalán. Mellette Hien mester, sportos hétköznapi ruhában a térképet tanulmányozta. Leo olyanníira megszokta, hogy Hient tradicionális ruhákban látja, hogy már ez önmagában izgalmas kalandokat vetített előre. manapság Hien nem sokat mozdult ki Horizontról. Leo elégedetten nyújtózott a hátsó ülésen. A hajnali pára lassan oszlott és előkerültek a távolabbi hegyvonulatok.
Órákig autóztak mire végre a város külső kerületeinek egyikét, a garázsokkal és szerelőműhelyekkel telezsúfolt Hooghart elérték. Kis keringés után megtalálták azt a műhelyt, amit Ginner ajánlott. Vik elvonult tárgyalni a két fekete fickóval a közeli csehóba, míg Hien és Leo körbejárták a környéket. Leo lába nem is ért a földre. tetőkön mászott át, kerítéseken egyensúlyozott, kéményről kéményre lendült és tűzfalakon szaladt fel, míg Hien belessett a konténerek és kukák mögé, benézett minden lerobbanva ott felejtett autóroncs alá, minden raktárba bekukkantott és rápróbált vagy kéttucat lakatra is.
Végül visszakanyarodtak a műhely elé. Leo fenn állt a hullámbádog tetőn és körbenézett. Nem volt egy magas épület sem a közelben. A műhely udvarán a koszos rendetlenség, gumik, alkatrészeg, kasznik között ott volt a pincelejárat, amit kerestek. Leo lenézett a mesterre. Hien mester végignézett a poros utcán, majd leült egy kifordult tábla betongyökerére. Leo már fordult is hátra és ugrott le az udvarra.
A pincelejárat nyitva volt. A rozsdás pókhálós lejárat tágas, szellőzőkkel ellátott térbe vezetett. Ládák és dobozok voltak takaros kupacokba állítva, semmi más. Leo körbejárta a termet, és kisebb helységet talált a távolabbi falból nyílva. Végül kimászott és bejárta az udvart. A műhelyt és udvarát úgy vették körbe az épületek, mintha védenék. Mindken a háta támaszkodott rá. Tűzfalak három oldalról, negyediken maga a műhely. Az utca legközelebb 18 méternyire volt, a saját bejárata felöl. Leo elégedetten hümmentett. majd kimászott a tetőn át az utcára.
Hien mester ekkor már Vikkel beszélgetett. Vik cigarettázott és a lábával vázolt a porba valamit. Hien figyelte, zsebredugott kézzel. Piros táskája pántja áskája úgy húzott átlót fehér pólóján, mintha egy élő tiltó tábla lenne. Leo megjegyezte a képet, a bőrszerkós kígyótetoválásos villásnyelvű egykori eutanatos kult-rendfőnök, és a legendás becsületbajnoka harcművész egymás mellett, egy titkos és nem hivatalos küldetésben Chicago egyik poros külvárosi utcáján.
-Meggyőzted a fickókat? - lépett oda a mesterekhez, amikor Vik befejezte a mondandóját.
-Drága volt, de hivatalos. - mutatott egy papírkötegre a kígyóember. Mosolytalan komoly arca nehézségekről árulkodott.
-Jól védhetőnek tűnik.
-Nem vagyok meggyőződve.
Hien kissé meghajolt.
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk.
-Még négy, ugye? - Leo jó hangulatát nem lehetett letörni.
-Igen, még négy. - bólintott Hien ismét. Nyugalma Vikre is átragadt.
-A következő egy kínai piac, Vencouverben.
-Nagyszerű!- lelkesedett Leo. - Keepet látogassuk meg. Mostanában ott lépnek fel.
Hien mosolyogva csóválta a fejét miközben az autóhoz indult. - jól jöhet a helyismerete.
Leonak volt ideje a hosszú autóúton végigondolni Monsieur Montagne tervének brilliáns mivoltát. Minnél többet gondolkozott rajta, annál inkább lenyűgözte a terv látszólagos tökéletessége. Hien helyett Emma volt most Jude testőre, és ez aggodalommal töltötte el Leot. Hiszen ezekben a napokban Jude veszélyesebbnél veszélyesebb helyekre kényszerült ellátogatni, hogy biztosítsa az új chantry fizikai kapcsolatait a valósággal. Végül, egy elbambultabb pillanatban megkérdezte a mestert.
-Hien mester, nem aggódsz, hogy túl nagy feladat Emma számára ez a testőri szerep?
-Te aggódsz Leo?
-Nekem nagy feladat lenne, és nem szívesen csinálnám egyedül.
-Neki is nagy feladat, de azt hiszem, ő nem bánja, hogy egyedül van. Bízom benne, hogy bármelyikünknél komolyabban veszi ezt a küldetést. És biztosan tudom, hogy bármire képes, hogy megvédje a bírót.

Utazás északra

(Patakvíz meséje alapján)

A piros autó a sebességkorlátozás alatt egy gondolattal száguldott keresztül az államon. Kelly rutinosan, testeként érezve az autót vezetett. A kesztyűtartón kicsi dobozkában ott virult a kövirózsa amit Rivertől kapott mikor megálltak szendvicsért. River most az anyósülésen kissé lecsúszva olvasta a vaskos krimit amit Kellytől kapott mikor megálltak szendvicset venni.
-Nem próbálod ki az autót? Eddig minden fiú nyálcsorgatva várta a lehetőséget. - Pillantott Kelly a könyvet becsukó Riverre.
-Nincs jogsim. De amúgy persze, hogy kipróbálnám. Elméletileg tudok vezetni.
Kelly a motelben aztán előhozakodott a tervvel, miután megették a motel étterméből hozott gazdag vacsorát.
-Szerintem próbáld ki a kocsit.
-Nem akarlak bajba sodorni. A kislány miatt így is kőröznek. - Utalt River a problémára, ami miatt kishíján nem tudott vele tartani erre az egyhetes rokonlátogatásra. A Wheels of the Mountain egyik tagjának felébredett kislányát akarták kimenteni Horizontra, de a technokrácia előbb és pontosabban mozdult. Most a rendőrség Kellyt keresi, mint eddig nem azonosított felébredettet.
-Mi lenne ha átvennéd a testem erre az időre? - Kelly pontosan tudta, hogy micsoda bizalmi dolog ez. River elme varázsló volt. Tudott telepatikus kapcsolatot építeni, akár másik háro emberrel is egyszerre. Semmi technikai nehézséget nem jelentett neki egy másik ember testét irányítani. Ez mégsem volt gyakori, hiszen a test eredeti gazdája, ha magánál van minden cselekvőképességétől megfosztva, puszta szemlélője a dolognak. Kelly szerette volna, ha Rivel él a lehetőséggel. River pedig megdöbbent a bizalom ilyen elemi megnyilvánulásától.
-Komolyan? Megengednéd?
-Reggel?
-Reggel.

Az élmény hátborzongató és nagyon intim volt egyszerre. A férfi elöntötte az elméjét, és távol is maradt egyszerre. Szabadon kommunikálhatttak egymással a gondolat mérhetetlen sebességével, miközben Kelly teste felett River volt az úr, ő vezette a csodás autót. River saját teste ezalatt az anyósülésen aludt. Kelly azon kapta magát, hogy elementális erővel vágyik Riverre. Úgy akart vele szeretkezni, hogy közben elméik is összekapcsolódjanak. River ha észre is vette Kelly vágyait, nem adta jelét ennek.

Az északi kisvárost a harmadik napon érték el. Az éjszakák finomak voltak és szemérmesek. Ruhástól bujtak össze. Egy csók nem történt meg, csupán mint egymást melegítő barátok ölelkeztek össze. Arra, hogy köztük több van mint barátság csak River éjszakai muccanásia utaltak, ahogy megsimította Kelly haját, ahogy az ujja hegyét végighúzta a lány vállától a combjáig, a takaró kiadta formákon, ahogy óvatosan kisimított egy tincset Kelly arcából vagy ahogy leheletfinom csókkkal ért a homlokához.

A Hendersonba vezető út nyugodt volt, és kellemes. A kisvárosba érve River elcsendesedett és csak kézjelekkel mutatta, hogy merre menjenek. Kelly visszagondolt az előző napi beszélgetésükre.
-Van valami szabály, hogy mire figyeljek majd a rokonaiddal?
-Milyen szabályra gondolsz?
-Bármi. Pl ne kérjek cukrot a kávéba, mert anyád hosszú előadást fog tartani a káros hatásáról.
River elmosolyodott.
-Fogalmam sincs mi fogad ott, Kelly. Nagyon régen eljöttem, és nem voltunk igazán jóban.
Kelly lassan kihámozta az elpotyogtatott szavakból, hogy akihez jönnek River nagybátyja. Valami húsüzeme vagy vágóhídja van az öregnek. River itt vesztette el a szemét, amikor a fickó kutyákat uszított rá. Nem értette, hogy ha nem a bosszú miatt, akkor miért keresi fel River ezt a szadista rokont.

Ahogy a poros hosszú utca végén megpillantotta a mindentől távoleső palánkkal határolt hatalmas telket, rajta a földszintes elhanyagolt komor épületekkel, azonnal tudta, hogy csak ez lehet az a hely. River kiszállt, és eláradt rajta az a derüs nyugalom, amit Kelly olyan ellenállhatatlanul vonzónak talált. Senki mellett nem érezte magát ennyire biztonságba és ennyire egyenrangúnak sem.
Mindketten érezték, hogy a palánk túloldalán nincs semmi. Nem járt itt már évek óta senki sem. Feltörték hát a lakatot. Kelly érezte a távolba futó pinget a varázslata nyomán. Ahogy beléptek, a kerítés belső falára húzott jelekből is egy ping szaladt az erő felé.
-Mágikus jelzők vannak itt. Felébredett a családod?
-Tudtommal nem. És úgy látom, már nem él itt senki közülük.
Körülnéztek. Mikor újra az utcára léptek már várták őket. River megfogta Kelly kezét, és a derűs akasa figyelem körbefolyta őket. A palánk előtt, a kocsijuk mögött egy foltosra kopott kisteherautó állt. Egy indián mászott ki a vezetőülésből.Magas erős alakja nagy kontraszban állt River félig vak, megrogyott asszimetrikus tartásával.
-Mi járatban? - kérdezte az indián gyanakodva.
-Itt éltem egykor.
-Igen? Az indián közelebb lépett. Kelly érezte a tapogatózó mágiát a bőrén. A hullámok kikerülték, és Riverre irányultak.
- Harrah-ot keresem.
-Mi dolgod vele?
-A nagybátyám.
-A rokonait az ember nem válogathatja meg. Ha akarsz vele találkozni várnod kell egy keveset. Lennt van egy kávézó a két szerelőműhely között. Rájatok meg ott.
River bólintott és megvárta míg az indián visszaszáll és elhajt.

A rezervátum távoli, fehér tervezők elképzeléseit tükrözték. Semmi köze nem volt az indián tradiciókhoz. A teherautó platója kemény volt, és mocskos. Boldogan keltek fel róla. A ház ahova beterelte őket szótlan vezetőjük egy mini kórház volt. Körben ágyak és függönyök. Elöl egy oszlophoz összefutó madzagok. Rákötve különféle növények. Kandalló és a levegőt sűrűn tartó halucinogének jellegzetes illata. Egyszerre fogták be az orrukat. Egy nő sietett eléjük és váltott kísérőjükkel pár sietős szót, majd rosszallásának arckifejezésével adva kifejezést hátrakísérte őket egy különálló ágyhoz.
Az ágyon fekvő aszott öregember olyan volt mint egy élő múmia. Fogatlan szája hörgő hangon szívta be a levegőt. mélyresüllyedt szemgolyói hevesen mozogtak hártyavékony szemhéja alatt. Fakó fejbőrén sötét térképet rajzoltak az erek. Ujjai fojamatosan markolászták a lepedőt, ami véres kis sebeket hagyott a vértelen csontos ujjbegyeken. Nem kellett érteni az élet misztériumához, hogy egyértelmű legyen, hogy ennek az embernek réges régen meg kellett volna halnia. River mellé guggolt és finoman megfogta az öreg csuklóját. Egy perc múlva részletes kórképet adott leállt szervekről és működésképtelen szervezetről. Kelly hátán felállt a szőr. River bólintott és kisiettek a szabadlevegőre. A férfi aki idáig hozta őket most odalépett melléjük. Kelly szorította River kezét és egy szót sem tudott kinyögni. A férfi azonban pontosan tudta mi a teendő.
-Gondolom sok kérdésük ven. Üljünk le a vendégháznál és készséggel válaszolok a kérdéseikre.
River bólintott és elszürkült arccal indult a vendégház irányába.


A teraszon Kelly legyobb döbbenetére az indián kérdezett, olyan sima és megfoghatatlan diplomáciával, amire nem lehetett kitérő válaszokat adni. Arra volt kiványcsi miért együtt jöttek? Miért tartott Kelly Riverrel, és River miért hívta el Kellyt. Volt valami nagyon abszurd abban, hogy egy vadidegennek, egyes szám harmadikban hivatkozva a másikra vallottak szerelmet. Egymásra sem néztek. az indián elégedetten hátradőlt és kiitta a sörét.

-Elég bölcsnek tartom az indiánokat, hogy ne dédelgessenek ilyen véres bosszút. Nagyon nagy vétket követhetett el, ha ennyire soká él a gyűlölet, a harag és a bosszúvágy bennük. - vonta le a következtetést Kelly, mikor végre egyedül maradtak a vendégházban.
-Hallottad, 5 éve.
-Azt kérted hadd gondolkozz el a kérdéseiden. Ha gondolod kimegyek kicsit a teraszra, hogy egyedül lehess.
River megállt Kelly előtt.
-Nem akarok egyedül lenni. Nem tudom, hogy van e bármi közöm ehhez. Nem akarom magam beleártani az öreg dolgaiba. Meg lehet az oka, ha az indiánok így döntöttek. Nem ezért vagyok itt. azt hittem rég halott. Megálltam volna a sírja előtt, hogy itt hagyhassam az emlékeimet amik még mérgeznek. De most úgy érzem semmi harag, semmi keserűség, bosszú vagy honvágy nem maradt bennem.

Kelly odahúzódott és finoman megcsókolta.
Úgy szerették egymást, mint senkit még. Kelly minden tapasztalatát bevetette, River pedig igyekezett lecsillapítani a harci reflexeit. Átadni a kezdeményezést majd a gyeplőt Kellynek ahított, vágyott dolog volt. De kivitelezni ettől még nehéz. Hosszan szeretkeztek, majd összebújva aludtak, egymás illatába, öntudatlanul is meg-megölelve a másikat.
Reggel River kávét hozott. Már túl volt a beszélgetésen Távoli Villámmal, és készen állt az indulásra. Kelly gubancos haja szétterült a párnán.
-Otthon is így leszünk? vagy ez csak a kirándulásra szólt?
-Így vagyunk, bárhol vagyunk. - nézett rá River szeretettel. Átnyújtotta a kávét. - Miért lenne máshogy?

48 óra

Jude Montagne Párizsba utazott hogy profi hegymászó kellékeket vásároljon Russel Philips-szel, három főre.


Shidoku Kame egy maroknyi elkötelezett programozót szabadított a WoW rendszerére. Kivezető szálakat építettek zseniálisan rejtve. Ő maga hibákat keresve járta be és küröl újra és újra őket.


Kyle Fergusson Indonéziába utazott újra, és a nemzeti könyvtárba vetette be magát.


Tod kiselejtezte a műhelyének lomjait.


Zod két lányt hívott magasan feszülő házába és ki sem tette a lábát onnan.


Hien Meghagyta Leonak, Rivernek és Emmának a teendőket és kilépett a valóságba. Le akarta ellenőrizni azt amit Jude Montagne állít. Tudnia kellett, hogy az egykori Doissetep nem egy akasa erőd volt e eredetileg.


Vik partit rendezett a piros szobában, majd szabadon engedte a kígyóit Horizonton.


Katlinne feljegyzéseket készített és végrendelkezett.


Ginner befejezte a Moterani rendelte motort, majd elfurikázott vele a Highpointi elágazásig, ahol felvette Kate-et.


Mr. Leaper kiadta utasításait, melyben Jude Montagne és Miss Belville kilépését korlátozza.
Kelly és Keep el sem mozdult a 9. emeleti kávézóból, csak mikor Mr. Leaper melléjük lépett néztek fel.
-Önök itt is alszanak? - próbált a rendfőnök kedvesen viccelni.
-Nem uram - vigyorgott Kelly, csak Viket várjuk.
-Még nem ért ide. - fejezte be Keep és kortyolt is egyet a kávéból. - Születésnepi buli lesz, de ha így megy tovább teljesen lekéssük.
-Nagyszerű. - Mr. Leapernek rossz előérzete támad, ezért zavartnak tűnő motyogással távozott. Két embert is ráállított Kelly és Keep figyelésére.

Space Samurai a romok között járkált fütyürészve. A repedéseken át elillanó quintesszencia halk surrogása volt rajta kívül az egyetlen hang. Tetszett neki a hely, annyira, amennyire nevetségesnek tartotta Horiont steril valóságát.

Darius magához hivatott három tehetséget és belekezdett a chantryépítés alapjainak elmagyarázásába.

Letünt korok ténye

A lepukkant irodaház hátsó épületében álltak, a negyedik emelet egyik tágas termében. Balra az ablakok helyén a négyzetes lyukak, olyan érzést keltettek mintha egy modern tetőteraszon lennének. A falakat szabálytalan ritmusban szinezték feliratok és graffitik. Holy kört járt, kezében egyre csökkent a gombolyag színes cérna. Szájában lassan körözött a parázsló cigarettavég, ahogy mormogott valami versikét. Shidoku a falnak vetett háttal törökülésben ült. Lábán a nyitott notebook fénye halványkék színt adott az arcának. Figyelte Holyt, közben le le pillantott a monitorra. Holy végül szembefordult vele, két ujja között a cérna vége, másik kezében ugyanígy két ujja között a cigarettavég. A szája mozog, a szeme csukva. Shidoku a monitorra pillant és lenyom három billentyűt, egyszerre. A fény kialszik. A tágas térbe a város fényei villannak be időről időre. A cigaretta fénye mozdulatlanul lebeg, ahogy a notebook státusfénye is csak lassan pulzál.

-Félelmetes, pedig nincs itt semmi. - fordult körbe lassan Holy. A terem amiben álltak boltozatos mennyezetével erődszerü volt. Vastag falu téli lak valamikor a középkor elején.
-Érzem, ahogy elszívja az erőm.
-Azért hívtalak téged, mert te elég erős vagy hozzá.
-Hogy találtad meg?
-Véletlenül. Arra ki lehet menni a kertbe. Ami megmaradt a kertből... érted.
Shidoku Holy elé állt és feltartott tenyerével jelezte, hogy nem megy tovább, amíg a lány nem mondja el honnan az információ.
-Jól van. Az egyik diákommal voltam itt. Együtt voltunk, és tisztítottam őt... szoktam... és akkor észrevettem, hogy vastagabb a kesztyű itt- ott. Az egésznek nem volt semmi értelme. Így aztán erőt vettem magamon és átléptem. Kezdetben nem értettem mi ez a hely. Hívtam pár mohoszlót, de válltig állították, hogy emberlakta hely ez. Aztán megtaláltam a csontokat. A mohoszlók csak keringtek. Számukra az időnek nincs értelme, tudod.
Shidoku félrebillentette a fejét.
-Aztán bekukkantottam a toronyszobába, mert azt reméltem szétnézhetek mekkora ez a világ. De onnan már semmit sem látni. A papírokat azért kihoztam.
-De nem vitted be Horizontba.
Holy elvigyorodott, mint akit rajtakaptak.
-Horizont Isten kebele, én tudom, de nekem isten emlékezetére volt szükségem, úgyhogy a magam útjain kerestem választ. Azért latinul még sokan tudnak.
Shidoku elmosolyodott.
-Miért hoztál ide?

Holy teátrálisan kinavigálta Shidokut a kertbe. A kert fái hatalmasak voltak, az épület csipkézett tornyai olyanok voltak mint egy mese díszletei.
-Olyan ez, mint egy jólmegépített virtuális valóság, valami fantasy játékban, nem?
Shidoku körbefordult.
-Paradox világ. Mit vársz tőle?
-Tudom a nevét, te pedig tudod, mit kezdj vele. Az én tradíciómnak nincs szüksége ilyesmire, de WoW-ozni én is szoktam néha.

-WoWozni? - Shidoku felnevetett. - Az a kis privát játszóterünk, Holy.
-Tudom. A sok alvó user meg etetgeti a valóságérzetet, ugye? - Holy kacér volt és nagyon jókedvű. Fáradtságukat csak az egyre mélyülő karikák mutatták a szemük alatt.
-Szóval WoW.
-Tudom a nevét ennek a helynek, Shidoku. És semmi kedvem a hermészeknek adni.
-Nem lesz az övék, ezt megígérhetem.
Lassan visszatértek a terembe. Holy beállt a körbe amit a porban lábnyomai alakítottak ki. Becsukta a szemét, miközben egy vékony szálat elkezdett felgombolyítani. Shidoku mellé állt és fecsapta a napszemüvege sötétítőjét.
Az irodaház negyedik emeletén JHoly kezéből kifordult a csikk, Shidoku pedig becsukta a notebookot. Felállt és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait.
-Vissza kell még párszor térnem, hogy beköthessem.
-Tudom. Doissetep visszavár, rendfőnök. - Holy meghajolt.
-Doissetep? Holy! Tudod te mit beszélsz? - Shidoku belépett Holy mellé a körbe és megfogta a lány vállait. Holy a tőle megszokott lazasággal válaszolt.
-Apróságokért nem rángattak volna ide. Bár... vagy ha igen, az valami puha fűtött hely lenne. Reggelivel.

Tisztelet a mestereknek

A ház a zsákutca végében állt. Lassan sötétedett vöröslőből mélybíborba az ég. A teraszon a párnákkal teledobált kanapékon és gyarmati stílusu karosszékeken ültek a vendégei. A házat erre az alakalomra bérelte. A kertben világító medencénél nem volt senki, ahogy a pincében berendezett biliárdteremben sem. Üresen tátongott a hatalmas nappali is. Cselédeket nem igényelt, pincérnőket és testőröket sem.
A vendégek jól ismerték egymást, de nem feltétlenül bíztak egymásban. Ő mindannyiukban megbízott. Az, hogy vezetője lehet ennek a nem mindennapi társaságnak bizonyította, hogy letöltötte hosszú büntetését.

A Hops fívérek bort töltöttek. A terasz felett kifeszített mélykék vászon megóvta őket minden nemkívánt figyelemtől. Érkezzen az a földről, az égből vagy a szellemvilágból. Jude köhhintett és elmosolyodott a rá szegeződő tekintetek kereszt tüzében.
-Hálás vagyok, hogy eljöttetetk ma ide. Amiről beszélni szeretnék veletek az túlmutat kicsinyes bosszún, irígységen, kapzsiságon és nagyravágyáson. Amiről beszélni szeretnék veletek az a legnagyobb chantry, gyakorlatilag a leghatalmasabb emberalkotta mágia sorsa. - Letette poharát és a korlát elé állt. Háta mögött a bokrosra vágott örökzöldek mögül a látóhatárig nyújtózott a tenger. - Horizont megépítését a felemelkedési háború indokolta. Építését egy árulás gyorsította meg annyira, hogy végül valóban képes legyen - még időben - betölteni célját. Ezzel a csatával a hátunk mögött bennem semmi kétség nincs azzal kapcsolatban, hogy sürgősen új alapokra kell helyeznünk ezt a menedékvilágot. A Hermész rend egy csupán a kilenc szövetséges tradició közül. Amikor Horizont épült valóban a legnagyobb létszámmal és legnagyobb hatalommal bíró tradició volt, manapság viszont ez már nem igaz rá. - Jude egy kis szünetet tartott és végignézett a vendégein. - A Horizont-terv célja a tradiciók, így minden kooperációra képes varázsló összefogását célozta meg, és kívánta biztosítani. A forma ahogy teszi sajon nem alkalmas erre. A háború ugyan naponta ad feladatot, de ilyen csatákra és ilyen stratégiára manapság már semmi szükség. - Jude megérintette a borospohara száját, finoman, mintha egy pillangóhoz érne, majd felnézett a vele suzemközt ülő Hien mesterre. - Mind tudjátok milyen elbukni a szívünk által. Mindannyian tudjátok, milyen érzés magunkhoztérni és rádöbbenni, hogy mekkora kárt okoztunk heves indulatunkkal vagy megvezetett szívünkkel. Tudom, hogy mindannyiótoknak voltak olyan nevek és arcok a szívében amire egy ilyen csatát építeni lehetett. Ha valaki tudja, én az vagyok, milyen végtelen kín a lelkiismeret furdalás. Ezért vállalom a közvetítést a Horizont, mint Hermész chantry és minden hermész Renden kívüli varázsló között.
-Horizont nyitva áll mindenki előtt. Nyitott kapukat döngetnél? - Vik komoly arccal minden gúny vagy irónia nélkül tette fel a kérdést.
-Horizont mindenki előtt nyitva áll, aki be tud rá lépni. És mint azt tudjátok, ez sokkal nagyobb védelem, mint bármilyen pajzs vagy szellemlény. Amiről nem tudunk az nincs.
-Nem hiszem, hogy jóra vezetne, ha minden jött-ment beléphetne.
-Valóban nem. Ezért kell újragondolni a chantryk funkcióját. Különösen az olyan helyekét mint Horizont vagy Potala vagy a Vatikán. Ki mehet be? Miért? Meddig? Mit kap ott? - Jude visszaült a helyére. - Több lehetőségünk is van. Szétválszthatjuk ismét a tradiciókat, és adhatunk mindenkinek saját chantryt. De mind tudjuk, hogy van akinek semmi szüksége ilyen helyre, van akiknek ez számos kisebb minivilággal már megoldott. És vannak akik csak ott teljesíthetik ki tudásukat ahol az ár nem túl magas ezért. - Gonoszul elmosolyodott - A hermetikus tradició nem tud chantry nélkül működni. Ezért is szorgalmazták Horizont megépítését. Azonban a világ változik. Szükség lenne olyan helyre, mely nem ilyen végletesen elszigetelt, nem ennyire zárt és elitista.
-Ha nem zárt és nem elitista akkor meg sem épülhet. Hogyan tudnánk manapság ilyesmit megépíteni anélkül, hogy a technokrácia észrevegye? Műholdak, letapogatók és prime kamerák vannak mindenütt. - Kyle épp csak felpillantott a borcimke tanulmányozásából.

-Az orruk előtt. Klasszikus módon. - Jude hátradőlt és elégedetten nézte a társaságot. - Mind tudjátok a választ. A mi erőnk a flexibilitás a sokféleség a rugalmasság. Használjuk hát ki ezt az erőt. - Hienre nézett, aki szeme mosolygott, míg arca többi része kemény maradt és szenvtelen.
-Víz. - mondta végül az akasa testvér, és Vikre nézett. - Nektek nincs ilyesmire szükségetek, mégis olyan létszámban éltek Horizonton, hogy kénytelen vagyok arra gondolni, hogy rosszul ismerem a tradiciódat.
Vik elnevette magát.
-Nincs rá szükségünk, de kifejezetten szeretjük. Kell ennél nyomosabb ok?
Hien mester mosolyogva csóválta meg a fejét.
-Tények is vannak? Tervek, szükségleti listák, személyek, konkrétumok?
-Személyek vannak, erőforrás és hely. Vagy helyek. - Jude Shidoku kamera nézett. A mester megpaskolta a lábánál heverő hatalmas kutya fejét és felállt.
-Mint azt tudjátok, tradícióm nagyon közel áll felszínes szemlélődéskor a technokráciához, ahogy ezt az Éter fiairól és gondolni szokták. Nos amit mi tudunk, az a technokrácia eszköztárának magasszintű meglovagolása. Tradiciónk mélyen beépült az internet rétegeibe. Azzal együtt ébredünk és fejlődünk és növekszünk. Élünk benne. Az internet adta virtuális tereket lakjuk be és használjuk. Ott tudunk egy komplett minivilágot kialakítani egy chantry számára.
A döbbenet teljes volt. Jude elnézte őket ahogy egymásra sem néznek, de mindnek ugyanaz a gondolat cikázik át a fején.

-Áruló.

Shidoku azonban tudta mit beszél.
-Mivel ez így nagyon sebezhetővé tenné a chantryt ezért kerestünk egy megfelelő spiritualitású helyet, ami elhagyatott ugyan, és nehezen megközelíthető, de olyan erős még ma is, hogy méltó kivetülése lehet a virtuális térnek.
-Attól tartok nem értem. - Pislogott nyakkendőjét lazítva Kyle.
-Ez egy olyan minivilág lenne, Dr Boston, aminek nem csak a szellemvilágban lenne megtestesülése, mint amilyen Horizont vagy a legtöbb chantry, nem csak a fizikai világban és a szellemvilágban, mint amilyen Potala vagy a Vatikán, hanem lenne egy virtuális területe is, ami bárhonnan azonnal elérhető lenne. - itt elmosolyodott - A megfelelő jelszóval, persze, ami egy avatar szken formájában végtelenül biztonságossá is tehető.
-Három oldalú menedék? - mosolygott Kyle
-Város. - tette ki a pontot Jude. - Kérem mérjék fel, hogy milyen szükségletei vannak az önök által képviselt csoportoknak, és ennek megfelelően döntsenek.
-Az építkezést tehát közösen végeznénk? - Kérdezte Tod
-Természetesen. De ezúttal komoly segítséget remélünk az Álomszólóktól és a Verbénáktól is. Egyenlő arányokra törekednénk. - Válaszolt Jude, majd kiitta a pohárban maradt borát. - Ez nem egy zugproject, amit nagy titokban végzünk. Ez egy nagyszabású építkezés, ahova mindenkit várunk, aki részt kíván venni benne.
-Mr. leaper fejedet fogja venni. - vigyorgott Vik.
-Nem csak az övét. - bólogatott Zod.
-Ha jól csináljuk senkit nem érhet semmilyen támadás.
-Hol van a fizikai területe?
-A hétvégén járjuk be Phillel. Kérlek addig legyetek türelemmel.
-De mégis? Melyik földrész?
-Nem nulláról építkezünk, mester. - szólt közbe Shidoku tisztelettel. Zod meg is lepődött a hangnemen. - Megtaláltunk egy egykori minivilágot. Összekötöttük a szétszórt részeket. Kialakítottunk rá egy virtuális környezetet, ami mint egy védmű veszi körül. Most a valósághoz kötődő részeit kívánjuk pontosan oda kötni, ahol az eredetileg is volt.
-Egykori minivilágot? Shidoku... a minivilágok, ahogy a paradox világok is, ha nem táplálják őket felemésztik magukat.
-Igen, mester, ez így van. Ez a világ is borzalmasan összezsugorodott....
-A nevét mondd meg, rendfőnök, hogy tudjuk mire kértek minket.
-Az első és legrégebbi minivilágot találtuk meg, mester, azt amelyik neve a hermész rendhez köthető, de amelyiket nem ők hozták létre. Eredete ködbe vész, de utoljára Doissetep-nek hívták.
Jude lehorgasztotta a fejét és csak hallgatta a többiek lélegzetvételét. Nem tervezte ezt megosztani velük. Érezte a Shidokuból áradó tiszteletet. A legfiatalabb rendfőnök nem a kort tisztelte, nem a megtett utat. Ő a hitelességet tisztelte a vendégekben, és pont úgy viselkedett velük, ahogy magával szemben elvárta. Jude Montagne magában fejet hajtott Shidoku előtt majd ránézett és mosolyogva a dolgon magában belátta, hogy valószínűleg nem véletlenül választották meg rendfőnöknek, és lám, nem alaptalan Mr. Leaper félelme.

Relativitás

Amióta visszatért keményen edzette az elméjét. Igyekezett nem megőrülni. Néha ez annyira nehéz volt, hogy elsietett, mint kinek fontos dolga van, és olyan módon könnyített magán amilyenen a körülmények lehetővé tették. Volt, hogy összetört valamit, volt, hogy ivott, volt, hogy felment a koncertterembe és örjöngve ugrált valami borzalmas hörgő zenére, ami olyan hangosan dübörgött, hogy a csontjai is berezonáltak rá. Legjobban azonban Emma lazította ki az agyában görcsöt vető valóságot.
Kyle életéből kiesett száz év. Ezen évek alatt a világ hatalmasat változott. Olyan tempóban kerültek mindennapi használatba gépek és tárgyak, olyan sokat lazult az erkölcs, annyira lerövidültek a távolságok, és felgyorsult az idő, hogy Kyle nem is nagyon találta volna a kapcsolatot korábbi életével, ha Hanna és Laurence, azaz Jude nem lettek volna mellette.
Közös kalandjaik és barátságuk mélysége jelentette a biztonságot. Hanna szigorú mértéktartása és óriási szerteágazó ismerete a kontrollt és a támaszt jelentette.
Mégsem sikerült teljesen egyben tartania az elméjét. Az egykori Kyle Fergusson irányította az ösztöneit, az intuicióját, az ő izlése és humora segítette döntéseket hozni. A felszínen kialakított maszk pedig a lehető legtökéletesebben integrálódott a jelenlegi viszonyokhoz. Szlengeket beszélt, öltözködési stílusokra érzett rá és elsajátította a mindennapi élet gépeinek kezelését is. Mindez olyan hatékony volt, hogy néha Hannát és Jude-ot is meglepte vele. Belül, az egykoi vagy eredeti Kyle Fergusson azonban feszülten várt, mert képtelen volt elhinni, hogy eltelt száz év, és hogy ez nem egy másik paradox világ, egy másik fikció csupán a borzalmas óriáshangyás dzsungelvilág után.
Sokszor emlékezett. Sokszor nyúlt vissza afrikai szafarikalandokhoz, melyekben Jude és ő mint két mindenre felkészült vadász vett részt. Orrszarvút, oroszlánt lőttek. A feketéket állatként kezelve, asszonyaikat kedvtelésből gyakran megszégyenítették. Röhögve a sűrű szeszektől lelték kegyetlen örömüket bármiben amit csak megkívántak.
Néha, ha megjelentek Horizonton Mr. Leaper színe előtt büszkén mutatták be trófeáikat és komoly képpel és hátborzongató választékossággal ecsetelték vadászkalandjaikat. Mr. Leaper többnyire belelátott csínnek kezelt kegyetlenkedéseikbe és jóváhagyólag mosolygott ha ezekre terelődött a szó.

Most, nekik száz évvel, számára pusztán alig több, mint két évre rá a világ szinte semmiben nem hasonlított a korábbiakhoz. Hanna megöregedett és szigorúbb volt, mint valaha. Bár Kyle érezte minden sejtjében, hogy Hanna szerelme töretlen iránta, ő képtelen volt a koros szikár öregasszonyra úgy nézni, mint egykori szeretőjére. Larry is, immár Jude Montagne. Egy olyan néven létező szigorú és kikezdhetetlen bíró lett, akiben csak nyomokban van az a vakmerő és megzabolázhatatlan fiatalember, akit ismert. Tisztelte azt aki lett, de nem hitte el, hogy ugyanaz az ember Jude és Larry.
Kyle megvetetette a lábát ebben a valóságban, de egyáltalán nem akart belegondolni. Megtanulta a szlengeket, megtanulta a divatot a technológia használatát, de nem oldódott fel a megérkezés adta boldogságban. Nem érezte úgy, hogy hazaért.

Laryvel, azaz Jude-dal időnként megosztoztak nőkön, csak hogy ne legyen vita belőle. Szerelmesek nem nagyon lette, és ha mégis, az hamar elmúlt. Most Emma kapcsán ismét felmerült a kérdés, hogy melyiküké legyen. Jude ahogy szokta, most is megkínálta Kylet a nővel, és Kyle kezdetben elutasította. De ahogy múltak a hetek és ismerte meg egyre jobban a félszeg szőkeséget, egyre jobban kívánta. Végül mégis bejelentette kedvét Judnak, aki cseppet sem örült a változásnak. Újabb hónapok teltek el, és Jude hol jóváhagyta a viszonyukat, hogy megtiltotta. Kyle mindig követte ezeket a szeszélynek tűnő változásokat. Végül, a csata után úgy egy hónappal, miközben Jude teljes figyelmével a puccs szervezésére koncentrált Emma kereste meg őt.
Természetesen Emmának is volt beleszólésa abba, hogy melyikükkel hál. Jude sosem hagyna ilyen támadási felületet. Kyle is minden alakalommal jelezte Emmának, hogy egyetlen szavába kerül, hogy ezek az együttlétek múlttá váljanak.
Emma felbukkanása és Kyle mellé telepedése azon a reggelen egészen meglepő volt. Jude utolsó tiltása óta hetek teltek el, és semmi jel nem mutatkozott arra, hogy feloldaná. Kyle ugyan minden feladatot maradéktalanul teljesített, amivel a bíró megbízta, és csupán Emmát kérte cserébe. Jude vonakodott kiegyenlíteni a számlát.

Emma leült és mosolyogva cicásan pillogott a kávéscsészéje mögül.
-Hogy vagy?
-Most, hogy látlak remekül. Elbűvölő vagy. - Kyle finoman fégigsimított a lány karján.
-Még mindig a nyelvekkel foglalkozol?
-Igen. Többnyire az angol, francia és spanyol szlenggel.
-Ritkán látlak.
-Bármikor állok rendelkezésedre bármiben. Kérlek keress meg, ha csak egy percre is beleférek a napirendedbe. Szoktalak látni Hien mesterrel. Nagyon elfoglaltnak tűnsz többnyire.
-Sokat edzem. - Emma lábszára finoman odasimult Kyleéhoz. Fejét félrehajtva nézett fel a férfire. - Hiányoztál. Olyan régen láttalak. Elmehetnénk együtt valahova, a világban, kicsit lazítani.
-Bárhova megyek veled, boldogan. - Kyle kezet csókolt. - A legutóbbi két utamról hoztam neked egy-egy apróságot. Megengeded, hogy odadjam őket?
-Jaj, zavarba hozol. Persze. - pirult el Emma. Kyle felállt és elragadó figyelmességgel segítette fel Emmát, majd kísérte a szobájáig. Odabent a sok bőrönd és csomag közül előhúzott két dobozkát.
-Hölgyem...
-Kyle nincs neked igazi barátnőd? Emma levette a kardigánját. Egészen közel állt Kylehoz. Elvette az egyik csomagot hátatfordított a férfinak és nekidőlt miközben a szalagot bontogatta. Kyle mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt. Forró kezei Emma derekára kerültek. Emma kinyitotta a dobozkát és miután felismerte a fekete-bordó fehérnemüszettet halkan kuncogva hátrahajtotta a fejét Kyle vállára. Kyle kezei becsusszantak Emma polója alá. Emma egy darabig hagyta majd megállította a férfi kezeit.
-Tudod modt Jude-dal vagyok. - mondta komoly hangon, de nem moccant. Kyle finoman belesuttogott Emma fülébe, és erősebben fogta, mint addig.
-Ha Jude-dal vagy ne játszadozz velem, mert én nem félelemből tartom be Jude kéréseit, hanem személyes szeszélyből. A mondat végén hátrafogta Emma karját és előredöntötte. Emmának esélye sem volt, de cseppet sem akart ellenkezni. Imádta Kyleban ezt a kettősséget. Kemény, már már erőszakos volt az ágyban, és zavarbaejtő természetességgel volt figyelmes előzékeny és kedves az ágyon kívül. Gyors aktusuk után Emma megrettent. Kyle a ruházatát igazította meg mikor Emma összerázkódott, kis híján elájult.
-Azt hiszem ezt abba kell hagynunk.
-Hogyne, hölgyem. Mindamellett, engedd meg, hogy értetlenségemnek adjak hangot. Nem látom indítékaidat, miért viselkedsz így velem, ha nem kívánod, hogy magamévá tegyelek.
-Azt gondoltam lehet közöttünk ilyen kedvesen évődő baráti viszony... de úgy látom erre semmi esély.
Kyle elnevette magát. Végiggondolta mi mindent csinált meg már ő Emmával szex címén.
-Arra ott van Vik vagy Leo, esetleg maga Hien mester is talán. Velem sajnos az ilyen kedves és hivogató viselkedésnek hm hogy mondják? baszás a vége, drágám, ha nem haragszik. Jól látom, hogy csak azért kerestél fel, hogy körbeudvaroljalak, hogy felizgass majd tündéri mosollyal ajkadon, bezsebelve az ajándékokat és a vágyódást távozz?
-Jézusom, Kyle, ne mondd ezt.
-Javíts ki, ha tévedek, édesem.
Emma reszketve állt, kezéta szája előtt tartva tágra meredt szemmel bnézett fel a szomorúan mosolygó férfira.
-Ez borzalmas. Egy büdös kurva vagyok.

Miután Emma elsietett Kyle leült az ágyra és végignézett a szobán. Az utazóládák, trófeák, könyvek és térképek tengere olyan kaotikusnak tetszett, mint még soha. Jude, Emma, Hanna és az egész Horizont mint valami zavaros álom vette körül.Két útleírás közül kihúzott egy világtérképet. Találomra felnyitotta és az egyik oldalra bökött.
-Indonézia. Remek. - Becsapta a térképet és kiürített egy kisebb bőröndöt.

Újrajátszás

Jude Montagne szinte repült lefelé a lépcső felett. Alig mozdult a teste, csak a lába, az is csak a minimálisat. Hosszú köpenye lobogott utánna a fehér márványlépcsők felett. Zsebre dugott kezei és kissé előrehajtott feje annyira eltért normális gesztusaitól, hogy többen fel sem ismerték, ahogy elsuhant mellettük. Ő nem látott senkit, a lépcsőt is csak érezte. Gondolatai két régi tárgyalás körül forogtak. Az egyik több száz évvel korábban volt, abban a furcsa arányú csupa ablak épületben, amit mostanság emlékhelyeknek tartanak fent. Amit testek nélküli temetőként tart fent Horizont. Egy hely azoknak akiket kivégeztek, akik csatában vesztek oda, akiket a mágia ragadott el, akik eltüntek a technokrácia kisérleti telepein, akiket megöltek, és azoknak is akik maguk döntöttek a halálukról. Volt ott emlék felébredetteknek és alvóknak egyaránt. Olyanoknak akik Horizonton éltek és sok olyan embernek is, akik még csak a létezéséről sem tudtak.
Ő maga is állított fel pár emlékhelyet odabent. Az egyiket pár hónapja lebontotta. Olyan esemény vezetett idáig, ami nagyon ritka és ezért igen becses ajándék a sorstól. Kyle emlékhelye volt az, amit felkavarodott lélekkel és már már az őrület határán az örömtől égetett el, mikor Kyle élve visszakerült a valóságba.
Azokban a termekben zajlott a tárgyalás. Az egész Horizont megépítésének az az eseménysorozat volt a kiindulása, ami végül a tárgyalásban zárult. Mindenki ismerte a történetet, de csak kevesen gondoltak bele, hogy a falak ugyanazok, a kövek, a burkolat ugyanaz. Ott állt. Ott mondta el híres védőbeszédét és ott végezték ki végül Heylel Teomimet. Árulónak bélyegezték, hiszen egy háborúban elárulta az ellenségnek a szövetségesei rejtekhelyét. A védőbeszéde azonban egészen másról szólt. Meszebb tekintett, mint a háború. Összefogást hirdetett, ahogy egész életében tette. Eszközökben sosem válogatott. Így mikor a kilenc tradició összefogása jeléül delegált egy egy varázslót, hogy azok együtt vegyék fel a harcot a technokrácia ellen ő is csatlakozott a Solificati filozófusrend delegáltjaként. Hamar világossá vált számára, hogy a széthúzás semmit sem csillapodott az első kabalon belül sem. Kicsinyes rivalizálás, irígység és féltékenység, lenézés és intolerancia fertőzte a csoportot. Így végül Teomim úgy határozott nagyobb veszélynek teszi ki a csoportot mint valaha, abban a reményben, hogy a nehézségek összehozzák és egységesítik a széthúzó nagymestereket. Tévedett.
Jude megállt a lépcsőfordulóban és kinézett a Régi Bíróság épületére. Reszketett a felismerések sorától. Tenyere nyoma ott maradt az üvegen.
A könyvtárban hamar megtalálta a jegyzőkönyvet. Elhelyezkedett és újraolvasta az egészet, memorizálva minden szót. A vaskos kötet milliónyi szava betöltötte az elméjét és kirajzolta elé a tárgyalás menetét. Szinte látta az emberek arcát ahogy keserűen figyelik annak alakulását.

A másik tárgyalás a sajátja volt. Annak emlékei most ott kőröztek a felszín alatt. Érzések, benyomások, amiket akkoriban érzett, gondolt. Az önvád és a bűntudat, amin csak a szégyene volt nagyobb. az újra és újrafogalmazott hűségesküje. Hien arca a félhomályos cellában ahogy rezzenetlenül figyeli őt. A bírák és nézők arcai, ahogy a történetét hallgatják. Hien beszélt hozzá, de ő nem hallotta. csak a sikoltozást hallotta, semmi mást. hamarosan megtanult úgy beszélni és gondolkozni, hogy a sikítás nem zavarja. annak a rengeteg embernek a sikolya, akiket megölt.

Nem vezetett listát arról, hány embert mentett meg. arról sem hányat segyített a felébredéshez, és arról sem, hányat tartott tőle távol, saját érdekükben. Nem tudta mennyi quintesszenciát jutatott Horizontnak hosszú szolgálati ideje alatt. A háború, melyben elbukott, még nem volt oly régen. Még természetes élettel is éltek akik részt vettek benne. Nem úgy, mint abban a régi háborúban, melyben az első kabal bukott el.
-Ott dőlt el minden - emelte fel a tekintetét a könyvből - lehet, hogy abban a csatában amit Teomim elárult. - Jude tudta mennyire be tudnak sűrűsödni a történések egyetlen pontba, egyetlen tettbe. Nyitva fektette maga elé a könyvet és felállt kinyújtóztatni elgémberedett testét. nagyjából mindent betanult a régi tárgyalás szövegéből, amit csak lehetett. Hajnal volt mire végzett. A fotel mellett egymásban ültek a megüresedett kávéscsészék. Akkora volt a csend az épületben, hogy behallatszott a Kórus lassú dala a másik szárnyból. A hatalmas organikus indamotívumokkal felosztott ablakon lassan bederengett a hajnal. Jude elhatározásra jutott. Becsukta a jegyzőkönyvet és visszatette az állványra.
Kiment a kertbe. Megállt a Kolostor és a Régi bíróság között. Hol egyikre hol másikra nézett, miközben cigarettára gyújtott. Látta ahogy Hien mester Emmával és Leoval futni indul. Elszívta a cigarettát és visszaballagott a Nagy Házhoz. Leült a lépcsőre, felhúzott térdeire támaszkodva, úgy folyta körbe fekete köpenye, mint valami alvadó vértócsa. Emma hamarosan felbukkant. Jude elégedetten mérte végig a szálkásan izmosodó lányt. Emma mellé ült, majd felpattant és kávét hozott.

Nem telt sok időbe meggyőznie a permanens elme kapcsolatról. Könnyen létre is hozta a maga részéről. Emma nehézkesebb volt. Felvitte a szobájába, hogy nyugodtabb körülményeket teremtsen neki. De végül nem mondta meg neki a link valódi célját. Persze praktikus volt, hiszen azonnal tudták egymásól, hogy elérhetőek e, vagy sem. Azonnal vészjelzést is tudtak egymásnak adni. Ennél azonban sokkal fontosabb volt, hogy Jude védőhálót növeszett. A tárgyalás amire készült nem volt akkora horderejű, mint Heyel Teomimé, de ahhoz hasonlóan fogja megrázni a felébredett világot. Szüksége volt azok védőhálójára akikben megbízott. Nem voltak sokan, éppen ezért kellett egyé válnia velük.
Elnézte a lányt ahogy ült az ágyon és lassan szedegette magára a ruhadarabjait. Gyengének és esendőnek látszott. Jude ismerte. Pontosan tudta, hogy micsoda széles skálán mozog a lány harci eszköztára, és hálás volt azért, hogy Hien tanítja, és azért is, hogy Emma még mindig nincs tudatában az erejének.

Darius

Az ablaka a kolostorra nézett. Ő választotta ezt a szobát, mert közel érezte magához a szerzeteseket, még akkor is, ha alapvető világképükben igen sok volt a különbség. Mélyen, a felszín csipkézettsége, a ruhák redői és a harcmodorok különbözősége mögött, a rituálék végén beálló vastag csenden túl biztosan érezte az azonosságot. A Testvériség manapság túl sok lényeges kérdésben vélekedett hasonlóan, mint a Kórus, ahhoz, hogy ne örvendezzen nap nap után a kolostor közelségének. Hite abban, hogy végül mindannyian, minden ember egyesül Istenben újra és újra reményre talált mikor a kolostorra pillantott.
Sok éve élt már ő is e falak között. Bár időről időre elvonult az Edersee-re néző kastély kis cellájába, és hosszú hetekig elmélkedett és imádkozott. Ilyenkor megtisztult a horizont mentális mocskától, és újra munkába tudott állni. Volt az évnek egy szaka, amikor diplomáciai feladatokat látott el. Ez hol tavaszra hol őszre esett. Ilyenkor konferenciákra járt és kapcsolatokat épített.
Gondosan felépített rendszer volt ez. Az Edersee-n töltött időszakot a lélek idejének hívta, a diplomácia szolgálat heteit a szellem idejének és a horizonti heteket a test idejének. Horizonton a templom kürtőjében szüntelenül szolgálatot teljesítő kórus lelkipásztori feladatait látta el. Valamint - és számára ez jelentette az érdemi munkát - tökéletesítette tudását az elsődleges szféra ismeretéből. Az egyházon belüli szerepei egész életében kiváló kondíciót és hidegvért kívántak tőle. Manapság e kettőre ritkán volt szüksége, de ő ezek megtartásában látta az egyetlen módot, hogy korával együttjáró testi hatásokon uralkodni tudjon.

A Kórus összefogó, és feloldozó munkájára Horizonton is éppen olyan szükség volt, mint kint a valóságban. Az itteni problémák is az eleve elrendeltetettség és a szabad akarat körül forogtak. Ezek a kérdések nem kisebbednek attól, ha a kételkedő felébredett. A felébredettséggel csak szerencsés esetben jár együtt hit vagy bizonyosság. És ezek is könnyen átcsaphatnak önhittségbe vagy fanatizmusba.
Darius formálisan átkerült a világi szolgálatba, de mióta felesége Julita meghalt teljes figyelmét újra a Mennyei Kórus ügyeire fordította. Bár hiányzott neki az intimitás, a biztonságérzet, hogy van ki mellé visszahúzódni ha erején felülinek érzi a feladatokat. Van kiből erőt merítsen a feladatok megoldásához, és van akivel együtt üljön elvégeztük után élvezve a jólvégzett munka örömét. Hiányzott neki Julita, de tudta, hogy nem Julita hiányzik neki valójában, hanem az amit a nő jelentett neki.
A kórus állandó volt Horizonton. A magas kürtőszerü templomterem színes üvegablakai előtt álló 9-30 fős kórus tagjai önkéntesek voltak. Különböző időtartamokra szóló szolgálatokra jöttek Horizontba, melybe beletartozott az éneklés is. A kórus éjjel-nappal, az év minden napján szólt. Mindig álltak ott énekesek, és mindig akadt olyan aki a teplom biztonságába kívánt eltölteni egy kis időt. Sokan már tradiciókba tartoztak ugyan, mégis időről időre felkeresték a teplomot, hogy feloldódjanak a kórus dalában, és megérezzék az egységet melyet legjobban az együtt éneklés közvetít.
Darius fiatalabb korába komoly kutatást végzett a kórusok hatásáról, keresztül időkön, kultúrákon és kontinenseken. Bár neki magának nem volt különlegesen jó hangja, vegyészi pontossággal tudta mi kell egy igazán jó kórusműhöz.
Mikor a csata közben meghallotta annak a törékeny kis fehér nőnek a hangját, amint a világ egyik legfelkavaróbb és legfanatizálóbb harci énekét énekli egy nyelven, melyet a lány nem is ért, ismét elöntötte a tagjait a gyengeség. A progenitor kutatóközpont biztonsági termében állt és a monitorokon figyelte a csatát, igyekezve ott segíteni, amelyik teremben csak tudott. Háta mögött Bert és Mokota Harcolt árammal és biologiai fegyverekkel, hogy a lehető legtovább náluk legyen a kontroll. Érezte az izzadságukat, hallotta a mormogásukat és a kiálltásaikat. Érezte a teremben egyre sűrűsödő quintesszenciát. A mintázatok és formák egymásba alakultak, mintha valami szobányi kaleidoszkópban lennének. Lassan reménytelenné vált a helyzet. Már nem tudott a monitorokon át hatni, mert a terem megtartásáért küzdöttek, és nem kevésébé a saját életükért. Belényilalt a felismerés, hogy ahogy ő képes a monitorok közvetítette kép segítségével oda varázsolni amit a monitorok mutatnak, úgy a technokraták is. Vagy megtartják a termet, vagy meg kell semmisiteni a kapcsolatot a kamerákkal. Vissdzaszólt a telepatikus kapcsolaton Horizontra, hogy irányítsanak virtuális adeptusokat erre. Morgan LazyDog szólt vissza, azon a súlyos, szenvtelen hangján, amitől még Dariuszban is lehorgadt a remény.
-Shidoku Kame küzd veletek, padre. Többet nem tehetünk.
Dariusz nyelt egyet. Ha a virtuális adeptusok rendfőnöke van velük a gépterem millió bitjében és huzalában, és úgy nem képesek megoldani ezt, akkor valóban semmi esélyük. Darius igyekezett blokkolni az antimágikussá alakító varázslatokat, míg társai lőttek és varázsoltak a folyosón beömlő kommandósokra.
Ez volt az a pillanat, amikor felhangzott az elmék szőtte telepatikus hálóban Emma félénk, kedves hangján az a dal, amire minden emberi lény utolsó erejét is harcbaállítja. El-elrontotta ugyan, de nem hagyta abba és nem kezdte előlről. Darius leengedte a kezében magasra emelt keresztet. A dal betöltötte az elméjét, ahogy a többiekét is. Darius ugyanazt érezte amit a többiek. És ez több volt mindennél, amit remélhetett. Most már biztos volt benne, hogy ha szól a dal, ha nem is nyerhetnek, de kijuthatnak élve.

Holy Larsson

Holy végignézett a termen. Ez volt az iskola szertára, amíg meg nem nyerték azt a pályázatot, mely művészetiterápiára ad módot a fiatalkoruak börtönéből kikerülők számára. Holy szerette a munkáját, pedig sokszor nem tudott valódi segítséget nyújtani, és sokszor elkallódtak olyanok, akik tehetségesek voltak. Az ő munkája nem művészképzés volt. Őolyan eszközöket mutatott a fiataloknak, amikkel kifejezhetik az érzéseiket nem verbális módon. Módot adott neki levezetni azt a rengeteg stresszt, félelmet, szorongást és fájdalmat, amit hordoztak. Holy hitt benne, hogy a legnagyobb visszatartó erő, e valódi gát a beilleszkedés előtt a félelem.
Végignézett a termen. Hátul, az ablak előtt még mindig látszott a vérfolt. Kiho rég kijött a kórházból és Nebraskába költözött, DD is messze jár már. A késelés nyoma mégis ott sötétlik a terem hátsó részén. Holy csak nagy nehezen tudta felidézni min volt az ürügy ami idáig vezetett. Hátrament és összerakta csinos halmokba a pléhdobozokat. Az ollókat a fiókba pakolta. A stencilhaz használt papírt szorosabb ra tekercselte.
Augusztus eleje volt. a nyári foglalkozásoknak pénteken volt vége. Hétfőn kezdődnek az első, bevezető foglalkozások. Ő pedig, mint minden évben lefesti az ablakkal szemközti falat. A vödör már ott állt, a hengert feltűzte a karra. Nehezére esett. Minden évben nehezére esett lefesteni az előző év alkotásait. A graffiti nagyon fontos része volt a tanmenetének. A stencilek is, de a graffiti inkább. A falon már sok rétegnyi gondolat érzés képe feküdt, fehér, lemosható festékrétegek között.

Megcsörrent a mobilja. Ginner.
-Szia Holy, nem zavarlak?
-Nem, dehogy. -Holy mosolygott. Letette a hengert és zsebredugott kézzel kezdett lassú köröket róni a teremben. -Mi újság?
-Kéne a segítséged. Megyünk versenyre hétfőn, Nevadába. Tudod ez a gyorsulási dolog, mint tavaly. És arra gondoltam, hogy ránézhetnél a cuccra, nehogy valami belém kapaszkodjon megint.
-Most nem tudok Nevadába menni.
-Hm.
-Kivel mész?
-A Fűtővel, Winggel, egy Leo nevü srácot is kiviszünk és Vik is bejelentkezett két kultista lánnyal.
-Lassan team-ként kéne nevezned.
-Jah. őhm. Felugorhatok Horizontba a géppel, ha az jobb neked. Ott megnézed, rárajzolod amit kell... és kész. Ez beleférhet?
-Holnap.
-Oké. Holnap. - Ginner hallgatott.
-Mi van még?
-Levinnélek a kocsmába.
-Pont én kellek oda.
-Levinnélek.
-Meglátjuk.
-Oké. - Ginner megkönnyebbült. - Akkor holnap.
-Szia.
-Szia.

Holy becsúsztatta a telefont fakó, szakadozott farmerja zsebébe és lerogyott egy rajzbakra. Évek óta leste a flambeaukat. Nem értett a tűzhöz, de vonzotta a forróság. Imádta a Burning Man fesztivált, szerette a sivatagot, a napot, a forró fürdőket, a csipős vagy erős ételeket. Ginneren keresztül járt egyszer a flambeu kocsmában Horizonton. Horizontot beteg és a valóságtól elrugaszkodott helynek érezte. Nem szeretett ott lenni. De a kocsma, a bolond tűzvarázslókkal hatalmas élmény volt neki. Ott találkozott Winggel. Pár hét múlva együtt mentek a BM fesztiválra. Őrült egy hét volt az, ami végül egy hatalmas veszekedésbe torkollt. Csúnyán össze is verték egymást Winggel. Azóta nem látta.Azóta úgy fogyasztotta el a férfiakat, mint valami domina. nem kímélte őket. Erős férfiakat nézett ki és megpróbálta ledominálni őket az ágyban. Az ágyon kívül pedig fenntartotta szuverenitását. Winget szerette volna. De büszkébb volt, semhogy ezt elővezesse neki.

Pillanatkép

Shidoku Kame nagyot nyújtózott az ablak előtt állva. Mögötte az összedúlt ágy alól hatalmasat ásítva került elő Roar, a 80 kilós, csupa izom dán dog.
-Jó reggelt rossz életű. - vakarta meg Roar füle tövét Shidoku, majd alsógatyát kezdett keresgélni a fiókban. Fél óra sem telt bele, már lent voltak a Verbéna erdők első fáinál. Shidoku leguggolt Roar elé, az pedig Shidoku vállára támasztotta a pofáját. Shidoku úgy beszélt hozzá, mint harcostársához.
-Legyen kettő, ok? A kettő jó szám. Figyelj, a kettő az mégsem egy. Az egy túl kevés. De mégsem három. A három a megosztás száma. Legyen kettő, elvégre ketten vagyunk.
Roar sóhajtott és fülön nyalta Shidokut.
-Akkor megegyeztünk. - állt fel Shidoku és laza kocogásba kezdett.
A második kör felénél járhattak, mikor Leo csatlakozott hozzájuk.
-Mennyi?
-Kettő. Neked?
-Hat.
-A hatodik? - kerekedett el Shidoku szeme, majd figyelmezette magát, hogy Leo bár sokat van a Lumiban nem kultista, hanem Akasa testvér.
-Aha. tartok veletek a rönknél pihenőt.
-Ok.

Leot nagyjából annyira fárasztotta le a maga hat Horizont köre, mint Shidokut a maga kettője. Roar cseppet sem látszott fáradtnak. Míg a rönknél ücsörögtek botokat dobáltak az ebnek, aki kiskutya módra felszabadultan futkosott és hozta vissza őket.
-Pogramozó létedre elég jó kondiban vagy. De szerintem eléggé hörögve veszed a levegőt futás közben. Ez azért van, mert rossz a légzéstechnikád. Ha gondolod megmutatom hogy kéne. Szerintem jó technikával három kört is tudnál futni.
-Meglehet, hogy rossz. Vagy, - gondolom erre nem gondoltál- , én vagyok Darth Vader álruhában.
-Upsz. Eddig azt hittem Neo vagy.
-Nem. Sajnálom. Görbítem a teret, meg tudok kicsit verekedni, de nem pofozok le egy ügynököt sem.
-Szar ügy. Akkor valóban nem marad más, mint a sötét hadúrság.
Nagy egyetértésben bólogattak.
-Azért basszus, nem kellett volna a sötét oldalt választanod.
-Már elmúlt.
-Valamikor tavaly megnéztem újra az eredeti filmeket, és azok egyáltalán nem gázak. Igaz, hogy az is eszembe jutott közben, hogy valami leleményes jedi igazán beüthetett volna az öreg sisakjának szájrostélyai közé egy szájharmonikát. Az tuti lekötötte volna pár percre, míg fejét veszik. - mondta Leo és azonnal be is mutatta a hanghatást. Ezen aztán annyira elkezdtek röhögni, hogy Roar felháborodottan ugatta körbe őket.

Alapfok

Herbert professzor köhhintett, majd kissé előrehajolva, kezeit a háta mögött összefogva tett egy kört a vizsgálóasztal körül. Az asztalon álló tárgyak és élőlények sokfélesége lelkesítően hatott a tanulókra.
-A Prime, az elsődleges, az első, az esszenciális anyag, az a forma, ami megmutatja nekünk minden létező valódi alakját. Kellő tapasztalat után felismerhetjük ennek törvényszerűségeit. Gyakran első pillantásra felmérhetjük vele az ismeretlen személyt vagy anyagot. Sok esetben nem is szükséges mélyebb ismereteket szerezni e témában. Hiszen az eredeti forma, az esszenciális szövedék manipulálása a legtöbb együtt jár erős rosszulléttel. Érdemesebb először olyan módot keresni a felmerülő probléma kezelésére, melyet könnyen palástolhatunk hétköznapi tevékenységekkel. Nos. Mai óránk témája az eredeti, ős szövedék felismerése. Kérem lássanak hozzá.
Az asztalon található tárgyak és élőlények mind egyedi mintázattal bírnak. Ezen egyedi mintázat a quintesszenciának nevezett elemi összetevőből épül fel. Ennek alakváltozásai, kapcsolódásai és jellemzői minden egyes egyedben, darabkában egyedi. A mintázat bonyolultsága mutatja azon létező összetettségét. Élőlényeknél felébredettségének mértékét is könnyen megállapíthatjuk ennek segítségével.
Kérem, fogjanak hozzá.