Letünt korok ténye

A lepukkant irodaház hátsó épületében álltak, a negyedik emelet egyik tágas termében. Balra az ablakok helyén a négyzetes lyukak, olyan érzést keltettek mintha egy modern tetőteraszon lennének. A falakat szabálytalan ritmusban szinezték feliratok és graffitik. Holy kört járt, kezében egyre csökkent a gombolyag színes cérna. Szájában lassan körözött a parázsló cigarettavég, ahogy mormogott valami versikét. Shidoku a falnak vetett háttal törökülésben ült. Lábán a nyitott notebook fénye halványkék színt adott az arcának. Figyelte Holyt, közben le le pillantott a monitorra. Holy végül szembefordult vele, két ujja között a cérna vége, másik kezében ugyanígy két ujja között a cigarettavég. A szája mozog, a szeme csukva. Shidoku a monitorra pillant és lenyom három billentyűt, egyszerre. A fény kialszik. A tágas térbe a város fényei villannak be időről időre. A cigaretta fénye mozdulatlanul lebeg, ahogy a notebook státusfénye is csak lassan pulzál.

-Félelmetes, pedig nincs itt semmi. - fordult körbe lassan Holy. A terem amiben álltak boltozatos mennyezetével erődszerü volt. Vastag falu téli lak valamikor a középkor elején.
-Érzem, ahogy elszívja az erőm.
-Azért hívtalak téged, mert te elég erős vagy hozzá.
-Hogy találtad meg?
-Véletlenül. Arra ki lehet menni a kertbe. Ami megmaradt a kertből... érted.
Shidoku Holy elé állt és feltartott tenyerével jelezte, hogy nem megy tovább, amíg a lány nem mondja el honnan az információ.
-Jól van. Az egyik diákommal voltam itt. Együtt voltunk, és tisztítottam őt... szoktam... és akkor észrevettem, hogy vastagabb a kesztyű itt- ott. Az egésznek nem volt semmi értelme. Így aztán erőt vettem magamon és átléptem. Kezdetben nem értettem mi ez a hely. Hívtam pár mohoszlót, de válltig állították, hogy emberlakta hely ez. Aztán megtaláltam a csontokat. A mohoszlók csak keringtek. Számukra az időnek nincs értelme, tudod.
Shidoku félrebillentette a fejét.
-Aztán bekukkantottam a toronyszobába, mert azt reméltem szétnézhetek mekkora ez a világ. De onnan már semmit sem látni. A papírokat azért kihoztam.
-De nem vitted be Horizontba.
Holy elvigyorodott, mint akit rajtakaptak.
-Horizont Isten kebele, én tudom, de nekem isten emlékezetére volt szükségem, úgyhogy a magam útjain kerestem választ. Azért latinul még sokan tudnak.
Shidoku elmosolyodott.
-Miért hoztál ide?

Holy teátrálisan kinavigálta Shidokut a kertbe. A kert fái hatalmasak voltak, az épület csipkézett tornyai olyanok voltak mint egy mese díszletei.
-Olyan ez, mint egy jólmegépített virtuális valóság, valami fantasy játékban, nem?
Shidoku körbefordult.
-Paradox világ. Mit vársz tőle?
-Tudom a nevét, te pedig tudod, mit kezdj vele. Az én tradíciómnak nincs szüksége ilyesmire, de WoW-ozni én is szoktam néha.

-WoWozni? - Shidoku felnevetett. - Az a kis privát játszóterünk, Holy.
-Tudom. A sok alvó user meg etetgeti a valóságérzetet, ugye? - Holy kacér volt és nagyon jókedvű. Fáradtságukat csak az egyre mélyülő karikák mutatták a szemük alatt.
-Szóval WoW.
-Tudom a nevét ennek a helynek, Shidoku. És semmi kedvem a hermészeknek adni.
-Nem lesz az övék, ezt megígérhetem.
Lassan visszatértek a terembe. Holy beállt a körbe amit a porban lábnyomai alakítottak ki. Becsukta a szemét, miközben egy vékony szálat elkezdett felgombolyítani. Shidoku mellé állt és fecsapta a napszemüvege sötétítőjét.
Az irodaház negyedik emeletén JHoly kezéből kifordult a csikk, Shidoku pedig becsukta a notebookot. Felállt és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait.
-Vissza kell még párszor térnem, hogy beköthessem.
-Tudom. Doissetep visszavár, rendfőnök. - Holy meghajolt.
-Doissetep? Holy! Tudod te mit beszélsz? - Shidoku belépett Holy mellé a körbe és megfogta a lány vállait. Holy a tőle megszokott lazasággal válaszolt.
-Apróságokért nem rángattak volna ide. Bár... vagy ha igen, az valami puha fűtött hely lenne. Reggelivel.