A teremőr

Lucius Forrombre újabb teát készített magának a hatalmas antik szamovár segítségével. A teán melengetve kezét visszaült az emlékcsarnok félreeső szegletében álló székre. A rongyosra olvasott lengyel ponyva a székláb mellett pihent. Lucius újra végiggondolta a hallottakat. Nem tartotta magát különösebben eszesnek. Azt pedig pontosan tudta, hogy gyáva mások éltét befolyásolni. Bármennyire ez lett volna rendjének elsődleges feladata. Az ővé nem ez volt, ebben biztos volt. De tanítatása és tehetsége megvolt hozzá, hogy Euthanatos legyen. Volt szeme a végzetre. Emma pedig egészen szokatlan módon került ide a széke elé, a Holtak szentélyébe, az emlékcsarnokba. Lucius érezte a lány körül változó lehetőségeket. Látta a fát amit a sorsa rajzolt az időbe. Látta a lány döntéseinek következetességét. Nagyon kevés pillanatva - és ezt Lucius tudta - amikor az ember el tud térni ezektől a döntési sémáktól. Még akkor is, ha tisztában van a számtalan lehetőséggel. Lucius meghallgatta és megválaszolta a kérdéseket, amik a lányt érdekelték. Igyekezett nem többet elmondani, mint amire a kérdések irányultak. Végül meglátta a Rend gépezetét a lány jövőjében. Minden út végén ott állt a Rend vaskalapos, ábrákkal díszített lángszemü lovagja. Lucius ártatlanul megkérdezte, hogy ki hozta Emmát a Horizontra. A név hallatán összekuszálódott minden.
Most, hogy a lány elment, ő kifújta magát. Végül nem állt ellen a késztetésnek és odament a hátsó két paravánhoz. Ezeken csak nevek álltak, sűrűn egymásután írt nevek. Alatta széles asztalon a nevekhez tartozó mécsesek pihentek. Az egykori bírósági épület, melyet most az emlékezés szinterének használtak szinte rejtegette ezt a két paravánt. Lucius meggyújtott a mécseseket és végigolvasta a neveket. Mindet.
Emlékezett a gyűlésre, amin hosszan vitatkoztak, hogy megmentsék e azt a szörnyeteget, akivé vált laurence. Végül úgy döntöttek igen, meg kell menteni, és csak a Testvériség egyik jólképzett harcosa hozhatjka ki abból a pokolból. Lucius emlékezett a dühére, hogy egy ilyen alakra pazarolnak időt és embert és energiát. de valóban, ha bejön az a kis szál, az a hajszálnyi esély. Nos, akkor megéri. Valóban megéri.
Emmát nem látta egyikük sem. Emma nem volt ott. Emma a lojalitásával, őszinteségével és naivitásával nem volt látható egészen eddig.
Jude Montagne nem hoz ide nőt magának. Jude Montagne halott ember. Élete, lelke, teste és vágyai a közösségé. Semmi saját hatalma nincs a saját élete felett. Ez volt az ár. Lucius nézte a lángokat pár percig, majd gyujtott egy mécsest a még élő Judenak is.