Üzenet

-Elnézést, kit keres? - hajlongott a kapus testvér a kolostorkapuban
-Megengedi? Ide kellett hozzam. Chris vagyok, uram, elnézést. - a fiú zavartan topogott a hatalmas kosarak mellett. A kezében is volt egy nagy köteg virág.
-Parancsoljon, kit keres?
-Leo ... hm ... mestert?
-Leo tanítvány - mosolygott a kapus testvér és befele indult az udvaron. - Jöjjön, erre, jöjjön.
Chris nehézkesen felkapta a kosarakat.
-Leo! - kopogott halkan egy nehéz faajtón a szerzetes. Bentről egy álmos igen hallattszott, majd kinyílt az ajtó.
-Te vagy Leo. Huh. - Chris megkönnyebbülten fúj egyet. - A kis Buddhaszobor szobájába kell elrendezzem ezeket. - mutatott a lábainál álló kosarakra.
Leo elnevette magát.
-Ki küldte?
-Nem mondhatom meg. Ne haragudj.
-Oké. - Vigyorgott Leo és a szomszéd ajtóra mutatott. - Nyiss csak be. Most nincs itthon. Nyugodtan rakodd le őket. Örülni fog ha hazaér.
Chris hosszan elpepecselt a szobában, melynek egy negyedét foglalta el a hatalmas cseresznyefa Buddha szobor. Végül megállt az ajtóban és elégedetten csettintett a nyelvével. Felkapta a kosarait és kisietett a kolostorból.