A szerzetes

Shung Hien testvér reggeli formagyakorlata végeztével leült meditálni a nyitott szentélyben. A füstölők illata keveredett az erdő súlyos gyantaszagával. Shung végigmondta az imákat, majd elmerült a meditációban. hamarosan egy régelfeledett helyen és időben járt gondolatban. Kinyitotta a szemét és ráfókuszált a Horizont főépületére, messze szemben a kolostortól balra a hegyoldalban. A monumentális ám elég eklektikus épület Varázshegy teraszán egy férfi könyökölt. Shung úgy fürkészte a férfit, mintha az alig pár lépésre állna tőle. férfi felegyenesedett, vörös-fehér palástja körberajzolta fekete alakját. Meghajolt a távolban ülő Shung felé és bement a házba. Shung Hien ismét az erdő felé fordított arcát és visszamerült a távoli idők zugaiba, amikor ezzel az emberrel egymás ellen harcoltak, életre-halálra. Acélból, hogy ő, Shung Csien, akkor még csak tanonc elhozhassa ezt a férfit a Horizontra.
A döntést nem ő hozta meg, hanem egy halálszolga. Ő csak mestere parancsát teljesítette. Akkor fortyogott benne a düh, hogy egy ilyen alakot mentsen ki, életét kockáztatva, úgy, hogy az a fickó még csak nem is akarja, sőt, megpróbálja megölni.
-Ez egy tenniveló, Shung. - mondta nyugodt derűvel Lu Hio mester. - Nem több és nem kevesebb, csak egy teendő, amit éppoly pontosan és tökéletesen kell véghezvinned, mint a reggeli gyakorlatsort, vagy a mosogatást. Kezdj is hozzá.

Shung Hien felnézett a fák fölé és emlékezett a szabad döntésre, ami senkinek nem adatott meg. Emlékezett a lányra, akit Jude Montagne előző héten hozott, és akit kiengedett, hogy válasszon magának ösvényt az erdőben. Úgy kellett lennie, hogy Emma első útja hozzá vezetett és így ide a kolostorba. Jó hangulatban beszélgettek a test szükségleteiről. Shung látta a lány nyilt tekintetén a szerencsés együttállást: szíve és esze is a helyén volt. Szerencsés vagy Jude Montagne, hogy ilyen társat kaptál. Remélem ezúttal jobban tudsz rá vigyázni. -gondolta Shung és önkéntelenül is elmosolyodott az emlékek erejétől.

Lu Hio mester ősz szemöldöke burjánzó bozótja alól lesett ki Shungra.
-Nagyon a testedben élsz, Shung. Még a végén megnősülsz. - nevetett száraz kuncogó nevetéssel az öreg, miközben szedett magának levest.
-Jude Montagne jutott eszembe, mester, és a feladatom vele.
-Ki bírod mondani a nevét. - bólogatott az öreg. - És ha megkérdezem, ki az a Jude Montagne, mit válaszolsz?
-A legkisebb főnixmadár.
Aznap nem szólaltak meg többet.