Építkezés

Hátra ült. A két ülés között a felye mint egy teniszbírónak hol egyikük, hol másikuk felé fordult. Érezte, ahogy világok találkoznak a kocsiban, összeérnek és szinapszisokként épülnek a hidak. Nem mert egy szót sem szólni, nehogy megzavarja ezt a törékeny tapogatózást. Mire leértek a völgybe, a két univerzum bolygónyi közös térrel rendelkezett. A két férfi elégedetten ült immár teljes csöndben. Leo hátra dőlt és karba tett kézzel mosolygott. Vik vezetett, közben a teljesen letekert ablakon kilógatott kezével néha végigsimított az autó oldalán. Mellette Hien mester, sportos hétköznapi ruhában a térképet tanulmányozta. Leo olyanníira megszokta, hogy Hient tradicionális ruhákban látja, hogy már ez önmagában izgalmas kalandokat vetített előre. manapság Hien nem sokat mozdult ki Horizontról. Leo elégedetten nyújtózott a hátsó ülésen. A hajnali pára lassan oszlott és előkerültek a távolabbi hegyvonulatok.
Órákig autóztak mire végre a város külső kerületeinek egyikét, a garázsokkal és szerelőműhelyekkel telezsúfolt Hooghart elérték. Kis keringés után megtalálták azt a műhelyt, amit Ginner ajánlott. Vik elvonult tárgyalni a két fekete fickóval a közeli csehóba, míg Hien és Leo körbejárták a környéket. Leo lába nem is ért a földre. tetőkön mászott át, kerítéseken egyensúlyozott, kéményről kéményre lendült és tűzfalakon szaladt fel, míg Hien belessett a konténerek és kukák mögé, benézett minden lerobbanva ott felejtett autóroncs alá, minden raktárba bekukkantott és rápróbált vagy kéttucat lakatra is.
Végül visszakanyarodtak a műhely elé. Leo fenn állt a hullámbádog tetőn és körbenézett. Nem volt egy magas épület sem a közelben. A műhely udvarán a koszos rendetlenség, gumik, alkatrészeg, kasznik között ott volt a pincelejárat, amit kerestek. Leo lenézett a mesterre. Hien mester végignézett a poros utcán, majd leült egy kifordult tábla betongyökerére. Leo már fordult is hátra és ugrott le az udvarra.
A pincelejárat nyitva volt. A rozsdás pókhálós lejárat tágas, szellőzőkkel ellátott térbe vezetett. Ládák és dobozok voltak takaros kupacokba állítva, semmi más. Leo körbejárta a termet, és kisebb helységet talált a távolabbi falból nyílva. Végül kimászott és bejárta az udvart. A műhelyt és udvarát úgy vették körbe az épületek, mintha védenék. Mindken a háta támaszkodott rá. Tűzfalak három oldalról, negyediken maga a műhely. Az utca legközelebb 18 méternyire volt, a saját bejárata felöl. Leo elégedetten hümmentett. majd kimászott a tetőn át az utcára.
Hien mester ekkor már Vikkel beszélgetett. Vik cigarettázott és a lábával vázolt a porba valamit. Hien figyelte, zsebredugott kézzel. Piros táskája pántja áskája úgy húzott átlót fehér pólóján, mintha egy élő tiltó tábla lenne. Leo megjegyezte a képet, a bőrszerkós kígyótetoválásos villásnyelvű egykori eutanatos kult-rendfőnök, és a legendás becsületbajnoka harcművész egymás mellett, egy titkos és nem hivatalos küldetésben Chicago egyik poros külvárosi utcáján.
-Meggyőzted a fickókat? - lépett oda a mesterekhez, amikor Vik befejezte a mondandóját.
-Drága volt, de hivatalos. - mutatott egy papírkötegre a kígyóember. Mosolytalan komoly arca nehézségekről árulkodott.
-Jól védhetőnek tűnik.
-Nem vagyok meggyőződve.
Hien kissé meghajolt.
-Minden tőlünk telhetőt megteszünk.
-Még négy, ugye? - Leo jó hangulatát nem lehetett letörni.
-Igen, még négy. - bólintott Hien ismét. Nyugalma Vikre is átragadt.
-A következő egy kínai piac, Vencouverben.
-Nagyszerű!- lelkesedett Leo. - Keepet látogassuk meg. Mostanában ott lépnek fel.
Hien mosolyogva csóválta a fejét miközben az autóhoz indult. - jól jöhet a helyismerete.
Leonak volt ideje a hosszú autóúton végigondolni Monsieur Montagne tervének brilliáns mivoltát. Minnél többet gondolkozott rajta, annál inkább lenyűgözte a terv látszólagos tökéletessége. Hien helyett Emma volt most Jude testőre, és ez aggodalommal töltötte el Leot. Hiszen ezekben a napokban Jude veszélyesebbnél veszélyesebb helyekre kényszerült ellátogatni, hogy biztosítsa az új chantry fizikai kapcsolatait a valósággal. Végül, egy elbambultabb pillanatban megkérdezte a mestert.
-Hien mester, nem aggódsz, hogy túl nagy feladat Emma számára ez a testőri szerep?
-Te aggódsz Leo?
-Nekem nagy feladat lenne, és nem szívesen csinálnám egyedül.
-Neki is nagy feladat, de azt hiszem, ő nem bánja, hogy egyedül van. Bízom benne, hogy bármelyikünknél komolyabban veszi ezt a küldetést. És biztosan tudom, hogy bármire képes, hogy megvédje a bírót.