Szárnyak és hiányuk

Holy megtorpant az ajtóban. Az egykori moziépület jegypénztárai helyén maradt boxokban összegyűltek a programújságok. Mauritio területére vezető nágy dupla ajtó mindegyike nyitva állt. Az egykori nézőtér helyén most a feltörekvő művész installációi hevertek félkész és kezdetleges állapotban. Holy azonnal megismerte a szélső ajtónál ácsorgó fickót. Az zsebre dugott kézzel billegett a sarkán és érdeklődve vizsgálgatta a modern művészet kincsestárát.
-Wing? - Holy nem hitt a szemének. Annyira szerette volna rendezni a kapcsolatát, vagy bármi is volt köztük, Winglessel, de nem találta a módot hozzá. Többször volt Horizonton az elmúlt hónapban, mint előtte egész évben. De hiába futottak össze (Ginner nem kevés közbenjárásával) a Flambeau kocsmában, és hiába verekedtek meg barátságosan a Flambeau rendfőnöknek kikiálltott FuelMannal, nem sikerült tisztázniuk a problémát.
Előző nyáron nagyon csúnyán összeverekedtek a BurningManon. Aakkor lett Holynak elege Wingless paraszt-macho-hím soviniszta megmozdulásaiból. Holy nem szerette a klasszikus férfi-nő felállást. Ő nagyon ritkán érzett egy férfit magasabb rendűnek. Voltak ilyen férfiak, de egyik sem a Flambeau kocsmában. Most, ennyi hét után Wing ott állt a házban ahol Holy lakott. Holy meg volt róla győződve, hogy még a városban sem járt nélküle soha.
-Hello. - lépett mellé Holy, és benézett a terembe Wing mellett. - Akció van?
-Szia Holy. - mosolygott Wing. - Csak beugrottam...
-Hm. Eljössz egy kávéra vagy sörre?
-Köszi...Tudok egy jó helyet. - javasolta Wing, bizonyítandó dominanciáját. Ez az egyetlen általa ismert hely a városban, ez a vasútállomás mellett düledező kifőzde. Holy nem akarta tovább edzeni a fiú türelmét, úgyhogy ráhagyta. Nem ismerte azt a helyet, így azt gondolta, még jó is lehet.
A kis koszos helyet egy Daruh nevű sebhelyes arcú, koszos kötényes nagydarab afrikai férfi vezette. Aki amint meglátta Holyt széles vigyorgásba kezdett. Holy megszokta már, hogy a szőke rasta haja különösen tetszik az afrikai férfiaknak. Magas volt és széles vállú, atlétikus.
A kaja amit kaptak bizarr volt, idegen, de kifejezetten ízletes. Daruh hallva a dicsérő szavakat egy kis erős szeszt is töltött nekik. Feljahtották.
Megpördült a világ. Holy ismerte az érzést, tudta mit lát, mit érez. Ez a kis pia egyenes út volt a szellemvilágba. Olyan tisztán látott, olyan kristályosan egyértelműen érezte az odaátot, ahogy jobban sikerült varázslatainál szokta. Percekbe telt mire elmúlt a hatása. Holy Winget figyelte. Benne láthatóan nem ért el ilyen hatást a szer. Holy feltápászkodott és oda ment az afrikaihoz. Sokszor tapasztalta, hogy alvók nagy bátran és lelkesen használnak szereket, amik sokkal többre képesek és így sokkal veszélyesebbek is, mint azt az alvók legmerészebb álmaikban félik.
-Ez a kis pia, elég erős. - vigyorgott Holy a tulajdonosra. A fekete férfi értőn biccentett.
-Örülök, hogy tetszik, szépséges fehér sámán.
Holy felhúzta az egyik szemöldökét és fordított egyet titokban vaskos acélgyűrűjén.
-Örülök, hogy te is a mi utunkra léptél. Légy üdvözölve.
-Köszönöm. - Holy hamar levette, hogy nincs nagyon itt már mit beszélni, de maradt valami furcsálló rossz érzése Daruhval kapcsolatban.
-Miből főzted?
Daruh elégedetten elmosolyodott.
-Gyere, fehér sámán, megmutatom. - És maga mögé a hátsóudvar felé intett. Holy belépett az erős, nahéz szagoktól sárgálló konyhába, majd ki a koszladt ajtón a rozsdás vasktól, babakocsicsontváztól és félig elégett autógumiktól szennyes grundra. Az udvar hátsó határa a töltés volt, rajta a pályaudvar mellett megszokott forgalommal. Vonatok percenként rázták meg a halott lomokat. Az udvar végében csirkeólak mellett egy nagyobb kalitka állt. Közelebb hívta Holyt a fekete ember és büszkén mutogatott a rácsok közé.
Holy nézte a száraz fűvel mélyen megszórt ketrecet. Lassan mozdult benne az élet. Gyűrűs mozgás, tekergő-folyó sikamlás zajlott lassan és ellenállhatatlanul a száraz fűcsomók között. Holy lélekzete egy pillanatra megakadt. A ketrecben mocorgó piton legvastagabb részén olyan vastag volt, mint Holy combja. Az állat pikkelyes bőrén, mély vágásnyomok díszelegtek. Némelyik hegesebb, némelyik újabb sérülés volt. Egyértelműen éles késsel, tudatosan vágták bele.
Holy Daruhra sandított.
-Nem kígyó ez, ugye.
-Nem.
-Értem.
-Túl kevesen vagyunk, hisz tudod. Ezzel a főzettel hamar kiderül ki kicsoda. - Röhögött fel a szakács. - Érted.
-Értem. - mosolygott Holy, de érzett némi bizalmatlanságot a fickó iránt. - Sokfélék vagyunk. - Gondolta és elindult vissza, Winghez.

Úgy két órával és egy sztékkel később Wing Holy szobájának falait borító képszerű rajzokat fürkészte.
-Csináltatok még egy tetkót. pepperrel ha ráér. Nem tudod mennyire van betáblázva?
-Be tud szorítani szerintem. Én is csináltattam nála. Megnézed?
-jaj de gagyi! Figyeled? A tetkóidat mutogatod. Holy! - nevetett Wing
Holy felhúzta a hátán a pólót, így elővillantak a kis szárnyacskák a hátán. pontosan olyanok, amik Wing hátáról hiányoztak.
-Ha egymás hátának dőlnénk közös szárnyunk lenne. - Suttogta háttal a fiúnak Holy.
Wing vagy egy percig nem tudott szólni a meglepetéstől.
-Bemutathatnál a barátaidnak?
-Hogy érted?
-Hello, hello?! - nézett Wing a mennyezetre. - Vagy merre vannak?
-szellemekre gondolsz?
-Jah. - Wing kiitta a maradék kávét. - Kiváncsi vagyok milyenek.
-Vigyelek át?
-Fáj az nekem?
-Ha fáj is, nem úgy, ahogy megszoktad. - vigyorgott kihívóan Holy. Aztán eszébe jutott, hogy a hermész rendiek milyen kínosan ügyelnek arra, hogy ne keveredjenek túl közel a szellemvilághoz. Márpedig egy Holyhoz hasonló urbán sámánnak alapvető volt az át-átlépés.
-Akkor menjünk. Mit kell csinálnom.
-Ne ellenkezz a kis szorongó szellemfélő hermetikus agyaddal. - nevetett Holy Wingre, miközben megfogta a kezét.
Nem sikerült átlépnia. Érezte ahogy Wing fogai időnként összekoccannak a stressztől. Rágyújtott egy direkt ehhez sodort cigire. Finoman megkínálta vele Winget is, de közben végig hozzáért. ha máshogy nem, a térdeik összeértek az asztal alatt.
Végül sikerült. olyan könnyen siklott ki alóluk az anyagi világ, hogy Wing megkapaszkodott Holy kezében. a lány magabiztosan szembefordult a fiúval és végignézett rajta.
-Mehetünk.
-Ú Holy. Nagyon magabiztosnak látszol. - Vigyorgott Wing.
Pár perc múlva lent álltak Mauritio műhelyében, ahol két srác méregette a mester legutóbb elkészült művét. természetesen nem látták a megérkező Winget és Holyt. Greg, a vékony beesett arcú srác cigarettázott, miközben lassan körbejárta a szobrot. Holy magas alakja eddig eltakarta Wing elől a műértőket. Holy a szellemvilágban szines magazinokból reppenő hosszú ruhát hordott. Köpenye hajszálvékony rétegekből álló karton volt, hajában kis egérkoponyák, kóbor kutya és macskacsigolyák, söröskupakok és sörösdoboz nyitók, plasztikkártyák, mobilaksik, színesre fúlt rasta tincsekbe fonva álltak ezer irányba. Hisszú karjain szinte a könyökéig értek a karperecek, fűként bogyós dolgokból. Wing belemerült a csodálatába. Holy félreállt, hogy Wing beláthasson a terembe.
Szellem síkon kissé más minden. A levegő nem átlátszó annyira, mint a fizikai valóságban. Mintha sűrű zöldes-bordós-szürkés köd lenne. Az indulatok, vágyak és remények, meg nem hozott döntések, félelmek és hiedelmek rárakódnak az emberekre és a tárgyakra. ha elég sokáig ott vannak, és napi szinten léteznek akkor szinte mint egy parazita tapadnak az emberekre. A betegségek, legyenek azok lelkiek vagy fizikaiak szintén jól látszanak. Greg AIDS betegsége megannyi hosszú féregben jelent meg, melyek lassan rágták szét szegény festőt. A barátja, Matt pedig régóta dédelgetett fel nem vállalt gyerekével kapcsolatos félelmeit hordta a vállán mint három lábó karmos sikamlós jószágot, ami néha megnyalta Matt arcát, amitől annak sirhatnékja támadt.
Wing megdermedt, majd elfehéredett.
-Ők... ők... kik? Holy?!
-Ők jó emberek, Wing. Hétköznapi srácok innen a házból. Amiket látsz rajtuk és bennük az életük részei. A dolguknak, a betegségeikenk, a megoldatlan ám évek óta ápolgatott problémáiknak kivetülései. Nem idegen, külső lények ezek.
-Édes jó istenem. - nyögött Wink és végignézett magán. A hátán terpeszkedő két ocsmány lényt azonnal felismerte. Az egyik a szárnytetoválásába kapaszkodott. A vaslemezzel behegeszett szárnyhelyek rajza volt a forrása.
Wing pontosan tudta miért van rajta a lény. Amikor felébredt, valamiért hosszan, évekig azt hitte, hogy ő valami büntető arkangyal, és tüzeket kell gyújtani, és igazságot osztani. Aztán találkozott Sun-nal, aki elmagyarázta neki, hogy messze nem erről van szó. Wing akkor hetekre magába roskadt a csalódottságtól. Azóta nem hisz istenben sem. Ennek a feldolgozatlan csalódásnak a szelleme az az ocsmányság a hátán.
A másikról éppen így tudta, hogy mi. Amit azonban a farka körül mint valami szöges lánc hordott, azt nem tudta hova tenni. lenézett magára és elvörösödött.
-Te ezt mindig is tudtad?
-Persze. Ismerlek Wing. de azt nem tudom mi maga a probléma ami miatt az ott van, ahogy a hátadon lévőket sem tudom mik. de azt látom, hogy vannak neked is kedves, szeretett nyűgjeid.
-Nem lehet nektek hazudni, basszus.
-Ezért sem szeretnek a közelükben tudni a hermészek. Intrika, mi? pf.
-Basszus Holy... rosszul vagyok.
-Hazaviszlek.

Otthon Wing lassan jobban lett. Holy fogta a kezét.
-Basszus Holy, ki nő fel a hegyhez?
-Tessék?
-Ki az aki ehhez méltó? Már értem miért nem bírod a machózást. Basszus. Szeretném ha beszélhetnék még veled... sokat.
-Wing, hé! Én még mindig Holy vagyok. Figyu, ezeket a dolgokat akkor is láttam és tudtam amikor együtt voltunk. Hallod?
-Nagyon sokat jársz a fejemben.
Holy mosolygott. Mit is mondhatna? Hogy neki nem azért kell Wing mert eljátsza a bolond Fűtővel meg a kevésszavu Ginnerrel, a hegtetkós Sunnal a nagymenőt? Hogy neki az kell ami Wingben van, amitől olyan bolond, olyan lojális, amitől ő szeret beállni mögé. Mert tudja, hogy arra fogja vezetni a srác, amerre ő maga is menne. Csak ne lenne már olyan kötött fogású.
-Ha leszoplak az rendben van?
-Umm? tessék?
-Ha leszoplak az rendben van? Míg ha tőled kérem hogy nyalj ki az nincs? Igaz?
Wing majdnem elejtette a csészét.
-Igyunk egy sört.
-Wing, válaszolj!
-Igen. Nincs.
-Miért?
-Mert te csaj vagy én meg férfi.
-Barom vagy te még mindig szárnyatlan.
-Oké. Oké. - Bólogatott Wing, majd lassan lecsúszott a székről és kibontotta Holy sliccét.
-Micsoda fordulat. - mosolygott Holy és segített a fiúnak lehámozni a ruharétegeket.
Wing sosem csinált ilyet, így nem is sikerült elsőre. Kínosan érezte magát, és idiótának is. De nem kelhetett fel így, úgyhogy tovább próbálkozott. Végül összejött és Holy olyan elementális erővel élvezett el, hogy Wingnek sem kellett sok hogy elsüljön.
-Ó bazd meg Wing! - Suttogta Holy. - ettől fosztottál meg ilyen sokáig? Kúrvaélet.
Wing belenevetett a lányba.