Isten haragja

A szemüveget saját maga készítette, nagy gonddal és maximalizmussal. Semmi mágikus nem volt benne. Egy tökéletes foncsorozású napszemüveg, ami torzítás nélkül tükrözi vissza a beszélgetőtársat.
Valamiféle bosszú volt ez a kirekesztettségért, az elhidegülésért, amit a külsejével vívott ki, akarata ellenére. Megépítette a szemüveget, és reggeltől estig viselte.
A testéből áradó hő is természetellenes volt, de azt tudták volna szeretni. Kezdetben viháncoló csajokat szedett fel többnyire Párizsban vagy New Yorkban. A szemüveget dugáskor is magán tartotta, sőt utánna is. Remek reflexeinek hála, sosem tudták a kiváncsi csajocskák lekapni a fejéről. Tartott tőle, hogy ha meglátják, Isten Haragja kitör a szeméből és mindketejüket beteríti.
Az egyik lány nevezte el Fűtőnek, mert hideg fűtetlen kecójában pár perc alatt olyan meleget csinált a saját testhőjével, hogy pucéran is melegük volt. Elég volt a történetet egyetlen egyszer elmesélnie a BloodyCrowHeads koncert után a haverjainak, és mint futótűz terjedt el, mint gúnynév. Ő azonban szerette. A Fűtő. Igaz volt. Igazabb, mint bármely más jelző lehetett volna akkoriban.

Kelly mellett feküdt Arizónában azon a hülye fesztiválos héten, egy lepukkant lakókocsiban. A lány félálomban átgördült az ő ágyrészére és könnyedén hozzábújt. Ébren sosem tenne ilyet, ebben biztos volt. Az elmúlt 3 napban kölcsönösen és meggyőződésel szivatták egymást. Sikerült nagyon gyorsan megutáltassa magát a lendületes kapcsolatszövővel. Pedig alapvetően nagyon is bejött neki a csaj. Laza volt, közvetlen és látszólag semmin a világon nem akadt fenn. Adam Rokks, azaz a Fűtő elmerengett, milyen lehet a lánnyal szeretkezni. Annyira régen vette a fárdatságot, hogy csajokat hajkurásszon, hogy egészen leszokott a hús-vér nőkről. Gyűlölte a kiváncsiskodásukat, a hiretelen a szemüvege felél kapó kezeket. Ez a lány nem kérdezet semmit. kelly maga is varázsló volt, és rühellte őt, amiért nem ugrott boldogan, amiért ráparancsoltak, hogy segítsen szaros rockzenekarok szétütött agyu menedzsereivel egyeszkedni egy hamvába holt kurva fesztivál miatt.
Mit mondhatna neki? Hogy többre hivatott? Hogy többet tud, csak elbaszott egy súlyos mágiát egy különösen elbaszós társaságban egy kibaszott technokrata autóban? Mint már annyiszor, ott a lakókocsiban újra végiggondolta azt a végzetes akciót. Képtelen volt megbékélni vele, pedig már annyi sok év eltelt azóta.

----------------
Hátát a falnak vetve az súlyos vaskapu mellett várt. Rendtársa és tanonctársa, akit csak Harlekinnek hívtak a kapu túloldalán ugyanúgy várt, mint ő. Harlekin kezében a kézigránátok könnyedén táncoltak, akár a csikung golyók. Adam viccesnek találta ezt a lazaságot. Felnézett a Harlekinre a hidegvéréért. A csapat többi tagja, akiket egymás között csak porosoknak hívtak más házakból delegált varázslók voltak. Mind Hermész rendiek, de nem Flambeau házbéliek. Ők ketten, ott a kapu két oldalán képciselték a pusztító tűzerőt, ha bármi balul sülne el. A sok poros feladata volt a finom terepmunka. Adamot bosszantotta ez, hiszen ezekkel a munkákkal egyre azt a képet erősítették, hogy izomagyu piromán állatok, akik semmi finom agyi tevékenységre nem képesek. Továbbá vérgőzösek és egysíkúak. Harlekin leszarta, mesterükre, Hugo Perez-re pedig tökéletesen ráillett. Adam várt, hiszen ez volt a dolga. Amint megérezte benntről az adrenalin szagot, rányomta ujját a kapu nehéz vaspántjaira. Az felforrósodott egy pillanat alatt, majd a levegő hűvösétől azonnal megpattant. Kis nyekkenés volt csupán, és a kapuszárnyak, szépen párban kidőltek az udvarra. A raktárba besütött a nap, és záporoztak kifele a golyók.
Harlekinnel kivártak egy tizedmásodpercnyi csendet és bedobták a kézigránátokat. A fellobbanó tűz gyorsan terjedt. harlekin bekukucskált. Szőke hajába túrt a szál, és sovány arcára élesen rajzolt árnyékokat a gúnyos mosly. Adam várt.
Harlekin bólintott felé és elindult befele. Fegyvere egy heggesztőpisztoly és egy UZI. Hátán a kis palack a mentség a heggesztőpisztolyból kicsapó félméteres lángokra. A palack üres volt, Harlekin pedig rutinos.
Adam várt egy pillanatot majd belesett. Még pont látta a becsapódó lövedékeket. Nem értette Harlekin hogy nem vette észre a négy katonát. technokrata harcosok voltak, kommandós ruhában. Adam befordult és lőtt. Harlekin hanyatt esett és nem mozdult, a katonák fedezéket kerestek. Adam bontotta a mentális kapcsolatot egy lefujva paranccsal. Közben egy pillanatra sem hagyta abba a tüzelést.

Emlékei töredékesen maradtak csak meg. Arra emlékezett, hogy végül a puszta kezükkel harcoltak, mint az állatok. Arra is emlékezett, hogy sokkolták őket, körbeállták és figyelték vergődésüket. Hallotta harlekin hörgését. Látta a szeme felé közelítő villogó készüléket. Valami torz logikával, ami csak a halál torkában ésszerű, az jutott eszébe, hogy benzint köp és meggyújtja. Köpött is, és gyújtotta is a nyálát, de érezte, hogy a villogó kütyü visszafordítja rá a támadó varázslatot. Valahogy belül tartották, benne a testében amit varázsolni akart. Érezte ahogy a mágia elementális erővel keresi a kiutat a teste börtönéből. Érezte hogy jól sikerült, hogy ki kéne jusson, de nem bírt szabadulni tőle.
Aztán megpattant valami benne, és nem bírta többé visszatartani a megzabolázatlan nyers mágiát és az szétszaladt a vérében, mint valami méreg. Lángoltak az erei, lángolt a vére.
Most már ő is níüszítve vonaglott a földön az eszméletvesztés határán. A következő emléke, hogy egy autóban ül, gondosan bekötve. mellette egy fiatal férfi, aki merően nézi őt. Az anyósülésről hátra szól egy másik:
-Jól nézd meg. Ritkán kapunk el élő példányt.
Adam a narágját nézte. A fájdalomtól úgy tűnik összepisálta magát. Érezte a szagot, látta a foltokat. Látta a karjából megmaradt csonkot. Ekkor megérezte a hozzá tartozó fájdalmat. Ezzel együtt, mintha víz alól merülne fel megérezte a tagjaiban vér helyett keringő tüzet.
Sikított.
Újra az autóban tért magához. Pár pillanat lehetett csupán. a fiatal férfi újra őt nézi. Adam csupán a szeme sarkából érzékeli a ráirányult figyelmet. A fiú közelebb hajolt.
-Azt mondják a túlvilágról nyerik az ilyenek a hatalmukat, hogy az ördöggel koketálnak. - A fiú arcán szent borzalom, ahogy Adam állát megfogja és magafelé fordítja az arcát. Adam elméjét leoldották a testét gyötrő fájdalomtól.
-Nem kell ez a szentfazék szöveg, fiam. Ez a csóka is csak egy szaros kis kuruzsló, aki azt hiszi belepiszkálhat ellenőrizetlenül a valóság szövedékébe. Tehetséges szép példány. A laborban majd rábírják, hogy megfigyelt, kontrollált keretek között dolgozzon nekünk.
-Nem fogja beadni a derekát.
-nem is azt kell. - nevetett fel a férfi az első ülésen.- az agya, az kell nekünk. a teste lényegtelen.
Adam realizálta, hogy nem képes mozgatni egyetlen tagját sem. A fiú közelről fürkészte az arcát. Adam megállapítta, hogy lát. Az agya alig fordult. Lát. Ahova lát, oda varázsol. Ahova lát. A fiú arca a szeme olyan közeli. Az a csodálkozó világos szem betöltötte a látóterét.
- Szem... A szem részei: szaruhártya, szemcsarnok, írisz, szivárványhártya, üvegtest, retina... Üvegtest. Csarnokvíz. Folydék. Folyadék. Mint az olaj. Olaj. Tűz.

-------------------
Horizonton tért magához. Az égési sebek mint egy búvárruha borították a testét. A fájdalom amit az ereiben keringő izzó folyadék okozott kihalt belőle, nem érezte többé. Ahogy lassan szakaszosan visszanyeret emlékezetét és nyitogatta a szemét rádöbbent, hogy többé nem lát úgy mint addig.
-Valahogy kiélesedtek a körvonalak. Mintha a kontraszton állítottak volna. Napszemüveg kellene. Vöröset szűrő napszemüveg.-gondolta.
Dr. Bruder állt meg felette, és hátrahőkölt. Folytott suttogást hallott, majd a doktor újra felbukkant a látóterében. Zavarodottnak tűnt és igyekezte palástolni.
-Látsz, fiam? Jól látsz?
-Nem uram, éppenhogy rosszul. Sok a vörös és nagyon kontrasztos. nem tudom. Gondolom megsérült a szemem is...
-Meg... majd erről részletes beszámolót kell írnod.. Hm.- Dr. Bruder elköszönt és kifelem menet leakasztotta a mosogató felett lógó tükröt.

Napokig tombolt. Minden tükröződő felületet összetört. A keze csupa vér volt. artikulálatlan hangon üvöltözött és tört-zúzott. Máskor lecsillapodott és amíg nem nézett rá senkire el is felejtette, hogy mennyire megváltozott. Loena ugyan napokig bírta a legkeményebb időben, de végül ő is feladta. Képtelen volt megszokni. A zsidó-kerezstény kultúrkörből érkezőket viselte meg leginkább. Őket egy pillanatra megdermesztette a rémület. Akármennyire igyekeztek uralkodni magukon, ott ült a rettegés a szemükben, ha Adammal beszéltek. Nagyon rosszul viselték, hogy a szemgolyója helyén támadt üregben folyamatosan ég a tűz.