Kelly Bishop (A csomópont I.)

Kelly tekintete végigsiklott a tömegen. Az a sokszáz ember aki a nagyszinpad előtt összezsúfolódott, mint valami nagy, lélegző állat hömpölygött. A meztelen felsőtestek, ki-kinyúló karok, egyszerre mozduló fejek a gyomorban döngő basszussal jelentették számára az eredményt. Látta a tömeg körül ragyogó vízsugárként kicsapó fényt.
Egész héten börre könnyen felnyalható tetkókat osztogatott, miközben folyamatosan időzített és finomított a műsoron. Óriási munka volt egy 4 napos fesztivált megszervezni és lebonyolítani, de mivel öt éve ezt csinálta és imádta, így ez minden alkalommal inkább volt játékos erőpróba, mint kemény munka. Évi 19 fesztivált bonyolított le, átlagosan, az világ különböző pontjain. íSokszor párhuzamosan egymással.
Ez a fesztivál elég fontos volt a Rend számára, ahhoz, hogy elejétől végig itt legyen, kint élesben a terepen. Azaz színes indiai anyagokba tekert napbarnított testtel ringjon és lélegezzen együtt a tömeggel, miközben egy percre sem veszi le a szemét a felszabaduló energiákról. A fesztiválok tér és tudattisztitók voltak. Legtöbbször minden "rásegítés" nélkül. Ez alkalommal viszont egy felszámolt NATO bázis helyére szervezték, és az umbra megtisztítása volt a feladat.
Ahogy nézte a boldogan ugráló csatakos koszos ám nagyon is boldog fiatalokat értelmesnek és hasznosnak érezte az egész életét. Bruce is csak néha néha villant az eszébe. Olyankor erősebben fókuszált a feladatra, nehogy sértettsége vagy haragja elvonja a figyelmét.
Bee egy sörsátorban ült, valami töményet lötyögtetve pici poharában. Beeben volt valami, ami megakadályozta az embereket, hogy bár kicsi formás nő volt, mellé üljenek. Bee szemében viharok tomboltak, ha jó kedve volt, ha rossz. Most is azért csatlakozott hozzájuk, hogy terület felett gyülekező viharfelhőket távoltartsa a fesztivál zárásáig.
Hárman vigyázták a tömeget, itt ott finoman alakítva az eseményeken. ha leült volna az egyik oldalon a kedv, odamentek és táncolni kezdtek, ha valami kis perpatvar alakult részeg fiúk között kisimították az indulatokat pár kedves mozdulattal. Sosem erőszakosan, lehetőleg észrevétlenül alakítva a hangulatot.

Bee volt az elmehálózatuk csomópontja. A felhők gyülekeztek, Bee pedig féken tratotta őket, majd nagy komoly hangon továbbított a másik háromnak a Rend üzenetét. Miszerint az akció túl jól sikerül, ezért olyanok figyelme is rájuk irányult, amikk felbukkanásával nem terveztek.
-Remek. - szaladt ki Kelly száján. - Megyek egy kört külső íven is.
-Hárman jönnek még, egyenesen Horizontról.
-Remélem kifejezetten harcosokat küldenek, mert elméleti szakemberekkel itt nem sokra megyünk. - morgott Bee.
Kelly végignézett a tömegen és belátta, hogy ha észre is venne umbralényeket, nem sokat tudna tenni a vidáman tomboló ifjúság védelmében. Többnyire a fesztiválok vonzotta lények nem sok vizet zavartak. De egy ekkora tisztító energianyaláb úgy tűnik kellő csáberő vadabb lényeknek, hogy felszínre törjenek. Kelly lassan kiljebb vonult a tömegből a fás-ligetes térség felé. Érezte ahogy a három segítségükre küldött varázsló tudata megjelenik a hálózaton.
-Három férfi. Helyes. - bólintott magában és a kis tisztáson tűzzsonglőrködőket kezdte figyelni. Valami nem tetszett neki abban a csoportban, így aztán közelebb ment. Az egyik fickó, televarrva színes acsargó fejekkel különösen ügyes volt. Kelly figyelte a fickó mozdulatait. Hirtelen lúdbörzeni kezdett. Látását kiélesítette a dolgok valódi mintázatára és hátrahőkölt egy lépést. A tűzzsonglőr nem ember volt, hanem valami umbralény. Ismét, immár sokatszor sajnálta teljes szívéből, hogy képtelen elsajátítani az ilyen lényekről elérhető tudás alapjait sem. Tudta hogy vannak. Tudta, hogy miről ismerheti fel őket, de nem sok eszköze volt megvédeni magát, vagy bárki mást tőlük.
A fickó felfigyelt rá, és kedvesen mosolyogva, a tüzes végű botokat forgásban tartva lassan megindult felé. Kelly erőt vett magán és ő is mosolygásba kezdett és lassan ringatózva, mintha csak kelletné magát hátrálni kezdett a nagyszimpadtól elválasztó fák közé. A hálóra riadt képeket küldött a fickóról. -csali vagyok. Gyertek már.
A háló tagjai egymás után jelentkeztek be, egy egy számmal, ami a kód szerint a távolságukat mutatta a célszemélytől. Mint 4-500 méternyire voltak.
-Miért nem futok el? - kérdezte Kelly szenvtelen hangon. Nagyon megijedt, hogy a többiek ilyen messze vannak. De mindíg ha baj volt abból merített erőt, hogy ő higgadt marad akkor is amikor mindenki más pánikba esne. A pánik gyengít, mondogatta Bruce. Ő pedig egy életre bevéste ezt a mondatot. Bruce nem hogy nem jött, de azt sem tudta, hogy itt van. A megbomlott kabal okozta harag és csalódottság még ennyi hónap után is a felszínen volt benne.
A lény egyre közelített, be a fák közé is. Kelly megállt és azon volt, hogy a lehető legkevésbé látszon jól a bokrok és rosszul megvilágított ösvényen a fák között.
Az emberformát öltött lény orra kissé megnyúlt ahogy elindult a lány felé. Mostanra egészen állatias formát vett fel ez a megtorzult arc. gyorsabb volt mint Kelly. A lány nem is lepődött meg. Az utolsó pillanatban már csak abban reménykedett, hogy nem fog nagyon fájni ez a halál.
De nem halt meg. Sőt. Igazán nem is történt nagy baja. A föld süppedt be alatta, mintha valami rejtett gödörbe zuhant volna. Csípőjét, lábait satuként fogta közre a föld. Az emberforma lény elégedett pofával közelített. kelly könyörgőre fogta az elmehálózaton.
-Kérlek, gyertek már...
-Nyugi. - hallotta a feje mellett a reszelős férfihangot, és érezte a vállára nehezedő forró kezet. A férfi már lépett is mögüle előre, a lény és Kelly közé. Magas fekete, félmeztelen alakja teljesen eltakarta Kellyt a zsonglőr elől. A botok végéről a kis tűzpamacsok felszökkentek a magasba és sűrű lángesőként érkeztek a férfire. Kelly hallotta ahogy az vidáman felnevet, mintha valami kedves vicc lenne.
-Ez jó volt. - mondta könnyedén nevetve és fellobbantak a lángok.
Ekkor ért oda futva Bee és egy másik rendbéli férfi, akit Kelly csak látásból ismert és pár jelet egy bottal Kelly köré írva kiszabadították a mágiaikus csapdából. Nem vártak egy percet sem, hanem minden kérdés nélkül felkapták kellyt és sietve a sörsátorhoz kísérték. Kelly szerette volna megnézni a csatát. De annyira fájt a lába, hogy hamarosan belátta, hogy jobb neki felpolcolt lábbal pálinkát nyalogatni, mint vonzó ám kissé eszelősnek tűnő ismeretlen tűzvarázslókat figyelni munka közben.
-Hogy hívják a fickót? - kérdezte meg azért Beet.
-Kit?
-A csávót aki a segítségemre sietett.
-Ja. az az őrült FuelMan. Tudod, az idióta foncsorozott napszemüvegével. - Mondta Bee nem kevés lenézéssel a hangjában. Végül egy nemzetközi kézjelet használt annak kifejezésére, hogy a fickó teljesen elmebeteg.
Kelly felidézte a hangját és forró tenyerének emlékét és megállapított, hogy akármilyen hülye is, megmentette az életét, és egyútta felkeltette az érdeklődését is.
Úgy egy órás lábadozás után annyira eltompult a lábát gyötrő fájdalom, hogy elindult újra a szinpadok felé. Az egyik előtt meglátta a foncsorozott napszemüveges tűzmágust. Odalépett mellé, de a hangerő nem engedte, hogy értelmesen szót váltsanak, és Kelly a támadáskor le is esett a telepatikus hálózatról. Nem is tudta hirtelen hogy köszönje meg, hogy megmentette az életét. A zene ütemére önkéntelenül is mozogni kezdett, a fekete férfi pedig mintha csak erre várt volna oda húzta magához táncolni. Nem szóltak semmit csak élvezték a ritmust és egymás közelségét. Sajnos még két riasztást kaptak, így nem tudtak egyetlen szót sem váltani.
Kelly nem lakott Horizonton. Szeretett ott lenni, és ennyi év után is büszke volt rá, hogy bejárása van az isten kebelének is hívott mesterséges minivilágba. Volt egy pici szobája, ami a fenyvesre nézett. Úgy járt ide, mint aki nyaralni megy. nagyon sokat dolgozott egész évben. Meglehetősen sokat a Rend felkérésére is. És mint jólmegérdemelt exklúzív jutalomra gondolta arra havi 2-3 napra amit a Horizonton töltött.
A fesztivál után parancsot kaott, hogy jelenjen meg, és következő utasításig maradjon is ott. kelly szívesen ment, és jutalomként fogta fel a hirtelen jött szabadságot.
A Horizont főépülete a Nagy Ház zavarbaejtette méreteivel. Az üvegmennyezetü aula csak előjáték volt a főlépcső hófehér márvyányához. A főlépcsőt egyenesen nyomasztónak találta, így mindig a hátsó lépcsőn közlekedett. Az is olyan tágas volt, mint máshol a főlépcső. Négyszögletes, kis fotelekkel ellátott pihenőkkel és virágokkal. A Nagy Házban nem voltak liftek. Aki nem tud lépcsőtmászni igénybe vehetett eszközöket, de a Horizont erőforrásai messze nem voltak korlátlanok, így ilyesmire nem pazaroltak belőle. Kelly szerette ezt a hozzáállást. Büszke volt az egész komplexumra és büszke volt a Rendre mely nagyrészben megípítette.









A saját háza a Thig, a renden belül némi ellenérzést keltett. Hasonlóan a Tytalushoz, tőlük is tartottak. Kelly nem nagyon értette ezt a tartózkodást. Ő otthonosan mozgott a technokrata eszközök között, bátran merte őket használni, miközben mélyen és teljes szívével hitt a mágiában, a felébredett tudat akarat-erejében. Nem értette mi ebben a visszatetsző. Most is, ahogy a hátsó lépcső caplatott felfele szembetalálkozott két bírával, akik épp csak egy apró biccentéssel fogadták köszönését, és hosszú hallgatásba burkolóztak, míg ő ki nem került a hallókörböl.

Magasra mászott. Legfölülre az extázis kultuszát ápoló rend főhadiszállására. Szeretett velük lenni, mert hasonlóak voltak hozzá. a lendület, a zene, az öröm volt a fő hajtóerejük nekik is. Az extázis volt a fókuszuk, ezért hajlamosak voltak más rendbéliek andrenalin mágusoknak hívni őket. Kelly nem sokat adott az ilyen jelzőkre. Nagy gondot fordított arra, hogy minden rendből ismerjen jópár embert, és minden körülmények között igyekezett jóban lenni velük. A kultisták helye pár teremből állt, az előterükben söntéssel, és egy mosolygós nagyradab szelíd motoros forma fickóval, Joe-val. Joe garázsának hívták a helyet. Innen nyílt a keztrec terem, a koncertterem és a Luminárium. Kelly a Lumiba ment be, meg sem állva a söntésnél. Lekapta a cipőjét és egyenesen a teraszra ment. Körbenézett a majd 20 emelet magasból és mélyet szippantott a z illatos levegőből.
-Hello Kelly. - vigyorgott rá egy tejfelesképű suhanc.
-Á, Leo! Hogyhogy itt? Kiengedtek a kolostorból egy kicsit?
-Ebédszünet van. Gyere el holnap este a koncertre. Ihatnánk valamit.
Leo alig lehetett több tizenhétnél. Nem rég lakott Horizonton és keményen belevetette magát az Akasha Testvériség képviselte útba. Tökéletes uralom a test és az elme felett - volt a jelszavuk, és valóban lenyűgöző harcos-gondolkodókat neveltek. Leo Mestere Hien volt az egyik legnagyobb élő legendája a testvériségnek. Kelly sosem találkozott a nagyhírű mesterrel, és cseppet sem vonzotta a harcművészet. kedves jótestü srácokkal viszont szívesen lógott, így megígérte a csillogó szemü Leonak, hogy benéz másnap este. Kifele menet elvett egy ismertetőt a koncertről.
A kis papír kellemes táncolható rockot ígért. Kellyben meg is moccant a kapcsolati hálót szövögető lény, és bement a kilencediken a Saod Longue-ba. Bee és Margo törzshelyére, majd miután kiszedte a lányokból, hogy az őt megmentő őrült Flambeau házi a földszinti műhelyek egyikében tartózkodik szinte folyamatosan lerobogott, hogy megkeresse.
A műhelyben meg is találta a nagyradab fekete fickót. Egy kopott kék kantáros szerelőnadrág volt rajta. Jól láthatóan semmi más. Dühe viszont messze izzott. Háttal állt ugyan az érkező Kellynek, de úgy fordult vele szembe, mintha várta volna. Tökéletesen tükröződő szemüvege alatt dühösen összeszorított szája árulkodott indulatairól.Kelly megtorpant.
-Bocs... - lassan leguggolt és messze maga elé tette a koncertismertető fecnit, mintha egy túszdráma zárójeleneteként a fegyverét tenné le. - Csak meg akartam köszönni, hogy megmentettél.
-Nem tegeződünk. - dörrent rá a férfi, és jól láthatóan igyekezett legyűrni dühét, ami valószínűleg nem a lánynak szólt.
Kelly miután letette a papírt lassan felállt és elhátrált. Kint az aulában aztán döbbenten csóválta a fejét.
-Valóban egy idióta - szögezte le, mint egy magának.

Pár nap múlva Mr. Leaper, a rendfőnök hivatta. Az irodaajtót a riasztóan vigyorgó FuelMan nyitotta ki, és a megbeszélés alatt végig mögötte állt. Mr. Leaper megköszönte a fesztiválba fektetett munkáját és örömét fejezte ki, hogy ennyire minden várakozásukat meghaladóan eredményes volt. Majd gyorsab megbízta egy sürgős munkával. A határidők, a környezet és a szituáció egymagában is elég nehézzé tette volna a munkát, így ezek együtt szinte lehetetlenné nehezítették a feladatot.
Nevadában létesített Illegális bevándorlóknak helyt adó zárt telep mellett kellett kultúrálisan összehozó, antirasszista fesztivált tartani a helyi lakosság megbékéltetésére. Kelly nem firtatta miért alakult így, hogy pusztán két hete van minden szervezésre és helyszínépítésre. megtanulta már, hogy sosem valaki lustasága vagy nemtörődömsége miatt kap nehéz feladatokat, hanem mert reménykednek benne, hogy talán ő még meg bírja oldani, amit más már képtelen lenne.
Kelly végighallgatta a paramétereket, majd az erőforrásokról érdeklődött. Pénzben nincs hiány, de mást semmit nem tudnak számára biztosítani. Végül Mr. Leaper kedvesen FluelManre mutatott.
-Mr. Rokks lesz a jobb keze. Bármiben áll az Ön rendelkezésére, éjjel-nappal. Nevada nehéz terep. A menekültek sem feltétlenül kooperatívak egy ilyen kedves hölggyel, a helybéliek pedig biztosan nehéz esetek lesznek. Elkél egy határozott fellépésű férfi meggyőzésnek. - FuelMan fújt egyet. Ebből kelly azonnal tudta, hogy büntetésből kapta meg a férfit aszisztensnek. Azt azomban még az irodából kilépve sem sejtette, melyiküknek nagyobb büntetés ez, illetve hogy miért érdemel büntetést.
-Lehet, hogy mert nem támadtam meg azonnal a fesztiválon a tűzzel játszadozó umbralényt? - töprengett kelly, miközben az irodából kilépő Fűtő elé állt. -menjen kérjen egy mobilt Henrytől, aztán találkozunk az irodámban. - sorolta utasításait Kelly, tagoltan kétszer elismételve Los Angelesi irodája címét. Megállapította közben, hogy rendkívül idegesítő a Fűtő tükör napszemüvege, melyben a tű-élesen látja a saját tükörképét. A Fűtő elmosolyodott és közölte a lánnyal, hogy két napig dolga van, és annak örülne a legjobban, ha egyáltalán nem tarta igényt aszisztensi munkájára. Kelly döbbenten szembesült azzal, hogy Fuelman egyáltalán nem veszi komolyan a Rend nagytiszteletű vezetőjének parancsát. csalódott volt és felháborodott.
-Mit képzel? Azt hiszi hagyni fogom, hogy az ön lustasága vagy sértettsége miatt elbukjak egy amúgy is emberfelettien nehéz feladatot? Ha ezt hiszi nagyon téved. Megkapja a két napját, de ha hátráltat a tétlenségével vagy ne adj isten nincs ott a megbeszélt helyen, saját kezüleg tépem le a tökeit.
A Fűtő felnevetett, majd bólintott és faképnél hagyta a dühtől fortyogó Kellyt.

Valami hihetetlen módon az UNESCO az ügyük mellé állt, így már sokkal hatékonyabban tudott zenekarokkal és más művészekkel tárgyalni. A második nap végére összeállt a fesztivál programja, és a marketingtevékenységet is elkezdték.
Kelly kiment a Horizontról a találkozási pontra. A Fűtő már várta. Gorombán válaszolgatott és szemlátomást nyűg volt számára az egész. Kelly hálája elsüllyedt valahova a napi fontos teendők alá. Ha a férfira nézett Bee kézmozdulata jutott eszébe. Őrült.