Tűz a romok között

A tárgyaláson heves vita folyt, amit Mr. Leaper elegánsan és szívbemarkolóan aljas húzással zárt le. Jude, Lane Mirakle nővér, Hien és Shidoku Kame a teremben maradt. Shidoku a telefonjába írt be valamit és csak fél szemmel pillantott fel a tárgyalásról feldúltan távozókra. Hien és Lane nővér hosszan néztek egymásra, mintha azt fontolgatnák kimondjanak e valamit. Végül Lane elmosolyodott, Hien pedig komolyan és tisztelettel meghajolt Lane felé. Jude Montagne mindezt az ablak mellől nézte végig, ahogy az egész tárgyalást is. Nem kérdezett és nem vádolt. Ismerte Mr. Leapert fiatal kora óta.
A St. Christopher gimnáziumot telepesek alapították azon gyerekeik taníttatására, akiket nélkülözni tudtak a földekről, és akik értelmesebbnek bizonyultak. Így lehetőséget jelentettek a család társadalmi felemelkedésére. Mikor Jude-ot még Laurence Burton-nek hívták és alig múlt tizenhat éves, és Kyle-lal már túl voltak jópár kedves és pár igazán kegyetlen viccen, amikor már komoly hírük volt a diákság és a tanárok között is, nevezték ki Mr. Leapert az iskola igazgatójának. Mr. Leaper mosolygós volt, halk szavu és kedves. Pár hónap után azonban a fiúk, különösen Kyle és Laurence megtapasztalhatták, hogy milyen professzionálisan válogat az eszközökben ha megalázásról vagy büntetésről van szó. Jude Montagne tehetsége, éles esze és jó fizikuma nem maradhatott rejtve előtte. Mr. Leaper pedig sosem hagyta kiaknázatlanul a felmerülő lehetőségeket. A két megzabolázhatatlan önimádattól és féktelenségtől hajtott fiatalembert gyorsan magához kötötte alkukkal és kötelezettségekkel. Majd mikor azok elkezdtek tartani tőle megmutatta nekik Hermész hagyatékának egy apró darabját. Kyle és Jude akkor először és azóta is utoljára fordult egymás ellen. Akkor a tét egy csaláson alapuló tévhit volt. Mindketten mélyen és fájdalmas bizonyossággal hitték, hogy csak egy tanítványt választ Mr. Leaper maga mellé.

Jude az ablaknál ült és Mr. Leaper helyét nézte az immár üres teremben. Felidézte a diákévei alatt érzet büszkeséget és hálát és félelmet, amit ez iránt a kortalan figura iránt érzett. Úgy forgatta ezt az érzést, mint tűre tűzött lepkét vizsgál egy tudós. Végül elásta magába mélyre, újra. Felállt és nehéz, határozott léptekkel visszavonult dolgozószobájába. Kyle hamarosan megérkezett és úgy hevert végig Jude ágyán, egy almát hámozgatva, mintha hajdani szafari útjaikon lennének.
-Baromság, nemde? - Nézett fel az almából Kyle, hogy megtörje a csendet.
-Végzetes baromság. Nem látom a módot, hogy szegülhetünk ellene.
-Nincs is mód. Mindenkinek van valakije, aki talán még odabennt van. Erősebbek és stabilabbak a tradíciók mint valaha. Nincs igazán észérv ellene.
-Azért vagyunk megáldva a képességeinkkel, hogy használjuk azokat. - Jude felállt és mint ketrecbe zárt vad kezdett fel s alá járkálni. A bírói palástot magán felejtette, amitől feldühödött hadvezérhez volt hasonlatos.
-Nagy volt a vita, Jude. Ha forradalmat akarsz szítani, most tedd meg. Én melletted állok. A statikus rendszerek halálra ítélik magukat, nemde? - Kyle hangosan ropogtatta az almagerezdet.
-Segíts nekem, Kyle. Menj el Hienhez, Shidoku Kaméhoz, Fabricius mesterhez, menj el Vikhez is és vidd el az üzenetem. Lane-ben nem bízom, a Fűtő nem tudom hogy vélekedik, Hanna egyértelműen támogatja a tervet, a Hops fívérekkel pedig beszélek én.
-Rendben. Írd meg és már megyek is.
-Van valamire szükséged odalentről?
-Emma jól esne. - vigyorodott el Kyle.
-Emma kimarad ebből. Ha visszatérünk és élünk, beszélhetünk róla.
Jude leült és megírta a levelet, majd egymásra fektetett lapokat és áttükrözte rájuk az írást. Kyle készséges futárként azonnal el is indult.

Ezalatt Hien beszámolt Hio mesternek a tervről, miszerint nagyszámú, 3-5 fős csoportokra, kabalokra osztott hadsereg indul meg négy progenitor labor ellen, melyekben fogvatartott varázslókat remélnek. A támadássorozat nagyjából kidolgozott, viszont a megfogalmazása a felhívásnak olyan, ami alapján a részvétel elmulasztása egyenlő a lázadással. Kivételesen minden tradició feje képviseltette magát és heves vitába is bocsátkozott. Mr. Leaper viszont - nem meglepő módon - minden résztvevő hátterével aprólékosan tisztában volt, és fogást is talált a legtöbbükön.
-Rajtad gondolom nem. - mosolygott Hio mester.
-Nem, mester, rajtam nem. Jude Montagne-t házőrzésre kérte, és Lane Miracle sem látszott elhivatottnak, annak ellenére, hogy az ő rendjéből sokan biztosan életben vannak még valamelyik laborban. Shidoku Kame nem foglalt állást és kifejezetten érzelemmentesnek és kívülállónak tűnt. A hermészek vagy hallgattak vagy helyeseltek.
-Szomorú. Mit tennél te?
-Távol maradnék, mester.
-Katlinne?
-Nem nyilatkozott és szabadkozva de amint a döntés megszületett elsietett. Gondterheltnek tűnt, és kifürkészhetetlennek, mint rendesen. Fabricius mester azonban csóválta a fejét amikor áthaladt a tisztáson.

Jude Montagne Párizsba lépett ki Horizontból. Emma lakása kicsi volt és kellemes, a lány szende viselkedése és vágytól izzó tekintete ismét feltüzelte benne a vágyat. Igyekezett uralkodni az elszabaduló démonon, ezért ismét a régi módszerhez nyúlt. Olyan udvariasan és előzékenyen viselkedett, ahogy manapság senki sem.
Emma zavart volt és bizonytalan. Nem látta a helyét Horizonton, nem érezte, hogy bárkinek is szüksége lenne rá ott. Nem volt lojális a minivilághoz és utálta az intrikát. Énekelni akart, előadni, de lehetőleg úgy, hogy a személye titokban maradjon, vagy egy zenekar vegye körül legalább. Jude igyekezett időt szakítani arra is, hogy Emma csodálatos hangját a megfelelő zenészek megismerjék. Ennek eredmények képpen meg is keresték Emmát olyan zenészek, akik kvalitása és irányultsága megfelelt a lányénak. A hangfelvételek varázslatosak voltak. Jude percekre kiesett a háború körüli gondolatok özönéből. Végül megkérte Emmát tartson vele, vissza Horizontra. Elmondta neki, hogy nagy csata lesz, és azt sem hagyta rejtve előtte, hogy félelmei szerint sokan ott vesznek majd. Judeot megrázta az Emma alakján szétáradó féltés és pánik. Visszatértek hát Horizontra. Emma a kolostorba költözött, és megtalálta a módot, hogy Hien tanítványa lehessen. Jude nagyon örült, hogy a lány a lehető leg messzebbvan Mr. leaper befolyásától. Nem terhelte a lányt a félelmeivel, de komolyan aggódott, hogy fegyverként használja majd a rendfőnök ellene. Ha Hien tanítványául fogadta, azzal nem csak Emmát hanem Jude-ot magát is védi.

Jude nem tudta kié volt az ötlet, de mélyen egyetértett vele, hogy elkezdték megtanítani Emmának a Lishabatane-i csata dalát, mely akkor több száz embernek adott emberfeletti erőt a küzdelemhez. Végül azok akik Horizonton maradtak és az elme pajzsok és telepatikus hálók energiaellátását biztosították összegyűltek az IllatosMezőn és átadták amgukat a feladatnak. Emma is megérkezett Zod vezetésével és leült közéjük. Mikor elkezdett énekelni a remény szétáradt a küzdőkön. Még így is, hogy egy csata 2009-ben egyáltalán nem olyan nyers és egyértelmű mint több száz éve volt. Mikor felhangzott a régi kínai harci dal, mikor kiáradt Emmából az energia Jude megnyugodott. Ezt kellett tennie. Hyagnia kellett hogy megtörténjen, és hagynia kellett, hogy Emma eltávolodjon tőle.

A csaták gyorsak voltak, és kegyetlenül véresek. A 300 varázslóból 87 halt meg és 14 tűnt el. Jude végül nem tudta tovább visszatartani a haragot és a keserűséget. Összegyűjtötte magában ezeket az indulatokat és Emmával az oldalán tért le a valós világba, hogy kimentse legjobb barátját a lángoló laborból. Emmát akkor sem tudta volna Horizonton tartani, ha megkötözi. Emma Leoért ment. Könnyeket kenve szét finom kis arcán, elszántan és minden tehetségét latba vetve. Két extázis kultuszos is velük tartott, túlélőket keresve.
Az épület izzott. A teremben, ahol a testeket érezni vélték a hőség elviselhetetlen volt. Jude leparancsolta az egyik alvó vegyvédelmisről a sisakot és úgy nyomult be a raktárba.
A Fűtőt sokan nem szerették, még többen féltek tőle. Voltak sokanakik azt várták mikor tesz valami komoly bajt és ezzel végre őrültnek nyilváníthatják és bezárhatják. Jude tudta, hogy a Fűtő igazán messze áll az őrülethez. A technokraták iránti bosszúvágya azonban szélsőségesen kitolhatja a tűzmágus morális határait.
A teremben ott feküdt Kyle és Leo és a Fűtő. Volt ott vagy két tucat elszenesedett tetem is. Hogy melyik oldal katonái, az már nem látszódhatott. A tüzet elszívták Emmával, és elindultak a barátaik felé. Jude gyomrában acéllá keményedett a harag. Majdnem felkiáltott a meglepetéstől, mikor a Fűtő felpattant és és csodálkozását a tűz elmúltán egy erélyes és felháborodott Mifasz?-ban adta ki magából.Emma integetett a Fűtőnek, hogy ismerje fel. A Fűtő vigyorában Jude saját ifjúkori vakmerő vigyorát vélte felismerni. Összenéztek majd felkapták az eszméletlen bajtársakat és futva tértek vissza az ellopott mentőautóhoz.

Mikor egyértelművé vált, hogy Kyle és Leo megmarad, Jude behívta a szobájába Emmát. A lány reszketve állt a szoba közepén, de a szeme mindent elárult.
-Színjáték neked, igaz kicsim? - gondolta Jude. De arcáról nem engedte elmúlni a baljóslatú szigort.
-Parancsol még valamit, Uram? - kérdezte elcsukló nahgon Emma, miközben igyekezett a kis shortját lejjebb húzni a combjain.
-Megreggeliznék. - vetette oda Jude, és megkönnyebbülten kapcsolta ki a morlis szabályozót fejében, átadva a helyet az éhező démonnak, akit Montagne óta rejteget, és aki csak akkor hagy neki pár napra nyugtot ha kitombolhatja magát egy törékeny árja nőn.