Utazás északra

(Patakvíz meséje alapján)

A piros autó a sebességkorlátozás alatt egy gondolattal száguldott keresztül az államon. Kelly rutinosan, testeként érezve az autót vezetett. A kesztyűtartón kicsi dobozkában ott virult a kövirózsa amit Rivertől kapott mikor megálltak szendvicsért. River most az anyósülésen kissé lecsúszva olvasta a vaskos krimit amit Kellytől kapott mikor megálltak szendvicset venni.
-Nem próbálod ki az autót? Eddig minden fiú nyálcsorgatva várta a lehetőséget. - Pillantott Kelly a könyvet becsukó Riverre.
-Nincs jogsim. De amúgy persze, hogy kipróbálnám. Elméletileg tudok vezetni.
Kelly a motelben aztán előhozakodott a tervvel, miután megették a motel étterméből hozott gazdag vacsorát.
-Szerintem próbáld ki a kocsit.
-Nem akarlak bajba sodorni. A kislány miatt így is kőröznek. - Utalt River a problémára, ami miatt kishíján nem tudott vele tartani erre az egyhetes rokonlátogatásra. A Wheels of the Mountain egyik tagjának felébredett kislányát akarták kimenteni Horizontra, de a technokrácia előbb és pontosabban mozdult. Most a rendőrség Kellyt keresi, mint eddig nem azonosított felébredettet.
-Mi lenne ha átvennéd a testem erre az időre? - Kelly pontosan tudta, hogy micsoda bizalmi dolog ez. River elme varázsló volt. Tudott telepatikus kapcsolatot építeni, akár másik háro emberrel is egyszerre. Semmi technikai nehézséget nem jelentett neki egy másik ember testét irányítani. Ez mégsem volt gyakori, hiszen a test eredeti gazdája, ha magánál van minden cselekvőképességétől megfosztva, puszta szemlélője a dolognak. Kelly szerette volna, ha Rivel él a lehetőséggel. River pedig megdöbbent a bizalom ilyen elemi megnyilvánulásától.
-Komolyan? Megengednéd?
-Reggel?
-Reggel.

Az élmény hátborzongató és nagyon intim volt egyszerre. A férfi elöntötte az elméjét, és távol is maradt egyszerre. Szabadon kommunikálhatttak egymással a gondolat mérhetetlen sebességével, miközben Kelly teste felett River volt az úr, ő vezette a csodás autót. River saját teste ezalatt az anyósülésen aludt. Kelly azon kapta magát, hogy elementális erővel vágyik Riverre. Úgy akart vele szeretkezni, hogy közben elméik is összekapcsolódjanak. River ha észre is vette Kelly vágyait, nem adta jelét ennek.

Az északi kisvárost a harmadik napon érték el. Az éjszakák finomak voltak és szemérmesek. Ruhástól bujtak össze. Egy csók nem történt meg, csupán mint egymást melegítő barátok ölelkeztek össze. Arra, hogy köztük több van mint barátság csak River éjszakai muccanásia utaltak, ahogy megsimította Kelly haját, ahogy az ujja hegyét végighúzta a lány vállától a combjáig, a takaró kiadta formákon, ahogy óvatosan kisimított egy tincset Kelly arcából vagy ahogy leheletfinom csókkkal ért a homlokához.

A Hendersonba vezető út nyugodt volt, és kellemes. A kisvárosba érve River elcsendesedett és csak kézjelekkel mutatta, hogy merre menjenek. Kelly visszagondolt az előző napi beszélgetésükre.
-Van valami szabály, hogy mire figyeljek majd a rokonaiddal?
-Milyen szabályra gondolsz?
-Bármi. Pl ne kérjek cukrot a kávéba, mert anyád hosszú előadást fog tartani a káros hatásáról.
River elmosolyodott.
-Fogalmam sincs mi fogad ott, Kelly. Nagyon régen eljöttem, és nem voltunk igazán jóban.
Kelly lassan kihámozta az elpotyogtatott szavakból, hogy akihez jönnek River nagybátyja. Valami húsüzeme vagy vágóhídja van az öregnek. River itt vesztette el a szemét, amikor a fickó kutyákat uszított rá. Nem értette, hogy ha nem a bosszú miatt, akkor miért keresi fel River ezt a szadista rokont.

Ahogy a poros hosszú utca végén megpillantotta a mindentől távoleső palánkkal határolt hatalmas telket, rajta a földszintes elhanyagolt komor épületekkel, azonnal tudta, hogy csak ez lehet az a hely. River kiszállt, és eláradt rajta az a derüs nyugalom, amit Kelly olyan ellenállhatatlanul vonzónak talált. Senki mellett nem érezte magát ennyire biztonságba és ennyire egyenrangúnak sem.
Mindketten érezték, hogy a palánk túloldalán nincs semmi. Nem járt itt már évek óta senki sem. Feltörték hát a lakatot. Kelly érezte a távolba futó pinget a varázslata nyomán. Ahogy beléptek, a kerítés belső falára húzott jelekből is egy ping szaladt az erő felé.
-Mágikus jelzők vannak itt. Felébredett a családod?
-Tudtommal nem. És úgy látom, már nem él itt senki közülük.
Körülnéztek. Mikor újra az utcára léptek már várták őket. River megfogta Kelly kezét, és a derűs akasa figyelem körbefolyta őket. A palánk előtt, a kocsijuk mögött egy foltosra kopott kisteherautó állt. Egy indián mászott ki a vezetőülésből.Magas erős alakja nagy kontraszban állt River félig vak, megrogyott asszimetrikus tartásával.
-Mi járatban? - kérdezte az indián gyanakodva.
-Itt éltem egykor.
-Igen? Az indián közelebb lépett. Kelly érezte a tapogatózó mágiát a bőrén. A hullámok kikerülték, és Riverre irányultak.
- Harrah-ot keresem.
-Mi dolgod vele?
-A nagybátyám.
-A rokonait az ember nem válogathatja meg. Ha akarsz vele találkozni várnod kell egy keveset. Lennt van egy kávézó a két szerelőműhely között. Rájatok meg ott.
River bólintott és megvárta míg az indián visszaszáll és elhajt.

A rezervátum távoli, fehér tervezők elképzeléseit tükrözték. Semmi köze nem volt az indián tradiciókhoz. A teherautó platója kemény volt, és mocskos. Boldogan keltek fel róla. A ház ahova beterelte őket szótlan vezetőjük egy mini kórház volt. Körben ágyak és függönyök. Elöl egy oszlophoz összefutó madzagok. Rákötve különféle növények. Kandalló és a levegőt sűrűn tartó halucinogének jellegzetes illata. Egyszerre fogták be az orrukat. Egy nő sietett eléjük és váltott kísérőjükkel pár sietős szót, majd rosszallásának arckifejezésével adva kifejezést hátrakísérte őket egy különálló ágyhoz.
Az ágyon fekvő aszott öregember olyan volt mint egy élő múmia. Fogatlan szája hörgő hangon szívta be a levegőt. mélyresüllyedt szemgolyói hevesen mozogtak hártyavékony szemhéja alatt. Fakó fejbőrén sötét térképet rajzoltak az erek. Ujjai fojamatosan markolászták a lepedőt, ami véres kis sebeket hagyott a vértelen csontos ujjbegyeken. Nem kellett érteni az élet misztériumához, hogy egyértelmű legyen, hogy ennek az embernek réges régen meg kellett volna halnia. River mellé guggolt és finoman megfogta az öreg csuklóját. Egy perc múlva részletes kórképet adott leállt szervekről és működésképtelen szervezetről. Kelly hátán felállt a szőr. River bólintott és kisiettek a szabadlevegőre. A férfi aki idáig hozta őket most odalépett melléjük. Kelly szorította River kezét és egy szót sem tudott kinyögni. A férfi azonban pontosan tudta mi a teendő.
-Gondolom sok kérdésük ven. Üljünk le a vendégháznál és készséggel válaszolok a kérdéseikre.
River bólintott és elszürkült arccal indult a vendégház irányába.


A teraszon Kelly legyobb döbbenetére az indián kérdezett, olyan sima és megfoghatatlan diplomáciával, amire nem lehetett kitérő válaszokat adni. Arra volt kiványcsi miért együtt jöttek? Miért tartott Kelly Riverrel, és River miért hívta el Kellyt. Volt valami nagyon abszurd abban, hogy egy vadidegennek, egyes szám harmadikban hivatkozva a másikra vallottak szerelmet. Egymásra sem néztek. az indián elégedetten hátradőlt és kiitta a sörét.

-Elég bölcsnek tartom az indiánokat, hogy ne dédelgessenek ilyen véres bosszút. Nagyon nagy vétket követhetett el, ha ennyire soká él a gyűlölet, a harag és a bosszúvágy bennük. - vonta le a következtetést Kelly, mikor végre egyedül maradtak a vendégházban.
-Hallottad, 5 éve.
-Azt kérted hadd gondolkozz el a kérdéseiden. Ha gondolod kimegyek kicsit a teraszra, hogy egyedül lehess.
River megállt Kelly előtt.
-Nem akarok egyedül lenni. Nem tudom, hogy van e bármi közöm ehhez. Nem akarom magam beleártani az öreg dolgaiba. Meg lehet az oka, ha az indiánok így döntöttek. Nem ezért vagyok itt. azt hittem rég halott. Megálltam volna a sírja előtt, hogy itt hagyhassam az emlékeimet amik még mérgeznek. De most úgy érzem semmi harag, semmi keserűség, bosszú vagy honvágy nem maradt bennem.

Kelly odahúzódott és finoman megcsókolta.
Úgy szerették egymást, mint senkit még. Kelly minden tapasztalatát bevetette, River pedig igyekezett lecsillapítani a harci reflexeit. Átadni a kezdeményezést majd a gyeplőt Kellynek ahított, vágyott dolog volt. De kivitelezni ettől még nehéz. Hosszan szeretkeztek, majd összebújva aludtak, egymás illatába, öntudatlanul is meg-megölelve a másikat.
Reggel River kávét hozott. Már túl volt a beszélgetésen Távoli Villámmal, és készen állt az indulásra. Kelly gubancos haja szétterült a párnán.
-Otthon is így leszünk? vagy ez csak a kirándulásra szólt?
-Így vagyunk, bárhol vagyunk. - nézett rá River szeretettel. Átnyújtotta a kávét. - Miért lenne máshogy?