Csapda

Dörömbölésre ébredt. Mellette az ágy már üres volt. River rég kiment edzésre Hien mesterrel és Leoval. Kelly elképzelte ahogy a három férfi halkan fut a hajnali erdőben Horizont szélén, a ködbe vesző törmelékköveken és patakmederben.
Dörömbölés.
-Jövök. - mondta, szinte csak magának.
Az ajtóban a szigorú nézésű mindig morcos Jude Montagne állt.
-Kisasszony... Egy óra múlva legyen a Afrika Sunset-ben megbeszélni a lehetőségeit. Addig gondolja át, és legyen szíves oda már kész tervekkel érkezni. - biccentett majd indult is.
-Mi a probléma, Uram? - Kelly gyomra mindig összerándult ha a bíróval kellett beszélni. Szerencsére ilyesmi nagyon ritkán történt.
Montagne sóhajtva fordult vissza az álomtól bedagadt szemű Kelly felé.
-Kisasszony önt kőrözi a technokrácia. Elfelejtette?
-Nem. de gondolom a rend megtette a szükséges lépéseket.
-Ebben szeretnénk a segítségét kérni. - hangja olyan fenyegető volt, hogy Kelly csuklani kezdett. - Egy óra múlva. Kisasszony.
Kelly becsukta az ajtót és azt hitte menten elájul. aztán a harag túlnőtt a félelmen.
-Hogy baszódnátok meg mind. Mi a fasz van itt?
Összeszedte magát és felment az Afrika Sunsetbe. Jude Montagne ott ült és idegesen dobolva az ujjaival figyelte Kellyt, ahogy kávét vesz. A lány lerogyott a bíró asztalához, és őszintén remélte, hogy meg sem kell szólalnia.
-Nos? Mik a tervei kisasszony?
-amint elmúlik a karantén visszamegyek Washingtonba dolgozni. - Válaszolt Kelly gépiesen, miközben megkavarta a kávét.
-Hát persze. A Kőrözés pedig magától múlik el. És nyilván addig pihenget Horizonton amíg el nem múlik. Mit képzel, kisasszony, ki takarít fel maga után?
Kelly keze megállt és úgy nézett fel a bíróra, hogy még a szája is tátva maradt.
-nem gondolja, ugye, hogy egy illegális, rosszultervezett magánakció eredményeként kialakult körözést majd erőforrást kockáztatva szüntetünk meg? Ehh. - Montagne kiitta a maradék kávéját. - Nem vonulhat Horizonton nyugdíjba ilyen fiatalon. A szobáját pedig nem tudjuk biztosítani, ha nem végez hasznos munkát a rendre nézve. Ugye ezt megérti. - Montagne egy pillanatnyi szünetet tartott, mialatt Kellynek sikerült annyira összeszednie magát, hogy becsukja a száját és hátradőljön a széken. kezeit ölébe ejtette és rezzenéstelen arccal nézte a bírót.
-Nos, milyen megoldást lát a felmerült felettébb kínos helyzetre? - Fejezte be hosszú monológját Jude Montagne.
Kelly hosszan hallgatott. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne borítsa az asztalt a pökhendi bíróra. Végül kihúzta magát és az asztal szélébe kapaszkodva elmondta a véleményét Jude Montagnenak.
-Uram, hét évig voltam tanuló kint a világban, a diplomaosztóm óta, azaz hét éve dolgozom a rendnek. Ez a renden belül nem egy nagy szám, tudom. Van polgári életem, van polgári foglalkozásom, lakásom, családom, barátaim. Felébredett életem minden percében rendelkezésre álltam. 14 évesen már bevetésen vettem részt, anélkül, hogy tudatában lettem volna. 18 évesen csapott ki az első "Isten Haragja" de sem akkor, sem azóta nem használtam a chantryt lábadozásra. Mr. Leapertől kaptam a szobámat két éve és három hónapja, egy különösen jól sikerült bevetés jutalmául. Soha semmit nem kértem a rendtől, nem voltak elmarasztaló tárgyalásaim és mindig mindenben maximális lojalitással vettem részt, amire megbízást kaptam. Mélyen felháborít, megráz és csalódottsággal tölt el a tudat, hogy mindez a rendemnek semmi, és egy ilyen elkerülhetetlen kényelmetlenség megszüntetését felesleges erőforrás kockáztatásnak értékel. Valamint ezzel párhuzamosan elveszi annak lehetőségét, hogy védett környezetben várjam ki, míg elül a nyomozás. Sajnálattal kell közölnöm uram, hogy ez esetben kénytelen vagyok máshogy rendezni az életemet.
-Mire gondol, kiasasszony?
-Máshol keresek menedéket, uram.
-Mégis hol?
-Vannak más chantryk, uram, akik értékelik a lojalitást, akik éppúgy tudnak alkalmazni egy térmágust, mint Horizont, akik esetleg hajlandóak ezért egy szaros adatbázisból kitörölni a nevem egy ilyen munkáért cserébe, és még meg is köszönik, hogy hozzájuk költözöm. - Olyan hangosan beszélt, hogy a többi asztaltól is odafigyeltek páran. Montagne szeme sem rebbent. - Szeretném jelezni azt is, hogy a sok ingyenélővel ellentétben én a szobámat arra használtam amire való. Pihenni, töltődni jöttem három hetente három napra. Amely pihenőidőmet a rend minden alkalommal gondosan kitöltötte veszélyesebbnél veszélyesebb küldetésekkel. Igen, ez az akcióm spontán volt, de kilépő engedélyeket azért kaptam, tehát bürokratikusan nézve teljesen a szabályok szerint jártam el...
-Ez nem tárgyalás, Miss Bishop, nem kell magyarázkodnia.
Kellynek erre elöntötte az indulat az elméjét.
-Monsieur Montagne, vegye úgy, hogy máris elköltöztem. - Mondta a bírónak, majd felpattant és elviharzott.

Sírt, mint egy kislány miközben szaladt le a lépcsőkön, le a műhelyekig. Ott berohant a Fűtőhöz és zihálva állt meg előtte.
-Kicsim! Mi baj? - A Fűtő teátrális kedvessége játék volt köztük.
-Baszódj meg! Miféle kibaszott egy elcseszett főnök vagy te, bazmeg? Házfő? Bazmeg. Házfő? Rám szabadulhat a kurva Montagne és kibaszhat Horizontról anélkül, hogy kivenne bárki is a körözési listákról? Mi? Te meg pislogsz itt, mint aki semmiről nem tud? Mi a faszomról tudnál, ha ki sem dugod az orrod a szaros műhelyedből bazmeg?
FuelMan ölelésre nyitott katjai megdermedtek mozdulat közben.
-Mifasz?
-Kérdezd meg a kis cimborádat. Én leléptem. Ha akarsz még valamit Holynál fogok lakni, a mini sanctumban. - Fröcsögte a házfőre majd sarkon fordult és elrohant.

Kirohant a házból. a csalódottság és elhagyatottság lassan teljesen beterítette. Leült a kolostorral szemközt árválkodó farönre. Szipogva nézte a nagy Házat. Mostanáig azt hitte ez a mindentől messzi furcsa rezervátum őt éppúgy befogadta mint a többi lehetetlen, furcsa alakot. és ha úgy adódik, itt hosszan élhet zavartalanul. River lépett mellé. Izzadságának ismerős szaga most jóleső othonossággal töltötte el.
-Szia Kelly. Hol kjársz itt ilyenkor? - mosolygott rá River. Kelly magához szorította, arcát a fiú mellkasához szorította. Pár pontosan megfogalmazott mondatban vázolta Rivernek a helyzetet. River levette a szétizzadt Gi-t és egyszál alsógatyában állva mondta ki a jellegzetesen zen választ. az egyetlen mondatot amivel kellybe erőt önthetett.
-Nem kell a szabályaik szerint játssz.
Kelly hosszan nézett maga elé. Közben River belecsókolta a hajába és visszament a kolostorba. Kellyben kezdett elcsitulni a riadt kislány és felállni az amazon. felkelt és besétált a kolostorba Hien Mestret keresve. Az ebédlőben meg is találta, tisztelettel meghajolt és egyetlen percet kért tőle. Hien mester mosolyogva fogadta, és Riverre nézve biztosította Kellyt, hogy képben van a problémájáról. Kelly meghajolt és várt.
-Nem dolgom megítélni a Hermész rend belső ügyeit, de ilyen súlyos hibának felróni a történteket elég visszatetsző egy olyan személytől, aki maga ennél sokkal nagyobb hibákra kapott bocsánatot.
Kelly egy percig állt, majd megköszönte, meghajolt és távozott az akasa testvériség kolostorából.

Besétált Lucus mesterhez a Régi Bíróságra. A tiszteletkörök és orosz tea után Kelly a tárgyra tért.
-Lucius mester, gondolom ismeri jól Jude Montagne-t.
-Elég jól. Hm. Nem vagyunk közeli ismerősök, de amit publikusan tudni lehet róla, azt tudom.
-Úgy tudom van vaj a füle mögött neki is.
-Hm. - Lucius mester elmosolyodott és az üeres csészéjébe bámult.
-Nincs jogom kiadni őt, még akkor sem, ha nagyon nagyon sokan tudnak a dolgairól, Kelly. Ha ez rád tartozik, meg fog találni téged ez az információ.
Kelly sóhajtott.
-Van itt a termedben kedves halottja Jude Montagne-nak?
-Értesz a véletlenhez Kelly. Ha van, meg is találod, nemde? - Lucius kedvtelve dőlt hátra, mintha csak valami összecsapást nézne. Kelly lassan elindult a paravánok között. Minden halottat megnézett. Egyet sem talált akit Jude, Montagne vagy JM gyászolna. Végül visszatért a hatalmas, nevekkel sűrűn telerótt táblához, és alaposan megnézte.
-Hány név ez, Lucius mester?
-413.
-Zsidók, így ránézésre... Az utolsó név nagyobbal van szedve. Laurence Burton. Ez nem tipikus zsidó név.
-Nem, nem az.
-Ezen a másik táblán is van egy laurence Burton, nézd. Ki ez? - Kelly megnézte a képet, melyet a tabló közepée ragasztottak. Két fiatalember feszített rajta, valami szafari kaland lehetett. Az arcuk eléggé elmosódott volt. Mellette egy arckép díszelgett. Nyakkendő, kalap, 1800-as évek végi divat. Kyle Fergusson azaz Dr. Boston.
-Dr. Bostonról hallottam. Laurence Burtonról nem. - Kelly kérdőn nézett Lucius mesterre. Az euthanatos, a holtak emlékének őre elégedetten mosolygott és gondosan ügyelt rá, nehogy bólintson. Kelly elköszönt és kisietett.

A Nagy Házban, a Hermész rend csodálatos könyvtárában többórányi kutatás után megtalálta a kapcsolatot egy hirdetmény formájában Jude Montagne és Laurence Burton között. Ebben a dokumentumban jelentette be Mr. Leaper, hogy Laurence Burton ezentúl Jude Montagne néven él. 1947-ben.
-Jude Montagne. - Ízlelgette a nevet Kelly. - Jude mint Júdás, mint áruló? Ha annyi zsidó között van az egykori neved, az olyan mintha eltemetnéd velük. - Kelly végül nem talált mást a bíróról csak bírói tevékenységeinek nyomait. Így nem maradt más, mint felmászni a virtuális adeptusokhoz, és az internetet hívni segítségül. Rövid keresgélés után meg is találta Montagne városkáját. A város saját oldalán megtalálta az egykori koncentrációs táborról megemlékező cikknek. Rögtön utánna a tábor felszabadításában elesett katonák névsorát három hasábban. Nemzetiség szerint. Az amerikaiak a harmadik hasábban voltak. A legfelső Karl Bishop.
-Karl Bishop. - Kelly pislogott és újra és újra kimondta a nevet.
-Jól vagy Kelly? - érintette meg a vállát Tom.
-Nemtom. Lehet innen telefonálni Washingtonba?
-Persze. -bólogatott Tom, és egy készülékre mutatott az ajtó másik oldalán.

-Anya, szia! Csak egy percre zavarnálak, ne haragudj.
-Édesem! De jó hallani a hangod! Hogy vagy? Jól vagy?
-Jól, persze, minden oké. Csak azt akartam megkérdezni, hogy nagypapa hol is halt meg? azt tudom, hogy a világháborúban, meg valami űbertitkos bevetésen, de aztán kiderült hol?
-Valahol franciaországban, valami kis faluban. Borone, vagy Nurone, nem emlékszem pontosan.
-Montagne?
-Az lehet. igen, talán. Apúúús. -
Kelly várt. A tenyere izzadt a kagylót szorítva.
-Azt mondja apád, hogy az lesz az. Miért?
-találtam róla egy megemlékezést véletlenül.
-Nagyszerű...
-Oké. Köszi, anya. majd hívlak, most sietnem kell.
-Jól van drágám. - anya hangja csalódott volt. - majd még beszélünk.
Kelly letette a telefont és Tomhoz fordult.
-Mit csinált Laurence Burton Montagne-ban?
Tom zavartan pislogott majd elvigyorodott.
-Hogy hogy mit? Koncentrációs tábort vezetett. Hm?
-Mi van? - Kelly elfehéredett. - Honnan szeded ezt?
-Mindenki tudja. Mi meg, tudod, virtuális adeptusok, információn élünk.
Kelly szóhoz sem jutott.
-Hogy lehet így bíró?
-Az egy hosszú történet. Mindenesetre megbocsájtottak neki. Tudod az nagyon szar szitu lehetett. Valami szellemlény volt az oka, és megszállta őket.
-Európát, jah, képzelem.
Tom megvonta a vállát.
-Hien mestert menesztették érte. Nagyon durva mentés volt. Az euthanatos lobbizott a csávóért, mert látták a sorsában a potenciált. Olyan volt a szitu, hogy felébredett nem tette a lábát a Német Birodalom területére, mert nem volt elme ami ellent tudott volna állni.
-Kivéve Hien mestert? Most bezzeg itt van, bíró, és engem akar kibaszni innen, csak mert rám szálltak a zsernyák. Hát baszódjon meg Laurence Burton.
-Uhh. Kelly, kérlek. - Tom feszengve pislogott. - ha gondolod megkérdezem Shidokut, hogy betörhetek e leszedni a neved.
-Köszi Tom. Nem kérhetem ezt. Tudod a rendem, az eredeti házam a Tiq, pont erre szakosodott. Tudom, hogy megtehetik, tudom, hogy ezért jött létre a renden belül. Nagyon sokat segítettél.

Lassan ballagott végig a folyosókon. Megállt időnként és a régi bíróság épületét nézte. Jude Montagne-on gondolkodott és a saját problémáján. Biztos volt benne, hogy Holy menedékket ad neki, ha arról van szó, és azt is tudta, hogy a képességeivel szinte bárhol szívesen látják. De nem ismert egyetlen Chantryt sem, csak a nevüket tudta, vagy sejtette hogy lehetnek még itt vagy ott.
-Kapcsolatok kellene. - suttogta a homolkát az ablaküveghez nyomva. - Kapcsolatépítésben meg az egyik legjobb vagyok.
Összerezzent mikor valaki megérintette a vállát. Hátrapördült és a kis koboldszerü Mosert pillantotta meg.
-Kisasszony. Mr. Leaper holnap reggel kilencre várja.
Kelly szemöldöke felszaladt a haja alá. Biccentett és visszafordult az ablakhoz. Moser állt még egy darabig mögötte majd távozott. Kelly fejében kikristályosodott a terv. Visszasietett a szobájába és összepakolta a cuccát. Egy nagy hátizsáknyi és egy kisbőröndnyi volt. A cuccait levitte Riverhez a kolostorba. Nem lakhat nála, de legalább a holmijai meglegyenek, ha már kidobják innen. Aztán felhívta és megkérdezte Holyt. Holy nevetett és azt mondta persze, hogy ellakhat a sanctumban. a Fűtővel nem találkozott.
Fent aludt Joe szobájában. River valamikor hajnalban lopakodott be hozzá. Simogatta a haját és nyugtató szavakkal űzte el a rémálmait. Kilencre Mr. Leaper irodájánál volt. Sötétkék kiskosztümben, szigorú fehér blúzban, tűsarkú cipőben és decens fülbevalókkal. Mr. Leaper mosolygott és beinvitálta.
-Egy teát vagy kávét parancsol?
-Köszönöm semmit. - szigorúan keresztbe tett lábakkal ült le, kemény, szigorú arccal. Senki nem volt Mr. Leaperhez képest, de azt is tudta, hogy képtelen visszatartani a könnyeit, ha nem úgy jön be mint egy terminátor.
-Kisasszony, remélem tudja, hogy messzemenőkig meg vagyunk elégedve a munkájával. Ennek kifejezéséül kapta meg az állandó tartózkodást biztosító szobát. Természetesen ez a magánakciója -a magánakciókra nagyon jellemzően- több nehézséget okozott önnek, mint azt előre sejtette. De mivel nem önös érdekei vezették ebben sem, hanem a felébredett társadalomnak kívánt szolgálatot tenni azzal, hogy beemel egy kiskorú felébredettet, ezért ezek a nehézségek akceptálhatóak.
Kelly szenvtelen arccal nézte Horizont urát. Ő nem a felébredetteknek akart szolgálatot tenni, hanem annak a kislánynak. Ki akarta menteni a statika csapdájából. Eljutott hozzá a kislány segélyhívása, és válaszolni akart rá, de megelőzték, és elvágták minden lehetőségtől. Ez számára egy nagyon nagy kudarc volt, amit csak tetézett ez a bürokratikus küzdelem a saját menedékében.
-Köhm. Szóval miss Bishop, természetesen küldünk egy egységet, és betörünk az ön körözésének megszüntetése végett a technokrata adatbázisba. 24 óra múlva ön nyugodtan dolgozhat ismét a valóságban, és természetesen a szobáját is megtarthatja. - Mr. leaper úgy mosolygott, mintha valami váratlan szívjóságról tett volna bizonyságot. - Hosszan vitatkoztam az Ön ügyén Monsieur Montagne-nyal, de végül megállapodtunk abban, hogy Ön sokkal lojálisabb, semhogy egy ilyen botlás miatt megváljunk az ön személyes jelenlététől Horizonton.
Kellyben az amazon készenlétben állt.
-Ha nincs más, uram, távoznék is.
-Még lenne egy apróság, miss Bishop. Kérem... ez szigorúan bizalmas. - a rendfőnök köhhintett és hátra dőlt a hatalmas fotelban. - Szeretném ha a felébredetttársadalom tradició hű részének követe lenne egy tárgyaláson. Önnél jobban kevesek képesek kapcsolatokat építeni, és egyébként is olyan magasan képzett, hogy keresve se találnék jobbat Ön helyett. Szeretném ha képviselne minket és kipuhatolná a tárgyalópartnere szándékait, illetve azok komolyságát.
Kelly még pislogni sem pislogott.
-Régi vágyam, hogy egyszer s mindenkorra vessek véget ennek a háborúnak. Hiszem, hogy a technokrácia és a tradiciók újra egyesülhetnek, és a köztünk fennálló szemlélet beli különbség nem nagyobb, mint ami a tradíción belüli varázslócsoportok között fennáll. Ön lenne az a történelmi figura aki ennek a tárgyalássorozatnak a z első tárgyalását véghezvinné. Mélyen bízom önben és azt hiszem elég jól ismerem ahhoz, hogy önre bízzak egy ilyen kényes munkát. Mindazonáltal nyomatékosan kérem, hogy tekintse ezt a legtitkosabb feladatának.
Vagy egy percig hallgattak. Kelly agyában a legmagasabb vészfokozattal keringtek a gondolatok.
-Jól ismer, Uram. Tudja, hogy lojalitásom a tradíciók felébredettjei és az alvók felé megingathatatlan. Ezért egyértelmű, hogy nem vállalom el ezt a feladatot.
-De?! Miss Bishop...
-Minden jót Uram. - Mondta Kelly és kiviharzott Mr. Leaper irodájából.
Mr. Leaper felállt és töltött magának teát.

Kelly fuldoklott. Kiszaladt a fűre, kezében a tűsarkúval leguggolt a kolostor és a bíróság között félúton. Zokogott a kirobbanó feszültségtől. Harisnyáján felszaladtak a szemek. Hosszú percekbe telt mire összeszedte magát. Besétált Luciishoz a Régi bíróságra.
-Mester?
-Kelly! Jaj de viharvert vagy... miben segíthetek? Ott a fürdő, hátul, jobbra...
Kelly lerogyott a lépcsőre Jude Montagne zsidói és Halambert Dukor szülei közé.
-Csapda volt. Lucius, csapda volt.
-Ha elmondod megértem, ha nem mondod csak találgatok.
Kelly mély levegőt vett és végigmondta az elmúlt nap eseményeit.Végül állát a térdére támasztva kimondta a konklúziót.
-Jude Montagne sosem ártott nekem, furcsa is volt ez a hangvétel. azt gondoltam a rend hivatalos álláspontját közvetíti. Mr. leaper viszont ott tesz keresztbe nekem ahol csak tud, miközben egyik oldalon elismer a másikon támad. Amióta Horizontra kerültem ez így megy. Szóval előbb bízok meg Jude Montagne-ban mint Mr. Leaperben.
-Tehát?
-Beszélnem kell Jude Montagne-nyal erről a bizalmas munkáról.
Lucius mester bólintott és nagyon elkomorodott az arca.

Mikor Kelly bevonult a bíró irodájába és tárgyilagos hangon elkezdte elmondani a problémáját a bírónak, az felemelkedett ültéből, és indulatosan, már már kiabálva utasította rendre kellyet.
-Ha Mr. Leaper azt mondja hogy ezt kell tennie, akkor maga megy, és megteszi. Világos? Nem gondolkodik a miérteken, hanem jó katona és teszi a dolgát. Megértette Miss Bishop?
Kelly már mindenre fel volt készülve.
-Nem vagyok katona, uram. Ön és jószántamból dolgozom a rendnek.
-Rengeteggel tartozik a rendnek kisasszony. - Jude Montagne mellé lépett és szélesebbre tárta az ajtót.
-Egyre kevesebbel, uram.
Jude Montagne kilépett a folyosóra Kelly mellett és elindult az aula felé. Ahogy ellépett a lány mellett egy papírt nyomott a kezébe. Hatalmas köpenye mint valami szárny verdesett mögötte.
-Uram, emlékszik egy Karl Bishop nevű amarikai katonára Montagne- ból?
A bíró lassan fordult meg. Kelly látta hogy a kezei remegnek, de a tekintete halálra rémísztette. Olyan idegen, olyan éhes ragadozó tekintet volt az, hogy Kelly kételkedni kezdett benne, hogy ez nem csupán illúzió. Lenézett a papírfecnire. Egy páriszi cím és egy időpont volt rajta. kelly felemelte a papírt.
-Nem megyek el.
-Ne legyen buta, Miss Bishop, menjen el. - Jude Montagne hangja rekedt volt és száraz. Az idegen tekintet lassan felszívódott a bíró jól ismert szigorú nézésében.
-Gondolkozzon kisasszony, és menjen el oda.

Kelly felment a szobájába , ledobálta a ruháit és magára húzta a huzat nélküli takarót. A szoba a holmijai nélkül jellegtelen kollégiumi szállás volt. Azonnal elaludt.
Mikor felébredt már jócskán délután volt. River ott ült az ágy mellett és olvasott. Kelly odadugta az arcát River tarkójához.
-Ki kell menjek este Párizsba. Valami technokratával kell találkozzak, Mr. leaper megbízásából. Az egész egy csapda, egy árulás. Én.. én.. nem akarok itt lenni. Semmi közöm ehhez. nem is értem.
River letette a könyvet.
-Miféle technokratával?
-Nem tudom. Ez a cím.- mutatott a papírfecnire. - Össze kéne békítenünk a tecnomannak meg nekem a kettészakadt varázslótársadalmat.
-Nehéz lesz. Elég meseszerü ez az egész terv, meg tárgyalás. Nem is értem, hogy...
-Ilyet nem lehet. A dinamika és a statika nem fog kézen fogva sétálni. Ezt mindenki tudja. Ez egy utópia, egy minden gyakorlati racionalitást nélkülöző ábrándos illúzió, egy gyermeki ábránd. tehát semmi több, mint egy csapda. és fogalmam sincs hogy védhetném ki.
-Veled megyek.
-Dehogy jössz.
-Nem kérdeztem, mondtam. - River felállt és ott hagyta Kellyt a rongyossá gyűrt papírfecnivel. Kellynek alig két órája maradt odaérni a találkozóra. Összekapta magát.

Párizs, művésznegyed. A hely neve Filemon Studio. Kelly belépett és rögtön tudta, hogy ez az ő terepe. Ez egy hangstúdió, tele zenésszel és hangmérnökkel, rajongókkal és sleppel. Kis bár, pici színpad és a labirintikus folyosók a sok kis hangszigetelt zuggal. Kelly egyre inkább úgy érezte, ez nem a Mr. Leaper féle küldetés, hanem egy furcsa találkozó Jude Montagne-nyal. A bírót nem látta sehol, így aztán boldogan merült el a kapcsolatépítésben. Beszélgetett, névjegyeket adott és kért, belehallgatott készülő lemezekbe. Közben időnként körülpillantott, hátha felbukkan valaki ismerős arc.
A bíró a bárpulthoz ült. Laza franciás eleganciájú zakóban volt. Laza inggel, drága, divatos táskával és karórával.
-Uram.
-Kisasszony. Örülök, hogy itt van. Kérem máskor, ha ilyen súlyos vádakat kíván előadni, tartózkodjon attól, hogy az irodámban tegye. Mindennek - tudja, bürokratikus Hermész rend - meg van a maga menete.
Kelly bólintott. A bíró most sem volt kedvesebb, mégis, valahogy Kelly gyomrában elkezdett oldódni a görcs.
-Nem hiszem, hogy ez valódi akció. azt gondolom, hogy csapda.
-Úgy érti, olyan helyzetbe hozott minket, hogy maga rábólintson erre a küldetésre?
-Igen.
-Mit válaszolt?
-Nemet mondtam, a rendhez és a felébredett társadalomhoz való hűségre hivatkozva. - Kelly megcsóválta a fejét. Ez így elmesélve olyan gyerekesnek tünt.
-Akkor mostanra nem sok választása maradt, kisasszony. - Mosolyodott el Jude.
-Mik ezek?
-Eltűnik a színről úgy, hogy soha a közelébe sem jön Horizontnak. Vagy hivatalosan megvádolja Mr. Leapert árulással.
-Egyik kellemesebb, mint a másik. Mi van akkor, ha megvádolom? Hogy néz ez ki, és mik lehetnek a következményei?
-Megír egy hivatalos feljelentést. Beadja nekem, személyesen a kezembe. Én benyújtom, mint vád. A bíróság kitűz egy időpontot, lezajlik a tárgyalás, amiben ön mint a vád tanuja jelenik meg, Mr. leaper pedig mint vádlott. Önt semmilyen kár nem érheti.
-Ó természetesen. Mi van ha Mr. Leaper utánna áll bosszút rajtam. Minden eszköze meg van hozzá.
-Ezek a tárgyalások nyíltak. Biztosan lesz híre, lesz közönsége. Ön innentől a bátorság és a becsület bajnoka.
-Kár, hogy olyan hamar elhalálozott...
-Az ismertség védelem is.
-Horizonton Mr. Leapertől nem véd meg.
-Akkor választhatja azt, hogy eltűnik. Visszavonul. Olyan szegletében dolgozik a világnak, ahol nincs ilyen sűrű élet.
-Nem tettem semmit, amiért ilyen büntetést érdemelnék.
-Nincs sok ideje eldönteni. Holnap napközben jelezze kérem, mire jutott. ha el kíván tűnni, abban is tudok segíteni.
-Köszönöm.
-Most mennem kell. Minden jót Miss Bishop.

Kelly visszament Horizontra, fel a teljesen üres szobájába. Leült az asztalhoz és megírta a jelentését. Tárgyilagosan és részletesen. Írt egyet a Jude Montagne-os előtörténettel, és írt egyet amiben csak a Mr. Leaperrel való tárgyalása van. Aztán lefeküdt aludni. hajnalban mikor felébredt, River ott aludt mellette. Nézte a félszemü harcművészt, aki a legbiztosabb pont volt az életében. Biztos volt benne, hogy ott volt vele a párizsi stúdióban, annak ellenére, hogy nem látta.
Reggelre River eltünt edzeni. kelly halványan emlékezett rá, hogy River beszél hozzá, halk, kedves becézgetések voltak ezek. Mintha megsimogatta volna a haját és betakarta volna. de ezek csak derengő érzetek maradtak mire felébredt. Felöltözött és elvitte a jelentését Jude Montagne-nak.
az ajtót Lady Bellville nyitotta ki. A savanyú vénkisasszony ridegen küldte el Kellyt. Ő ugyan próbálkozott, hogy személyesen a bíró kezébe kell adja a papírokat, de a lady hajthatatlan volt. Jude Montagne nem ért rá. Kelly biztos volt benne, hogy ha eszénél van a bíró rá is érne átvenni egy iratot. Nagy baj kell legyen ahhoz, hogy ezt ne tegye meg.
Délután újra próbálkozott. Akkor benntről morranások hallatszottak, majd megjelent a bíró, arcán, karján vastag karmolásnyomok, szeme beesve, karikásan és fókuszálatlanul kereste Kelly arcán az ismerős vonásokat.
-Uram... Megírtam a feljelentést, részletesebben és lényegretörőbben. használja fel azt amelyiket célravezetőbbnek érzi.
-Uhm... - A bíró kikapta Kelly kezéből a lapokat, miközben másik kezével megragadta a lány csuklóját. A szemében valami a kiutat kereste, de a bíró mindig a lecsukta a szemét mielőtt az kitörhetett volna. Nagy nehezen elengedte a csuklóját és döngve csapta be az ajtót. kelly minden ízében reszketett.

Másnap reggel ott várta az értesítés, hogy 11-kor megkezdődik a tárgyalás. Kelly nem volt meglepve a gyorsaságtól. Minnél hamarabb lezajlik, annál kevésbé terjed el szájról szájra. Lement a Fűtőhöz, aki persze mit sem tudott a dologról, és fekete bőre ellenére belesápadt kissé a lehetőségbe, hogy Kellyt kipenderítsék. Mr. leaper megszorongatása őszinte örömmel töltötte el, de nem hitt benne, hogy valóban megtörténhet. Végül úgy döntött beül a tárgyalásra.
Kelly időben ért a tárgyalásra. Előtte Riverrel ücsörgött a Lumiban. Üres volt az feje, se félelem sem izgalom nem maradt benne. Túl kell élni ezt a napot, akárhogy is alakul. River átölelte, majd a szokásos racionalista megoldásával oldotta fel a helyzetet.
-Ha kitesznek, akkor majd Washingtonban találkozunk. Shidoku biztos kiír az adatbázisból. Nem kellenek ehhez hermészek. Max negyed órával előbb kell elinduljak, hogy beérjek a kolostorba a reggel hatos edzésre. - Ha mosolygott hiányzó szememmiatt az arca groteszkül asszimetrikussá vált.
-Nagyon szeretlek.
-Én is téged. Büszke vagyok rád.
-Nem volt más választásom.
-Mindig van más választás.

A tárgyalás gyors volt. Jude Montagne olyan rossz állapotban volt, emilyenben Kelly még sosem látta. A karmolásnyomok eltüntek, de láthatóan nagy koncentrációba került ép mondatok alkotása. A száján csak gondosan összeválogatott szavak jöttek ki, de az egész ember szétesőbern volt. Kelly nagyon kellemetlenül érezte magát.
Mr. Leaper parolázott a bírókkal, tegeződve, lazán, mintha ez az egész csupán formaság lenne. Az is volt. Jude Montagne szabályszerűen dolgozott, nem vétett hibát. Mr. Leaper látványosan megbánta tettét, és idealistának nevezte magát. Sem elmarasztalás sem büntetés nem került szóba. Mr. Leaper többször elmondta, hogy megteszi a megfelelő lépéseket a probléma elhárítására. Kellyben ez a mondat minden alkalommal életveszélyes fenyegetésként koppant. A tárgyalás végén egyértelművé vált számára, hogy Montagne nincs olyan egészségi állapotban, hogy meg tudja őt védeni. Lehet, hogy mindezzel együtt mégis el kell hagyja Horizontot, ha életben akar maradni.
Mr. Leaper a tárgyalás zárszavában fel is vázolta a megoldási tervét, amire a bírók mind rá is bólintottak. A terv abból állt, hogy az Akasa Testvériséget segítségül hívva Kellyt küldené a technokrata ügynök találkozójára, hogy a beígért tárgyalás helyett likvidálják az ügynököt.

-Ez baromság. Ez őrület. Jaj River. Én nem tudok harcolni. Nem tudok odamenni és mint valami kibaszott Lara Croft lekabaszolni az ellent.
-Azért küldenek minket is.
-Másrészt ez egy provokáció. Idehívlak, béketárgyalások stb, majd lemészárollak. Ez a legaljasabb tárgyalástechnika. Nem akarok ebben részt venni. Nem akarok...
-Meg kaptad mint megbízást, nem?
-De.
-Akkor? Még lehetsz renegát is, de az kb ugyan ilyen gáz út.
-Téged ez nem zavar egy cseppet sem? Az sem, hogy mint valami agyatlan ütőgépet küldenek titeket a sajátjaik helyett, mert a ti véretek nem a rendé?
-Nem fogunk meghalni, és csúful lekötelezzük Mr. Leapert.
-Remek.
Kelly maga sem tudta mit remél Rivertől, csak azt tudta, hogy vágóhídra terelt marhának érezte magát.