Lady Belleville gondosan kisimogatta szigorúan háromszögre vágott szendvicsének csomagolópapírját. Szalvétával finoman megtörölte a szája sarkát. Csipkés ruhaujjára akadt két morzsát nagy gondal vette le. Miközben belekortyolt a teájába végignézett a termen. Jude Montagne-ra gondolt, és a kis nőcskére, akit a szobájában tart. Lady Belleville izléstelennek tartott az ilyesmit, különösen egy olyan befolyásos embertől, mint Montagne. Az ilyen férfiak nem szabad, hogy elgyengüljenek fiatal nők láttán. nemhogy szobájukba költöztessék őket. Lady Belleville biztos volt benne, hogy Jude Montagne-t alhasi szándék vezérelte, mikor ezt az Emmát, -vagy hogy hívják?- elhozta Horizontra.
Még emlékezett ifjúi kapcsolatára a bíróval. Ő maga is igen szemrevaló, ám kiemelkedően inteligens és agyafurt nő volt. Jude-ot még Laurence Burton-nek hívták, és kávékereskedelemmel foglalkozott a családi válllakozásban, álcázásul utazásait és felébredett tevékenységét, mint magánnyomozó. Csodálatos kocsikon fuvaroztatták magukat teaestekre és bálokba. Ő maga pedig püspöklila és mélybordó ruhakölteményekben pompázott, malomkeréknyi kalapokkal a fején. Csodálatos idők voltak.
Lady Belleville a háborút itt vészelte át, az akkor még alig kialakított, csupán pár tucat bujkálónak menedéket nyújtó Horizonton. Sosem bocsájtotta meg Laurence-nek, hogy így csúfosan elbukott. Ezért, mint szerető szülő a bénácska, esetlen, folyton megbotló gyerekét is segítette azóta is. Igyekezett úgy intézni, hogy a férfi hamar visszaszerezze nevét és becsületét a közösségben. E téren szigora és elvakultsága nem is mert határokat, ahogy féltékenysége sem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése