Dimitrij Gregorjevics Arjunov

Hosszúakat lépett. A hó keménnyé összeállt a sok lépés alatt. Az utca fehér volt, az úttest fekete. A kettő közötti pöttyös szürkeségben csikkek ütötte lyukak tátongtak. Leningrád csendes volt. Dimitij zsebre dugott kézzel, szája sarkában cigarettával vágtatott végig a széles utakon. Jelenát kereste. A stricije habogott csak. Dimitrijnek rá kellett mozdulnia, nekilökni a konténernek, hogy végre kinyögje a cím,et. A konténerből ráboruló háztartási szemét pont annyira vonta el a csávó figyelmét, hogy Dimitrij leinthessen egy taxit.
Nem volt nála elég készpénz, hogy házig vitesse magát. A havas utcákon mint távoli jeladók álltak a kandelláberek, szigetnyi fényfoltokat világítva meg sárgán, a kékesen derengő utcából.
Félreköpte a cigit és megdörzsölte a kezét. Kihúzta magát és belökte az ózsdi kaput vállal. Kettesével szedve a lépcsőket felfutott a másodikra. Ott körbekémlelt a körfolyosón és megállapította melyik lakás lehet az.

Később a taxiban, miközben Jelena a vért törölgette magáról, Dimitrij újra rágyújtott.
-Mi lenne, ha kiszállnál végre?
-Nem lehet. - suttogta Jelena, egy szeppent kislány hangján.
-Eldugnálak... jó helyre.
-Ugggyan, Dimocska. Édes vagy, de meg kell lennie a pénznek. Hiszen tudod. - Jelena felpillantott a férfira, majd megnyalta az ujját lassan és kéjesen. szemérmesen lesütötte a szemét és a nyálas ujjacskával dörzsölni kezdte a vérpettyeket hófehér karjáról. - Lehettél volna finomabb is.... csupa vér lett minden.
Dimitrij felidézte a jelenetet Jelenával a középpontban, a vastag perzsaszőnyegen, bilincsben, meztelenül. Körben a kibontott sliccü férfiak, röhögnek, szivaroznak és néha odaintik egy szopásra vagy baszásra.
Nem várt sokáig. Ahogy belépett a szobába azonnal felemelte az amúgy is keze ügyébe eső billiárd dákót és szilánkosra verte a férfiakon. Végül leült, megivott egy pohár pezsgőt, elszívott egy szivart, míg Jelena felöltözött, és végül az egyik faszi mobiljáról kihívta a mentőket.
-Egy sem halt meg, galambom.
Jelena teátrálisan sóhajtott egyet.
-Repülnöd kéne már, kislány, attól tartok ennek a melónak annyi.
-Jaj ne már, Gyimocska, ne fenyegess. - nyafogta a lány.
-Elviszlek egy rendes helyre. Kapsz új nevet, új életet. Ha meg nagyon hiányérzeted van szólsz nekem, és orvosoljuk. - Dimitrij szeme szikrákat szórt. -Ha valaki megzsarol vagy fenyeget azonnal szólj nekem. Egyet pittyensz a telefonomra és megyek is érted.
A lány kételkedőn cöccögött a hallotakon.
-Ha újra így keresel pénzt, Jeluska, én baszlak véresre minden nyílásodon. Megértettél?
Jelena felnézett a maszatolásból és elfehéredett.
-Másfélmillió rubel kell még.
-Máskor kezdd ezzel. - Dimitrij megérintette a sofőr vállát, aki azonnal a fékre taposott.
-Szállj ki és csöngess be. Megvárom míg bemész. - vakkantotta a lánynak, aki kecsesen mint egy balerina odalibbent az ajtóhoz. Dimitrij még hosszan ült a járó motorú taxiban. A sofőr nem mert a visszapillantóba nézni.