Séta a kertben

-Láttalak vele táncolni.
-Én is láttalak vele kávézni.
-Akkor ennyi?
-Ennyi?
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.
-Hm.
-Nagyon rossz előérzetem van vele kapcsolatban...
Leo megállt és összevont szemöldökkel nézte a lányt. Körülöttük a lassan gyökeret verő növények egészen normális parkot alkottak már.
-...Mintha egy verekedő dzsinnekkel teli szelencét próbálnék kinyitni.
-Csinált veled valami ijesztőt?
-Nem. Ijesztő ő maga, csak úgy simán is.
Virág továbbindult. ahogy mindig, ha Jude Montagne szóba került, ő elsüllyedt az intuicíói és a józan gondolatai közötti mocsárban.
-Ha a bíró veled van elfoglalva, akkor békén hagyja Emmát. De őszintén szólva egyikőtöknek sem kívánom, hogy egy Jó napot-nál közelebbi kapcsolatba kerüljetek vele.
-Jézusom de hűvös vagy! Leo!
-bocs...
-Nem akarok tőle semmit, de vonz mint egy bűnügyi helyszín. Érted? Borzongató és titokzatos. Tudni akarom a titkait.
-Ez egy csapda. Hidd el nekem. Elég jól ismerem, hogy biztosan tudjam, hogy nem véletlenül nincs hozzá senki közel.
-Emma közel van. - nézett Leo szemébe pimaszul a lány.
-Lehet, hogy voltak percek, de valójában, ma már nincs.
-Miért szakítottatok?
-Nem voltam elég geci neki.
Leoban szétáradt a keserűség, újra.
-Ne haragudj. - suttogta Virág és megölelte. - Nem akarok pótlék lenni. - engedte el aztán. - Tegyük le a volt szeretőket, ha együtt akarunk lenni. Hm?
Leo csak nézte.
-Üzletet ajánlok. - húzta ki magát a lány. - Én nem keresem Jude társaságát, te pedig elfelejted Emmát. Mit szólsz?
Leo csak állt és nézte. Érezte a sors vágányait ahogy szétválnak ebben az időpillanatban.